Egy március 5-ei hír szerint semmiben sem értett egyet az EU és Nagy-Britannia a Brexit utáni kapcsolatot rendező tárgyalások első fordulójában. Noha Michel Barnier, az EU brexitügyi főtárgyalója hangsúlyozta, ez még csak az első alkalom, és sok idő van hátra, egyértelmű: a partnerek szögesen ellentétes véleményen vannak minden fontos kérdésben.
A briteknél elfogyasztott élelmiszerek 60%-a importból származik, amelynek közel a háromnegyedét az EU-tagországok adják
A nagy változások és kihívások– mint az új koronavírus, az afrikai sertéspestis terjedése, az új zöldügyi uniós jogszabálycsomag előkészítése, a következő hétéves uniós keretköltségvetés tárgyalásai vagy az uniós agrártámogatások jövője – időszakában húsbavágó kérdés, hogyan alakul majd az egyik kiemelt agrárexportpiacunk, a brit hozzáférésünk jövője. Ennek a cikknek az a célja, hogy meghatározza az EU és az Egyesült Királyság közötti Brexit utáni agrárkereskedelmi kapcsolatok kulcsfontosságú kérdéseit, s felvázolja a lehetséges forgatókönyveket. Két, egymás utáni cikkben foglalkozunk a témával: egyrészt a közeljövő történéseiről, másrészt – a következő, májusi számban – a lehetséges szabadkereskedelmi megállapodásról értekezünk.
A 2020-as átmeneti időszak
Emlékeztetnénk az olvasót, hogy az alapok nem változtak, ugyanis az EU 27-ek jelentős kereskedelmi többlettel rendelkeznek az Egyesült Királysággal szemben. A briteknél elfogyasztott élelmiszerek 60%-a importból származik, amelynek közel a háromnegyedét az EU-tagországok adják. Az EU 27-ek agrárexportja több mint 38 milliárd eurót tesz ki, míg az import mindössze 16 milliárd, így az EU britekkel szembeni külkereskedelmi többlete 22 milliárd eurót mutat. Tehát a briteknek az EU vámuniójában történő maradásától eltérő bármely más forgatókönyv negatívan érinti majd ezt a kereskedelmi többletet és az EU agrárkereskedelmi érdekeit. Ellenben megváltozott a bizonytalanság szintje, mivel manapság két kulcsfontosságú elem már ismert: az angolok január végén távoztak az EU-ból, továbbá arra törekednek, hogy az ez év végén lejáró átmeneti időszak végére ténylegesen elhagyják a vámuniót. A tavaly decemberi nagyarányú konzervatív választási győzelmet követően Boris Johnson brit miniszterelnök egyrészt ígéretet tett a gyors kilépésre (ennek eleget is tett), másrészt a következő kötelezettségvállalást tette: „Jövőre kitárgyaljuk az EU-val a kereskedelmi megállapodást, és a végrehajtási időszakot mindenképpen lezárjuk 2020 decemberéig. Ezzel párhuzamosan új jogszabályokat alkotunk, hogy biztosítsuk a munkavállalók, a környezet és a fogyasztók magas szintű védelmét.”
EU-tagállam, tehát a kötelezettségeit teljesítenie kell, de szavazati joggal már nem rendelkezik, továbbá része a vámuniónak, és részt vesz az egységes piacon. Az angolok továbbra is befizetnek az uniós költségvetésbe (a következő hétéves uniós keretköltségvetés tárgyalásain már nincsenek ott), és továbbra is részt vesznek az EU közös politikáiban, kivéve a közvetlen agrárkifizetések rendszerét. Ez azt jelenti, hogy ez évben nem lesz azonnali változás az EU-brit kereskedelemben. Ugyanakkor a brit kormánynak az elkövetkező bő 9 hónapban meghozott makrogazdasági, kereskedelempolitikai és agrárpolitikai döntései határozzák majd meg a 2020. december utáni időszak agrárkereskedelmi folyamatait.
