Bayer szimpózium Akasztón – Fontos újdonságok a szőlővédelemben

Címke: , , , ,
Kategória: Szőlő

A hazai szőlőtermesztés legnagyobb területű borvidékén, a Kunsági borvidéken hívta rendezvényére a szőlőtermesztőket a Bayer február végén. Mondanivaló bőven akadt: új szőlőbetegség, új gombaölő szer bemutatása, de szó esett a hegyközségi szervezet megújulásáról is.

Az első előadásban a hegyközségi rendszer megújulásáról Filus János adott áttekintést. Elöljáróban a szakember egészen a XIX. századig tekintett vissza: mi jellemezte akkoriban a magyar szőlő- és bortermelő lelki alkatát? A kérdésre adott válaszok visszahúzódó, nem piacos magatartásról árulkodtak, a bornak, mint lehetséges árunak az értékei, erényei nem is jutottak kifejeződésre. Az azóta eltelt jóval több mint száz év alatt még azóta sem sikerült a magyar bor méltó piaci helyét kiharcolni, így ezen is szeretnének változtatni.

Filus János szólt a hegyközségek átalakulását előíró új törvényről. A HNT elnöksége 10 főből áll, a szőlészeti és borászati szekcióban 44 fő foglal helyet, akiket a 22 borvidék delegál. Ismertette az eddig elvégzett munkát, s vázolta a jövő feladatait. Ezek között szerepel a termelőket kiszolgáló informatikai rendszer kiépítése, a mértékletes borfogyasztás támogatása, az értékesítési folyamatok rendszerbe foglalása, az integrátori tevékenység működtetése. Mint mondta, a HNT az ágazat teljes vertikumának eredményességéért felelős szervezet, amelyben a szőlészet és borászat együtt képez egységet.

Az aranyszínű sárgaság tünete fehér szőlőfajtán (fotó: Zsolnai Balázs)

Az aranyszínű sárgaság tünete fehér szőlőfajtán (fotó: Zsolnai Balázs)

A továbbiakban a hazai és az európai szőlőtermesztés jellemző adatait ismertette.

2013 végén hazánkban 63 830 hektár szőlőültetvényt tartottak nyilván, miközben a szőlőművelésre alkalmas terület 300 ezer ha körül van. Összehasonlításként az előadó bemutatta Európa nagy szőlőtermesztő országainak adatait is: Spanyolország 1 millió, Franciaország 800 ezer, Olaszország 770 ezer, Románia 205 ezer hektáron műveli e kultúrát, s alpesi szomszédunk is 44 ezer hektárról szüretel évente.

A 22 borvidék területi nagysága rendkívül nagy ingadozást mutat; s elgondolkodtató, hogy indokolt-e 5-600 hektáros borvidékek elkülönítése, működhet-e megfelelő érdekérvényesítés ilyen kis területeken?

A fajtaszerkezetre jellemző a fehér fajták 67%-os, a vörös fajták 33%-os aránya. 100 hektár felett telepített a fehérszőlőkből 35 fajta, a kékszőlőkből 14. A 10 leggyakoribb fehérszőlő a terület 42%-át képviseli, míg ugyanez a kékszőlőkből 21%-ot tesz ki.

2010 és 2013 között a legtöbb telepítés (5 161 hektár) a Kunsági borvidéken történt; a telepített fehér fajták között a Bianca (2 371 ha), a Cserszegi fűszeres (1 114 ha) és az Aletta (693 ha) vezet, míg a vörösfajták között a Kékfrankos a listavezető (538 ha). 2013-ban 3,8 millió mázsa termést szüreteltünk, a termésátlag 69,02 q/ha volt. Piaci szempontból rendkívül kedvezőtlen, hogy a jó évjáratnak tekinthető 2013-ban több mint 500 ezer hl-bort importáltunk Olaszországból!

Aranyszínű sárgaság – már itthon is!

A hazai szőlőkben 2013 őszén megjelent fitoplazmás betegségről (flavescence dorée) és az azt terjesztő amerikai szőlőkabócáról Hegyi Tamás, a Bayer fejlesztőmérnöke tartott átfogó ismertetést.

