Ez a címben, általam most kreált fogalom máris jelentős tartalmi változás előtt áll. Ma leginkább azt jelenti, hogy a mezőgazdaságban a fizikai munka, a robotolás még meghatározza a mindennapokat. Néhány év múlva azonban már ennek éppen az ellenkezőjét fogja jelenteni. A robotizáció révén a gazdálkodásnak ez az oldala fog nagyot változni, könnyebbedni. A nehéz fizikai munka jelentősen visszaszorul majd, így a szektor munkaerővonzó képessége is változni fog, illetve átalakul: más típusú munkaerőre lesz szükség.
Az agrárium nagyon fontos időszakát éli. Korszakhatárhoz érkezett, ami nem csak az informatika térnyerését takarja, de a mezőgazdaság kétségtelenül és rendületlenül menetel a robotizálás felé, miközben az ehhez szükséges szemlélet még nem alakult ki általánosan. A folyamat lassú és ellentmondásokkal terhelt. Nem kezdem el sorolni a magyarországi gazdálkodók korfáját, végzettségi statisztikáit, szemléletbeli sajátságait. Azokat mindenki unásig ismeri. Ezzel szembeállítva a máris rendelkezésre álló informatikai eszközöket, drónokat, a távérzékelést, a robotokat, a felhő alapú technológiákat jól érzékelhető, hogy amit szívesen nevezünk forradalomnak, a valóságban, a megvalósulás szintjén legfeljebb a normál fejlesztési ütembe illeszkedik. Pedig ha sikerülne ugrásszerű technológiai fejlődést felmutatnunk, biztosabban tekinthetnénk a jövőbe. Csak egy példa ezzel kapcsolatban: mivel alapanyagként kvótázott, így most dara formájában érkezik Ukrajnából a termény Az élelmiszer-termelés elsősorban technikai feladat lesz a következő generációk számára (repce, kukorica stb.). A keleti végeken ez már komoly piaczavaró jelenség, és még csak a kezdet kezdete. Ukrajna agrárpotenciálja egyre nagyobb nyomást gyakorol az EU, különösen a hozzá közeli tagállamok mezőgazdaságára. Komolyan kellene venni!
Minden generáció az előtte álló problémák megoldásához szükséges képességekkel születik
Akinek gyermekei vannak, annak számára gyakori élmény az, hogy a fiatal generációk mennyire másképpen látják a világot, és benne a munka világát. A fizikai és szellemi aktivitás aránya számukra erősen az utóbbi irányába mozdul el. Drága Szepes Mária (Vörös oroszlán, Pöttyös Panni) mondogatta gyakran, hogy minden generáció az előtte álló problémák megoldásához szükséges képességekkel születik. A mostani fiatalok sokkal nagyobb tehetséget mutatnak az informatika terén, mint szüleik. Számukra az élelmiszer-termelés is technikai feladat lesz, és sokkal több számítástechnikai képességet igényel majd, mint manapság. Az automaták, robotok végzik a fizikai munka nehezét, a szakértelmet és tapasztalatot pedig a folyamatosan fejlesztett szoftverek fogják kiegészíteni (hogy ne mondjam, képviselni). Biztos sokan hallották ezt a tendenciát úgy megfogalmazni, hogy amit az öreg tud a földről, állatról, azt a fiatal a monitorról nézi le. Máris a generációváltás akut problémájához jutottunk. Mivel a felmérések szerint az idős gazdagenerációnak eszében sincs visszavonulni (81%-uk nyilatkozott 2018-ban így; Agrostratéga), a kényszerítő tényezőktől függ a folyamat. Ezek (a támogatások, a munkaerő, az egészségi és utódlási helyzet, piaci árak, versenyképesség, üzemi adottságok, fejlesztési lehetőségek, jogszabályok és így tovább) mindenkinél különbözőek, ezért e helyt nem merülök el elemzésükben. Maradjunk inkább a robotok felé vezető út megismerésénél!
A mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás nagyon széles teret nyújt az automatizálásnak. Mi több, éppen ez az, ami lehetővé teszi a globálisan is gyors ütemben növekvő, minőségi élelmiszerek iránti igény kielégítését. Méghozzá úgy, hogy közben az erőforrások folyamatosan csökkennek. A munkaerő, a termőföld, a víz a legkritikusabb tényező, de a klímaváltozás és a vele járó problémakör is egyre feszítőbb. Tanulságos az a minap kirobbant – egyébként tisztán politikai alapú – vita, amely az USA és az EU nyugati tagállamainak mezőgazdasági fejlettségéről szól. Függetlenül attól, hogy kinek van igaza, ki a fejlettebb, az üzenet az, hogy a fejlesztések egyértelműen a robotizálás, az automatizálás irányába haladnak. A fenti korlátozó tényezők és piaci igények arra mutatnak, hogy az élelmiszer-termelést tovább kell intenzifikálni. Eközben a hagyományos termelési módokhoz való visszatérés is felértékelődik. Az nem kérdés, hogy a két út elfér egymás mellett, az viszont igen, hogy az előállított élelmiszerben milyen különbségek lesznek! Egyrészt, nyilván, mennyiségiek. Hosszú távon is 90 százalék felett lesz az intenzíven előállított élelmiszerek aránya (ahogyan egyébként az értékesítési csatornák között is az internet és az üzletláncok áranya is ilyen magas marad). Másrészt, a minőség terén a precíz, robotizált technológia verhetetlen. Lehet itt ellenérveket sorolni, de ugyanazon termék – értsd ugyanazon fajta – előállítása modern, precíz technológiákkal egyenletesebb, magasabb minőségű terméket eredményez, kisebb a vegyszertartalom, optimális, a fajtára jellemző a beltartalom.
Ugyanazon termék – értsd ugyanazon fajta – előállítása modern, precíz technológiákkal egyenletesebb, magasabb minőségű terméket eredményez
A digitalizált, precíziós gazdálkodás révén az optimális vegyszerrel, optimális tápanyagadaggal a genetikában rejlő adottságok magas szintű kihasználása történik. Az eredmény a biztonságos, jó minőségű élelmiszer, fenntartható módon előállítva. A genetikai potenciál terén a különböző agrárszektorokban eltérő a helyzet. A holstein-fríz tejtermelése például genetikai alapon már nehezen lenne növelhető, de egyes termelési tényezők felől még mindig van mód a potenciál kiaknázásának javítására. Ezzel szemben a szántóföldi növények genetikáját még messze nem tudjuk kihasználni. A használatban lévő napraforgófajták messze 6 tonna, a kukoricák 30 tonna, a búzák 15 tonna feletti hektáronkénti hozamra képesek, még akkor is, ha tudjuk, hogy az ehhez szükséges optimális feltételek ritkán biztosíthatók. A robotizálás a mezőgazdasági termelés és feldolgozás teljes spektrumát felöleli. Előrejelzések szerint tíz éven belül a mezőgazdaság lesz a robotok második legnagyobb piaca a világon (persze a járműgyártás mögött). Az ehhez kapcsolódó értékek 25 és 30 milliárd dollár között vannak, de talán nem is ez a lényeges, hanem az, hogy aki lemarad, kimarad.
A mezőgazdasági tevékenység robotizálása terén a fejlesztők máris látványos sikereket tudnak felmutatni. A robottraktor már nem lep meg senkit, de az eperszedő robot azért nem semmi. Ahogy a beporzást végző robotrovarok is hamarosan üzembe állnak. Szellemes példa az ugató drón, amely az új-zélandi juhászok életét változtatja meg alaposan, vagy a robotfarkas, amely Japánban riogatja a dézsmáló vadakat. Angliában már van olyan okosfarm, amelyre egyáltalán nem mennek ki emberek, távolról, önjáró gépekkel művelik. Szintén nem a jövő, hanem a jelen az automata zöldségfarm. Japánban és az USA-ban is működnek már ilyenek. Nem vagyunk messze attól, hogy robotok végzik a szántóföldi művelést a nap 24 órájában, hangtalanul, zokszó nélkül. Felismerik a gyomnövényt, és kiirtják. Így a növényvédelmi költségek drasztikusan mérséklődnek. Eközben a robot mindent dokumentál, minden egyes elvetett magot, szem műtrágyát, kikapált gyomnövényt. Az így előálló térképek igen hasznosak lesznek a többi költség mérséklése során. Mert ugye erről beszélünk! A robotizálástól a hatékonyság és fenntarthatóság ugrásszerű javulását várjuk el. Terjedésük mérsékelt üteméhez is hozzájárul az, hogy például az autonóm robotok beruházási költségei a jelenlegi módszerekhez képest nem nyújtanak jelentős megtakarítást. A gyorsuláshoz a technika árának mérséklődésére és az általa elérhető jövedelemtöbblet növekedésére van szükség, még a fentebb már emlegetett motiváló tényezők mellett is.
E fejlődéstől nem kell félnünk: több és jobb élelmiszert fog hozni, és nemcsak a pazarlás, hanem az éhínség leküzdésében is segíteni fog. Nem is beszélve a fizikai munka mennyiségének csökkenéséről, a hatékonyság növekedéséről, a fenntarthatósági előírások könnyebb betarthatóságáról. Persze, mindezt nem adják olcsón, de itt vagyunk mi, szakértő bankok, segítségül.
SZERZŐ:
FÓRIÁN ZOLTÁN VEZETŐ AGRÁRSZAKÉRTŐ
ERSTE AGRÁR KOMPETENCIA KÖZPONT
