Hazánkban sokáig fontos húzóágazat volt a sertéstenyésztés. A 2002-ben ötmilliós állatlétszám napjainkra azonban gyakorlatilag majdnem a felére csökkent, így ma már a három milliót sem éri el. A legtöbb fiatal gazdát bemutató interjúnkban – jelen esetben a sertéstenyésztés területéről – szerettünk volna sok pozitívumról beszámolni, de időnként az árnyoldalról is beszélnünk kell. S ennek az ágazatnak most sok nehézsége van.
Egy bakonyszombathelyi állattartó fiatalemberhez látogattunk el, hogy példáján keresztül mutassuk be, milyen problémákkal kell nap mint nap szembenéznie, milyen szabályozások és rendelkezések hátráltatják a tisztes munkavégzésben.
Bognár Károly (35), a telep tulajdonosa mindig elfoglalt, hiszen az állatokkal való foglalatosság szinte teljes idejét kitölti. Mégis szívesen beszél munkájáról, s terveiről, arról, hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni a termelést, hogy a családi kasszában ne csak hogy maradjon, hanem többletet is tudjon realizálni.
– Hogyan kerültél kapcsolatban először a sertéstartással? Volt valamilyen családi előzménye a tevékenység megkezdésének?
– Édesapám az állami gazdaságban dolgozott, s annak idején tudott egy kis földterületet és egy régi magtárat vásárolni. 60 hektár került így a birtokába. Háztájiban mindig voltak disznóink, egy-két koca kiszolgálta a családot. Nagyon szívesen töltöttem el az időmet munkával, s bár eleven kis srác voltam, az állatok ellátásában szorgalmasan segédkeztem.
A mai napig nagyon szeretek dolgozni. Az iskolaválasztásom során a szakmatanulás volt a legfontosabb. Örömömet leltem a szerelésben, bütykölésben, ezért autóvillamosság-szerelőnek jelentkeztem. Az iskola elvégzése után ezen a területen kezdtem el dolgozni, de rövid időn belül elkövetkezett ennek a vállalkozásnak a vége, váltanom kellett.
Otthon korábban is voltak anyakocáink. Édesapám a földvásárlása idején egy vállalkozást működtetett, ami nem hozta a hozzá fűzött reményeket, s ekkor kezdtünk el, vele, ketten, nagyobb létszámú sertés tartásával foglalkozni.
Éves szinten 2000 db hízó kibocsátásával számolnak
– Ez a szépen kialakított telep volt a vállalkozás kiindulásának a kezdete?
– Édesapámmal együtt indítottuk el a tevékenységet, s eleinte csak a családi háznál tartottunk tizenegy-néhány anyakocát. E célra tökéletesen megfeleltek a már meglévő régi ólak. A várható növekedésre számítva azonban elhagytuk a lakóövezetet. 2002-ben a régi magtár mellett volt lehetőségünk a terület bővítésére, és egy nyárfaerdő helyén épült meg az első istálló. Itt indulhatott meg a nagyüzemi állattartás.
Nagy előnynek tartom, ha valaki olyan szülői háttérrel rendelkezik, mint én, amikor már van a család tulajdonában földterület, mert a semmiből elindulni, ha nem is lehetetlen, de mindenképpen vakmerőség. A föld „arany árban” megy, ma már nagyon nehéz hozzájutni.
– Az állattenyésztő szakmát nem tanultad. Nem okozott ez nehézségeket a munkavégzés során?
– Bár valóban autóvillamosság-szerelőként végeztem, de kiskorom óta az állatok között nőttem fel, szinte ragadt rám aputól a szakma. A vállalkozás megkezdésekor egy inszeminátori képzésen vettem részt, mert nagyon fontosnak tartottam, hogy ebben az irányban több tapasztalatot szerezzek. Minden a termékenyítéssel kezdődik, s ez az első nagyon érzékeny pontja a tenyésztésnek, amelyen áll vagy bukik az egész év sikeressége.
Jól teljesít a Sulky a gazdaságban
Sajnos a fiatal gazda támogatásra nem voltam jogosult, így a pályázatot sem tudtam benyújtani, hiába vagyunk életképes vállalkozás, és hiába végezzük eredményesen a munkánkat. Az ilyen irányú pénzforrásokról le kellett mondanunk.
