A következő időszak alatt elvégzett munka minősége döntő hatással van a termés kimenetelére. Az, hogy valóban mi és milyen minőségben történik, a „tervezőasztalon” dől el. Napjaink egyik legtöbbet emlegetett technológiai megoldása a menet közben automatikusan változó mennyiségű vetőmaggal történő vetés.
Régóta tudjuk, hogy a kukoricahibridek tőszámreakciója eltérő, s az egyes hibridek stresszérzékenysége sem azonos eltérő körülmények között. A helyes növénysűrűség megválasztása a lehetőségek kihasználását javítja, és csökkenti a kockázati tényezők érvényesülését. A precíziós vetés eszközrendszere lehetővé teszi a táblán belüli eltérő feltételekhez igazodó vetőmaghasználatot.
A NEXT Farming és Magyar Kukorica Klub Egyesület lehetővé teszi Önnek, hogy a legutolsó kukoricaszem is tökéletes precizitással kerüljön a megfelelő helyen a földbe, és felhasználva a kísérleti és gyakorlati tapasztalatokat, segít azoknak, akik termőhelyhez igazodó tőszámbeállítással tervezik a kukoricatermesztést!
Mi a változtatott tőszám használatának az alapelve?
- Ha a termőtábla minden pontján ugyanakkora költséget használtunk fel, akkor a táblapontokra vetített gazdaságossági mutatót az adott ponton elért terméseredmény határozza meg.
- Ha a tábla minden pontján az ott várható termésszint szerint differenciáljuk a műveleteket és az inputokat, akkor a gazdaságossági mutatóra a költségfelhasználásnak közvetlen hatása van.
- A homogén intézkedések után az időjárási szélsőségek hatására a menedzsmentzónákra vetített gazdasági mutatók közötti különbség nő.
- Az alkalmazkodó intézkedéseket követően az időjárási szélsőségek ellenére a menedzsmentzónákra vetített gazdasági mutató ingadozása csökken.
A változtatott tőszám tehát a gazdaságilag optimalizált precíziós termelés szerves része!
A tőszám és a termés összefüggése több tényező együtthatásán keresztül mutatkozik meg, ahol a tőszám* szerepe:
*Ne feledjük, hogy a tőszám a tábla/menedzsment zóna növénysűrűségét jelenti, míg a termést a produktív növényállomány adja. A kettő az optimális növénysűrűség alsó szintjéig pozitív összefüggésben van egymással, az optimális növényszámtartományban nincs összefüggés, míg az optimálisnál nagyobb tőszám esetén az összefüggés előjele negatív! Továbbá azt se feledjük el, hogy a hibrid csupán a „szoftver” a folyamatban, s a programot a vetőmag hajtja végre. A termelés programját hibátlanul csak hibátlan vetőmag képes végrehajtani!
A termés szempontjából optimálisnál kisebb az a tőszám, amelynél a tövek a köztük lévő nagyobb távolság miatt nem képesek kihasználni a rendelkezésre álló erőforrásokat, ugyanakkor az állomány gyomelnyomó képessége sem lesz elegendő a későbbi felgyomosodás megakadályozására. Mindkét tényező korlátozza a hibrid terméspotenciáljának kiteljesedését.
A gazdaságosság szempontjából optimálisnál kisebb az a tőszám, amelynél a növényállomány már nem képes az adott menedzsmentzónára jellemző legnagyobb gazdasági eredményt produkálni.
A termés szempontjából optimális az a tőszámtartomány, amelynek határain belül a termésmaximum nem változik, mert a minimumtörvény a növekvő tőszám ellenére sem engedi a termés növekedését (az állományt alkotó hibrid a rá jellemző terméskapacitással éppen kihasználja a rendelkezésre álló erőforrásokat, miközben a növényszám emelésével az egyedi produkció arányosan csökken). A hibridek optimális tőszámtartománya eltérő lehet.
A gazdaságosság szempontjából optimális az a minimális tőszám, amellyel a növényállomány már kihasználja a menedzsmentzóna terméspotenciálját.
Kockázati szempontból optimális az a tőszám, amely a negatív hatású technológiai változatokra (hibákra) és időjárási szélsőségekre a legkisebb terméscsökkenéssel reagál.