A magyar növényvédelmi hatóság szakemberei Zala megyében, Lenti és Kerkateskánd közelében találták meg ez a zárlati betegséget, amely Európa számos országában ismert már, és súlyos kárral fenyegeti a szőlőtermesztést, ugyanis a fertőzött tőkék néhány év alatt kipusztulnak.

A betegséget terjesztő rovarvektor, az amerikai szőlőkabóca már 2006 óta megtalálható Magyarországon, s mint a szakember mondta, Bács megye Szerbiával határos déli részén 2009-ben már tömeges fogásokról is beszámolt a növényvédelem. Napjainkban a kabóca a legtöbb megyében előfordul.

Mit kell tudnunk a fitoplazmákról, ezekről a szakemberek előtt is csak kevéssé ismert kórokozókról? A fitoplazmák sejtfal nélküli baktériumok, amelyek a növények szállítószöveti rendszerében szaporodnak fel, abban dugulásokat és egyéb élettani rendellenességeket okozva.

Hazánkban a szőlő sárgaságot (Grapevine yellows) okozó fitoplazmákból kettő fordul elő: a sztolbur fitoplazma (Candidatus Phytoplasma solani), amely eddig is ismert volt, s amelynek a fő vektora a recéslábú kabóca (Hyalesthes obsoletus), valamint a most megtalált szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma (Candidatus Phytoplasma vitis), amelynek pedig az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) a fő terjesztője. Mivel a fitoplazmás betegség jellemző fő tünete a levélsodródás és elszíneződés (fehér fajtáknál sárgulás, kékszőlőben vörösödés), amit több más ok is előidézhet a szőlőben (levélsodródás vírus, baktériumos betegség, mechanikai sérülések, stb.), ezért pontos meghatározásuk csak részletes laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges. További jellemző tünet a virág- és terméselrúgás, a hiányos kötődés, valamint a vesszők nem megfelelő beérése. Az ilyen vesszők gumiszerű tapintásúak, könnyen elfagynak. A fogékony fajtájú tőkék 2-3 év alatt elpusztulnak.

A betegséget terjesztő szőlőkabócát évtizedekkel ezelőtt Amerikából hurcolták be Európába. Tojás alakban telel át a tőkén, évente egy nemzedéke és öt lárvastádiuma van. Kelése május közepén kezdődik, és rendkívül elhúzódik, ami megnehezíti az ellene való védekezést, így két permetezésre mindenképpen szükség van. A tojásból kikelt lárvák még mentesek a fitoplazmától (akkor is, ha fertőzött imágó rakta le azokat az előző év őszén), s a szívogatásuk megkezdése után legalább harminc nap telik el addig, amíg fertőzőképesek lesznek. Az előadó javaslata szerint június közepén el kell kezdeni a védekezést, különösen, ha az ültetvényről tudjuk, hogy fitoplazmával fertőzött.

Mit kell tudnunk a betegség gazdanövényeiről? A szőlőfajták fogékonyságára vonatkozó ismeretek ma még elég ellentmondásosak; mindenesetre a kiemelten fogékonyak között említik a Chardonnay, a Pinot blanc, a Pinot noir, a Cabernet sauvignon és a Sauvignon blanc fajtát. Az amerikai alanyfajták (pl. Vitis riparia) ellenállók, de legalább is tünetmentesek, azaz látensen hordozhatják magukban a kórokozót.

Nagy kérdés, hogy itthon, az Alföldön elterjedt Zalagyöngye, Bianca, Aletta milyen mértékben fertőződik meg, mivel ezeket a fajtákat – ismert gombabetegség-ellenállóságuk miatt – a szokásosnál ritkábban, rovarölő szerrel pedig szinte egyáltalán nem permetezik. Ez a szőlőkabóca zavartalan életmódja és betegségátvitele miatt lehet fontos. Különösen dombvidéki szőlőkben juthat szerephez a betegség terjesztésében az iszalag (Clematis vitalba) mint gazdanövény, de az égerfában (Alnus glutinosa) is kimutatták a kórokozót.