Az új angol kormány fiskális, valamint a brit központi bank (Bank of England) monetáris politikája a jövőben két területen befolyásolhatja majd az agrárkereskedelmet: egyrészt a brit kereslet általános szintje, másrészt a font árfolyama befolyásolja majd a brit és uniós termékek relatív versenyképességét. Az új kormány megígérte, hogy szakít elődei megszorító politikájával, és jelentősen növelni fogja a (például a közoktatásra, a rendőrség megerősítésére és a kutatás-fejlesztésre fordítandó) közkiadásokat. Nem emeli meg ellenben a jövedelemadó, a társadalombiztosítás és az áfa adókulcsait, valamint 100 milliárd eurót szán infrastrukturális kiadásokra, amely az alacsony kamatlábaknak köszönhetően sokat jelenthet. A monetáris politikáról elmondható, hogy a brit jegybank a közelmúltban a kamatlábakat 0,5%-ról 0,75%-ra emelte. A font azóta tovább erősödött az euróval szemben (például a december 13-ai választási eredményt követően 83,5 penny értékre ugrott). A kissé erősebb gazdasági növekedés és a versenyképesebb fontárfolyam 2020ban egyaránt növelni fogja az Egyesült Királyság piacának vonzerejét az EU mezőgazdasági exportőrei számára.
Ami a külkereskedelmet illeti, a konzervatív kormány programja egyrészt előírja a jelenleginél liberálisabb (jóval alacsonyabb) vámtarifák bevezetését, másrészt három éven belül el kell érni, hogy az Egyesült Királyság kereskedelmének 80%-át szabadkereskedelmi megállapodások fedjék le, beleértve az EU-t, az Egyesült Államokat, Japánt, Ausztráliát és Új-Zélandot. De nem mond semmit az alapvámok szintjéről, amennyiben nincsen ilyen megállapodás.
Hosszú távú nettó migráció az Egyesült Királyságba
A konzervatív kormányprogram a kereskedelempolitikánál világosabb rendelkezéseket állapít meg a jövőbeni brit agrárpolitikára vonatkozóan (ezek nagy részét tartalmazza a brit alsóházban tárgyalás alatt álló agrárrendtartási törvénytervezet). Például mentesíti a brit gazdákat a KAP túlzottan bürokratikus szabályai alól, s a „közjavakra fordítandó közpénz” alapelvének megfelelő agrárpolitikára tér át. A jövőben minden évben a mostani éves agrárköltségvetéssel azonos összeget garantál a gazdák részére. A támogatásért cserébe a gazdáknak a természeti környezet védelmét és javulását, valamint a szigorú állatjóléti szabályok megmaradását eredményező földművelést és állattenyésztést kell folytatniuk. A most még kísérleti (pilot) szakaszban levő mezőgazdasági idénymunkás programban a támogatást az évi 2500 főről 10 ezerre emelik (Minette Batters, a brit gazdaszövetség elnöke viszont 70 ezer idénymunkást kér, míg Tim Brigstoke, a brit tejtermelők királyi szövetségének az elnöke és Nicholas Marston, a brit bogyósgyümölcs-termelők egyesületének az elnöke szerint továbbra is szükség lesz az ezek 99%-át kitevő uniós munkavállalókra). Végül 640 millió fontot befektetnek a természet helyreállításába, hogy elérjék a klímasemlegességet, például évente 75 ezer hektárnyi erdőt létesítenek. Alan Matthews, a Capreform.eu blog társszerzője szerint ez a hektáronkénti területalapú támogatási rendszertől történő elmozdulást támogató radikális javaslat éles ellentétben áll a 2020 utáni uniós agrárpolitika „félénk” (még tárgyalás alatt álló) reformjára vonatkozó tervekkel. Úgy látjuk, hogy a hosszú távú előrejelzések megerősítik egy, a mainál kisebb brit élelmiszer-termelési ágazat kiépülését, mivel a mezőgazdasági termelők teljes bevételük nagyobb részét a környezetvédelmi szolgáltatásokért fizetett összegek formájában kapják. Így az Egyesült Királyság jobban függ majd az élelmiszerimporttól. A jelenleginél sokkal liberálisabb vámtarifákat mutató ütemtervből következik, hogy az import nagyobb hányadát az EU-n kívüli harmadik országok termékei adják majd, még egy vámmentességet biztosító brit-EU szabadkereskedelmi megállapodás esetén is.
