Véget ért országszerte a repce és a kalászos gabonák aratása, amik szakmai berkekben a szokásosnál is nagyobb várakozás előzött meg mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében. Ennek egyik fő oka elsősorban az időjárás a tenyészidőszak során ismét csak szokatlan és kiszámíthatatlan alakulása volt.
Mindkét őszi vetésű növény vetésénél adódtak már nehézségek, és különösen a repce esetében igen rossz volt a kelés. Az őszi búza vetését követően is sok helyen váratott magára a keléseket segítő csapadék, ami bizonytalanságot hozott a 2012. évi termésre vonatkozóan. Amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a területek többsége nem túl acélosan megy a télbe, akkor a téli csapadék, a hótakaró hiánya, valamint a nagy és száraz hidegek okoztak további fejtörést a gazdáknak. A tavaszi csapadékeloszlás is nagyon rapszodikus volt, és egyáltalán nem segítette az állományok erőteljes fejlődését. Amikor viszont június elején megjött az országos eső, akkor sokan már legyintettek, és későinek tartották az égi áldást. A kalászos- és repcetermesztés egyetlen pozitívuma 2012-ben talán a betakarítási munkákat segítő aratáskori időjárás volt. Ennek is lehet örülni, hiszen alig három hét alatt learatott az ország, amire már régen volt példa…
Mindezek ellenére a magyar “gabonaövezetben” a kalászos termőtájak hozták az átlagos vagy még elfogadható termésmennyiséget, és mellé pedig kiváló minőség társult. Összefoglalva azt is mondhatnánk, hogy minden jó, ha jó a vége – de valóban jó-e a vége? Hiszen a magyar kalászosgabona-termesztésnek azért a jelenleginél jóval magasabb termésszinteket kellene produkálni. Lehet hivatkozni persze a már-már szélsőségeket mutató időjárásra, de minden szakmailag képzett termelő tudja, hogy a fajtákban rejlő potenciált, a termőhelyek adottságait, a technológiák kínálta előnyöket, a korszerű talajművelés lehetőségeit ilyen-olyan okoknál fogva még messze nem használjuk ki. Kiváltképpen nem együttesen alkalmazzuk ezeket, és emellé kívánkozik még az elaprózott birtokszerkezet, amelynek kifejezett hátrányai leginkább éppen a legnagyobb területen termesztett gabonafélék esetében figyelhetők meg.
Azt senki nem vitatja, hogy a kalászosok szempontjából kiváló termőhelyi adottságokkal rendelkezünk, ennek ellenére az idei statisztikai adatok is 4 t/ha alatti országos őszi búza átlagtermésről szólnak majd, és kerülnek be az évkönyvekbe. Ebből az állapítható meg, hogy ebben az évben sincs előrelépés, és a több mint húsz éve tervezgetett gabonaágazati fellendülés ismét elmaradt. Nem tudjuk átlépni saját árnyékunkat, és adottságaink, termesztési hagyományaink, nemesítési eredményeink, technológiai ismereteink ellenére csak az európai termelési ranglista közepe táján jegyeznek bennünket, és nem vagyunk képesek magasabban megkapaszkodni, miközben a legjobbak 6 t/ha feletti átlagokkal jeleskednek. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar termelők nem tudnak búzát termelni, hiszen volt köztük, aki az idén is 8-9 t/ha közötti táblaszintű – esetenként gazdaság szintű – őszibúza termést takarított be. Ehhez azonban nagyon jó – részben “megteremtett” – termőhelyi viszonyok között és olyan következetes technológiai fegyelemmel dolgozik az egymást követő években, már hosszú ideje, amellyel a kedvezőtlen időjárási anomáliák ellen is sikeresen veszi fel a versenyt. Van tehát megoldás és példa a termésszintek növelésére, amihez azonban egységes gondolkodásmódra, termelői szemléletre, eszközhasználatra és technológiai alkalmazkodásra van szükség…
