A vidéki életmód, a nagyszülők gazdálkodása, a falu hangulata, a földek megmunkálásának és a termelés egymásba érő folyamatainak látványa egy gyerek számára egyenlő volt régen a földműves szakma – szebben kifejezve az agrármérnöki vagy technikusi hivatás – elfogadásával.
A Beledről indult szakember egész eddigi életpályája szorgalmas, kitartó és tudás alapú növényvédő szeres szakirányú munkára épül
Aki megszerette, és eldöntötte, hogy agrárszakember lesz, az általában igen nagy előnnyel indult, hiszen a gyakorlati fogásokat, a biológiai, élettani és gazdasági összefüggéseket már alapszinten megtanulhatta, ha figyelmesen vett részt a munkában. Halász László (56) is így tett, mert a gyerekkori tapasztalatai a vérébe ivódtak, és később, végzett agrármérnökként is a termelésben érezte/érzi csak igazán jól magát. A Beledről indult szakember egész eddigi életpályája a szorgalmas, kitartó és tudás alapú növényvédős szakirányú munkára épült. Most éppen kereskedelmi és marketingtevékenység után igyekszik – a szívére hallgatva – ismét visszatérni a termelésbe, és az utolsó aktív tíz évének „nekifutva”, szeretne még valami tartalmasat, maradandót alkotni a mai, alaposan megváltozott és átrendeződött termelési gyakorlatban…
A falu (ma kisváros) szellemisége A ma Győr-Moson-Sopron megyéhez tartozó település, Beled 1973-tól 6 környező község társulásával, de döntési jogaik megtartásával nagyközség lett, majd 2009-ben pedig 2700 lakosával városi rangot kapott. Az 1962-ben született Halász László persze még a régi faluképre emlékezik szívesen, hiszen akkor volt gyerek, akkor csatangolták be a falu határát a barátaival. Akkoriban a szülői felügyelet is lazább volt, és a gyerekekre is sokkal kevesebb veszély leselkedett. Ennek hozadékaként bátrabban jártak-keltek a természetben, megismerve annak ezer csodáját. Nagyszülei gazdálkodtak, egyikük a Cziráki grófság intézője volt. Édesapja kb. 10 holdas egyéni gazdaként kereste meg a család megélhetéséhez szükséges javakat, majd pedig a tsz megalakulását követően – ha nem is szívesen és utolsóként – beállt a közösbe. A gyerek ebből nem sokat értett, legfeljebb annyit, hogy kevesebb maradt otthon az állat, és az édesapja eljár dolgozni. Persze neki is volt munka, mert a tehenek felelős őrzését neki kellett ellátni, mint ahogy más egyszerűbb munkákat is. Ez a gyakorlat sokat segített abban, hogy elkötelezettje legyen a mezőgazdasági munkának, és ez már az általános iskolában is megmutatkozott, ahol rendszeresen jeles eredményt produkált. Ezzel sikeresen bekerült a győri Révai Miklós gimnáziumba, ahol biológia szakon és kollégistaként kezdte meg tanulmányait. Ott azért érződött a falusi általános iskola hátránya, és nem tudott olyan jó eredményeket elérni, de ez nem tántorította el eredeti szándékától, hogy agráregyetemre menjen tovább. Igaz, az első felvételije nem sikerült – és az akkori „Előre” termelőszövetkezetben, egy jó hangulatú és felkészült szakmai közegben vállalt egy évre munkát Beleden –, de másodjára már „ugrotta az akadályt”. Természetesen ezután a honvédség „vendégszeretetét” élvezte előfelvételisként egy évig Nagykanizsán, aztán a feledhetetlen óvári évek következtek, akkor már gyakorlott kollégistaként. Nagyszerű öt évet tudhatott maga mögött Mosonmagyaróváron, aminek minden percére nosztalgiával és nagy elégedettséggel emlékszik vissza. Igaz, hogy Beleden tanulmányi szerződéssel rendelkezett, de a növényvédelmi szakirányú diplomája megszerzése után mégsem ott kezdett dolgozni. Öttevényen, az akkori Kossuth Tsz-ben kínáltak állást, amelyet elfogadott…
Öttevényi évek
Öttevény Mosonmagyaróvár és Győr között, a főút mentén található. Már a ’70-es évektől jó infrastruktúrával rendelkező „tranzit falu” volt, és a sok embert foglalkoztató tsz is jól prosperált. Két üzemegységében, Öttevényen és Börcsön alapos, szakszerű növénytermesztői munka folyt, amelyet jó kezekben lévő állattenyésztéssel – sertés- és baromfitartással – egészítettek ki. Ebbe a gazdasági környezetbe kellett Halász Lászlónak friss erőként beilleszkedni, és ehhez akkoriban minden segítséget megkapott. Természetesen a növényvédelem szakterületét szemelték ki számára a vezetők, és ehhez azonnal beiskolázták Keszthelyre, a kétéves, bentlakásos szakmérnöki képzésre. Ezt sikeresen elvégezve elvileg teljes jogkörű felelőse volt a gazdaság növényvédelmi munkáinak és természetesen a növénytermesztés kapcsolódó munkáinak is. Persze, ez nem jelentette azt, hogy a felsőbb vezetés ne adott volna egyéb utasításokat időnként, de a dolgok