A világ lakosságának rendkívül gyors demográfiai növekedése, az élelmiszerellátás egészén belül a burgonyafogyasztás arányának egyre gyorsuló növekedését eredményezi. A világon jelenleg 20 millió hektár területen termesztenek olyan burgonyafajtákat, amelyek a legelterjedtebb vírusokkal szemben nagyon fogékonyak.
Magyarországon korábban Szabolcs és Somogy megye volt az ország két fő burgonyatermesztő vidéke. Egészen a 90-es évekig töretlen maradt a nyugat-európai nemesítésű slágerfajták, a Desiree, a Kondor, a Cleopatra egyeduralma, három évtizedig nem volt magyar burgonyafajta piaci forgalomban.
A hazai burgonyanemesítés indulása a 20. század elejére tehető, amikor elkezdődött a tájfajták tudatos nemesítése és fajta-előállítása. Ennek egyik vezéralakja Teichmann Vilmos volt, aki Tornyospálcán, majd Kisvárdán állította elő a mai napig is ismert és elismert Gülbaba, illetve Kisvárdai rózsa fajtákat.
Ezek azonban érzékenynek bizonyultak a vírusos leromlásra, így a termőterületük a ’60-as években jelentősen lecsökkent, helyüket pedig a külföldről behozott fajták foglalták el. Teichmann már a 1960-as évek elején megállapította, hogy a hazai burgonyanemesítés alapvető célja az intenzív termesztésre alkalmas, bőtermő, betegségekkel szemben jó ellenállóságú, jól tárolható és kedvező beltartalmi tulajdonságokkal rendelkező, a hazai igényeket kielégítő rózsahéjú és sárga típusú burgonyafajták előállítása.
Ezek a célok kiválóan egyesülnek a Sárvári-burgonyákban, amelyekben a több évtizedes tudatos nemesítési tevékenységnek köszönhetően a fajták biotikus és abiotikus rezisztenciális tulajdonságai kiválóak. Jelenleg a Sárvári család negyedik és ötödik generációja végzi a világon egyedülálló munkát, bővítve a Sárvári-burgonyák fajtaválasztékát.
A magyar Sárvári család célja a 20. század eleje óta, hogy olyan burgonyafajtákat nemesítsen, amelyek a víz és a termőföld kíméletes használatával, évenkénti terméscsökkenés nélkül egy életen át termeszthetők. Közel 10 év munkájával ezek a burgonyafajták immár az emberiség rendelkezésére állnak.
A modern értelemben vett burgonyanemesítés és -kutatás Keszthelyen mintegy 60 évvel ezelőtt indult el. A kezdet kezdetén a nemesítés még nem Keszthelyen, hanem 1962-ig a Somogy megyei Mariettapusztán folyt. A II. világháborút követően a mezőgazdaság újraszervezésének elősegítésére a kormány országos mezőgazdasági kutatóhálózatot hozott létre.
Ennek egyik intézménye a Dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet volt keszthelyi központtal, és többek között egy Somogy megyei kutatóteleppel, Mariettapusztán. Az intézetben több mint 20 éven át hatalmas intenzitású, a világon párját ritkító rezisztencianemesítési munka folyt vad fajok rezisztenciagénjeinek beépítésére alapozva.
Az évente előállított és mesterséges fertőzésekkel letesztelt magoncok száma meghaladta az egymillió egyedet. Ennek a munkának az első sikere a Szignál, a Magyar rózsa és az Őszi rózsa fajták kinemesítése.
Őket követte 1989-től folyamatosan a Ciklámen, Sarolta, Kánkán, Százszorszép, White Lady Hópehely, Góliát, Lorett és Luca XL fajták minősítése, amelyek előállításában az 1982-ben nyugdíjazott Sárvári Istvánt követő Lönhárd Miklós nemesítőnek és Horváth Sándornak, az intézet igazgatójának van legnagyobb érdeme.