Az optimálisnál nagyobb az a tőszám, amely a különböző stresszfaktorok hatására csökkenő terméssel reagál. A hibridek közötti teljesítményeltérés ezen a szinten a legjellemzőbb, mert genetikai tulajdonságaiktól függően mutatkozik meg a terméskiesés. Ezek a tulajdonságok azok, amelyeket a „stresszérzékenység” összefoglaló néven emlegetünk, s amelyeket egy-egy hibridre nézve csak alapos és pontos vizsgálatokkal lehet meghatározni.
Legfontosabb stresszmutatók:
- a hibridre jellemzőtől eltérő színezet
- kisebb szemsorszám
- hiányos termékenyülés
- csővégi szemek sorvadása
- gyors felszáradás
- felső levelek „leégése”
- hervadás
- szártörés
Milyen előnyei lehetnek a változó tőszámú vetésnek?
- a tábla várható össztermése maximalizálható
- az időjárási kockázatok minimalizálhatók
- a várható maximális termés a lehető legkisebb költségfelhasználással érhető el (gazdasági optimum)
Mikor érvényesül a változó tőszám hatása?
- ha olyan hibridet vetünk, amely valóban képes kihasználni a termőtábla által biztosított terméspotenciált
- ha ismerjük a helyesen választott hibrid adott menedzsmentzónán várható tőszámreakcióját
- ha a talajvizsgálatokra alapozva pótoljuk az egyes menedzsmentzónákban tapasztalt hiányzó tápelemeket (Liebig-féle minimumtörvény)
- ha elvégezzük a szükséges talajjavítási feladatokat (meszezés, vízrendezés, korábbi művelési hibákból származó talajbetegségek megszüntetése)
- ha az összes többi művelet is a menedzsmentzónákhoz alkalmazkodik
- ha figyelembe vesszük a hibrid gyomirtó szerrel szembeni érzékenységét, s a gyomirtást aszerint végezzük el
- ha figyelembe vesszük a várható infekciós nyomást (pl. kedvezőtlen elővetemény után, vagy valamely szempontból kitett helyen végezzük a termesztést)
- ha megvédjük a növényállományt kártevőktől és gombabetegségektől
A talajokról egy majdnem fagymentes tél után
Jó hír, hogy a tél folyamán a talajok kellően feltöltődtek nedvességgel, (OMSZ Agrometeorológia). Kevésbé jó, hogy elmaradtak a fagyok. Márpedig a nedves őszutó (november) és az átlagosnál nedvesebb téli hónapok során kifejezetten sok talajmunkagépet láthattunk a táblákon. A kombájnok és magszállító járművek taposása után ekével gyötört talajokon nem segített a kemény, rögoszlató fagy.
Mi is a fagy szerepe a talajművelésben? Nem más, mint a talaj aktív felületének megnövelése. A fagy által szétfeszített rögökből képződött részecskék felületén újraéledő mikrovilág előbb-utóbb ismét „élve felépített” talajmorzsát képez.
A nedvesen megtaposott és a művelőgépek által összenyomott részecskék – a talaj agyagtartalmától függően – elfolyósodnak, majd tömbösödnek, kisebb-nagyobb rögökké tapadnak össze. Az általuk képviselt talajtömeg elveszik a talajélet számára, sem a tápanyag-, sem a vízgazdálkodásban nem játszik szerepet. Káros a hő- és levegőgazdálkodásra, mivel gyorsítja a felmelegedést és a kiszáradást. A rögök további csapadék hatására sem esnek szét, s a száradás során ismét összetapadnak. Keménységük és levegőtlenségük miatt élettelenek, a termőrétegnek szánt talajrészben „független” szigeteket alkotnak. Különösen a nyári szűkös időszakokban súlyosbítják a stresszhelyzetet, növelik a terméskiesést.
A legfőbb erény ilyenkor a türelem. Meg kell várni, amíg a talaj nedvességtartalma eléggé lecsökken ahhoz, hogy a további közlekedés ne hagyjon ismét „mélyreható nyomokat”, s a traktor után vont talajművelő eszköz ne gyúrjon, hanem omlasszon.