Mérsékelt terméseredmények
A 163 000 hektárról betakarított őszi káposztarepce 2,4 t//ha termésátlaggal zárt, ami több érdekes következtetésre kínál lehetőséget. Mindenképpen szembeötlő, hogy korábbi években már a 300 000 ha felé közelítő vetésterület egyszerre csak 60%-ra csökkent. A szándék természetesen eredetileg most is megvolt, és mintegy 240 000 ha vetése megtörtént, csak a bevezetőben már említett csapadékhiányos ősz, a kemény és hómentes tél alaposan meggyérítette a vetésterületet. Ami mégis figyelemre méltó, az a termésátlag, hiszen alig egy évtizede még 2 t/ha alatti átlagokkal lehetett csak számolni. Ez azt jelenti, hogy a magasabb technológiai színvonalon termelőknél vészelte át jobban a kritikus időszakokat a repce, és ha nem is csúcsterméssel, de kitett magáért. Sajnálatos viszont a területkiesés abból a szempontból, hogy a következő búzavetés alá lényegesen kevesebb lesz a repce elővetemény, ami nem jó előjel a kalászosoknál…
Őszi árpa
Tovább zuhant az állattenyésztés jelentősége a mezőgazdaságon belül, és már csak 25%-ot tesz ki a stratégiainak aposztrofált ágazat aránya, miközben 75%-ra ugrott a növénytermesztésé. Ez nem jó hír, hiszen még kevesebb hazai takarmány fogy és kerül a piacra közvetett módon, állati termékek formájában. Az őszi árpa éppen ilyen gabonanövény, amely 176 000 hektár vetésterületen mintegy 674 000 tonna termésmennyiséget adott 18 megyében. A korábban becsült 3,6 t/ha-nál valamelyest magasabb, 3,8 t/ha lett az országos termésátlag. A takarmánynövényből a legmagasabb termésátlagokat Baranya (4,7 t/ha), Somogy (4,5 t/ha), Zala (4,3 t/ha) és Tolna (4,1 t/ha) megyében érték el, míg a legalacsonyabbakat Szabolcs-Szatmár-Bereg (2,9 t/ha), Heves (2,8 t/ha) és Nógrád (1,6 t/ha) megyében takarították be.
Az őszi árpa minősége mindenütt jónak bizonyult, az egyik fontos értékmérő tulajdonság, a hektolitersúly pedig 63-68 között alakult. Az idei évben a búzák minősége is kiváló, így kevés takarmánybúza képződik, és az árpa iránt is bizonyosan megnő a kereslet. Ez természetesen emeli a takarmánygabona árát, így az őszi árpa a takarmánybúzával együtt a rendkívül magas 60 000 Ft/t körüli árszintet közelíti, az állattenyésztők – különösen a sertéstartók – nagy bánatára.
Keresleti piac az őszi búzánál
Az őszi búza betakarítható területe 1 081 ezer hektár volt, amelyről 3,7 t/ha átlagtermés mellett mintegy 3,8 millió tonna került a magtárakba. A termésátlag Baranyában (4,9 t/ha), Somogyban (4,4 t/ha), Zalában (4,4 t/ha) és Tolnában (4,4 t/ha) a legmagasabb, a legalacsonyabb pedig Pest (3,0 t/ha), Heves (2,6 t/ha) és Nógrád (2,0 t/ha) megyében volt. Jól kirajzolódik a termőhelyi adottságok közötti és a csapadékmennyiség, illetve eloszlása közötti különbség is a termésátlagok összevetésénél. A betakarított őszi búza minősége országos átlagban is nagyon jónak mondható, sőt egyes régiókban javító minőségű, amelyet a 29-39 közötti sikér-, 14-16%-os fehérjetartalom, 80 kg feletti hl-súly és 300-450 közötti esésszám mutat. Ezek a paraméterek alkalmat kínálnak arra, hogy a hazai szükséglet kielégítése mellett az exportra szánt mintegy 1,5 millió tonnát is kifejezetten minőségi búzaként értékesítsük. Tény, hogy Európa nagy részén a lényegesen szerényebb minőségi paraméterekkel rendelkező euro-búza iránti kereslet jelentkezik elsősorban, és nehéz érvényesíteni az árakban a hazai szabvány szerinti ún. malmi búza és különösen a javító minőséget. Jóllehet a dél-német és olasz malmok pontosan ismerik ezek előnyeit, és a sütőipari termékekben rendszeresen érvényesítik is.
