A búza aratásának időszakában ezen az égtájon igen nagy szokott lenni a hőség, így a hőmérsékleti adatokat korrektül elemző illetékes szakember jó párszor még hőségriadót is fúj a védelemre szoruló népességnek. A kombájnosok és a nekik segédkezők azonban nem tartoznak azok körébe, akik 11 és 3 között tartózkodni tudnának a mindennapi “napozástól”.
Ha jobban belegondolunk, egyrészt a korszerű gépek légkondicionálója csökkenti a hőségérzetet, de közben a „mihez képest?”-et jelentő átlaghőmérsékletet a globális felmelegedésként elhíresült jelenség tornássza egyre feljebb. A fizikai benyomásoknál erősebb tényező az, ami miatt nem szokás ilyenkor nyűgösködni, panaszkodni.
Bármennyire is verejtékes munka, aratni jó. Az ember örül annak, hogy a természet rizikójából a magtár védelmébe mentheti munkája eredményét, amit itt nem stílusos gyümölcsként emlegetni. Azonban munkánk gyümölcsére is akadhat példa. Jómagam épp néhány napja szedtem le nagy megelégedettséggel a megérett meggyet a ház előtti fáról. S bizony jobban esett ezt csinálni, mint korábban a monília ellen permetezni.
Megkezdődött
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Földművelésügyi Igazgatóságának közlése szerint június harmadik dekádjára megkezdték az őszi árpa betakarítását Bács-Kiskun és Baranya megyében, s ezzel elindult az országban a több mint két hónapig tartó, egyik legfontosabb mezőgazdasági munka, az aratás.
“Országosan mintegy 176 ezer hektárról (3,6 tonnás hektáronkénti termésátlaggal számolva) 640 ezer tonna körüli őszi árpa kerülhet a raktárakba. Őszi búzából 1,081 millió hektár a betakarításra váró terület, amelyről 3,9 tonna hektáronkénti termésátlaggal, 4-4,2 millió tonnára lehet számítani összesen.
Eredményhirdetés
A Magyar Agrárkamara közleménye szerint sikeres volt a VM és az Agrárkamara figyelemfelhívó kampánya, ugyanis júniusig 350 ezren igényelték osztatlan közös földtulajdonuk megosztását. A június 1-jéig tartó akció sikerét bizonyítja, hogy a határidőig több mint 100 000 ingatlan megosztására érkeztek be kérelmek a földhivatalokhoz. (Jelenleg mintegy 2 millió hektár rendezetlen, osztatlan közös tulajdonban lévő termőföld van Magyarországon, ami közel 272 ezer földrészletet és 2 millió tulajdonost jelent.)
“E jogvesztő határidőt követően a közös tulajdon megszüntetésére már csak jóval bonyolultabb és költségesebb eljárásban, a Polgári Törvénykönyv rendelkezései alapján kerülhet sor. A június 1-jéig benyújtott kérelmek esetében azonban a megosztás költségeit még az állam viseli, továbbá az eljárás lefolytatása is lényegesen egyszerűbb.
Hogy mire való mindez, azt a minden hajnalban átböngészett és mindmáig előfizetett napilapom, a Délmagyarország segédletével tudom leginkább lényegre törően összefoglalni. Bár vagy két évtizede e témával jómagam is behatóan foglalkoztam – érintett magánemberként és újságíróként egyaránt -, az emlékképek nálam már megfakultak.
“A részaránytulajdon rendezésével a föld hasznosítása, adásvétele egyszerűbb lesz, és könnyebb a megműveléshez támogatást igényelni. … A múlt rendszerben, a téeszvilágban is voltak olyan magántulajdonú földek, amelyek nem kerültek be a ‘közösbe’. Annak ellenére sem, hogy a politika szorgalmazta a főleg örökösödéssel keletkezett területek ‘megváltását’. Ezek a területek akkor nem sok vizet zavartak, a téesz művelte őket. A rendszerváltás után aztán a szövetkezet a magántulajdonú földjeit egy táblába vonta össze, de nem mérette ki: hogy kinek mekkora lehetett a vagyona, azt aranykoronában fejezték ki. (A földtulajdon ekkor elszakadt az eredeti helyrajzi számától.) A téesz az összes többi hektárját a kárpótlási földalapba pakolta a ’90-es évek első felében, és azokat kárpótlási jeggyel, liciten lehetett megszerezni. Magyarországon máig csak magánszemélyek lehetnek földtulajdonosok, gazdasági társaságok nem, ők bérlik a földterületeket.”
A mi Földünk
Az állami földbérletek megversenyeztetése, megújítása, vagy épp megtartása kapcsán a júniusi sajtóban is bőven esett szó Magyarország “ereszd el a hajam” földügyeiről. A Vidékfejlesztési Minisztérium honlapja emellett magának a Föld ügyének is szentelt némi teret. “A fenntartható gazdaságról, a környezetvédelem nemzetközi intézményrendszerének jövőjéről, a gazdaság zöldítésének elősegítéséről is tárgyal 130 ország állam- és kormányfője a Rio+20 konferencián június 20-a és 22-e között, Brazíliában. A tanácskozás résztvevői arra a kérdésre szeretnének választ adni, hogy miként őrizhető meg a gazdasági és társadalmi fejlődés üteme úgy, hogy közben a szegények aránya csökkenjen, a környezet terhelése ne növekedjen, és megőrizzük a természeti erőforrásokat. A fejlesztési célok és irányok kidolgozása azért is sürgető, mert a Föld lakossága becslések alapján 2030-ra 8,3 millióra növekedhet, és döntő többségük fejlődő vagy kevésbé fejlett országban él majd. Az ugrásszerűen gyarapodó népesség tiszta ivóvízhez, energiához, élelemhez juttatása nagy kihívást jelent.
