Aratás és szüret előtti termésméricskélés, valamint rendvédelmi és szakszervezeti demonstrációk kapcsán jutott eszembe a múltunkban gyökerező “Adjon Isten bort, búzát, békességet!” mondás.
Aztán tovább morfondíroztam, amikor jelenünk nehezen megszerezhető és megtartható munkahelyeire, a régóta vérző egészségügyre, na meg a korkedvezményes és korhatár-növeléses nyugdíjrendszer-váltásunk újabb és újabb beadagolt porcióira gondoltam. Milyen mondás illene ide? Megosztom hát a bennem született választ. A hívőknek “Adjon az Isten erőt, egészséget, folyamatos jövedelmet!” Természetesen, ahogy a múltbéli mondásból, ízlés szerint ebből is lecsippenthető az “Adjon az Isten” rész, ezen aztán ne múljon a nemzeti egyetértés.
Aratás idején
Többek között a Népszava sem hagyhatta ki olvasói tájékoztatásában azt az információt, hogy szokás szerint, most is az ország déli részében jött el az ideje az aratásnak, méghozzá az őszi árpáénak. Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárügyekért felelős államtitkára az Országos Aratási Koordinációs Bizottság ülését követően elmondta: őszi árpából mintegy 3,8 tonna átlaghozamra lehet számítani az idén. Az államtitkár szerint búzából az idén közepes termésre van kilátás, minősége pedig jobb lesz a tavalyinál. Őszi búzából, amelynek betakarítása szintén hamarosan megkezdődik, mintegy 4,0 tonna körüli átlagtermésre számítanak a szakemberek hektáronként, így a valamivel több, mint 900 ezer hektárról országosan mintegy 3,9 millió tonna búza kerülhet a magtárakba. Ez több a tavalyi 3,76 millió tonnánál, de 10 százalékkal elmarad a 2006-2010 közötti időszak átlagától.
S az sem meglepő, hogy ilyentájt magasabb fokozatra kapcsolnak a termés hasznával kapcsolatos esélylatolgatások, beleértve a szakértői elemzéseket is. Ezek sokszor egymásnak ellentmondóak is lehetnek, mivel nem mindegy, hogy a termelők, kereskedők, felhasználók pókerjátszmájában a többlet vagy hiány pszichózisa segít az árakat valamelyik irányba kilendíteni. Példa erre, hogy búzából a feltételezett átlagtermésre a 3,2 tonna éppúgy elhangzott, mint a 4 tonna körüli. Persze, itt az sem mindegy, hogy az elvetett, de a belvíz miatt tönkrement vagy valamilyen mértékben károsodott búzaterületeket milyen mértékben kalkuláljuk be.
Gabonafront
Oroszország mindig okozhat meglepetéseket a gabonafronton, de pánikra nincs ok: irreális lenne, ha 30-35 ezer forintra esne vissza a búza tonnánkénti ára a mostani 55 ezerről — hangzott el a szegedi Gabonakutató június eleji kalászosfajta-bemutatóján. Gabonaügyben az egész világon kritikus a helyzet, mondta Bidló Gábor, a Budagabona Kft. ügyvezetője, ugyanis sok a kérdőjel a kilátásokkal kapcsolatban. A legnagyobb dilemma az orosz helyzettel függ össze; nem tudni, hogy valóban olyan jó lesz-e a termés, mint amire számítanak. Az mmgonline megírta: Oroszország nemrégiben feloldotta gabonaexport tilalmát, ezért Európa attól tart, hogy az onnan érkező nagy mennyiségű búza lenyomja az árakat. Az EU 27 tagállamában viszont rosszak a terméskilátások, Franciaországban aszály pusztít, vagyis Nyugat-Európában az a kérdés, csökkenhet-e még tovább a becsült mennyiség.
Mekkora gabonahegyek állnak egymással szemben? Oroszországban 20-25 százalékkal nőhet a tavalyihoz képest a búza mennyisége, Franciaországban pedig 1-1,5 tonnával csökkenhet a hektáronkénti átlag a tavalyi 8,5-9 tonnáról. Ha ezeket a tényezőket összerakjuk — mondta Bidló Gábor –, akkor Magyarországon a mostani, 55-60 ezer forintról indulhat az új termés tonnánkénti ára.
Itthon közepes búzatermést, vagyis 900 ezer hektárral számolva 3 millió 150 ezer tonnát szállíthatnak a raktárakba. (1100 ezer hektáron vetettek ugyan, de mintegy 200 ezer hektár belvizes.) Magyarországról akár 1 millió tonna exportra is mehet, a megszokott környékbeli piacokra: Boszniába, Olaszországba és Romániába.
Gazdálkodó a talpán
A Szabad Föld még tovább megy e témában, s javaslattal is előrukkol. “Komoly problémát okoz a termelőknek, hogy nap mint nap egymásnak ellentmondó hírek érkeznek a gabona árának várható alakulásáról. Gazdálkodó legyen a talpán, aki okos tud lenni (így aratáshoz közelítve) a mai helyzetben. Szakértők szerint azok járnak el jól, akik most előre lekötik a terményük felét, harmadát a ma elérhető árakon, majd az aratást követő helyzetet ismerve döntenek megmaradt terményük sorsáról.”