– A fiatal gazda támogatástól ugyan elestetek, de talán voltak olyan pályázati kiírások, amelyeken részt tudtatok venni, és a telep fejlesztését így megvalósíthattátok. Sikerült ilyen támogatásokhoz jutnotok?
– Az első épületek SAPARD-program keretében épülhettek meg, amely magában foglalta az istállót, a szociális épületet, a hullatárolót és a trágyatárolót. Nagy pozitívuma volt ennek a támogatásnak, hogy a 2005-ös elszámolás után pontosan 30 nappal már meg is érkezett a pénz. Ez példaértékűen pontos és gyors reagálás volt a kiutaló szerv részéről. Ezenkívül AVOP-pályázaton tudtunk egy 200 LE-s McCormick traktort és ekét vásárolni. ÁTK-s támogatásból (állattartó telepek korszerűsítése) és egy FM-es pályázattal sikerült további istállókat építtetnünk. Jelenleg szintén egy ÁTK-s pályázatunk van elbírálás alatt, bízom benne, hogy pozitív döntés születik. Ebből a pénzforrásból valósíthatnánk meg a további fejlesztésekre irányuló terveinket. Szeretnénk a termelést a leghatékonyabb szintre emelni, s ehhez további fejlesztésekre lenne szükségünk.Természetesen, mint gazdatársaink többsége, mi is fizetünk gépvásárlási hiteleket, de ezek szerencsére 2-3 éven belül kifutnak. Akkor ismét tudunk egy nagy levegőt venni, és máshová összpontosítani az erőforrásainkat.
– A technológiai fejlődést mennyire tartod fontosnak?
– Az idő számomra is nagy kincs, az állattenyésztés pedig egész embert és teljes elköteleződést jelent. A tevékenységet az év 12 hónapjában ugyanolyan intenzitással kell végezni, sosincs megállás. A fejlett infrastruktúra a gördülékeny és hatékony munkavégzés feltételeit teremti meg. Mivel a takarmányt a saját földterületeinken termelt kukorica és gabona biztosítja, így elengedhetetlenül fontos, hogy a legfejlettebb és leghatékonyabb módszereket alkalmazzuk, ha időt akarunk nyerni. Ezzel a hozzáállással nemcsak szabadidőhöz juthatunk, de a termés sikerességéért is sokat teszünk.
Egyelőre csak a tenyésztésben van alkalmazottunk, így még inkább szem előtt kell tartanom a hatékony növénytermesztés kérdését. A talajművelést, növényvédelmet és vetést felsőkategóriás, profi eszközökkel és gépekkel végezzük. Nagy előny, ha nem vagyunk másoknak kiszolgáltatva, amikor saját gépekkel tudunk dolgozni. Szerencsére minden munkafolyamathoz – még az aratáshoz is – rendelkezünk megfelelő munkaeszközzel.
McCormick traktorral dolgozik az ifjú gazda
A 2012-es szárazság bennünket sem kímélt, azonban így is szép eredményeket értünk el: kukoricában 8 t/hektár termést takaríthattunk be. Véleményem szerint korszerű gépekkel és technológiával lehet versenyben maradni, ezért mi is ezen a vonalon kívánunk leginkább erősödni.
– A szántóföldi munkálatok kire hárulnak?
– A növénytermesztés teljes egészében az én kezemben összpontosul, a gépekkel magam dolgozom. A karbantartásukra sincs gondunk, szervizes szakember végzi az éppen aktuális javítási feladatokat, amik nagyon ritkán fordulnak elő. A munkacsúcsokban a gépek napi átnézése rám hárul.
A növényvédelmi feladatokat tekintve 2005 óta dolgozik nekünk egy külső szaktanácsadó, aki a növényvédelmi és technológiai kérdésekben lát el bennünket hasznos tanáccsal. Összeállítja az egész éves tervet, folyamatosan kontrollálja a területet. Kifizetődő és megtérülő erre a szaktanácsadói szolgáltatásra költött pénzösszeg.
– Az állattartó telepen milyen újításokat vezettetek be? Különbözik-e a tartástechnológiátok a megszokottól?