Kétségtelen, hogy a tőzsde már a betakarítási részeredmények ismeretében is reagált – visszafogottan ugyan – a kevesebb és jobb minőségű idei magyar termésre. Ennek eredményeképpen az augusztusi jegyzések is jelzik, hogy az árak alaposan megindultak felfelé. A takarmánybúza már 64 000 Ft/t áron időarányosan, rekordmagasságot ért el. Jóllehet takarmánybúza alig képződik az idei évben, hiszen minden tétel minimálisan eléri az euro-búza minőségi szintjét, de javarészt malmi kategóriába sorolható. A magas értékmérő tulajdonságokkal rendelkező étkezési búza pedig a “javító”, illetve “malmi” minőségi osztályban vár értékesítésre.
Az étkezési ár 68 000 Ft/t augusztus közepén, ami azt sejteti, hogy a későbbiekben egyre magasabb árszintet ér majd el. Nem véletlen, hogy a spekuláció ismét elindul, hiszen aligha lehet megbecsülni, hogy a világ szerényebbnek kikiáltott búzakészleteinek ismeretében meddig emelkednek az árak. Az aratás után értékesíteni kénytelen kisgazdaságok sem jártak rosszul az idén, hiszen az induló ár is rentábilissá teheti a termelésüket. Azonban a tárolóhellyel rendelkező termelők – különösen akik még anyagiak birtokában várakozni is tudnak – minden bizonnyal rekordáron tudják majd értékesíteni a minőségi őszibúza készleteiket. A kivárás akár a következő év kora tavaszát is jelentheti – és ez már a spekuláció függvénye -, hiszen egészen biztos, hogy a hazai és a környező országok visszajáró kereskedői/malmai a korábbinál élénkebb érdeklődést tanúsítanak majd, és ennek akár a még tovább emelkedő árakban is meg kell nyilvánulnia…
Tanulságok a következő évekre
A repce és a kalászosok termesztése szempontjából is nagyon sok tanulsággal járt az idei év. Elsőként talán a korszerű és jól megválasztott technika alkalmazásával, kevés munkamenettel végezhető vízmegőrző talajművelés szerepe értékelődhet fel, ami jelentősen hozzájárul az ősziek egyöntetű keléséhez, kezdeti fejlődéséhez. Természetesen ezzel összefüggésben említhető a talajok termőképességének – tápanyag-visszapótlásának -, fizikai állapotának, talajéletének rendben tartása/megteremtése, ami az őszi növényfejlődést és a télbemenő optimális fenológiai állapotot megteremti. Ehhez társul a termőhelynek leginkább megfelelő fajta megválasztása, aminek szerepe egyre nagyobb az időnként szélsőségessé váló éghajlati viszonyok között.
A tél évjáratonként változó hevességű, és aligha befolyásolható. Így szerencsésebb mindig a kemény és hótakaró nélküli hideggel számolni, és a növényállományokat erre felkészítve, optimális fejlettséggel télbe küldeni, a legkisebb tőállomány-ritkulás reményében. A tavasz során a többszöri fejtrágyázás, a növényvédelmi munkák optimális időben történő, megalkuvások nélküli elvégzése vezethet el a sikeres és időben történő betakarításig. Külön említést érdemel még egyszer a fajtahasználat, a minél kevesebb igénytelenül feldolgozott saját vetőmag használata és a lelkiismeretes, alapos növényápolás. Csak így lehet eljutni – sok egyéb finomítás mellett – a termésátlagok növeléséhez, ami nagyon időszerű lenne már az ország számára…