azokban az időkben így működtek. A tsz-ben, majd a jogutód szövetkezetben eltöltött nem kevesebb, mint 27 év mindenesetre sok tanulsággal szolgált, és életének meghatározó időszaka volt, annak számos jó, s árnyoldalával együtt – mondja Halász László. Az évek során magas színvonalú termelői munka folyt a szövetkezetben, és ez garantálta az ő folyamatos szakmai fejlődését. Igaz, a keleti mezőgazdasági technika – traktorok, kombájnok, talajművelő gépek – nagyon nehezen koptak ki a gépudvarból, mondván, hogy olcsók, és a saját szerelőbrigád számára könnyen megoldható a javításuk. Eleinte a technikai lemaradásokat a jó munkabírású fizikai dolgozók és a vezetők lelkiismeretes napi munkája ellensúlyozta. Természetesen a rendszerváltást követően aztán a technikai fejlesztések is beindultak, megjelentek és a régieket leváltották a korszerű gépek, és gyakorlatilag tíz év alatt, 2012-re teljesen kicserélődött a géppark, és magasabb termelési színvonalon folyó munka vette kezdetét. Közben a gazdaságban a személyi háttér is sok tekintetben megváltozott. A régi vezetői garnitúra nyugdíjba ment, és a dolgozói létszám is folyamatosan karcsúsodott. Mindez jelentős változásokat hozott a munkafeltételekben, a munkaszervezésben, a logisztikában, és természetesen a vezetők egymás közti viszonyában is átrendeződés történt. Amikor 2012-ben Halász László felmérte a változások hatásait, úgy ítélte meg, hogy számára kedvezőtlenül formálódott tovább a tulajdonosi kör, és nem érezte a változások során a munkája megbecsülését. Ekkor döntött úgy, hogy 27 év után máshol, más munkakörben szeretne dolgozni, és kiszakadni abból a környezetből, amely hosszú időn keresztül örömet adott számára. Egy kicsit rossz szájízzel ugyan, de a saját döntésében lassan megnyugodva hagyta el Öttevényt, de nem ment messzire, hiszen a szomszédos Lébényben lakott akkor már a családjával…
El a termelésből – egy időre
Az öttevényi közel három évtized után a Győri Agroker Zrt.-nél helyezkedett el, ahol a növényvédőszer-értékesítésében, területi képviselőként próbált szerencsét. Az új munka az előzőtől teljesen eltérő volt, hiszen a termelésből egy ugrással a kereskedelemben találta magát, ami egy teljesen más világ. Eleinte nagyon nehéz volt megszokni, idegen volt a „terep”, ismerkedni és tárgyalni kellett sokszor frissen megismert kollégákkal, és lassan jött a munkasiker. Mindazonáltal persze lelkiismeretesen, sok mozgással és szorgalommal próbált helytállni. Aztán hamarosan jött az ajánlat az akkor már országos ismertséggel bíró vetőmag-termeltető profilú Lajtamag Kft. ügyvezetőjétől, amit elfogadott. Ezáltal már a második kapu nyílt meg előtte, miután eljött Öttevényről. A vetőmag-termeltetés szakterülete, a termelőkkel való együttgondolkodás révén ismét közelebb került a szántóföldhöz, de a munka zömét továbbra is a kereskedelem alkotta. A munka részét képezte a termeltetés mellett a növényvédő szerek, műtrágyák és egyéb felhasználású vetőmagok értékesítése is. Az elvárt jó teljesítmény elérése érdekében Halász László hamar belátta, hogy javuló kommunikációs képességre, pedagógiai munkára és marketingfogások alkalmazására is szüksége van, amit munka közben kellet elsajátítani. A termeltetés viszont, mint szakmai munka, egyre közelebb vitte ismét a termeléshez. A megyei szintű területbejárás, szakmai tanácsadás és felügyelet jellemezte ezt a munkát. A megyében mozogva sok emberrel és megoldandó problémával kellett nap mint nap megküzdeni, s ez egy idő után már természetes volt számára. Most már a gazdatársadalom olyan szinten van, hogy csak a hiteles személyeket fogadja el. Halász László úgy érezte, hogy őt elfogadták, és sok jó tapasztalattal és sok új kapcsolattal lett gazdagabb a kereskedelemben eltöltött négy év alatt. A megszerzett kapcsolati tőkét nagyra értékeli, és igyekszik továbbra is ápolni a helyenként már barátivá szelídült szakmai kapcsolatokat. Úgy fogalmaz, hogy a Lajtamag Kft. állományában eltöltött négy év kisebb sikertörténet számára, úgy a megszerzett tudás, mint a kapcsolatépítés „tudománya”, gyakorlata és lélektana tekintetében. Legbelül azonban mindig is a termeléssel kapcsolatos gondolatok foglalkoztatták, és amikor lehetőség nyílt a visszatérésre – a vártnál nehezebben ugyan –, de úgy döntött, hogy búcsút int a vetőmagos szakmának. Annál is inkább, mert a termeléstől teljesen azért a kereskedő éveiben sem szakadt el, mivel maga is gazdálkodik 40 ha-on, s a növényvédelmi szaktanácsadást gázmesteri tevékenységekkel kiegészítve mind a mai napig végzi.
