A Zalai-dombságon soha nem volt egyszerű tevékenység a növénytermesztés. A zömében barna erdőtalajokon, éppen a dombok miatt, számolni kell a lezúduló vizek okozta erózióval, ami a talajok állapotát, termőképességét folyamatosan befolyásolja, alakítja. A hatalmas erdőségek közelsége – úgy tűnik – a vadkárokat is elkerülhetetlenné teszi, ami a kukoricatermesztés esetében különösen jelentős.
A fiatal zalai gazdák mindezek ellenére „felveszik a kesztyűt”, és ugyanúgy a kukoricatermesztés mellé állnak, mint elődeik, hiszen a kukorica nem hiányozhat ezen a vidéken a vetésszerkezetből, sem a hagyományok, sem a termelési kényszer miatt. A zalai kukoricatermesztési gyakorlatról, szokásokról, eredményekről Tompos István fiatal gazdálkodóval beszélgettünk Pusztamagyaródon…
– Milyen termőhely kukorica szempontjából az önöké? Milyen vetésterületi nagyságrend mellett és milyen terméseredményeket értek el az utóbbi években?
– Az utóbbi években 100-110 ha körül termelünk kukoricát, ez a vetésterületünk 50-60%-át jelenti. Azért ennyire túlsúlyos a vetésszerkezetünkben a kukorica termesztése, mert rendelkezünk szárítóteleppel, így még mindig rentábilisabb e növény termesztése számunkra, mint másoknak.
A termőhelyet tekintve átlagos zalai termőhely a miénk, kitett, erodált, kötött agyagtalajokkal tarkított, és a dombok általi szintkülönbségek is meghatározzák a munkánkat. Mindemellett pedig – nem éppen örömünkre – állandó vadkárral is számolnunk kell.
– Milyen kiforrott termesztéstechnológiával dolgoznak, illetve változtatnak-e ezen az évjárat függvényében, vagy a költséggazdálkodás jegyében a tenyészidőszak alatt?
– Évek óta azzal a helyileg jól bevált technológiával dolgozunk, amivel nagyjából a környékbeli gazdák. Jellemzően a forgatásos alapműveléssel, a kora tavaszi vízmegőrző szántáselmunkálással teremtjük meg a megfelelő magágyat, majd a mintegy 135 kg N hatóanyagot vetés előtt bedolgozzuk, vetéskor pedig 30 kg N, 60 kg P, valamint kevés K hatóanyagot adunk ki. Apropó kálium! A kálisót mindig a K-igényes kultúrák, mint például repce alá adjuk ki!
A vetést egy új Kverneland Accord vetőgéppel oldjuk meg, amelyről annyit jegyeznék meg, hogy a vetőelemeket elektromos motor hajtja, így különböző adottságú táblák között is a kabinból tudom állítani a tőszámot. Ezek részben kényelmi, részben a pontosságot befolyásoló előrelépések, amelyek szintén hozzájárulnak az eredményességhez. Általában 70-74 ezer maggal vetünk hektáronként, amely mennyiség a választott hibridjeinket figyelembe véve optimálisnak tűnik.
– Igénybe veszik-e és igazodnak-e a tápanyag-visszapótlásnál a talajvizsgálatok eredményeihez, vagy esetleg a hozamtérképekhez?
– A korszerű mezőgazdasági termelés a kisebb gazdaságokban is megköveteli az új technika, az új termelési módszerek bevezetését. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, az lemarad, ez meggyőződésem.
Most kezdjük el ezt a hosszú folyamatot; így a vetőgépünk és a műtrágyaszórónk is alkalmas az ISOBUS-rendszer által vezérelt precíziós gazdálkodásra. Vannak talajvizsgálati eredményeink, ezek az eredmények ráilleszthetőek egy térképes felületre, vagy összevethetők egy hozamtérképes kombájn munkafelületével.
A jövőbeli terveink között szerepel egy hozamtérképezésre alkalmas betakarítógép beszerzése is, ami természetesen az idei és az elkövetkező évek eredményes gazdálkodásának függvénye. Tisztában vagyunk azzal, hogy fejlesztések nélkül nem lehet lépést tartani a hazai gazdálkodói mezőnnyel, és a saját jól felfogott érdekeink is ezt diktálják. Talán éppen a növény jobb kiszolgálásában vannak még nagy lehetőségek, tartalékok, amelyek a termésszint emelését elősegíthetik…
Rendelkezünk szárítóteleppel, ezért a magasabb FAO-számú fajtákat használjuk előszeretettel
– Mennyire meghatározó „fajtákkal” dolgoznak, vannak-e kedvenc „fajtáik”, és milyen FAO-számú hibridek biztosítják a tavaszi, illetve őszi munkacsúcsoknál a munka folyamatosságát?
