Reális parlamenti vízió az európai mezőgazdaság jövőjéről I. rész

Napjainkban formálódik az a hétéves pénzügyi időszak, amely alakítja majd a mezőgazdaság eredményességét.

Két év múlva a mostani európai költségvetési ciklus lejár, és napjainkban formálódik az ezt követő újabb hétéves pénzügyi időszak, amely a támogatásokkal és egyéb ösztönzőkkel, illetve a korlátozásokkal és esetleges elvonásokkal döntő mértékben alakítja majd a mezőgazdasági termelés jövőbeni eredményességét. Cikkünk mostani, első részében azokat az elveket tekintjük át, amelyek a részletes szabályozás végleges formájának az alapját jelenhetik.

Az Európai Parlament világos elképzelése a jövő uniós agrárpolitikájáról

Mind az európai, mind a hazai mezőgazdasági és élelmiszer-ágazati ügyek között újra az uniós mezőgazdasági politika jövője került előtérbe. A mostani európai költségvetési ciklus két éven belül lejár, és egy újabb hét- éves pénzügyi tervezési időszak lép majd a helyébe. Ennek előkészítése érdemi szakaszba lépett, hiszen május elején megjelent az Európai Bizottság 2021-től 2027-ig terjedő időszakra szóló költségvetési javaslata (ún. Többéves Pénzügyi Keretterv, MFF), míg a Közös Agrárpolitika – teljes terjedelmű – reformjára vonatkozó részletes elképzelések június 1-jén láttak napvilágot. A várakozásoknak megfelelően a fentiekről a két uniós jogalkotó, a Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament is megalkotta a politika elvárásait tartalmazó állásfoglalását. Ezek közül különösen az EP javaslatcsomagja, a 188 bekezdésből álló, és május 30-án meghozott Dorfmann-jelentés (az állásfoglalás megalkotását egy dél-tiroli néppárti képviselő, Herbert Dorfmannfogta össze) érdemel fokozott figyelmet, mivel ez a szöveg számos részletkérdésben is megfogalmazta az EP elvárását. Ez a jelentés világos felhívás egy erős uniós politikai keretre, egy valóban közös politikára, amelynek célja „a mezőgazdasági termelők gazdasági előnyhöz juttatása és a polgárok elvárásainak teljesítése”. Az EP hangsúlyozza, hogy „a reform mindenek felett álló prioritásai: a Római Szerződésben meghatározott elvek, az egységes piac integritása és egy megfelelő uniós finanszírozásban részesülő, modern és eredményorientált, a fenntartható mezőgazdaságot támogató és biztonságos, magas minőségű és változatos élelmiszereket biztosító, a vidéki területek foglalkoztatását és fejlesztését elősegítő, valóban közös szakpolitika kialakítása kell, hogy legyen”. A jelentés két nappal a Bizottság Közös Agrárpolitikára vonatkozó javaslatcsomagjának bemutatása előtt vált ismertté. A Parlament kifejezett kérése ellenére a jogszabálytervezetek a reform számos jelentős kérdésében az EP álláspontjától eltérő módon rendelkeznek. Jelen cikkben a Parlament főbb elvárásait tekintjük át, míg a bizottsági javaslatcsomaggal jövőbeni írásainkban foglalkozunk majd.