– Jelenleg 100 fős kocalétszámmal rendelkező állomány biztosítja a tenyésztés bázisát. A kocák csoportos tartását úgynevezett multibox rendszerrel ötvözve valósítottuk meg, amelynek a lényege, hogy a csoportos tartás mellett minden egyed külön fogyaszthatja el a táplálékát. 2,2-es kocaforgó mellett 2 000 db az éves kibocsátott hízólétszám. Tervezzük további istállók építését, amellyel ez a szám növelhető.
A géppark minden munkafolyamathoz megfelelő eszközt biztosít
– Értékesíteni hogyan tudtok?
– A kukorica- és gabonatermés teljes egészében az állatok etetését szolgáltatja, nem kell a leadással bajlódni.
A sertést kétféleképpen tudjuk eladni. A közvetlen vágóhídi értékesítés lenne a kifizetődőbb, de sajnos itt csak 8-9 hét múlva jutunk a pénzünkhöz, és ez amellett, hogy nagyon hosszú idő egy vállalkozás számára, rendkívül bosszantó is. Létezik másik értékesítési csatorna, amikor a kereskedőnek adjuk le, amit ő azonnal kifizet, viszont ebben az esetben akár 10-15 forinttal rosszabb árat is kaphatunk kilónként. Attól függően, éppen mikor mennyire „szorít a cipő”, választjuk meg az értékesítés formáját.
Ausztriában több éve vannak üzleti kapcsolataink a termékenyítés kapcsán, ezért látjuk, milyen ott a felvásárlói morál. Ha az osztrák vágóhíd 5 napra fizet, már késésben vannak. A hazai piacon a 2-2,5 hónapos fizetési csúszás egy nagyon komoly hátráltató tényezője az állattartásnak. Sokan érezzük, hogy az állattenyésztés mennyire mostohán kezelt területe az agrártermelésnek.
– Milyen más bevételi forrásotok adódik az állattartáson kívül?
– Családunk rendelkezik egy élelmiszerüzlettel, ahol a tőkehúst árusítjuk, édesanyám és feleségem vezeti a boltot. Saját tenyészetből látjuk el az üzletet hússal. Egy ideig gondolkodtunk a feldolgozáson, azonban a „biztonságos élelmiszer-előállítás” nem egyértelmű szabályozása miatt a házi vágások, az „útszéli feldolgozott húskészítmények” árusítása annyira megszaporodott, hogy a bolti forgalmunk gyakorlatilag a felére csökkent. Elkeserítő, hogy nemcsak a forgalomcsökkenés okozta komoly kieséssel kell szembenéznünk, hanem emellett nagyon szigorú munka-egészségügyi előírásoknak is meg kell felelnünk.
– Ahogy mondtad, az állattartás „mostohán kezelt” terület. Mi az, ami segít téged túljutni a nehézségeken, honnan szerzed a munkádhoz szükséges lendületet?
– Nagyon sok „támogatást” kapok a kisfiamtól, aki iskola után szinte mindig itt van velem.
A munkámat megbecsülöm, s emellett nagyon szeretem, valóban szívesen végzem. Jó lenne, ha a növénytermesztéssel egyenrangúan kezelnék ezt az ágazatot is. Ezenkívül ösztönöz a siker. Amikor azt látom, másnak eredményesebben megy, nem irigykedem, hanem még jobb akarok lenni. Nem szégyellek megkérdezni olyanokat, akik tapasztaltabbak, mint én. Sokszor megyek a saját fejem után, de gyakran meghallgatom mások véleményét.
„A munkámat megbecsülöm, s emellett nagyon szeretem”
– Milyen fejlesztési elképzelésekkel rendelkeztek?
– Mindig előre nézünk, de egyre többször fáradunk bele a folyamatos problémákba. Jó lenne látni, hogy a 12 hónapos munkának van eredménye. Nálunk sosincs pihenés, szinte szabadságra is csak néhány napra megyek, mert mindig akad valamilyen teendő, ami nem tűr halasztást. A fordított áfa sem pozitív irányba fogja mozdítani a szekerünket, s ezek és az ehhez hasonló rendelkezések gyakran szegik kedvünket. Az „életképességünk” megőrzéséhez a későbbiekben azért gondolkodom az állatlétszám bővítésén, és valószínűleg még egy ember munkájára is szükség lesz a feladatok elvégzéséhez.