A 2000es évek közepétől a Pannon Egyetem Burgonyakutatási Központ Dr. Polgár Zsolt irányításával 4 újabb fajtát nemesített: Vénusz Gold, Katica, Balatoni rózsa és Démon néven. Ezek az új fajták amellett, hogy egyedülállóan összetett rezisztenciával bírnak számos kórokozóval és kártevővel szemben, minősítésük sorrendjében egyre magasabb minőségi színvonalat képviselnek.
A legtöbb nemesítőintezetben, nemesítőmunkában egyszerre alkalmazzák a klasszikus eljárásokat és a markertámogatott szelekciót, figyelembe veszik a főbb jellemzőket (termésmennyiség, a termés színe, formája, felületének egyenletessége, a hús színe és minősége, ipari használhatóság, koraiság, biotikus és abiotikus stresszekkel szembeni ellenállóság). A szaporítóanyaggal foglalkozó munkában első helyen van a vírusoktól és más kórokozóktól való mentesítés.
1. kép. Az andoki burgonya látens vírus levéltünete burgonyán
Különös tekintettel kell lenni a rezisztenciára való nemesítési munka során a karantén burgonya vírusbetegségekre, amelyek előfordulása a több évtizedes munka sikerét a karantén intézkedésekkel hosszú időre visszavethetik.
Ezek a vírusok hazánkban, sőt az EU más országaiban jelenleg nem fordulnak elő, de a nemesítői tevékenység során a géncentrumokból kiszabadulva a burgonyatermesztés számára óriási veszteségeket okozhatnak. Jelen dolgozatban ezeket a karantén burgonya vírusbetegségeket foglaltuk össze.
Andoki burgonya látens vírus (Andean potato latent virus)
A burgonya andoki látens vírust a burgonyában írták le először. Ez a vírusbetegség tipikusan rovarvektorok útjánterjed, egyébként a kórokozó mechanikai úton és növények érintkezésével és oltás útján is terjedhet. Annak ellenére, hogy a neve látens vírus, igen komoly tünetet okoz a másodlagosan fertőzött burgonyanövényeken. A burgonya terméscsökkentésére nincsenek egzakt adatok.
A vírus törzsei szerológiai és elektroforetikus tulajdonságukban, valamint a tesztnövényeken okozott tünetekben különböznek egymástól. A szerológiai vizsgálatok alapján a burgonya andoki látens vírusának három törzsét (Hu, Caj-Col és CCC) különítették el. Peruban eddig csak a Hu és Caj-Col csoport volt jelen.
A Caj-Col és a CCC törzscsoportba tartozó izolátumok leggyakrabban az Andok északi területein, míg a Hu csoportba tartozó izolátumok az Andok déli területein fordulnak elő. Korábban a tojásgyümölcs-mozaikvírus egyik törzsének tekintették, de attól számos tulajdonságban különbözik.
A vírus hőinaktiválási pontja 65-80oC, in vitro eltarthatósága 21 nap, és a szövetnedv hígíthatósági határa log10-6. A vírus partikuluma izometrikus, átmérője 30 nm. A kórokozó a Tymoviridae víruscsalád tagja és Tymovirus génuszba tartozik.
Karantén státusz: magyar 1A.
Földrajzi elterjedése: Dél-Amerika: Bolívia, Columbia, Ecuador, Peru, Argentína, Chile, Paraguay.
Vektora: Az Epitrix fajok kis hatékonysággal képesek a vírus átvitelére. A természetben az átvitel mértéke akkor jelentős, ha az Epitrix fajok nagy populációban vannak jelen a területen.
Pollen és magátvitel: Burgonyában a magátvitel előfordul. A magátvitel mértéke kisebb, mint 1%.
Gazdanövényei: az Amaranthaceae, Chenopodiaceae, Cucurbitaceae és a Solanaceae növénycsaládba tartoznak. Termesztett gazdanövénye a burgonya.
