A CFT a Pioneer legújabb fejlesztésű oltóanyaga kukoricaszilázshoz, amely növeli a rost emészthetőségét, és jól erjedt, stabil kukoricaszilázst biztosít
A CFT-ben található specifikus Lactobacillus buchneri törzsek Esterase enzimet termelnek, amelyek lekapcsolják a rost poliszaharidjait (Cellulóz, Hemicellulóz) a lignin tartóvázról, így a bendőbaktériumok gyorsabban megemésztik azokat. A rost emészthetőségének növekedése miatt az állatok több takarmányt tudnak felvenni. A szilázs módosított rostja sokkal gyorsabban emészthető a bendőbaktériumok által, ami lehetővé teszi a kukoricaszilázs mennyiségének megemelését a takarmányadagban. Üzemi CFT tesztek átlagosan 3-5%pont NDF-emészthetőségnöve-kedést mutattak. A Wisconsin Egyetem MILK2006 modelljét alkalmazva a becsült tejtermelés-növekedés 32 kg szilázstonnánként.
Tehát a CFT-vel nem enzimet, hanem enzimtermelő baktériumokat juttatunk az erjesztendő takarmányhoz, mert a hozzáadott enzimek:
– megfelelő mennyiségben adagolva túl költségesek,
– az idő múlásával veszítenek aktivitásukból,
– nem biztosítják a szilázsnál a kombinált fermentációs és stabilizáló előnyöket.
Nem ismert jelenleg más oltóanyag, amely speciálisan szelektált enzimtermelő baktériumot tartalmaz. A CFT-ben található speciális Lactobacillus buchneri törzsek alkalmazkodnak az alacsony szilázs-pH-hoz. Amint az organizmusok szaporodnak, és számuk növekedik, az enzimet (Esterase) gazdaságosan biztosítják a szilázsban. Egyes oltóanyagok tartalmaznak hozzáadott enzimet (Cellulóz Pentozanáz Amiláz).
Az enzimtartalmú oltóanyagok sokat vitatott kérdése, hogy a silóban uralkodó körülmények több tekintetben nem felelnek meg az enzimek működéséhez szükséges optimális feltételeknek, így például a Cellulázn&k 4-4,5 pH között van a működési optimuma, ugyanakkor a jó minőségű szilázs pH-ja csak rövid ideig van ebben a tartományban. Még nagyobb a különbség a hőmérsékleti optimum tekintetében, hiszen a Celluláz hőmérsékleti optimuma gyakorlati körülmények között 40-65 °C között van, a silózás során ugyanakkor arra törekszünk, hogy a silóban a hőmérséklet lehetőleg ne haladja meg a 30 °C-ot. Hasonló a helyzet a Pentozanáz esetében is, amely a maximális aktivitást 4-6 pH közötti tartományban, illetve 75 °C körüli hőmérsékleten éri el. Hasonlóképpen magas a hőmérsékleti optimuma az Amiláznak is. Mindez azzal a következménnyeljár, hogy a silóban ezek az enzimek csak csökkentett aktivitással tudnak működni, vártnál kevesebb nyersrostot (cellulózt, hemicellu-lózt) és keményítőt fognak lebontani.
dr. Knódel János termékmenedzser-Kelet-Európa,