– Az előbbiekben említettem, hogy rendelkezünk szárítóteleppel, ezért a magasabb FAO-számú fajtákat használjuk előszeretettel (FAO 420-450), mivel ezek az évjárat-hatásokat jobban túlvészelik. Vannak kedvenc fajtáink, de most nem szeretnék egyik fajtatulajdonosnak sem reklámot csinálni! Óriási a hibridkukorica kínálat, amelyből bőven van alkalom válogatni, de mára lassan letisztult a kép. Tény, hogy a termőhelyi tapasztalataink alapján választunk hibridet, hiszen amelyik legjobban alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz, az adja a legjobb termést…
– Néhány éve még akár másfélszeres árat is adtak a tengeriért, most lehetett-e tudni vetésidőben, hogy lefelé tendál az ár? Ha igen, akkor is így döntöttek volna a vetésterületet illetően?
– Sajnos vetésidőben még nem tudjuk a betakarításkori terményárakat, ám az utóbbi években betakarításhoz közeledvén csökkenő tendencia szokott érvényesülni. Minden évben hasonló területet tervezünk a kukorica számára, nem a terményárból, hanem a bekalkulált termésmennyiségből és a tervezett önköltségből indulunk ki (nálunk a szárító az önköltséget csökkenti). Persze igyekszünk korán és jól szerződni, több lépcsőben történő kötéssel próbálunk jó átlagárat elérni!
– Befolyásolja-e az alacsony idei felvásárlási ár a következő évi árukukorica vetésterületének nagyságát, vagy a hozamok további növelésére koncentrálva igyekeznek nagyobb árbevételre szert tenni?
– Nem torpan meg a kukoricatermesztésbe vetett bizalmunk, mert ez az egyik legeredményesebben termesztett növényünk, persze mindig gondolkozunk és próbálkozunk új termesztéstechnológiai elemek kipróbálásával, amivel eredményesebbé és jövedelmezőbbé tesszük gazdálkodásunkat!
A kukoricatermesztésben vannak még tartalékok – elég csak ehhez a tőkeerősebb gazdaságok precíziós termesztéstechnológiáját figyelni –, amelyeket erőnkhöz mérten próbálunk feltárni. Akik előttünk járnak, akik tartósan 10-12 t/ha felett – sőt, még felette – termelnek, azok bizonyítják a kukorica potenciális lehetőségeit. Ez újabb kihívást jelent számunkra, hiszen mindenki szeretne tartósan 10 t/ha felett termelni, ami egyáltalán nem lehetetlen a mai technológiai ajánlások, a gépi technika, az input anyagok ismeretében. Tudjuk, hogy ezek helyes, arányos alkalmazásához tanulásra, újabb szakmai ismeretek megszerzésére van szükség, hiszen csak így lehet továbblépni…
– Zala megye közismerten erősen vadkáros termőterület. Milyen vadkárral lehet számolni idén a kukoricáknál, és van-e remény a kártalanításra?
– Közismerten nagyvadas vidék a miénk, ahol a vadgazdálkodás és a mezőgazdaság viszonya szinte soha nem volt felhőtlen. Különösen olyankor igaz ez, amikor valamelyik faj jelentősen felszaporodik, és annak eltartásáról kimondatlanul is a mezőgazdaság gondoskodik. Persze vannak törekvések, erőtlen kísérletek arra, hogy ez a viszony normális keretek között rendezhető legyen, de az arányos teherviseléstől még nagyon messze vagyunk.
A kukoricában eleinte a vaddisznó, majd a tejes érés után a szarvas kártétele igen jelentős! Sajnos évente ennél a 100 ha-os nagyságrendnél rendszeresen 3-4 millió Ft vadkár ér bennünket, és ennek jó esetben fele, ha befolyik a kártalanítás során! Az idei évben sem lesz ez másként, de ezzel lassan megtanulunk együtt élni, és a gazdálkodásunkban – sajnálatos módon – betervezzük a veszteséget.
– Mint ismert, Magyarország kukoricaövezetnek számít Európában. Véleménye szerint megengedheti-e az ország azt, hogy éppen az egyik legmagasabb termésszintekkel kecsegtető növény vetésterülete szoruljon vissza az alacsony árak miatt?
– Erre a kérdésre nem tudok elfogulatlan választ adni, sajnos nem mi, termelők határozzuk meg a saját jövedelmezőségünket! Ahogy már említettem, jó ideje már úgy vetünk, hogy a leendő felvásárlási/értékesítési árakról semmilyen, vagy csak homályos információkkal rendelkezünk. Nem lehet más célunk, mint minél nagyobb termésszintek elérése, hiszen csak a mennyiség jelentheti számunkra biztosan a nagyobb árbevételt.
Jelentősen biztosan nem szorul vissza a kukorica vetésterülete, hiszen ennek a takarmánynövénynek itt a helye, nincs alternatív lehetőség. Együtt kell élni a piac kiszámíthatatlan mozgásaival, és csak arra kell koncentrálni, hogy egységnyi területről a legnagyobb elérhető termést takarítsunk be. Ezzel együtt nem lesz mindig ilyen alacsony a kukorica ára, mint ahogyan ez eddig is mozgásban volt az elmúlt években.
Azt is tudjuk, hogy a magyar termés mennyisége soha nem lesz meghatározó a világpiaci ártrendek alakulásában. Talán az állattenyésztés, az állatlétszám visszarendeződése, a kedvezőbb termelői húsárak és a belföldön felhasznált növekvő mennyiségű kukorica jelentheti a hazai piaci stabilitást a következő években.