Tünete: A burgonyán a vírus gyakran nem okoz tünetet, vagy néha mozaikos tünet alakul ki. A tünetkialakulás mértéke a vírustörzstől, a burgonya fajtájától és a termesztési körülményektől függ. Ennek megfelelően a tünet a gyenge mozaik foltossággal társult nekrotikus foltosságtól, a levélgöndörödéstől a levélcsúcs nekrózisig változik (1. kép). Különösen a hűvös éghajlat kedvező a tünetek kialakulására. Erős tünetek azonban más burgonyavírusokkal való komplex fertőzés hatására jönnek létre.
Kimutatása: biotesztelés: A vírus kimutatására a Nicotiana bigelovii tesztnövény a legalkalmasabb. Az inokulált leveleken lokális léziók alakulnak ki. A szisztemikus tüneteknél a mozaikosodás gyakori, és igen jellemző a kisebb ereknek a szisztemikus hálózatossága.
A Nicotiana clevelandii tesztnövényen a legtöbb izolátum nekrotikus vagy klorotikus foltokat okoz az inokulált leveleken. A szisztemikus tünet erős mozaikosodás, és a kisebb erek hálózatosságával együtt jelenik meg.
Szerológia: ELISA-törzsspecifikus diagnosztikumokkal.
Andoki burgonya tarkulás vírus (Andean potato mottle virus)
Az andoki burgonya tarkulás vírus burgonyán való előfordulásáról a ’70es évek végén számoltak be először. Elsősorban a dél-amerikai országokban a burgonya egyik veszélyes vírusbetegsége. A burgonyafajtákon a fajta fogékonyságától függően az elsődleges és másodlagos tünetek enyhébb vagy erősebb mérvű levéltarkulásban nyilvánulnak meg.
A fogékony burgonyafajtákon gyakran hajtáscsúcsnekrózist, levéldeformációt és növénysatnyulást okoz. A Solanumtuberosum-on a dél-amerikai országokban általánosan előforduló és jelentős termésveszteséget okozó vírusbetegség.
Bizonyos törzseit a Solanum melongena-ról és a Capsicum frutescens-ról izolálták. Kísérleti körülmények között más Solanum fajok és a Solanaceae családba tartozó növényfajok fertőződhetnek a vírussal. Néhány törzse a Gomphrena globosa és a Tetragoniatetragonoides tesztnövényeket fertőzheti.
A vírus hőinaktiválási pontja 65-70oC, in vitro eltarthatósága 28 nap és a szövetnedv hígíthatósági határa log10-6. A vírus izometrikus, 26-28 nm átmérőjű vírusrészecskékkel rendelkezik. A kórokozó a Comoviridae víruscsalád tagja és Comovirus génuszba tartozik.
Karantén státusz: magyar 1A.
Földrajzi elterjedés: Dél-Amerika: Chile, Brazília, Ecuador, Peru.
Vektora: A vírus terjesztésében igen jelentős szerepet játszanak a levélbogarak. A Capsicum-ról izolált vírust a Diabrotica balteata átvitte. Ahol a vírus jelen van a növényállományban, a D. viridula és más Diabrotica fajok is számításba jöhetnek vektorként.
Pollen- és magátvitel: Pollen- és magátvitel útján nem terjed. A vetőgumó útján történő terjedés a legveszélyesebb. A vad burgonyafajok (Solanum brevidens és a S. tuberosum) rezisztensek az andoki burgonya tarkulás vírusra, ami nagy lehetőséget rejt a rezisztenciára történő nemesítési munka számára.
Gazdanövényei: Gazdanövényköre a Solanaceae növénycsaládra korlátozódik.
Termesztett gazdanövénye a burgonya és a paprika.
2. kép. Az andoki burgonya tarkulás vírus levéltünete burgonyán
Tünete: A legtöbb perui burgonyafajtán a mozaik és a levéltarkulás a legáltalánosabb tünet. A vírusra érzékeny burgonyafajtákon a kezdeti tünet csúcsnekrózisban, törpülésben és levéldeformációban nyilvánul meg (2. kép). Hűvösebb körülmények között a leveleken sárga foltok képződnek, vagy általános levélsárgulás is előfordulhat. A vírus mechanikailag könnyen átvihető, továbbá a növények egymással való érintkezése útján is terjedhet, így a fertőzött terület gyorsan növekedhet.