Ki nem hagynám a ziccert, hogy a termésre taksált harmadik (természetesen az előzőektől eltérő) adatsort le ne jegyezzem: “a 850 ezer hektár és a várható közepes termés miatt jó, ha 3-3,4 millió tonna búza megterem itthon. A minőségről még nem lehet képet alkotni. Bejátszik az árak alakulásába a rekordmennyiségben vetett kukorica és az olajosnövények piaca is. Ha kukoricából rekordtermés lesz, akkor az lejjebb nyomhatja a búzaárakat, de csak nyár végén, kora ősszel lesz erről képe a termelőknek, kereskedőknek. A német repcetermés az aszály miatt kicsi lesz, a magyar közepes eredményt hozhat, de a németek felvásárolhatják. Ez növeli az árat. Ugyanakkor a magyar napraforgó-termesztés az esők miatt szép kilátásokkal kecsegtet, ami jó termést és alacsony árakat hozhat. Feltéve, ha a repce ára nem szívja magával a napraforgóét. Hogy így lesz-e? — megint csak nyár végére kapunk választ.”
Egészségünkre!
A búzával együtt emlegetett bor ügye is helyet kapott a hírek között, bár a szőlő még sokat alszik kint a szabad ég alatt, így a termésbecslés is csak nagyon előzetes lehetne. Ha az időjárás elfelejtett valamit összekuszálni, hát rögvest ott terem az ember. Azt írja az újság, jelesül a Szabad Föld: “Kérek egy tokaji, vagy szekszárdi ‘oltalom alatt álló eredet-megjelöléssel ellátott bort’! A pincér először elsápad, aztán elkezd szentségeim, hogy mit akarok tőle. Én magyarázkodom, s végül elkezdek ómagyarul beszélni, mire kiderül, hogy igazából egy pohár minőségi bort kértem az imént. Pedig jó lesz, ha mindketten megtanuljuk az előbbi terminus technicust! Ja, meg azt is, hogy ‘oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott bor’ és ‘földrajzi jelzés nélküli bor’. Mert rövidesen eltűnik a jól ismert és használható minőségi kategorizálás, az asztali vagy tájbor, minőségi bor és védett eredetű bor. Most jön az unió által ránk erőszakolt három megjegyezhetetlen kategória. De az már a mi sarunk, hogy helyette nem találtunk ki valami használhatót az utóbbi években!…
A vevőnek a hazai, ismertebb pincészetek italával nem lesz nagyobb baja, tudja, hogy mit várhat el tőlük. De az egyre szaporodó külföldi boroknál maga lesz az átverés az új szabályozás! Ma legalább látszik egy szóból, hogy az adott francia, olasz, spanyol vagy éppen chilei bor mit tudhat. Rá van írva, hogy tájbor…. Eztán nem lesz így, mert képtelenek leszünk megkülönböztetni elnevezésük alapján a különleges minőséget az asztali bortól.
Pedig hatóságaink és a borászok nagy munkát végeznek! Fazekas miniszter tájékoztatóján kiderült, hogy az első két kategóriába tartozó borok termékleírása most készült el. Az új borkategóriák bevezetésének ténye mellett azért is szükség volt a termékleírások elkészítésére, mert ez év végéig a Vidékfejlesztési Minisztériumnak el kell juttatnia a termékleírásokat az Európai Bizottságnak.
Botos Ernő Péter, a Nemzeti Borakadémia Kft. szakmai programvezetője közölte, az új rendszer csupán lehetőség arra, hogy jobb piaci pozíciókat érjenek el a magyar bor előállítók, de nem garancia egyértelműen a magasabb piaci árra, csak akkor, ha ez egyébként jó marketingtevékenységgel is párosul.”
A szomszéd rétje
Nemcsak a borok megválasztásánál kell résen lenni az embernek, hanem bármely más élelmiszernél is. Azonban a milyet? kérdése mellett a mennyiért? is előkerül. S ilyenkor nem mindig a hazai felé billen a mérleg nyelve, pedig jó érzés hazafiúi nekibuzdulással arra gondolni, hogy mily szép is támogatni a honi termelőt. Mint azonban tapasztalhatjuk, nem csak nálunk van ez így.
A a hirado.hu megírta, hogy a visegrádi négyek közül a szlovákiai boltokban van a legkevesebb hazai gyártású élelmiszer. “Míg Lengyelországban 85, Csehországban 72, Magyarországon pedig 71 százalék a hazai gyártású élelmiszerek aránya a boltokban, ez Szlovákiában mindössze 50 százalék — hangzott el a Duna Televízióban. A legrosszabb a helyzet a feldolgozott gyümölcsökkel és zöldségekkel, a konzervekkel, a csokoládéval és cukorkával, valamint alkoholmentes italokkal — mondta Jarmila Halgasova, a felmérést megrendelő szlovák élelmiszer-ipari kamara igazgatója.
A legnagyobb arányban a szlovák ásványvizek, a hús és hentesáruk, valamint tejtermékek találhatók a boltokban. A külföldi áru gyakran jóval olcsóbb is, mint a szlovák. Javíthat viszont a helyzeten az a készülő kormányrendelet is, amelynek célja, hogy kidolgozzák a közvetlen értékesítés rendszerét. Ennek lényege, hogy az őstermelők az általuk előállított élelmiszereket közvetlenül a felhasználónak, a fogyasztónak, vagyis éttermeknek, szállodáknak, közétkeztetési intézményeknek is eladhassák.”
Tóth Szeles István
