Zöldítés és zöldtrágyázás, tapasztalatokkal és jogszabályokkal fűszerezve

„Lehetne ezt úgy is csinálni, hogy értelme legyen. A szabályok adottak, sőt szigorodnak, tehát érdemes lenne úgy alkal­mazkodni hozzájuk, hogy hozadéka is legyen” – többek között ezek az ébresztőszándékú mondatok is elhangzottak Héderváron, ahol az elmúlt 3 év zöldítési tapasztalatait foglalta össze a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Lajtamag Kft.

Az Európai Unió Közös agrárpolitikájának reformjával fontos változások léptek életbe; a termelők hozzáállását, sőt az alkalmazott technológiát is átalakította egy-egy támogatáshoz kötött elem bevezetése. Ezek közül tagadhatatlanul a zöldítés okozta a legnagyobb fejtörést, és mondjuk ki: ellenszenvet is. A szabályozás eredeti célja egyértelmű volt: a mezőgazdasági termelőknek is hozzá kell járulniuk a környezetvédelem, a természetvédelem globális céljaihoz. Mire belejöttünk, új szabályok vannak már a fiókban: a zöldítés várhatóan 2020 után az Európai Bizottság javaslata alapján megszűnne, de gyorsan tegyük hozzá, hogy ezzel a gazdálkodók terhei nem csökkennek, mert a közvetlen kifizetéseknek még az eddigieknél is szigorúbb előfeltételeket szabnak a jogalkotók.

A jogszabályok „kipipálásán” túl mi a lényeg?

A zöldtrágyanövények termesztése, majd megfelelő időben való aláforgatása (egy nappal sem korábban, mert jön az ellenőr!) javítja a leterhelt, tömörödött talajok szerkezetét, növeli a talaj egészségét, és nem utolsósorban bővíti a vetésforgónkat. Azoknak a termelőknek, akik számára a biodiverzitásra való hivatkozás kevésnek bizonyul, viszont elfogadják a fizika és a biológia törvényszerűségeit, a zöldtrágyanövények gyökérzete mindenre választ fog adni. A mélyre (akár 120 cm) hatoló olajretek-, mustár- és a finomabb szálú facélia- és bíborhere- gyökerek lazítják a talajt, és elősegítik a visszamaradt tápanyagok (pl. nitrogén) megőrzését és feltáródását.

Mondd, te mit választanál?

A jó zöldtrágyanövény természetesen lágyszárú, rövid tenyészidejű, kevés vizet igényel, gyors növekedésű, dúsan és mélyen gyökerező, nagy zöldtömeget ad, és nem utolsósorban takarja a talajfelszínt. A nagy zöldtömeget adó keresztesvirágú zöldtrágyanövényeket (olajretek, fehérmustár, takarmányrepce, mustár, meliorációs retek) olyan területeken célszerű vetni, ahol a növényt augusztus végétől legalább október elejéig táblán tudjuk hagyni, ugyanis a túl korai vetés gyors virágzást és idő előtti fás szárat eredményezne. A pillangósok (bíborhere, alexandriai here, bükköny) ugyan kisebb zöldtömeget fognak nekünk adni, de N-megkötő képességük elvitathatatlan. Arra viszont figyelnünk kell, hogy kezdeti lassú növekedésüket egy erősebb társnövénnyel ellensúlyozni tudjuk. A fentieken túl egyre gyakrabban találkozunk hajdina-, facélia-, cirok-, olaszperje-, feketezab- vagy négermag-tartalmú keverékekkel is az ajánlatokban. A kísérletek tehát folytatódnak, azt viszont nem győzték a szakemberek a hédervári fórumon is hangsúlyozni, hogy egy magkeverék megválasztásakor feltétlenül tisztában kell lennie a termelőnek azzal, hogy milyen kultúrát fog a zöldítés után termelni, hisz annak szigorú növényvédelmi aspektusai is lehetnek, a gyomirtástól akár a sokat emlegetett földibolháig. Összességében a támogatások a környezettudatos gazdálkodás elterjedését ösztönöznék. Ennek egyik lehetséges módja a zöldtrágyanövények tudatos használata, amihez már nemcsak a törvényi háttér, hanem a gyakorlati tapasztalat és a vetőmagkeverékek is adottak.

SZERZŐ: SÁNDOR ILDIKÓ

Ezeket olvasta már?

Ésszerű reform kell az uniós agrárpolitikában (első rész)
Az uniós agrárpolitika öt nagy reformja után, az aktuális válaszok megtalálása érdekében újabb változtatásokra van szükség.
Évezredes tudás jövőbemutató hatékonysággal
A forgatásnélküli és takarónövény-technológia előnyeiről.
A szerkezetjavító hatásán túl a talaj meszezése közvetlenül hat a kalciumigényes kukoricanövény fejlődésére és teljesítményére.
A Lajtamag példája bizonyíték a sors kihívásának kezelésére.