Dél-Amerika andoki területein a burgonya andoki tarkulás vírus igen gyakran a burgonya andoki látens vírussal fordul elő.
Összetéveszthetőség más vírusokkal: Mivel a két vírus hasonló partikulumalakkal és -mérettel rendelkezik, mindkettő a növények érintkezése útján terjedhet, és a vírus fizikai tulajdonsága is hasonló, ezért a két vírus összetéveszthető. Lágyszárú tesztnövényeken végzett biotesztelésekkel azonban könnyen elkülöníthetők egymástól. A burgonya andoki látens vírusa fertőzi az Amaranthaceae, Chenopodiaceaeés a Cucurbitaceae család fajait, továbbá a Nicotianabigelovii és Nicotianaclevelandii tesztnövényeken sokkal erősebb tüneteket ad, ugyanakkor a burgonyafajtákon a tünet sokkal enyhébb.
Kimutatása: Biotesztelés: a vírusfertőzésre a Chenopodiumamaranticolor és a Chenopodiumquinoa immunis. A Nicotianabigelovii tesztnövény sötétzöld foltokból álló mozaikos tünetet produkál, a foltok később nekrotizálódhatnak. A csúcsleveleken nekrotikus területek és lyukak képződhetnek. Nicotianaclevelandii tesztnövényen szisztemikus mozaiktünetek alakulnak ki.
Szerológia: ELISA-teszt.
Arracacia B vírus Oca törzse (Arracacha B vírus, oca strain)
Az Arracacia xanthorrhiza-n írták le először Peruban. Két törzse van, az egyik a T törzs, amelyet az Arracaciaxanthorrhiza-n találtak. Ez a törzs nem fertőzi a burgonyát (Solanumtuberosum). A másik törzse az O vagy oca törzs, amelyet az Oxalistuberosa-n írták le. Ez a törzs fertőzi a burgonyát. Őshazájában nincs különösebb gazdasági jelentősége a burgonyában.
A két törzs gazdanövénykörben és a tesztnövényeken okozott tünetekben is különbözik. Az O és a T törzs szerológiai tulajdonságukban is eltér egymástól. A vírus mechanikailag és oltás útján átvihető, a növények egymással való érintkezésével nem terjed.
A vírus hőinaktiválási pontja 65-70oC, in vitro eltarthatósága 12-19 nap, és a szövetnedv hígíthatósági határa log10-3-5. Az AVB-O izometrikus partikulummal rendelkezik, amelynek átmérője 26 nm.
Karantén státusz: magyar 1A.
Földrajzi elterjedés: Dél-Amerika: Peru (Andoki-fennsík).
Vektora: Az AVB-O biológiája kevésbé ismert. Vektora nem ismert.
Pollen és magátvitel: A burgonyában pollen és mag útján terjedhet. A magátvitel a burgonyában 12%. A vetőgumó útján való terjedés a legáltalánosabb.
Gazdanövényei: A kísérleti gazdanövényköre az Aizoaceae, Amaranhaceae, Apiacear, Chenopodiaceae, Cucurbitaceae, Fabaceae, Portulaceae és Solanacea család 30 faját foglalja magában.
Gazdanövényei az Oxalidaceae, Tetragoniceae és az Umbelliferea növénycsaládban is előfordulnak.
Termesztett gazdanövénye: Oxalis tuberosa, Solanum tuberosum.
Tünete: A termesztett gazdanövényein tünetet nem okoz.
Biotesztelés: Chenopodiummurale tesztnövényen az inokulált leveleken növekvő nekrotikus foltok, gyűrűsfoltosság tünetek jelennek meg. A szisztemikus tünetek klorotikus tarkulás és a fiatal levelek deformációjában nyilvánulnak meg, amelyet csúcsnekrózis követ.