A közös stratégiai keret és az új teljesítési modell

A Parlament már a bizottsági elképzelések első, közlemény formájában történő, 2017. novemberi bemutatását követően leszögezte, hogy az EU és a mezőgazdasági termelők közötti közvetlen kapcsolatnak meg kell maradnia, azt nem lehet megszüntetni. A közleményre az EU-ban elismert agrárpolitikai szakértők, köztük a brüsszeli think-tank, a Farm Europe is hasonlóan reagáltak, s aggodalommal tekintettek a Hogan mezőgazdasági biztos kalapjából előhúzott új teljesítési modellre. A Közös Agrárpolitika éppen annak köszönheti az eddigi – nem kicsi – sikerét, hogy minden gazdálkodót egyenlő bánásmódban részesített az EU közös, majd egységes belső piacán. Ez nem jelenti azt, hogy megfelelő szintű rugalmasságot ne engedjünk a tagállamoknak és a régióknak, például a részletekben esetleg eltérő agronómiai intézkedések terén, de a politika eddig mindig garantálta, hogy ezek az intézkedések az EU egészét tekintve egyenlő szintű ambícióval rendelkezzenek. Nem véletlen, hogy az EP egy erős és valóban közös politikát kíván fenntartani a jövőben is, s a KAP két pillérét a jelenlegi funkciókkal, mármint I. pillér: jövedelemtámogatás és piaci intézkedések, II. pillér: vidékfejlesztés, kívánja megőrizni. A társjogalkotó „elutasítja a KAP újbóli nemzeti hatáskörbe helyezésének bármilyen lehetőségét”, hiszen ez „növelné az egyenlőtlenségeket az egységes piacon folyó versenyben”. A jelentés elvárja azt is, hogy az uniós agrárpolitika a jövőben is tartsa tiszteletben a szövetségi és egyéb, hasonló típusú tagállamokban, mint Németország, Olaszország vagy Franciaország, a központ és a régiók közötti hatáskörmegosztást. Az EP-képviselők tisztán látják, hogy Európa és benne az európai mezőgazdaság közös kihívásokkal néz szembe, amelyeket csak akkor lehet hatékonyan kezelni, ha az EU valóban összeáll, különösen a meghatározó környezetvédelmi és klimatikus kihívások tekintetében. Maguk a gazdák fogalmazták meg – a COPA-COGECA tette közzé –, hogy a szubszidiaritás és a tagállami rugalmasság túlzott szintje, az uniós szakpolitikai keret széttagoltsága és a KAP költségvetésével kapcsolatos, jelentősen csökkentett szintű ambíciók – az európai vidéket sokkolta az uniós agrárköltségvetésre javasolt, májusban napvilágot látott, állásponttól függően 5-16% között becsült csökkentés – mind olyan elemek, amelyek gyakorlatilag csatatérré alakíthatják át az EU mezőgazdasági piacát. A Farm Europe szerint ez a tendencia felgyorsítja az Unió mezőgazdaságának negatív szerkezetátalakítási folyamatát – azaz évről évre kevesebb gazda lesz –, és komoly kérdéseket vet fel környezetvédelmi szempontból is, hiszen a gyakorlatban ez a mezőgazdasági üzemek környezeti lábnyomának növekedéséhez vezetne. A Dorfmann-jelentés elutasítja ezt az irányvonalat, a parlamenti képviselők pedig egy kiegyensúlyozott megközelítést szeretnének. Az EP „úgy véli, hogy a tagállamoknak ésszerű mértékű rugalmasságot kell biztosítani a társjogalkotó által uniós szinten jóváhagyott uniós szabályok, alapvető előírások, beavatkozási eszközök, ellenőrzések és A Közös Agrárpolitika éppen annak köszönheti eddigi – nem kicsi – sikerét, hogy minden gazdálkodót egyenlő bánásmódban