A betegség elleni védekezés itthon egyelőre nem teljes mértékben megoldott. Alapvető jelentősége van az ellenőrzött szaporítóanyag-előállításnak (e téren ma hiányosságok vannak a hazai gyakorlatban!), a külföldön kipróbált és javasolt hőkezeléses dugvány-, illetve oltvány-előállításnak pedig a többletköltsége miatt itthon egyelőre nincs perspektívája. Az viszont elkerülhetetlen, hogy a betegséget terjesztő kabóca vektor elleni védekezés beépüljön a szőlő növényvédelmi technológiájába.

(A szőlő aranyszínű sárgaság betegségéről lapunk 2013. évi november-decemberi számában jelent meg részletes ismertetés – Szerk.)

Növénytáplálás és növénykondicionálás

A szorosan vett növényvédelem és a növénytáplálás nem választható el egymástól, ezért is kap helyet ez a téma a Bayer rendezvényein az utóbbi években.

A Malagrow Kft. szaktanácsadója, Pecznyik Béla előadásának egyik fő témája a talajuntság elnevezésű jelenség (betegség) volt, amely akkor jelentkezik, ha a kivágott ültetvények helyére azonnal új gyümölcsöst vagy szőlőt telepítünk.

Az azonos vagy közel rokon növényfajok azonos helyre történő ismételt ültetésekor és termesztésekor a növény „megunja” a talajt, a termőföld „fáradt” lesz. Az ilyen talajon szőlő vagy gyümölcsfaj nem fejlődik jól, nem növekszik a fajra jellemző módon. Ültetvények esetében a jelenséget újratelepítési betegségnek (replant disease) is nevezik.

A talajuntság okaként egyetlen tényezőt nem lehet megnevezni; a különféle elméletek több lehetséges okra: a tápanyaghiányra, a talajban felhalmozódó toxikus anyagokra, vagy az előző kultúrában felszaporodott kórokozókra vezetik vissza a jelenséget.

Abban az esetben, ha a felszámolt gyümölcsös vagy szőlő területét hosszabb ideig nem lehet pihentetni, más növényekkel, rendszerint szántóföldi növényekkel hasznosítani, akkor jelenthet segítséget a Myco’Sol PTC nevű termék, amely tápanyagokat, hiperparazita gombákat, tápanyagfeltáró baktériumokat és 20% speciális szerves anyagot tartalmaz. Használatának előnyei között a szakember megemlítette, hogy a mikroorganizmusok hatására felgyorsul a talaj szervesanyag-körforgalma, ennek hatására hosszú távon nő a talaj humusztartalma, s ezzel összefüggésben javul a talaj tápanyag-szolgáltató képessége. Részletesen ismertette még a termék felhasználási körülményeit.

A telepítés sikerét növeli a Radifarm készítmény is, amely a hajszálgyökér-képződést segíti elő, és a fiatal növények stressztűrő képességét javítja. Felhasználása és kijuttatása a gyökeres szaporítóanyag ültetés előtti beáztatásával vagy a tövek ültetés utáni beöntözésével lehetséges.

A továbbiakban a szaktanácsadó egy újszerű, érdekes témával, a gyomirtó szerek alkalmazása nyomán bekövetkező hozamcsökkenéssel, illetve annak kivédésével foglalkozott.

Külföldi vizsgálatok kimutatták, hogy bizonyos gyomirtó szerek hatására csökken a talajban élő egyes mikroorganizmusok (Pseudomonas, Bacillus fajok) aktivitása, ennek következtében jelentősen megnőhet a talajlakó gombák fertőzési veszélye, illetve mivel egyes gyomirtó hatóanyagok megkötik a tápanyagokat, így bizonyos elemek, például vas, mangán, cink felvehetősége csökken. A probléma kivédésre, illetve mérséklésére szolgál a komplex szerves anyagokat és ásványi anyagokat tartalmazó Viva nevű termék, ami a gyomirtó szerrel együtt is kijuttatható.

Szólt a szőlő tápanyag-szükségletéről, kiemelte a káliumellátottság fontosságát, majd részletesebben tárgyalta a mikroelemek (vas, mangán, cink, bór, molibdén, réz) szerepét és helyes adagolásukat.