A termelésben végzett munka az igazi gazdász életforma
Vissza a termelésbe
Tény, hogy ez a szakterület a legvonzóbb Halász László számára, és azért váltott, mert kedvére való lehetőség kínálkozott számára. Olyannyira kedvére való, hogy egy karnyújtásnyira található korábban jól prosperáló szövetkezet jogutód kft.-nél, az ügyvezetői szék várományosa. Reméli, hogy az esélyei jók, a szakmai felkészültsége megfelelő, sőt a növényorvosi szakterülete kifejezetten segítheti a munkájában, hogy sikerrel vegye az akadályt. Tervei, szakmai elképzelései vannak egy olyan kis közösség élén és egy olyan – általa jól ismert adottságú – gazdaságban, ahol az első időszakban a szinten tartás, majd a további fejlődés lehet a feladat. Mindenképpen a növényvédelmi munka erősítése az elsődleges cél – hiszen az a szakterülete –, de a technológiai, kereskedelmi vonatkozások is rejtenek minden bizonnyal tartalékokat. A kihívás mozgósítja az erőtartalékokat – mondja –, a lelkesedés és talán a szakmai felkészültség pedig adott ahhoz, hogy valóban még jobb eredmények szülessenek az egyébként csak növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságban.
Örök kötődés ez a hivatás
Akit egyszer megfertőz a mezőgazdasági termelés, az általában nem tud tőle szabadulni. Hiába a munkahelyváltás, hiába a szakterületváltás, a termelés varázsa mindig visszaköszön. A munkaelosztás nézetkülönbségei, a szakmai viták, az esetenkénti személyeskedések, a gépek zaja, az általuk keltett por, a gázolajszag, a föld illata egyaránt folyamatosan ott van, s mindez együtt teszi szerethetővé ezt a hivatást. Persze, ma már sok minden másképpen van, hiszen kevés az ember, a gépek szerepe sokkal nagyobb, a kockázatok vállalása és leosztása is más a döntésekben. Mégis, a termelésben végzett munka az igazi gazdász életforma. Halász László „ars poeticája” ez, és az utolsó tíz aktív évét mindenképpen a termelésnek szeretné áldozni. Annál is inkább, mert pedagógus feleségétől a felhatalmazást megkapta. Gyerekeik kirepültek otthonról, olyannyira, hogy a, Gergely, mérnök-informatikusként a fővárosban él, és egy jeles külföldi tulajdonú kozmetikai cégnél dolgozik. Lánya, Krisztina pedig hatodéves orvostan hallgató, és most éppen Németországban van gyakorlaton. A pálya – átvitt értelemben – tehát szabad, semmi nem áll a gyakorlati gazdálkodás útjába. A szakmával szoros összefüggésben pedig természetimádó, ami azt jelenti, hogy fegyver és vadászat nélkül szívesen járja ez erdőt, figyeli az állatokat, és hallgatja a csendet. Lébényi otthonában – amely takaros porta a kisváros szélén – igazán jó körülményeket biztosított a családjának és magának is ahhoz, hogy pihenten és kiérlelt gondolatokkal felvértezve vesse magát a munkába. Abba a munkába, amit igazán szeret/szeretne, és feltehetően a státuszt is elnyeri hozzá a nagyon közeli jövőben…
SZERZŐ:
NAGY ZOLTÁN