Chenopodiumamaranticolor tesztnövényeken kis klorotikus vagy nekrotikus foltok jelennek meg az inokulált leveleken. A szisztemikus tünetek enyhe mozaikosodás formájában jelentkeznek. Cucumissativus tesztnövényen szisztemikus enyhe mozaiktünetek jelennek meg, a későbbi levelek tünetmentesek.
Tetragoniatetragonoloba tesztnövényen a tünet szisztemikus mozaikosodás vagy tarkulás formájában jelenik meg.
3. kép. A burgonya fekete gyűrűsfoltosság vírustünete burgonyán
Szerológiai kimutatás: DAS-ELISA.
A burgonya fekete gyűrűsfoltosság vírus (Potato black ringspot virus)
A burgonya fekete gyűrűsfoltosság vírusát 1977-ben írták le először. A burgonyán (Solanum tuberosum) az andoki körülmények között gyakran előforduló vírusbetegség. Széles gazdanövénykörrel rendelkezik. Mechanikai úton könnyen átvihető a gazdanövényeire, amelyek 11 növénycsaládba tartoznak.
Az Arracacia xanthorrhiza a burgonya fekete gyűrűsfoltosság vírus egyik törzsének a természetes gazdanövénye. A vírus hőinaktiválási pontja 58-60oC, in vitro eltarthatósága 9-10 nap, a szövetnedv hígíthatósági határa log10-4.
A burgonya fekete gyűrűsfoltosság vírus és a dohány gyűrűsfoltosság vírus andoki burgonya kálikó törzse között igen szoros a kapcsolat. A vírus partikuluma izometrikus 25 nm átmérőjű. A kórokozó a Comoviridae víruscsalád tagja, és Nepovirus génuszba tartozik.
Karantén státusz: magyar 1A.
Földrajzi elterjedés: Dél-Amerika: Peru.
Vektor: A vírus terjesztésében a vektorok szerepe nem ismert. A Longidorus elongatus fonálféreg és a Myzus persicae nem vitte át a vírust.
Pollen és magátvitel: A burgonyán a magátvitel gyakori. Gyakorlati szempontból a vetőgumó útján történő terjedés a legáltalánosabb.
Gazdanövényei: Gazdanövényei 11 növénycsaládba tartoznak, amelyek közül a legfontosabbak: Amaranthaceae, Chenopodiaceae, Cucurbitacea, Fabaceae és Solanacea.
Termesztett gazdanövénye: burgonya.
Tünet: Az andoki termelőhelyeken a legtöbb burgonyafajtán kálikószerű tünetek jelennek meg. A burgonya középső és felső levelein a világossárga pontok fokozatosan növekednek, és nagyobb foltokat képeznek. A legtöbb fajtán a burgonya lombozata megsárgul, anélkül, hogy törpeség vagy levéldeformáció előfordulna (3. kép). Az elsődlegesen fertőzött levelek lokális és szisztemikus gyűrűsfoltosság tüneteket mutatnak, de néha szisztemikus nekrózis is előfordul.
Összetéveszthetőség más vírusokkal: A burgonya fekete gyűrűsfoltosság vírus tünete burgonyán nagyon hasonló a paradicsom fekete gyűrűs vírus (Tomato black ring virus) tünetéhez. A két vírus gazdanövényköre is hasonló, így lágyszárú tesztnövényeken végzett biológiai teszteléssel nem különíthető el.
ELISA-vizsgálattal a két vírusbetegség könnyen diagnosztizálható.
Kimutatása: Chenopodium quinoa és C. amaranticolor tesztnövényeken nekrotikus lokális léziók fejlődnek az inokulált leveleken, 6-8 nap múlva szisztemikus csúcsnekrózis és tesztnövénypusztulás is előfordul. Vigna unguiculata tesztnövényen vörös nekrotikus léziók képződnek az inokulált leveleken, később csúcsnekrózis alakul ki.
Nicotiana tabacumon lokális és szisztemikus klorotikus és nekrotikus gyűrűsfoltosság tünet vagy csíkos mozaikos tünet jelenik meg.
