Őszibúza-termesztésünk az államilag elismert fajták kísérletének szemszögéből
A NÉBIH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatósága a Gabonatermesztők Országos Szövetsége, valamint a Vetőmag Szövetség és Terméktanács megrendelése alapján évről évre 10 helyszínen állítja be az államilag elismert őszibúza-fajták ún. posztregisztrációs kísérletét. Ebben a kísérleti rendszerben az állami elismerésben részesült új fajtákat hasonlítjuk össze a már köztermesztésben levő fajtákkal.
A Nemzeti Fajtajegyzéken jelenleg 162 őszi és további 5 tavaszi búza szerepel; az EU Közösségi Fajtakatalógusán pedig 2488búza van nyilvántartásban. Az évről évre beállításra kerülő kísérlet azt a célt hivatott szolgálni, hogy a gazdálkodókat független, hiteles, a fajtaválasztáshoz szükséges információkhoz juttassa. Az integrált szemléletű termesztés (nem csak a növényvédelem) elengedhetetlen eleme a jó fajta megválasztása. A kísérletbe kerülő fajták kiválasztási szempontjai az alábbiak:
- előző évi kísérletben a 10 legnagyobb szemtermést adó fajta;
- előző évi kísérletben a 10 legjobb minőséget adó fajta;
- újonnan állami elismerésben részesült fajták;
- legnagyobb vetőmag-szaporító területtel rendelkező fajták.
A fajtaválasztás szempontjai az alábbiak: magas terméshozam, jó minőségi paraméterek, kedvező kórtani rezisztenciális tulajdonságok.
A 2000-es évek folyamán a búza vetésterülete kis mértékben csökkent. Az ezredfordulón még nagyságrendileg 1 200 000 hektáron vetettünk búzát, ami napjainkra 1 000 000 ha alá csökkent. Ennek ellenére évről évre növekszik a megtermelt búza mennyisége, és még meredekebb emelkedést mutat a hektáronkénti termésátlag. Összegezve: jelenleg kisebb területen nagyobb mennyiségű búzát állítunk elő szántóföldjeinken, jórészt a tudatosabb gazdálkodás és a nemesítés eredményeként. Látni kell azonban azt is, hogy a NÉBIH fajtakísérleteiben az egyes fajtajelöltek termésátlaga magasabb, mint az adott évi köztermesztésből származó adat. Ez arra enged következtetni, hogy a fajtákban rejlő potenciált még nem teljes egészében használjuk ki. (Hozzá kell tenni azonban, hogy a fajtajelöltek még nincsenek termesztésben.) A számos ok közül említésre méltó az alacsony felújítási arány. A tavalyi évben búzával vetett területnek országosan csupán a 32%-át vetették fémzárolt vetőmaggal!
A 3. ábra a 2015-2017. évi kísérletben szereplő fajták szemtermés- és nedves sikértartalom-eredményeit hasonlítja össze. A két tengely metszéspontja a kísérleti szemtermésátlag és a 6383:2012 Búza Szabvány által előírt, malmi I. kategóriára vonatkozó, 30%-os sikértartalom. A diagram jobb felső negyedében helyezkednek el azok a fajták, amelyek mind szemtermést nézve, mind a minőség szempontjából kiemelkedőek, vagyis a terméshozam és a minőség között fennálló, szoros negatív összefüggést (R=-0,8951) képesek „áttörni”. Megjegyzendő, hogy itt a külföldi, magasabb termést adó fajták mellett már megtalálhatóak az újonnan állami elismerésben részesült hazai fajták is, amelyek termésmennyiségben felveszik a versenyt a külföldi fajtákkal, minőségüket tekintve pedig a malomipar számára is kedvezőek, stabilan adják a malmi I. szabvány szintet.
Figyelemre méltó a 4. ábra adatsora, amely információt ad a fajták minőségstabilitásáról. Az ingadozás mértéke a legmagasabb és legalacsonyabb sikértartalmú hely között fennálló különbség százalékos aránya. Minél alacsonyabb ez az érték, annál stabilabbnak mondható a fajta. A magasabb értéket mutató fajtákról elmondható, hogy intenzívebb körülmények között, kellő odafigyeléssel és csak a búza számára kimondottan alkalmas talajadottságú területeken tudják hozni a malomipar által megkívánt minőséget, a jó szemtermés mellett. A 2000-es évek elejétől indult Pannon Búza Program célkitűzései között szerepelt, hogy olyan fajták kerüljenek köztermesztésbe, amelyek kiváló minőségi tulajdonságaik mellett (olyan új vizsgálati paramétereket tekintve is, mint az alveográfos és extenzográfos mutatók) kimagasló termés elérésére is képesek. Sajnos a Program kísérletei nem folytatódtak, de hatásuk az utóbbi években állami elismerésben részesült, hazai nemesítésű fajták kísérleti eredményeit tekintve tetten érhető. Amennyiben hazánkban a minőségi termesztésre helyezzük a nagyobb hangsúlyt (amihez minden adottságunk megvan), akkor a kitűzött cél ezekkel a fajtákkal elérhetővé válhat. E fajták azonban akkor is megállják a helyüket a perspektivikus, külföldi nemesítésű fajtákkal szemben, ha a minőségi és a takarmány búza ára közötti keskeny árrés miatt elsődlegesen a minél nagyobb mennyiségű termés elérésére törekszünk.
SZERZŐ: POÓS BERNÁT FAJTAKÍSÉRLETI REFERENS, NÉBIH NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÉS KERTÉSZETI IGAZGATÓSÁG, BUDAPEST