Ismertette a mikroelemek funkcióit a növények élettani folyamataiban (1. táblázat), bemutatta a leggyakoribb hiánytüneteket. A mikroelemek pótlása a talajon és a lombon keresztül is történhet; az utóbbi eljárás számos előnnyel rendelkezik. Így például hatása gyorsabb és hatékonyabb, jobban kontrollálható a tápanyag-bevitel, kizárt a tápelem megkötődése a nem megfelelő talajállapot miatt, elkerülhető a talajban fellépő tápelem-antagonizmus esete (azaz, amikor egyik elem gátolja egy másik elem felvehetőségét).

A mikroelem pótlására a cég által javasolt lombtrágya készítmény a Brexil termékcsalád, amely természetes alapú keláttartalmánál fogva jobban felszívódik a levelekben. A termékenyülési, kötődési problémák elkerülése érdekében nagyon fontos a növény jó bórellátottsága, de ugyanígy a nitrogén és a foszfor megfelelő adagolása is; e célra a vegetációs időben a Plantafol termékcsalád használható.

Új gombaölő szer a szőlő védelmére is

Előző számunk növényvédelmi mellékletében a Bayer gyümölcsvédelmi újdonságairól szóló beszámolónkban (51-54. oldal) említett – és a szőlővédelemben is használható – új gombaölő szerről, a Luna Privilege-ről (500 SC) Gáspár Gergely, a kertészeti kultúrák területi képviselője ezen a rendezvényen is igen alapos és átfogó előadást tartott, ezért annak részletes ismertetésére e helyen nem térünk ki. A hivatkozott cikkben részletezett elméleti háttérhez kapcsolódott, és azt egészítette ki Lovász Csaba, a Bayer termékmenedzsere, aki a készítménnyel szerzett eddigi külföldi és hazai tapasztalatokról számolt be.

A Luna a szőlő növényvédelmében is új fejezetet nyit – kezdte előadását. Mint mondta, az elnevezés egy termékcsaládot takar, amelynek ez az első tagja, és a későbbiekben majd további fungicidek követik.

Emlékeztetett arra, hogy a felmérések szerint a gyümölcs- és zöldségtermesztésben átlagosan a termés negyven százaléka megy veszendőbe, ami nagyon nagy hányad; s ezen kívánnak változtatni a Luna gombaölő szer bevezetésével, a ’több termés – kevesebb veszteség’ gondolata jegyében. Itt utalt a szer hatásspektrumára, ami elsősorban a lisztharmatokat és a termést károsító gombás betegségeket (monilia, szürkepenész, tárolási betegségek, stb.) öleli fel.

A továbbiakban külföldi és hazai kísérletek eredményeiből ismertetett néhányat, amelyek a termék tulajdonságait, így felszívódását, preventív és kuratív hatását szemléltették. Hangsúlyozta, hogy bár a mesterséges fertőzési kísérletek a fluopiram hatóanyag háromnapos kuratív hatását igazolták (tehát a már bekövetkezett fertőzés elleni védelmet) a szőlőlisztharmat ellen, a gyakorlatban a védekezés időzítésénél erre mégsem szabad alapozni, s a permetezést megelőző jelleggel, preventív módon kell elvégezni.

Kedvező tapasztalat szerint almában a gyümölcsszedés előtt, a termés tárolási védelmét célzó kétszeri kezelés a hajtásokon, illetve vesszőkön beérett rügyek lisztharmat-fertőzöttségét is jelentősen csökkentette, ezáltal csökkent a tavasszal, a rügyekből kiinduló primer fertőzés mértéke is. Ugyanezt a hatást a szőlőlisztharmat esetében hazánkban is tanulmányozták; a szüret előtt a szürkepenész elleni Luna-permetezéssel jelentősen csökkent a lisztharmat gomba áttelelő termőtesteinek (kazmotéciumok) a száma, ennek révén a tavaszi induló fertőzés is kisebb lett. A szőlő szürkerothadása és a csonthéjas gyümölcsök termésrothadása elleni kedvező eredményeket többéves külföldi kísérletekből vett adatokkal szemléltette.

A szőlő egész éves növényvédelmének a Bayer termékeire alapozott technológiáját Kiss András foglalta össze.




Ez a cikk a MezőHír 2014/05 - május számában jelent meg.




%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-yzv

-=oOo=-