A mezőgazdaságban nincs két egyforma évjárat, minden év különbözik az előzőektől. A tavalyi év szokatlanul enyhe telét követően hosszú száraz tavaszunk volt, egy nyár eleji monszunszerű csapadékszezonnal; egy óra alatt akár 30-60 milliméter esővel és, sajnos, jéggel.

Ezek az anomáliák kiváló feltételeket teremtettek a kártevők és kórokozók nagymértékű felszaporodásához és kártételéhez. A gabonák növényvédelme évszázadok óta elsőrendű fontosságú az emberiség számára, így ez a feladat ma még nagyobb odafigyelést igényel, mint évtizedekkel ezelőtt. Az intenzív növénytermesztés olyan kártevők megjelenését segítette elő, melyek korábban kevesebb gondot okoztak.

Az alábbiakban a gabonák legfontosabb rovarkártevőiről lesz szó, egy-egy faj rövid bemutatásával. A búza – mint kenyéradó gabonánk – védelme a kártevőktől fontos és összetett feladat.

Sok mindenre kell figyelni

Már a terület kiválasztásakor törekednünk kell arra, hogy az talajlakó kártevőktől mentes legyen. A rosszul elvetett szemeket (nem megfelelő mélység) a madarak és a mezei pockok elfogyaszthatják. A csírázó magokat a drótférgek, áldrótférgek; a tavaszi vetéseket a mezei pockok és a bagolylepke-hernyók károsíthatják. A fiatal, még nem bokrosodott növényeket a gabonalegyek lárvái (Diptera) károsítják, számos esetben a levelek sárgulását okozva (az őszi fekete búzalégy {Phorbia fumigata} és a csíkoshátú búzalégy {Chlorops pumilionis}). Ez utóbbi faj első nemzedéke a tavaszi gabonákat, a második nemzedéke az őszi gabonákat károsítja, különösen a túl korai vetést.

A tavaszi légykártevők közül a tavaszi fekete búzalegyet (Phorbia haberlandti) és az ugarlegyet (Delia coarctata) érdemes megemlíteni.

A bogarak közül ősszel károsít a csócsárló (Zabrus tenebrioides), foltszerű károsítás jellemző a fajra. Tavasszal, ha száraz idő van, akkor a gabonapoloskák (Aelia spp., Eurygaster spp.) szívogatással okoznak kárt, aminek a következtében csak lassan következik be a szárbaindulás. Ősszel kártevőként jelentkezhetnek még a levéltetvek, a kabócák és a levélatkák, melyek a búzatörpülés vírusát (Wheat Dwarf Geminivirus), az árpa sárgatörpülés vírusát (Barley Yellow Dwarf Virus) és a búza csíkos mozaik vírust (Wheat Streak Mosaic Potyvirus) terjesztik.

1. kép. Csócsárlólárva

2. kép. Gabonafutrinka-imágó

A virágok és a szemek rágásával, ezek kitúrásával vagy fogyasztásával okoznak kárt a közönséges pejbogár imágói (Omophlus proteus), a gabonaszipolyok (Anisoplia spp.) és a mezei gabonamoly (Sitotroga cerealella) hernyói. Alkalmi kártevőként léphet még fel a közönséges fülbemászó (Forficula auricularia) is (1-2. kép).

Fontosabb gabonakártevők

Búza-fonálféreg (Anguina tritici)

A termesztett növények közül a búzát és rozst károsítja. Kártétele ősztől, már a kikelt gabonán jelentkezik, és egészen az aratásig károsít. A kelés után ősszel a lárvák a növénybe fúródnak, és ennek hatására a búza levelei deformálódnak, fodrosodnak, csavarodnak. Az így károsodott növény a fejlődésében lemarad, szára rövidebb lesz. Érés idején a búzaszemek sötét színű ovális gubacsokká alakulnak. A gubacsos mag a bennük lévő lárvák miatt sárgás színű. Évente egy nemzedéke van. A lárvák a nedvességtől felpuhuló szemekből kimásznak, a gyökérváladék hatására befúrják magukat a növénybe. Tavasszal a szemkezdeményekben megtelepednek, és ott gubacsot képeznek. A gubacsban a párosodás után a nőstény több száz petét rak le. Még a szemek érése előtt a lárvák kikelnek. A lárvák a gubacsokban L2 stádiumban, anabiotikus állapotban maradhatnak akár 15(!) évig is. Továbbfejlődésüket csak akkor folytathatják, ha az ökológiai viszonyok kedvezőek.

