Claas Tucano 470-esek a szolgáltatásban…

Kiss István Pocsajon jegyzett egyéni vállalkozása sikeres „fiatal agrárvállalkozók pályázat”-nak köszönhette alapítását, még 1999-ben, akkoriban kevés földterülettel. Az egyébként mezőgazdász képzettségű szakember érdeklődési körében már a kezdetekkor a gépek játszották a főszerepet, így a cég profiljaként a gépi szolgáltatást – azon belül is a betakarítási munkákat – fejlesztette.

Hogy ez mennyire így volt, annak veretes példája az a sorozat, amely kedvenc márkájából, a CLAAS-ból állt össze vállalkozásában napjainkig. A MEGA 208, 360, majd a TUCANO 440 és 470 típusok jelzik, hogy az anyagi lehetőségek birtokában igyekezett az egyre korszerűbb gépekkel minél jobban megfelelni a betakarítási kihívásoknak.

A vegyes gazdálkodás foglalkoztatta eleinte, hiszen dajkatehénre alapozott húsmarhatartással és növénytermesztéssel próbálkozott. Aztán válaszút előtt állt, hogy borjakat vagy kombájnt vásároljon, és ez utóbbi, a gépi szolgáltatás mellett döntött. Azután utána letisztult a tevékenység, végleg elmaradt az időközben sertéssel is kiegészülő állattartás, és a mintegy 100 ha területen ma már csak ipari növények – búza, kukorica, olajosok – termesztése folyik az átlagosan 19 Ak-ás, többnyire mély fekvésű földeken.

Ezek főleg Nagykereki és Debrecen-Bánk térségében vannak – ahol a telephelyet adó tanyája is –, és ahol ma már begyakorlott módon, nagyobb kihívások nélkül, eredményesen folyik a növénytermesztői munka.

Fő profillá azonban a betakarítási tevékenység lépett elő 2003-tól, mégpedig egy új CLAAS MEGA 208-as kombájnnal és egy olyan nagymegrendelővel, aki csak nagyobb kapacitás mellett szavatolta a munkát. Ezért 2004-ben, sikeres AVOP-pályázat után egy másik új CLAAS MEGA 360-as kombájn és pótkocsik kerültek a gazdaságba. Ezzel megnőtt a kapacitás, és garantált lett a munka is.

De a fejlesztés nem állt meg, mert a MEGA-k után érkezett az első „ládás” CLAAS TUCANO 440-es, amely megint előrelépést jelentett a CLAAS MEGA 208-as után. A MEGA 360-ast pedig 2012-ben az első CLAAS TUCANO 470-es „rotoros” kombájn váltotta, amely kiválóan vizsgázott. Ennek hozadékaként Kiss István az elmúlt évben megvásárolta a gép párját is, a TUCANO 440-es utódjaként, így ma már két CLAAS TUCANO 470-es teljesít a szolgáltatásban…

Felismerések sora

Kiss István maga sem gondolta, hogy ennyire „gépfüggővé” válik, hogy ennyire megszereti különösen a betakarítógépeket. Határozott álláspontja lett a szolgáltatási gyakorlat során, hogy a kombájnokat nyolc évnél tovább nem szabad megtartani, mert a bérmunka műszakilag hibátlan gépeket követel meg. Ezek műszaki biztonságát pedig ennyi ideig lehet megóvni úgy, hogy az Axiál Kft. szakemberei átalánydíjas szerződés keretében felügyelik az állapotukat.

Nincs helye a „kókányolásnak” ilyen nagy értékű gépeknél, mert akár csak egy csapágy cseréjénél is több kárt okoz a hozzá nem értés, mint hasznot. A közeli Debrecenben van az az Axiál-műszaki bázis, ahol jól képzett szakemberek állnak rendelkezésre, akikkel már régóta személyes jó kapcsolata is kialakult.

Szintén a személyes tapasztalatai győzték meg arról, hogy a gépet szeretni kell, és kíméletesen, funkcionálisan használni. Saját maga először vezetni sem tudta, aztán elhatározta, hogy módszeresen megismeri a gépet, és elsajátítja kezelésének fortélyait.

Ez aztán olyannyira sikerült, hogy az egyik Claas Tucano 470-est a mai napig maga vezeti, a másikat pedig egy olyan fiatalember, aki szintén magáénak érzi a gépet.

Egy másik felismerése volt, hogy szolgáltatáshoz nem érdemes használt gépet vásárolni, mert a javítások miatt keletkező állásidő pótolhatatlan veszteségeket okozhat, annál is inkább, mert például a repcében, búzában nincs elfecsérelhető idő, ott minden aratásra alkalmas percet munkával kell eltölteni. Más a helyzet kukoricában, ahol esetleg a késés előnyös a nagyobb vízvesztés szempontjából, de a munkaszervezés oldaláról az állás ott is elfogadhatatlan.

A minőségi munka dominál

A két Claas Tucano 470-es között csak esztétikai, minimális felszereltségi és kényelmi különbségek vannak, működésük, szerkezeti elemeik, a cséplés és tisztítás funkciói teljesen megegyeznek.

