A munkaerőhiány sajnálatos módon évek óta a hazai agrárium valódi problémája, miközben a téma döntően csak a betakarítási, szedési időszakban kap szélesebb nyilvánosságot.
Néhány esetben már a vészharangot is megkongatták a nyilatkozók, jelezve, hogy bizonyos termékek akár végleg eltűnhetnek a boltok polcairól (pl. a földieper). Habár a legjobban érzékelhető hiány a kétkezi mezőgazdasági tevékenység esetében mutatkozik, a munkaerőhelyzet a magasabb szakmai képzettséget megkövetelő területeken sem nevezhető kedvezőnek.
A munkaerőhiány okai
Az élelmiszer-gazdasági, illetve agrárvállalkozások közel harmada tudna felvenni új dolgozókat: 51 százalékuk szakmunkást, 18 százalékuk érettségizett, 7 százalékuk felsőfokú végzettségű munkatársat keres, de jelentős – 24 százalék – a kereslet a betanított munkásokra is (forrás: Nemzeti Agrárgazdasági Kamara). Utalva az előbb említett felmérésre, húsfeldolgozók, állatgondozók, állattenyésztők, mezőgazdasági gépkezelők és gépszerelők iránt mutatkozik különösen nagy igény.
A munkaerőhiány okait vizsgálva gyorsan kiderül, hogy nem lehet egyetlen magyarázattal összefoglalni az okokat, mivel a probléma sokkal összetettebb. Ebből fakadóan a megoldás érdekében is több fronton kell tevékenykedni. Számos oka van a munkaerőhiánynak: az elvándorlás és a népességcsökkenés mellett ehhez az agrárium alacsonyabb presztízse is hozzájárul. Különösen érzékeny ágazatok a szezonális munkák. Egyes gyümölcsfajok csak néhány hónapra képesek munkát biztosítani, miközben a többire is átlagosan csupán fél év körüli foglalkoztatási igény jellemző. Elenyésző azoknak a feladatoknak a száma – döntően a hajtatott, fóliás-üvegházi zöldségek termesztésénél –, amelyek éves szintű foglalkoztatást jelentenek. Évről évre egyre nehezebb alkalmi munkavállalót találni, főként akkor, ha csak néhány hónapra van feladat, hiszen mindenki hosszabb távra igyekszik tervezni. Emellett a munkaerőhiány mértéke a termény típusán kívül függ attól is, hogy mekkora a termés, illetve hogy milyen jellegű (kézi vagy gépesített) a betakarítás. Ahogy már korábban említettük, nemcsak a kétkezi munkavállalók hiánya okoz gondot, hanem a szakembereké is. „A súlyos szakemberhiány oka, hogy a szakmunkás- és technikusképzésre, valamint az egyetemi szintű képzésre jelentkezők száma nagyon alacsony, sok esetben pedig hiányzik a diákokból a szakmai érdeklődés, miközben a technika, technológia fejlődik” (Harsányi Zsolt – MEGFOSZ-elnök).
A fentieken túl problémát jelent az ágazat elöregedése is. A szektor dolgozóinak átlagéletkora 55 év felett van, a 35 év alattiak aránya mindössze 6 százalék. Az előbbiekből fakadóan fontos feladat lenne a fiatalokat az agráriumba csábítani, ami az alacsony bérek és a perspektíva hiánya miatt nem könnyű feladat.
Látható, várható következmények
A következmények tekintetében érdemes két oldalról – a termés és a technika oldaláról – megközelíteni a problémát. Egyes becslések már most arról tanúskodnak, hogy a termés 10-20 százaléka a termőföldön marad, vagy megkésve, nem megfelelő minőségben, jóval alacsonyabb áron, feldolgozóipari termésként tudják betakarítani, ami egyértelműen kedvezőtlenül hat a termelés nyereségességére. Ennek egyik következményeként kevesebb pénz marad a gazdaság fejlesztésére, például új gépek vásárlására, így tehát a kedvezőtlen hatások az agrárgép szektort is érinteni fogják. Mindez negatívan befolyásolja az agrárium versenyképességét.