Magyarország támogatja az EU álláspontját, amely szerint a zöldgazdaság fejlesztése kedvez a kis- és középvállalkozásoknak, és jó lehetőséget teremt a válságból való kilábalásra. Hazánk számára kiemelt jelentőségű a fenntartható mezőgazdasági termelés. A környezeti innováció, a környezetvédelmi ipar erősítése és a zöld beruházások számának emelkedése kulcsfontosságú az országnak. Támogatjuk, hogy növekedjenek a fejlesztéseket segítő források az ökológiai és fenntarthatósági szempontok szigorú figyelembevétele mellett.”
A tanácskozáson résztvevő köztársasági elnökünk, Áder János is fontosnak érezte megszólalni ez ügyben. “A fenntartható fejlődés megteremtése érdekében ma már nem újabb nyilatkozatokra, hanem végrehajtható, megvalósuló programokra van szükség. Az emberiség közös jövőjének egyik legnagyobb kérdése a víz lesz, ezért a világnak erre kell összpontosítania a figyelmét és az erőforrásait. Az ENSZ felmérései szerint a Földön több mint egymilliárd ember nem jut hozzá az egészséges ivóvízhez, és naponta tízezer ötévesnél fiatalabb gyermek halálát a szennyezett víz miatti betegségek okozzák.
A magyarok készek arra, hogy ehhez a munkához hozzáadják tudásukat, és megosszák fejlett vízgazdálkodási kultúrájuk tapasztalatait. A riói tanácskozás résztvevőinek közös felelőssége, hogy megküzdve ‘saját, gyakran önzésbe hajló’ emberi természetükkel, megegyezzenek a fenntartható fejlődés alapkérdéseiben. Az államfő hangoztatta: a tények riasztó képet mutatnak, hiszen az emberiség az elmúlt öt évtizedben több erőforrást használt el, mint egész addigi történelme során, és az 1980-as évek vége óta az emberiség ökológiai lábnyoma meghaladja a Föld biológiai kapacitását. A Föld növekvő népessége, az ipari civilizáció globális fejlődése ebben a formában fenntarthatatlan, pedig a fenntartható fejlődés ‘a ma élőkről és a jövőben megszületendők életéről, gyermekeink, unokáink életesélyeiről, életminőségéről szól.”
A mi vizünk
A következő hírben pont az üres zsebes mindennapok és a távlatos célok összeegyeztetésének rögös útjára találhatunk érzékletes hazai példát.
“A kormány elfogadta a VM jogszabálycsomag-tervezetét, amely lehetővé teszi, hogy 2015. június 30-áig nem kell visszasajtolni az energiahasznosítás céljából kitermelt termálvizet. Az Országgyűlés hamarosan tárgyalja a jogszabály-tervezeteket. A tárca arra törekszik, hogy az új szabályozásban az uniós elvárásoknak megfelelően a természet- és a környezetvédelmi szempontok is érvényesüljenek, ugyanakkor a zöldséget, gyümölcsöt, dísznövényt termelő fóliás és üvegházi kertészetek ne kerüljenek versenyhátrányba, és fennmaradjanak hazánkban.
A probléma megoldása fontos és időszerű, hiszen a visszasajtolás nem oldható meg gazdaságosan, illetve az Alföldön technikai és geológiai akadályba is ütközik. Emiatt a kitermelő kutak működésének egyetlen lehetőségeként előírt visszatápláló kutak létesítése ellehetetlenítené az ágazatot.
Az energiaigényes mezőgazdasági termelés, a legfőképp veszélyeztetett kertészeti ágazat, ezen belül a fóliás és üvegházi friss zöldség-, gyümölcs- dísznövény-termesztés biztosíthatja a lakosság friss, hazai zöldségekkel és gyümölcsökkel való ellátását. Az üvegházi és fóliás zöldség-gyümölcs termelés nem kifizetődő a hagyományos energiahordozók magas ára miatt, viszont kedvező földrajzi adottságaink miatt a rendelkezésünkre álló geotermikus termálenergia felhasználásával biztosítani lehet a kertészetek gazdaságos működését és fennmaradását. A kertészetek fennmaradása nemcsak több százezer ember munkahelyének megtartását jelenti, hanem a mezőgazdaságból élő családok megélhetését, a vidéki lakosság helyben tartását, a termálenergia felhasználásával a széndioxid-kibocsátás jelentős csökkentését; energiaimport-függőségünk mértékének gazdaságot erősítő csökkentésével a forgóeszköz magyar gazdaságban történő megtartását és az EU által ösztönzött megújuló energiára alapuló hőenergia-termelés arányának növelését is.