Lycopersicum esculentum-cv Kondine Red. az inokulált leveleken nincs tünet, 15-20 nap múlva szisztemikus nekrotikus foltok, gyűrűk képződnek a leveleken.
Szerológiai kimutatás: DAS ELISA.
A burgonya T vírusa (Potato virus T)
A burgonya T vírus a Solanum tuberosumon való előfordulásáról 1977ben számoltak be először Peruban. A burgonyatermesztésben közvetlen gazdasági jelentősége nem ismert. A PVT szerológiailag rokon az alma stem grooving vírussal. Egy Bolíviában talált izolátuma nagymértékben különbözik fertőzőképességében a perui izolátumoktól.
A vírus mechanikailag és oltás útján átvihető. A növények érintkezésével nem terjed. A vírus hő inaktiválási pontja 65oC Chenopodium quinoa szövetnedvben, in vitro eltarthatósága 2-4 nap, és a szövetnedv hígíthatósági határa log10-5. A vírus részecskéi fonálszerűek, 637 nm hosszúak és 12 nm szélesek.
A kórokozó a Comoviridae víruscsalád tagja, és a Nepovirus génuszba tartozik. Karantén státusz: magyar 1A.
Földrajzi elterjedés: Feltehetően több dél-amerikai országban jelen van az andoki területeken, Dél-Amerika: Peru, Bolívia.
Vektor: Vektora nem ismert.
Pollen- és magátvitel: Pollen- és magátvitel útján terjed. ASolanaceae családba tartozó gazdanövényeinél a magátvitel mértéke 10-72%. Gazdanövényei: A perui területen a burgonya Solanum tuberosum vetőgumó tételeken előfordul. Mechanikai úton 8 növénycsalád 46 fajára vihető át.
A leggyakoribb növénycsaládok, melyekbe tartozó gazdanövényei érzékenyek a vírusfertőzésre, az alábbiak: Amaranthaceae, Apocynaceae, Cariophyllaceae, Chenopodiaceae, Legominosae, Papilionoideae és Solanaceae.
4. kép. A burgonyagumó orsósodás viroid levéltünete burgonyán
A burgonya fekete gyűrűs-foltosság vírus tünete burgonyán nagyon hasonló a paradicsom fekete gyűrűs vírus (Tomato black ring virus) tünetéhez.
Termesztett gazdanövénye: burgonya.
Tünet: A PVT-vel elsődlegesen fertőzött növények tünetmentesek. A King Edward burgonyafajtán enyhe érnekrózis és klorotikus foltok jelennek meg a fertőzés hatására. A Cara burgonyafajtán csúcsnekrózis jön létre, 12 nap múlva a fertőzés után.
Kimutatása: biotesztelés: a Chenopodium amaranticolor tesztnövényen az inokulált levelek tünetmentesek, vagy klorotikus léziók fejlődnek. A szisztemikus nekrózisos tünetek 8-10 nap múlva jelennek meg a fertőzés után.
A Chenopodium quinoa tesztnövény inokulált levelei szintén tünetmentesek, vagy klorotikus foltok jelennek meg. A szisztemikus mozaikos tünetek magas fényintenzitás, míg a csúcsnekrózisos tünetek alacsony fényintenzitás mellett jelennek meg.
A Phaseolus vulgaris tesztnövény a Pinto és a Prince fajta a PVT és más pálcika alakú vírusrészecskékkel rendelkező burgonyavírusok elkülönítésére szolgál. Nekrotikus gyűrűsfoltosság tünetek jelennek meg a fertőzés után erősen árnyékolt növényeken, amelyet követ a szisztemikus nekrózis tünet.
Szerológiai kimutatás: ELISA-teszt.
A burgonyagumó orsósodás viroid (Potato spindle tuber viroid)
A Potato spindle tuber viroidot mint vírusbetegséget 1922-ben írták le először. Két törzse ismert (enyhe és erős). Az erős törzs az érzékeny fajtákban a növények termőképességét mintegy 40%-kal csökkenti. A burgonyában mind a gumó méretét, mind a gumószámot egyaránt csökkenti, továbbá a gumó minőségét is befolyásolja.