Mi képezi a probléma alapját a technikai oldalról? Hiába a modern gépek, ha nincs képzett szakember, aki a gépeket szakszerűen kezelje, karbantartsa. Egy nem szakszerűen működtetett és karbantartott gépnél megnövekszik a meghibásodás kockázata, ami termeléskiesést eredményezhet.
Kétségtelen tény, hogy ebben a globális piaci környezetben csak a munkaerő versenyképességének a növelésével lehet jó eredményeket elérni.
Komplex megoldásra van szükség
Tekintettel arra, hogy az agrárium munkaerőhiánya összetett problémát jelent, így a megoldáshoz is komplex szemlélettel kell közelíteni. A megoldást valahol az „oktatás/szakképzés–közmunkaprogram–az agrárium presztízsének emelése” háromszögben kell keresni. Nézzük meg kicsit részletesebben ennek a képzeletbeli háromszögnek a csúcsait! A problémát boncolgatva joggal merül fel a kérdés a hazai képzési rendszer – beleértve a köz- és felsőoktatást is – hatékonyságát illetően. A hazai felsőoktatási agrárképzés fő problémája a területi széttagoltság, a szakemberhiány és az oktatási és innovációs kapacitások koncentrációjának a hiánya. A szakemberek véleménye szerint a hazai agrár-felsőoktatási intézmények között hálózati integrációra lenne szükség a hatékonyabb képzés létrehozása érdekében. Sőt, időközben megkezdődött a digitális hálózati integrációra épülő mezőgazdasági termelés, amire a felsőoktatásnak fel kell készítenie a gazdálkodókat, ami szintén nagy feladatot jelent.
A szakemberek abban egyetértenek, hogy a munkaerőpiac igényeihez kell igazítani az agrár-felsőoktatást, egyebek mellett a kereslet és a kínálat hatékony összeegyeztetésével, valamint jelentős kutatásfejlesztési tevékenység támogatásával. Az iskolák és oktatóhelyek technikai felszereltsége vonatkozásában két vélemény ütközik egymással. Az egyik szerint nélkülözhetetlen, hogy az oktatási intézmény a legmodernebb gépekkel legyen felszerelve. A másfajta érvek alapján viszont jól felszerelt laborokra van szükség az alapszintű tudás elsajátításához, amit a duális képzés keretében a diákok gazdaságoknál és cégeknél tudnak a gyakorlatba átültetni, a legújabb és legmodernebb gépekkel megismerkedve. Függetlenül attól, hogy felsőoktatásban vagy éppen szakképzésben végzett fiatalokról van szó, megfelelő figyelmet kell fordítani a fiatal, megfelelő szakmai felkészültséggel és vállalkozó kedvvel rendelkező termelőkre, az egyik legnagyobb feladatként kezelve a fiatal gazdálkodók számának emelését. Ugyanis a jövőt építve elsősorban tőlük számíthatunk arra, hogy korszerű, innovatív ismereteikre, az együttműködés iránti nyitottságukra alapozva életképes, hosszú távon fenntartható gazdaságot hozzanak létre.
A szaktárca részéről a közelmúltban elhangzott, hogy a munkaerőhiány orvoslása céljából olyan támogatási rendszert kívánnak kiépíteni, amely lehetőséget teremt a munkaadóknak arra, hogy ne idénymunka-szerűen foglalkoztassák az embereket, hanem teljes állásban. Vidéken 150 ezer ember végez közmunkát, a szaktárca véleménye szerint – megfelelő ösztönzők kialakításával –közülük legalább 50 ezer embert képes lenne foglalkoztatni az agrárium. Napjainkban az agráriumnak – beleértve az agrárképzéseket is – alacsony a presztízse. Ezen a helyzeten csak jó kommunikációval és PR-tevékenységgel lehet javítani. Amennyiben sikeres lépések történnek az ágazat megítélése és presztízse javítása érdekében, akkor a fiatalok számára is vonzóbbá válhat a terület. Meg kell velük ismertetni a szektort, vonzó perspektívát mutatva számukra.
SZERZŐ: CZÉKUS MIHÁLY