Védekezés: csak egészséges, fémzárolt vetőmag vetése, a szempergés minimálisra csökkentése. Hatékonyan védekezhetünk még, ha a fertőzött talajon zöld állapotban a növényeket lekaszáljuk, azt haszonállatokkal feletetve, így a kártevő elpusztul.

Gabona-levéltetű (Sitobion avenae)

Az elmúlt években észrevehetően megnőtt a gabonatáblákban a levéltetű-fertőzöttség. Ez jellemző mind az őszibúza-, mind pedig az ősziárpavetésekre. A levéltetvek szívogatása, károsítása nyomán sárgultak a gabonatábla levéltetűvel fertőzött részei. Ezt a sárgulást nemcsak a levéltetvek szívogatása okozza, hanem az általuk terjesztett sárgatörpülés vírus is (3. kép). Vizsgálatok igazolták, hogy nemcsak a tetvek szívogatása, hanem a vírusfertőzés is jelentős termésveszteséget okoz. Az optimális vetésidő nagymértékben csökkenti a fertőzés kialakulását, ugyanis a korai vetések sokkal érzékenyebbek erre. A vetőmagcsávázás és a kelő gabonaállományban a vektorok elleni védekezés hatékony módszer a vírusfertőzés elleni védekezésben.

3. kép. Gabona-levéltetű

4. kép. Zengőlégybábok. Fotó: Takács Attila

A levéltetvek főként a levélen és a kalászon alakítják ki telepeiket. Magyarországon a gabona-levéltetű (Sitobion avenae), a zselnicemeggy-levéltetű (Rhopa-losiphum padi) és a zöld gabona-levéltetű (Schizaphis graminum) a leggyakoribb. Kártételük nyomán a levelek sodródnak, elszáradnak, a kalászok elvesztik alakjukat. Vírusvektor szerepük miatt vetőmag-előállításban kifejezetten káros a jelenlétük. Abban az esetben, ha a gabonatábla 30%-án megjelentek az első kolóniák, akkor védekezni kell ellenük. Ilyen tömeges megtelepedéskor törekedni kell arra, hogy kíméljük a hasznos parazitoid és ragadozó szervezeteket, katicabogarakat, azok lárváit és a zengőlégylárvákat és azok bábjait (4. kép).

Veresnyakú árpabogár, más néven vetésfehérítő (Oulema melanopus)

Hazánkban mindenütt előfordul, tápnövényei: a tavaszi árpa, a zab és az őszi gabonák, de kártétele kukoricában is lehetséges. A vetésfehérítő meztelen csigára hasonlító lárvái hámozzák a gabona leveleit, az imágó pedig hosszú csíkokat és lyukakat rág a leveleken az erek között. A károsított gabona kifakul, kifehéredik. A lárvák mindig a gabona zászlósleveleit károsítják. Ha korán kiég a gabona, akkor előszeretettel vándorolnak át a szomszéd kukoricatáblára, mert a telelés előtt érési táplálkozást kell folytatniuk (5-6. kép). A károsított növények termésmennyisége csökken, kevesebb lesz, mint az egészségeseké. Évente egy nemzedéke van, az imágó áttelelhet az avarban. Áprilisban bújik elő, amikor a napi középhőmérséklet 10°C fölé emelkedik. Több napi érési táplálkozás után párosodik, majd petéit a levél színére rakja. A nőstény átlagosan 200 petét rak le. A lárvák 1014 nap múlva kelnek ki. A lárva fejlődési ideje két hét. A talajba 2-4 cm mélyen, bábkamrában bábozódik, két hét múlva már ki is kel. A bogarak június végén jönnek elő, és táplálkoznak, majd növényi maradványok közé bújva ott telelnek át. A tömeges elszaporodásuknak a mélyebb fekvésű területek, a sűrű állományú búza és a párás, meleg tavaszok kedvezőek. Az imágók és lárvák gyakoriságát fűhálózással mérhetjük fel. A vetésfehérítő a zabot az összes többi gabonánál jobban szereti. Régen úgy védekeztek ellene, hogy a gabonavetés köré egy sávban zabot vetettek, így odacsalogatták a vetésfehérítőt, és amikor megjelentek a lárvák, a zabot lekaszálták, és az állatokkal feletették.

Gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides)

A gabonaféléken és a kukoricán kívül a termesztett és vad pázsitfűféléket egyaránt károsítja. Az imágók érési táplálkozást folytatva az érett szemeket károsítják. A nőstény imágók a párosodás után csak akkor rakják le a petéjüket, ha az ősz csapadékos. Száraz időszakban peterakás nélkül elpusztulnak. A fő károsító a lárva. Kártétele ősztől (szeptember) egészen április végéig tarthat. Enyhe télen a lárva nem vonul nyugalmi állapotba, hanem megszakítás nélkül táplálkozik. Amennyiben a táblán sok lárva él, akkor látványos, nagy kárt okoznak. Ekkor a vetés foltokban kipusztul, ez különösen tavasszal szembetűnő. Európa közép- és délkeleti részén élő faj. Hazánkban csak a futóhomokos területeken nem fordul elő. A mono- és bikultúrás gabonatermesztés kedvező feltételeket teremt számára. Évente egy nemzedéke van, a lárva telel, amely tavasszal is károsít. Májusban bábozódik, az imágók június elején jelennek meg. Előrejelzése talajcsapdázással: ha 5-6 bogár fordul elő csapdánként, akkor be kell avatkozni. Megelőző agrotechnikai védekezés: őszi kalászos után tavaszi kalászos kerül. Hatásos még a lárvák ellen a tarló alászántása és az árvakelés megszüntetése.

Gabonapoloskák (Aelia spp., Eurygaster spp.)

A gabonapoloskák gyűjtőnév négy poloskafajt takar. A fajok kártétele és életmódja hasonló. A szerecsenpoloska (Eurygaster maura) és az osztrákpoloska (Eurygaster austriaca) a pajzsospoloska-félék (Scutelleridae) családjába tartozik. A címerespoloskák családjába (Pentatomidae) a szipolypoloska (Aelia acuminata) és a csőrös szipolypoloska (Aelia rostrata) tartozik. Tápnövényeik a kalászosok, de a búza a fő tápnövényük, azonban vad pázsitfűféléken is megélnek. Kártételük már a szárbaindulás előtt szembetűnő, a vezérhajtás sárgul, fehéredik, majd pedig elpusztul. A hasban lévő kalászt károsítva az teljesen fehér lesz, ha tejesérésben szúrják meg a szemeket, akkor azok aszottak lesznek. A viaszérésben szívogatott szemek épnek látszanak, de az ebből a lisztből készített tészta nem kel meg. A palearktikum déli és keleti részén általánosan elterjedt fajok.

5. kép. Vetésfehérítő-imágó. Fotó: Takács Attila

A Mátrától délre eső területeken gyakori a kártételük. Egynemzedékes fajok. A poloskák erdőszélek, szántómenti árkok avarjában telelnek. Áprilisban bújnak elő és indulnak a gabonavetésekre. A gabonapoloskák melegkedvelő rovarok, fejlődésükhöz száraz, meleg tavasz szükséges. Ha két vagy több egymást követő tavasz száraz és az átlagosnál melegebb (mint például az idei év), akkor gradációra számíthatunk. Az imágók ellen a bokrosodás és szárbaindulás idején kell védekezni.

Gabonaszipolyok (Anisoplia spp.)