A versenyképesebb fontárfolyam 2020-ban növelni fogja az Egyesült Királyság piacának vonzerejét az EU exportőrei számára
Kilátások a közeljövőben történő brit lépésekre
A szabadkereskedelmi tárgyalásokra vonatkozó, az Európai Bizottság által kidolgozott uniós álláspontot az Általános Ügyek Tanácsa már jóvá is hagyta. A politikai nyilatkozat „ambiciózus, széles körű és kiegyensúlyozott gazdasági partnerségre szólít fel, amely magában foglalja a szabadkereskedelmi megállapodást, valamint a szélesebb körű ágazati együttműködést azokon a területeken, ahol ez mindkét fél kölcsönös érdeke. Ezt „a nyílt és tisztességes versenyt biztosító előírásokkal” fogják megerősíteni. A szabadkereskedelmi megállapodásnak az összes ágazatban garantálnia kell a vámmentes kereskedelmet, amelyet megfelelő és modern származási szabályok biztosítanak, valamint ambiciózus és egyszerűsített vámeljárási szabályok segítenek elő. Az Európai Tanács már említett következtetései kiemelik, hogy az EU szerint „a jövőbeli kapcsolatnak a jogok és a kötelezettségek egyensúlyán kell alapulnia, és egyenlő feltételeket kell biztosítania”. Eltérően Theresa Maytől, Boris Johnson világossá tette, hogy azt akarja, hogy az Egyesült Királyság a jövőben az EU szabályozásától eltérő rendelkezéseket hozhasson meg, annak ellenére, hogy a programja a környezetvédelemnek és a fogyasztók jogainak magas szintjét biztosító jogszabályok mellett kötelezi el magát. A tárgyalások egyik nyitott kérdése továbbra is az, hogy az Egyesült Királyság hogyan győzi meg az EU-t arról, hogy a lépései elegendőek az „egyenlő versenyfeltételek” teljesítéséhez.
A kormányprogram ragaszkodik ahhoz, hogy a szabadkereskedelmi megállapodást a most már folyó, átmeneti időszak tizenegy hónapján belül kössék meg és ratifikálják a felek, mivel kizárja, hogy a britek az átmeneti időszak meghosszabbítását kérjék. A Farm Europe brüsszeli agrárkutató intézet szerint ez egy „csontsovány” kereskedelmi megállapodásra utal, amely csak a vám- és kvótamentes árukereskedelmet foglalja magában, mint a legvalószínűbb eredményt. Ez esetleg kiegészül egy másik megállapodással, amely a legvitatottabb kérdések, például pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén irányoz majd elő további tárgyalásokat. Dominic Walsh, az Open Europe kutatóintézet képviselője azzal érvel, ha több időre van szükség a tárgyalásokhoz, az Egyesült Királyság és az EU megállapodhat egy új kétoldalú „moratóriumra” (standstill) vonatkozó megállapodásban, amely az átmeneti időszakot (annak egésze vagy egy része) mértékében meghosszabbítja. Amennyiben a ratifikációhoz kell több idő, akkor a megállapodás azon részeit, amelyek uniós hatáskörbe tartoznak, „ideiglenesen” alkalmazzák. Az alapfeltételezése ellenben az, hogy a tárgyalások egyébként jó előrehaladást érnek majd el.
Az EU-Egyesült Királyság élelmiszer-kereskedelme 2017-ben (euróban).
Következtetések
Az eddigieket összefoglalva elmondható, hogy az Egyesült Királyság és az EU közötti mezőgazdasági kereskedelem két különböző rendszerben fog működni 2020-ban és az azt követő években. Az idei évet a felmondási megállapodás átmeneti rendelkezései szabályozzák, amelyek lényegében fenntartják a kereskedelmi status quo-t. Ebben az időszakban a makrogazdasági politikai lépések és a font árfolyamának az erősödése következményeként az angol kereslet növekedése lesz leginkább hatással az Egyesült Királyságba irányuló mezőgazdasági kereskedelemre. 2020-ban a kissé erősebb gazdasági növekedés és a versenyképesebb árfolyam egyaránt növelni fogja az Egyesült Királyság piacának vonzerejét az EU exportőrei számára. A 2021 után kép különbözik ettől, de erről a cikk második részében számolunk majd be.
Az import nagyobb hányadát az EU-n kívüli harmadik országok termékei adják majd
Forrás: Brit Királyi Kormányügynökség