Észak-Amerikában a PSTVd a burgonyaiparban 1% veszteséget okoz. A veszteség mértéke a burgonyafajtától, a törzstől és az évszaktól függően változik. Különösen nagy a veszteség mértéke a száraz körülmények között, továbbá a fertőzöttség mértékétől is változik a kártétel.
A PSTVd pollen és mag útján terjedhet. Burgonyában a magátvitel mértéke fajtától függően 0-100% között változhat
A betegség mechanikai úton, továbbá a növények egymással való érintkezésével is terjed. A viroid a legnagyobb koncentrációt a levélszőrökben éri el. Paradicsomban gyorsan eljut az inokulált levelekből az aktívan növekvő hajtáscsúcsaiba. Burgonyában leggyorsabban a felső levelekből és a gumókból mutatható ki.
Földrajzi elterjedés: EPPO területen: Egyiptom, Lengyelország, Oroszország, Törökország, Skócia, Afrika: Egyiptom, Nigéria, Dél-Afrika.
Észak-Amerika: Kanada (Alberta, British Columbia, Ontario, Queber és Prince Edward sziget, USA (Kansas, Maryland, Maine, Michigan, New York, Wisconsin).
Közép-Amerika: nincs adat.
Dél-Amerika: Argentína, Brazília, Peru, Ázsia: Afganisztán, Kína, India, Törökország, Óceánia: Ausztrália.
Vektor: A Macrosiphon euphorbiae, Myzus persicae, az Eupteryx atropunctata, Empoasca flavescens, Lygus pratensis és a Leptinotarsa decemlineata mint vektorok jönnek számításba.
Pollen- és magátvitel: A PSTVd pollen és mag útján terjedhet. Burgonyában a magátvitel mértéke fajtától függően 0-100% között változhat. Paradicsomnál 7,9-11,1%-os magátvitelt mutattak ki.
Gazdanövényei: A fő gazdanövénye a burgonya, de fertőzi a paradicsomot és más Solanum fajokat. A kísérleti gazdanövényei is főleg a Solanaceae családba tartoznak.
Tünet: Az enyhe törzs burgonyán és paradicsomon nem okoz feltűnő tüneteket. Az erős törzs a burgonyán a levelek merevségét okozza, a lombozat sötétebb zöldnek tűnik az egészségeshez viszonyítva. Előfordulhat a festékanyagok felhalmozódása a szár csúcsában, és általában a terminális levélkék felfelé sodródnak. A rügyek proliferációja révén boszorkányseprűsödéshez hasonló tünetek képződnek. A növények törpék. A csírázásuk lassúbb, mint az egészségeseké. Paradicsomon a felső levelek, majd a levelek erei nekrotizálódnak. A növény középső részén a levelek sárgulnak. Erős krónikus stádiumban az egész növény törpe, a felső levelek kicsik, tömöttek, és a középső levelek elpusztulnak.
5. kép. A burgonyagumó orsósodás viroid gumótünete burgonyán
Biotesztelés: a laboratóriumi tesztek (indikátornövényen, elektroforézises módszerek) a legelterjedtebbek a burgonyából történő kimutatáshoz. A Sheyenne, Rutgers és az Allerfrüheste-Freiland paradicsomfajták jól használhatók a biológiai tesztelésekhez. A teszt 4-6 hétig tart, de rendkívül érzékeny. A Scopolia sinensis jó lokálléziós tesztnövénye.
A laboratóriumi módszerek közül a PAGE gyors és kielégítő eredményt ad, de újabban a kétirányú elektroforézis érzékenyebbnek bizonyult.
Az említett karantén vírusbetegségek között kell megemlíteni a burgonya Y, S, M, X, A és a burgonya levélsodródás vírusok nem európai izolátumait is.
SZERZŐ:
DR. POCSAI EMIL