Kiss István azt mondja, hogy sokan idegenkednek ma is a rotoros kombájnoktól, és ennek van/volt is alapja. Az ő gépei is szépen dolgoztak aprómaggal, és kukoricában is a 400-as percenkénti fordulaton. A napraforgótányért viszont nagyon törték, és ez két évig ment így, amíg az Axiál szakembereivel közösen rá nem jöttek egy éjszakai napraforgó-aratás alkalmával, hogy mit kell átalakítani – gyári alkatrészekkel – a tökéletes működéshez. Még egy garnitúra tárcsa elhelyezése vált szükségessé, és a rotorfordulatot 250/percre kellett módosítani. Ezután megszűnt az összemorzsolt napraforgótányérból származó sok ballaszt, és a rosta elbírt a tisztítással, nem tömődött el többé.

A Claas Tucano 470-es szerethető típus a Claas kínálatából, azt lehet mondani, hogy a szolgáltatás során teljesítmény és munkaminőségi paraméterek tekintetében is egyaránt helytáll. A gépek 1 000 ha éves teljesítményt tudhatnak maguk mögött – a négy ipari növényből –, és a már említett műszaki felügyelet, az átalánydíjas átvizsgálás mellett kiválóan dolgoznak. A szolgáltatói munka szempontjából nem lehet fontosabb, mint a folyamatos munkavégzés, a meghibásodás elkerülése, az állásidők kiiktatása, és ezeknek a szempontoknak minden mást alá kell rendelni.

Saját tapasztalatokra alapozva

Kiss István, mint az egyik Claas Tucano 470-es kezelője, ezt a feladatot szívesen végzi, és nem engedi ki a kezéből. Teszi ezt azért, mert egy vállalkozásban és a mezőgazdaságban általában mindig más viszonyok, más megoldásra váró helyzetek alakulnak ki. Ha nem ülne az egyik kombájn vezetőfülkéjében, akkor ezeket nem ismerné, és tájékozatlan maradna a problémamegoldás tekintetében. Csak így képes nyomon követni az aratás ritmusát, a termény szállításának logisztikáját és az egész munkamenetet.

A munka dandárjában már nincs idő a gépek műszaki állapotával foglalkozni, akkor már a teljesítményé, a nap minél jobb kihasználtságáé a főszerep. Ez azt igazolja vissza, hogy az átalánydíj a munka arányait nézve elviselhető összeg. A szakszervizes szerelők megdolgoznak ezért úgy, hogy az alkatrészt is biztosítják, időre hozatják/hozzák, és felelősséggel építik be. Ennek érdekében folyamatos, állandó a telefonos kapcsolat.

Egy másik szempont a most hároméves és a másik teljesen új Tucano 470-es gépeknél, hogy a kukorica 76 cm-es sorközében elférjenek a kerekek, és ne tapossák le aratáskor a töveket. Ezért a 800-as ballonokat 710-esekre cserélték, így szártaposó nélkül is elférnek a sorközben. Ez praktikus megoldás, és egy jó felismerés eredménye, aminek köszönhetően elkerülhetők a kellemetlenségek.

Kiss István nem híve az olyan opciós költségnövelő kiegészítőknek, amelyekre igazán nincs szükség, illetve csekély előnyt biztosítanak. Inkább alapgépekben gondolkodik, és a tapasztalatokra alapozva vásárol – a munkavégzést ténylegesen segítő – fontos opciókat.

6,6 méteres vágóasztalokat használnak, ami azért indokolt, mert kisebbel nem terhelhető gazdaságosan a kombájn, és úgy sokkal több magot elszórna. Ilyen méretű asztalon áramoltatható be annyi „anyag”, ami a cséplés minőségét és a motorterhelés kihasználását biztosítja, amellett, hogy az ember a periférikus látásával ezt az asztalszélességet tudja jól kontrollálni.

Ezeknél a 470-eseknél a szemveszteség 1% körül van, tehát minimálisnak mondható. Az árvakelések kalászosoknál gyakran mégis többről árulkodnak, ami azonban a könnyebb fuzáriumos szemek számlájára írható, ezeket ugyanis gyakran szándékosan fúvatják ki az egészséges szemek közül, a termés egészének jobb minősége érdekében.

Összességében Kiss István vállalkozásának fő profilját adó betakarítási szolgáltatás eredményesen működik, mégpedig a Claas Tucano 470-es kombájnokra alapozva. Ezek a gépek kiváló minőségben dolgoznak, és minden bizonnyal kitermelik az árukat, valamint hoznak annyi nyereséget is, hogy ha eljön az idő, akkor a következő Claas-típusok valamelyikének megvásárlásához is elegendő önerő áll majd rendelkezésre.

Ezeket olvasta már?

Gazdálkodás – ahogyan egy olimpikon csinálja
Hogyan lesz a hobbiból szerelem? S miként indul el egy élsportoló élete a mezőgazdaság világa felé? [...]
Gazdálkodás – ahogyan egy olimpikon csinálja
Mindig a hobbijaimból éltem, amik kitöltötték a mindennapjaimat. 2012-ben, amikor egy örökölt 44 hektáros terület eladása során a vevővel kint álltunk a természet közepén – talán túl giccsesnek [...]
Az Év traktora a Budapesti Vásárközpontban
Az újdonságok között szerepel majd többek között az Év traktora és az Év design traktora címet elnyert Valtra T254 Versu Smart Touch is, amely Hannover után először itt mutatkozik be a régióban.
Egy kötéltáncos biztonságával egyensúlyozva
Kevesek kiváltsága az, hogy szeretett hivatásuk gyakorlása, szakmai életpályájuk egyetlen munkahelyen teljesedhet ki. Különösen kedvező ez akkor, ha több szakterületen történik – jelesül ha a [...]