Magyar szürke gulya Nemesgulácson

Tovább zuhant az állattenyésztés aránya a mezőgazdaságon belül, és így már csak 25%-kal képviselteti magát ez a stratégiai ágazat, miközben 75%-os értékre emelkedett a növénytermesztés nagyságrendje. A Magyar Állattenyésztők Szövetsége szerint továbbra is hiányoznak az állattenyésztési stratégiák, miközben az ágazat gazdasági, politikai és morális súlya is csökkent az utóbbi időben.

A kormány vallja ugyan elkötelezettségét a szektor talpra állításában, de előrelépés nincs. Továbbra is csak szándék van, aminek újabb megnyilvánulásaként hamarosan újra állami kézbe veszik a korábban privatizált gazdaságok földterületeinek egy részét. Ugyanakkor az állattenyésztőket az improduktív beruházások, a lehetetlen hitelfelvétel, a magas kamatterhek és a feketegazdaság is sújtja, emellett romboló hatású az állat-egészségügyi mentesítő programok késése, illetve az állami kihátrálás a genetikai alapok fejlesztéséből. Nem csökkennek, sőt olykor nőnek az adminisztrációs követelmények (MVH, Bio-áttérés), miközben az NFA- és fiatal gazda pályázatok elbírálásánál az állatot vállalók és őshonost tartók többletpont értékelése elenyésző!

A magyarszürkemarha-állomány nem csökken

Talán az egyetlen üde színfolt a magyar állattenyésztés egén a magyarszürkemarha-tenyésztés és -tartás, az emelkedő trendjével. A jelenlegi regisztrált állatlétszám 7 000 körüli, de emellett nagyon sok a nem regisztrált állat az országban. Kicsit a “magyarkodás” jelképévé vált – egyébként gyönyörű szép állatok gyakran láthatók “csalogatónak” kitéve panziók, jól menő éttermek, falusi turizmusra alapított kisvállalkozások udvaraiban. Nincs is ezzel semmi baj, csak éppen regisztrált tagság nélkül a tartók elesnek egyes támogatási formáktól. Emellett ellenőrzés nélküli szaporítás folyik, aminek semmi köze a szakszerű tenyésztéshez – mondja a Baracskay Lajos, a Magyar Szürkemarhát Tenyésztők Egyesületének vezetőségi tagja, a kistermelői szekció vezetője. Az erdész alapképzettségű – a közelmúltban az egyik legmagasabb országos vadászati kitüntetéssel, a Magyar Vadászatért Érdeméremmel elismert – szakember nem mellékesen a Veszprém megyei vadászkamara titkára és fővadásza. Talán azért vonzódik a magyar szürke fajtához, mert az valahol a vad- és a haszonállatok között helyezkedik el. Magatartása vadsága, nyersessége, természetessége szembetűnő, amit a mostanában nálunk sokat forgolódó török állatkereskedők is visszaigazolnak. A török piac megítélése változóban van, így a már megindult próbavásárlások visszajelzése lesz irányadó.

Baracskay Lajos magángazdálkodó-tenyésztő

Erdészből állattenyésztő

Baracskay Lajos 1981-ben diplomázott Sopronban, majd a nemesgulácsi mezőgazdasági termelőszövetkezetnél erdészeti ágazatvezetőként helyezkedett el. Elkötelezetten természetszerető, ami éppen úgy megnyilvánul az erdőgondozási, erdőtelepítési munkákban, mint a vadgazdálkodásban. A jövőt – koránál fogva – mégis állattenyésztő magángazdaként képzeli el, és tudatos előkészítő munkával, jelentős invesztícióval az utóbbi 17 évben mindent meg is tett ennek érdekében. Olyan magyarszürke-állományt tenyésztett ki, és folyamatosan dolgozik az állomány genetikájának javításán, amely a regisztrált magyar magángazdák hazai sorrendjében a Dunántúlon az első három közé emelte.

Kifejlett magyar szürke bika a tehenek között

A nemesgulácsi gulya

A tanúhegyek: Csobánc, Tótihegy, Gulács által bezárt medencében nagyon megtalálta helyét ez a sokszor alföldi állatnak aposztrofált fajta. A terület bazalthegyei nemcsak egyedülállóan érdekes és festői geológiai emlékek, hanem számos igen ritka növény- és állatfaj élőhelyei is. Nemesgulácson – ahol Baracskay Lajos is él – és a falu határában található kissé savanyúfüves, de jól hasznosítható legelőkön még 1995-ben kezdte a magyar szürke betelepítését. 10 vásárolt borjúval indult neki a vállalkozásnak, majd mire eljött az idő – nem könnyen ugyan – de pedigrés bikát is tudott szerezni. Így indult el a tenyésztés, és a szaporulat megtartásával mára elérte a 450-es egyedszámot. Azt meggyőződéssel állítja, hogy a magyar szürke igénytelenségéről felesleges beszélni, hiszen bizonyítottan meghálálja a jó tartási és takarmányozási viszonyokat.