részesített az EU közös, majd egységes belső piacán pénzügyi előirányzatok alkotta erőteljes közös keretrendszeren belül. Garantálva ezzel a mezőgazdasági termelők számára az egyenlő versenyfeltételeket és különösen az I. pillér szerinti támogatás uniós megközelítését, azzal a céllal, hogy a tisztességes verseny feltételeinek tiszteletben tartása biztosított legyen”. Ezzel együtt a jelentés üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a program megtervezését, végrehajtását és ellenőrzését a megfelelés helyett inkább – a teljesítményt ösztönözve – eredményalapúvá tegye. Ezzel viszont vigyázni kell, mert a részletszabályoktól függ a modell esetleges sikere vagy bukása. A leendő nemzeti stratégiai tervekre nem véletlenül kér a Parlament egy egyértelmű és egyszerű modellt, továbbá azt, hogy az EP és a Tanács együttdöntésben rendelkezzen az általános közös célkitűzésekről, az alapvető előírásokról, az egyes intézkedésekről és pénzügyi előirányzatokról, valamint a rugalmasság és a szubszidiaritás megfelelő mértékéről. Az ilyen modell működésének az alapja a teljesítmény- és hatásmutatók, ún. indikátorok ésszerű és gyakorlatias volta. A Dorfmann-jelentés éppen Erdős Norbert, magyar EP-képviselő javaslatára mondja ki, hogy „egyértelműen meghatározott, egyszerűbb, kevésbé bürokratikus (a túlszabályozástól is mentes), stabil, átlátható és mérhető uniós mutatószámok révén” biztosítsák „a megfelelő kockázatalapú nyomon követést”. Szintén a néppárti politikus hívta fel a figyelmet arra, hogy a stratégiai tervek elfogadása valószínűleg késedelmet fog okozni, amely nem vezethet a kifizetések bármilyen késedelméhez, továbbá a teljesítési modell több éven át tartó finomhangolást és módosítást igényel majd „annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelőket ne szankcionálják a végterméken alapuló modellre való áttérés miatt”. A bizottsági jogszabályjavaslatban szereplő modell nemhogy nem felel meg a fenti elvárásoknak, hanem ellentétes azokkal. Phil Hogan biztos júniusi parlamenti meghallgatásán szinte mindenki elégedetlenségének adott hangot. Például Eric Andrieu, a szocialista frakciónak a mezőgazdasági parlamenti bizottságba kinevezett minifrakció-vezetője, ún. koordinátora a tervet a legkisebb közös többszörös felé haladás stratégiájának nevezte, aminek a végén a KAP csak egy válságmenedzsment lesz. Az északír Jim Nicholson, a konzervatív frakció koordinátora újabb bürokratikus szörnyeteget lát ebben a javaslatban, amelyben majd mindenkinek bizonygatnia kell, hogy mit miért tesz. Albert Dess bajor néppárti koordinátor szerint a javaslat több bürokráciát és adminisztratív terhet okozna a gazdáknak, és a fiatalok még többen hagynák ott az ágazatot. A bizottsági javaslatot a legfőbb brüsszeli agrárérdek-képviseletek, mint a COPA-COGECA, a fiatal gazdák európai szövetsége, a CEJA, valamint a szakértők is, pl. a Farm Europe kritizálták. A CAPReform.eu blog szerzői szerint a javaslat, még ha alapjaiban ésszerűnek tűnő ötleteket is tartalmaz, kevéssé veszi figyelembe a valóságot, túlságosan elméleti modell. Itt most abbahagyjuk a kritikák ismertetését, s rátérünk a következő fontos elemre, a jövőbeni mezőgazdasági uniós források összegére.

Agrárköltségvetés

Az eddigi gyakorlatnak megfelelően, az Európai Parlament továbbra is „szorgalmazza, hogy a KAP költségvetését a következő többéves pénzügyi keretben – rögzített euró-árfolyamon számítva – növeljék vagy tartsák változatlan szinten”. Ez kulcsfontosságú az uniós mezőgazdasági üzemek további környezetvédelmi előírásokkal történő terhelésének a megfelelő ellentételezése szempontjából. A képviselők szerint „a további piaci liberalizáció és a mezőgazdasági termelők védelmének ehhez kapcsolódó csökkentése azzal jár, hogy kompenzálni kell a mezőgazdasági ágazatot és különösen a versenyhátránnyal küzdő gazdaságokat”, hiszen „csak ezek az intézkedések képesek biztosítani a mezőgazdasági területekkel való extenzív gazdálkodást és a kultúrtáj megőrzését”. A Parlament a megfelelő finanszírozásért cserébe vállalja, hogy támogatja a vidékfejlesztési költségvetés egy minimális részének az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó AKG-intézkedésekre történő félretételét. A jelentés a már megismert pénzügyi tervekre is reagál, s elutasítja a vidékfejlesztési költségvetés Bizottság által tervezett 25%-os csökkentését. Az EP-nek nem elég a költségvetés megőrzése, hanem leszögezi, amennyiben a Brexit vagy nemzetközi szabadkereskedelmi megállapodások miatt új kihívások jelennek meg a gazdák előtt, az agrárköltségvetést megfelelően ki kell igazítani a jövőben. Két apróságra hívnánk fel még a figyelmet. Egyrészt a képviselők is világosan látják, hogy a mezőgazdasági kutatás-fejlesztésben a jelenlegi aktivitáshoz és eredményekhez képest jelentős előrelépésre van szükség. Ezért mind a KAP-nak, mind az EU kutatás-fejlesztési programjának, a Horizontnak részt kell vennie az új mezőgazdasági technológiák kifejlesztésében. Jó hír, hogy a Bizottság 10 millió eurót javasol félretenni erre a célra. Megfelelő tagállami társfinanszírozással és magántőke bevonásával így világviszonylatban már mérhető projektek indulhatnának el az EU-ban. Másrészt, a magyar érdekeknek megfelelően bekerült a szövegbe, hogy a közvetlen kifizetések tagállamok közötti kiegyenlítése, a külső konvergencia csak az agrárköltségvetés megfelelő mértékű növelésével érhető el, s nem a többi gazdától történő elvétel révén. A jogszabályjavaslatból kitűnik, a Bizottság nem hallgatott a képviselőkre, így jelentős vágást indítványozott az agrárköltségvetésen, továbbá a valós viszonyok figyelembevétele nélkül, a tagállamok többségét – köztük azokat is, amelyek kifizetései értéke még nem érte el az EU-s átlagot, mint Magyarország – sújtotta a külső kiegyenlítés miatti további elvonással. A tagállami állam- és kormányfők vezetésével sok munkánk lesz még az agrárköltségvetéssel, s a hozzá kapcsolódó legfőbb kérdésekkel, mint a külső kiegyenlítés, a támogatási felsőhatár vagy a zöldítési pénzek mértéke.

Zöldítés

Az EP Mezőgazdasági Bizottságában általános nézet, hogy a 2015-től bevezetett zöldítési rendszer gyaAz EP Mezőgazdasági Bizottságában általános nézet, hogy a 2015-től bevezetett zöldítési rendszer gyakorlatilag megbukott, mert a farmok környezeti állapota nem sokat javult korlatilag megbukott, mert a farmok környezeti állapota nem sokat javult, s e helyett újabb bürokrácia és adminisztratív többletteher szakadt a gazdák nyakába. Ezt a nézetet az Európai Számvevőszék legutóbbi vizsgálatai is megerősítették. A Dorfmann-jelentés ezért „felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be egy olyan új, koherens, megerősített és egyszerűsített feltételrendszert az I. pillérben, amely lehetővé teszi a létező környezetvédelmi fellépések, például a jelenlegi kölcsönös megfeleltetési és zöldítési intézkedések különböző típusainak integrálását és végrehajtását”. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva azonban kifejezetten vigyáznunk kell, hogy ez a gyakorlatban ne többletkötelezettséget jelentsen a gazdák és a tagállamok számára, s ne jöjjön létre egy követhetetlen mammut-rendszer. A bizottsági jogszabály-javaslatból sajnos ez tűnik ki, már első olvasatra is. Az sem világos, hogy a jelenlegi zöldítési követelmények részei lesznek-e majd az alaptámogatásnak, esetünkben a területalapú támogatásnak. Amennyiben igen, akkor az eddig a kifizetések 30%-ára irányuló kötelezettségek majd a kifizetések 100%-ára fognak vonatkozni, amit nem kíván a Parlament elérni. E helyett tényleges egyszerűsítést javasol, például azt, hogy a kérelmeknél és az ellenőrzéseknél az információkat műholdképen és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszeren gyűjtsék be, s ne a gazdáktól követeljék meg. Ehhez uniós űrkutatási vezérprojekteket, mint a Kopernikusz, a Galileo és az Egnos, kellene bevonni a mezőgazdaságba, főleg az előrejelzések és az ellenőrzés terén. Az EP ezen túl fenntartaná a jelenlegi kivételeket is: a 15 ha alatti területű gazdaságok a jövőben is mentesülnének a környezeti előírások alól, továbbá nem csak a biogazdaságok teljesítenék automatikusan a zöldítést, hanem az AKG-intézkedéseket végrehajtó farmok is. Ezek mellett a környezeti előírások alól kivont egyszerűsített mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszert a jövőben is meg kellene őrizni. Erdős Norbert javaslata szerint ebbe az 5 ha termőfölddel kevesebb területtel rendelkező gazdák önkéntesen léphetnének be. Az üzemek környezeti teljesítményének a javítását jelentősen segítheti a digitalizált és precíziós mezőgazdasági megoldások alkalmazása, ezért az uniós támogatásnak ezek minél szélesebb körben történő elterjedését is ösztönöznie kellene. A Bizottság, eddigi ígéretei szerint kiemelten foglalkozik majd a precíziós gazdálkodás promóciójával. Az EP szeretné továbbá, hogy – az EU számára a fehérje-deficit csökkentése miatt fontos – fehérjenövényekkel beültetett területeket évente egyszer lehessen növényvédő szerrel kezelni (a vetés előtti időszaktól nem sokkal a vetést követő időszakig bezárólag). A gazdák minél nagyobb arányú megfelelését elősegítendő, a képviselők kérik a jelenleg sikeres képzési és szaktanácsadási támogatás vidékfejlesztésen belüli megtartását és további megerősítését. Ne feledjük, itthon maga az Agrárkamara ismerte el, hogy a falugazdászok értékes segítsége nélkül a magyar gazdák a zöldítéssel nem birkóztak volna meg. Végül, s nem utolsósorban a Parlament kiáll a kiemelten népszerű és eredményeket is felmutató agrár-környezetvédelmi kifizetések mellett. Kéri, hogy „a II. pillér vidékfejlesztési célú, éghajlatváltozáshoz kapcsolódó agrár-környezetvédelmi intézkedései a továbbiakban is ellentételezzék a mezőgazdasági termelők által önkéntes alapon bevezetett környezet- és éghajlatkímélő gyakorlatokhoz kapcsolódó többletköltségeket és veszteségeket, és lehetőség nyíljon a környezetvédelem, a biológiai sokféleség és az erőforrás-hatékonyság terén eszközölt beruházások ösztönzésére.” Továbbá az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó AKG-támogatásokat az erdészet számára is lehetővé kell tenni, s külön segíteni kell az erdészeti és agro-erdészeti innovációt és modernizációt. A bizottsági jogszabályjavaslat szerencsére megtartja az AKG-t a II. pillérben, de emellett, nehezen érthető módon, egy új önkéntes, hektáralapú, plusz támogatási opciót is bevezet az I. pillérben azon gazdák számára, akik a környezet és az éghajlat számára olyan hasznos földművelési gyakorlatot folytatnak, amely meghaladja a kötelező környezeti feltételrendszerben előírt előírásokat. Ez maga az AKG megkettőzése, amely helyett talán ésszerűbb lenne a vidékfejlesztési pillérben helyet kapó AKG-kifizetések megerősítése. Komoly munkája lesz még tehát a zöldítéssel is az EP-nek.

A Dorfmann-jelentés a szerkesztőségben elérhető.

A cikk folytatása következő számunkban lesz olvasható.

SZERZŐ: PÁCZAY GYÖRGY
EURÓPAI PARLAMENTI SZAKÉRTŐ

Ezeket olvasta már?

Ésszerű reform kell az uniós agrárpolitikában (első rész)
Az uniós agrárpolitika öt nagy reformja után, az aktuális válaszok megtalálása érdekében újabb változtatásokra van szükség.
Magyarország, fenntarthatóság, megújítás és oktatás
A fenntartható mezőgazdaság fogalma gyakran bukkan fel a közbeszédben, konferenciákon, gyártók prospektusaiban, de konkrét gyakorlati példák ritkán követik az elméleti fejtegetéseket
Reális parlamenti vízió az európai mezőgazdaság jövőjéről I. rész
Napjainkban formálódik az a hétéves pénzügyi időszak, amely alakítja majd a mezőgazdaság eredményességét.
Munkaerőhiány az agráriumban
A munkaerőhiány a hazai agrárium valódi problémája, a téma döntően azonban csak a betakarítási, szedési időszakban kap szélesebb nyilvánosságot.