A következő fajok azok, amelyek károsítása jelentős lehet: széles szipoly (Anisoplia lata), osztrák szipoly (Anisoplia austriaca), keresztes szipoly (Anisoplia agricola), vetési szipoly (Anisoplia segetum), gabonaszipoly (Anisoplia tempestiva). A bogarak a pázsitfűfélék közül a gabonákat és fűféléket károsítják. A leggyakoribb a széles szipoly (Anisoplia lata), melynek imágója (5. kép) az érésben lévő szemeket rágja, kitúrja. Egy-egy imágó akár 60-100 szemet is kitúrhat, megrághat. A lárva polifág, talajlakó kártevő.

Vetési bagolylepke (Agrotis segetum)

Polifág faj. A hernyók a legkülönfélébb egyszikű és kétszikű növényen megélnek. A fiatal növényeket (gabonafélék, kukorica, napraforgó stb.) a talaj felett, 1-2 cm-es magasságban átvagy lerágják. Ez a kártétel foltszerűen jelentkezik a vetésekben. Európában általánosan elterjedt. Magyarországon mindenütt megtalálható. A gradációs években súlyos károkat okoz. Évente két nemzedéke van. A telet egy maga által készített kamrában vészeli át, amely 15-20 cm mélyen van a talajban. Az áttelelt lárva tavasszal már nem táplálkozik, bábozódik, az első nemzedék lepkéi májusban, júniusban repülnek. Az érési táplálkozás után a petéket a kapások föld közeli leveleire helyezik. A hernyók júniusban károsítanak, majd júliusra elérik a fajra jellemző fejlettséget, és ekkor 2-3 cm mélyen a talajban bábozódnak. A második nemzedék imágói július végén-augusztus elején rajzanak. A vetési bagolylepke előrejelzése fénycsapdával: ha napi 5-nél több imágót fog a csapda, az tömeges felszaporodásra utalhat. Védekezni a fiatal lárvák ellen kell. A lárvák tömeges kelése a rajzáscsúcs utáni 10-14. napon várható. Az őszi gyomirtás és talajművelés a kártevő petéit, a fiatal lárvákat és a bábokat is pusztítja.

A fentiekből látható, hogy a gabonák rovarkártevők elleni védelme nem egyszerű feladat. A terület használójának hetente többször be kell járnia a táblákat, így ellenőrizve a kártevő-populációk nagyságát, hogy majd ha kell, megtervezze a növényvédőszeres beavatkozást.

Itt szeretnénk felhívni az olvasók figyelmét a növényvédőszer-rezisztencia kialakulásának veszélyeire!

6. kép. Vetésfehérítő-lárva. Fotó: Takács Attila

Ez elsősorban a növényvédő szerek egyoldalú, indokolatlan használata miatt alakulhat ki. Ha éveken keresztül vagy év közben többször egymás után ugyanazt a hatóanyagot (pl. piretroid) használjuk, egy, a sejtszinten végbemenő mutáció révén kialakulnak az átlagosnál tűrőképesebb egyedek, amelyek ezt a tulajdonságot átadják az utódaiknak. Ezek a példányok képesek olyan mennyiségű rovarölő szer elviselésére, amely a normál rovarnépesség nagy részét elpusztítaná. Ha egy károsító ellen évente többször kell védekezni, akkor erősen ajánlott a növényvédőszer-hatóanyagokat váltogatni, késleltetve ezzel a rezisztencia kialakulását.

A búzatermesztésben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a rendelkezésére a 2019. 07. 09-i adatok szerint:

– tiakloprid: gabonapoloska, vetésfehérítő bogarak ellen (méhekre nem jelölésköteles),

– béta-ciflutrin: gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak, vetési bagolylepke ellen (méhekre kifejezetten kockázatos),

– alfa-cipermetrin (alfametrin): gabonafutrinka, gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen (méhekre mérsékleten kockázatos),

– lambda-cihalotrin: bagolylepkék, bagolylepkék lárvái, gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen (a méhekre a kockázat alapú besorolás folyamatban).

SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA • NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS