Nem volt könnyű embernek maradni

Fodor István felmenői mind gazdálkodó emberek voltak, kisebb-nagyobb birtoktesteket tudhattak magukénak a családfa szerint, az 1760-as éveket követhetően. Ebből fakadóan már gyerekkorában óhatatlanul együtt kellett élni a paraszti munkával, gyerekként is segíteni kellett, ahol a szükség megkívánta. Különösen a kuláküldözés idején volt muszáj helytállni, amikor édesapját is munkára vezényelték – nem véletlenül a betakarítási munkák idején –, és bizony kevés volt odahaza a munkáskéz. […]

Megteremtett nyugalom…

A Szigetköz hatalmas, kavics hordalékkúpján megülepedett réti-öntéstalaj jó feltételeket biztosít a szántóföldi növénytermesztés és állattartás számára, amit az itt élő emberek jól ki is használtak az idők során. A Duna váratlan – és az itt élő őslakók számára máig érthetetlen – elterelése, vízhozamának drasztikus lecsökkentése azonban alaposan megváltoztatta a vízgazdálkodási viszonyokat, és jelentős károkat okozott az itt gazdálkodóknak. Újra kellett gondolni a gazdálkodás egészét, és alkalmazkodni a megváltozott ökológiai környezethez. Mára ez többé-kevésbé sikerült – mondja a Dunaszeg székhellyel működő Szigetközi Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke, Pék László (57), aki immár 33. éve indítja el legjobb tudása szerint – a hosszú átalakulási folyamatokon átment és mára 600 ha területet művelő, állattenyésztés nélküli gazdaságban – a három ipari növényre alapozott szántóföldi vegetációt, a nyereséges termesztés reményében… […]

Mesterségtársítás okosan

Talán nagyon fondorlatos, ugyanakkor tudatos mesterségtársításnak lehetne nevezni azt a helyzetet, amikor úgy választ az ember életreszólóan hasznos elfoglaltságokat, szakmákat, hogy gyakorlásuk közben megfelezi az évet. Egyik felében profi méhész és méztermelő, annak minden fortélyával, gondjával és nehézségével, másik felében pálinkafőző mester, a háta mögött egy saját objektummal, élvezve az emberek bizalmát és nagyrabecsülését. […]