A Tapolcai-medence nem az Alföld, legelői kövérebbek, kiszámíthatóbbak. Ez persze éppen az idei szárazságban így nem igaz, és ezért esténként néhány bála ballaszt takarmánnyal vagy szénával rá kell segíteni a takarmányozásukra. Azt mindenképpen meg lehet tapasztalni, hogy az egyébként kétségtelenül lassú fejlődésű fajta ivarilag koránérő, ha jó körülmények között tartja az ember – mondja Baracskay Lajos. Olyannyira, hogy az üszők hároméves korukra már túl vannak az első ellésen, szemben a lassúbb fejlődésű alföldi fajtatársaikkal, ahol hároméves koruk előtt nem kerülhetnek bika alá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az állatok ezt a tempót rosszul viselnék, hiszen a takarmányozásuk révén a testi és ivari fejlettségükben előbbre vannak, azaz hamarabb elérik fejlettségben a tenyésztési programban megkövetelt 400 kg-os termékenységi súlyt. Persze ehhez oda kell figyelni arra is, hogy tavasszal – különösen a kemény teleket követően – megfelelő abrakolással és a kiürült ásványianyag-készleteik feltöltésével jó kondícióba kerüljenek. Komfortjukat is biztosítani kell megfelelő védett helyekkel, épületekkel, árnyékolással.

A legelők flórája

Az a fűösszetétel, amely a legelőkön megtalálható, minden bizonnyal megfelel az állat igényeinek. Az irodalomban szívesen említik a szerzők a magyar szürke lassú fejlődése mellett a rendkívül gazdag – gyógyfüvekkel tarkított – magyar flórát, de ennek talán valamivel kisebb a jelentősége a rostos, kiváló ízanyagokkal rendelkező marhahús kialakulása szempontjából. Kétségtelen, hogy a takarmányok zömét kitevő legelői füvek, majd a telepített gyepek, kaszálók lucernával kevert szénatermése már-már ideális összetételt sejtet. Az állatok komfortja, nyugalma, életritmusa, stresszmentessége azonban talán még sokkal meghatározóbb a színhúskihozatal és a hús minősége szempontjából.

A 450 marha éves szinten mintegy 3 500 nagy körbálát fogyaszt el, ami önmagában is igen jelentős költséget jelent. Az idei év ebből a szempontból még kritikusabb, hiszen a gabonák szerény termése mellett a szalmatermés is igen gyér volt. Így Balatonkeneséről kellett nagyobb mennyiségű árpaszalmát vásárolni, amit különösen szeretnek az állatok.

Sajátos rituálé keretében bontják szét és jellegzetes – némelyik szép példánynál tulipánállású – szarvukkal dobálják egymásra a kitűnő ballaszt takarmányt, hogy utána mind egy szálig elfogyaszthassák. A Csobánc és a Gulács völgyében nevelkedő magyarszürke-állomány a gazdag szálaskínálat és a borjak fejlődéséhez nélkülözhetetlen abrak mellett érthetően jó húsalapanyagot ad a húskészítményekhez és marhahús ételekhez. A gulya húsából származó, lágy kellemes fűszerezésű – minden esetben eredetigazolt, tanúsítással rendelkező “Magyar Szürkemarha Hús”-ból készült kitűnő termékek pedig méltán kelendőek. Csobánci termékcsalád név alatt egyre többen keresik a magyarszürke húskészítményeket – amelyek Baracskay Lajos gondozásában és receptjei alapján készülnek -, és válnak rendszeres fogyasztóivá.

Magyar szürke a piacon

A megnövekedett hazai magyarszürkemarha-állatlétszám eredményezte azt, hogy az értékesítés gondjaival is egyre többet kell foglalkozni. A fajta húsa ugyan egyre népszerűbb, sőt kiváló minősége és magasabb ára miatt már sajnálatos módon hamisítják is. Emiatt a Magyar Szürkemarhát Tenyésztők Egyesülete kidolgozott egy eredetigazoló rendszert, hogy a fogyasztókat pontosan tájékoztassa, a tévedés és a csalódás lehetőségét kizárja – mondja Baracskay Lajos. Ez a fajta jövője szempontjából is nagyon fontos. A hazai húsmarhapiacon kell elsősorban pozíciót fogni, és rászoktatni vagy visszaszoktatni az embereket a vöröshús fogyasztására. Sajnos a jelenleg nagy hazai húsmarhamennyiséget felvevő török piac még nem ismeri a magyar szürke marhát, bevezetése folyamatban van, de a többi külföldi vevő sem nyúl elsőként érte. Így elsősorban a hazai piacon kell értékesíteni vagy még inkább feldolgoztatni. A magyar szürke marhából készült termékek ugyanakkor népszerűek, a készételek pedig különleges kulináris élvezetet szolgáltatnak.

Növendék tenyészbikajelöltek

A tenyésztés és a fajta jövője

A tenyésztés és a fajta jövője kardinális kérdés, hiszen ha sikerült felfuttatni az állományt, akkor kötelesség megőrizni a genetikáját. A neves hazai szaporodásbiológus, embriószakértő Zubor Tibor gyakran látogat el Baracskay Lajos marhafarmjára, és közösen kutatják a fajtában rejlő lehetőségeket.

A magyar szürke genetikai előnyeit megtartva és kihasználva vizsgálják a más fajtákkal való keresztezésből származtatható előnyöket. Különösen a szürke kiváló anyai tulajdonságait, könnyű ellését kívánják kihasználni, amikor Charolais, Limousine vagy Blonde d’Aquitaine fajtákkal keresztezik. A cél természetesen egy piacosabb, a húsmarha-tulajdonságokat kiválóan egyesítő F-1 előállítás lehet, amely vágóértékben, színhúskihozatalban, gyorsabb fejlődésben és az állat szelídebb természetében új minőséget hozhat.

A húsmarhatenyésztésben sem lehet eltekinteni az ökonómiai szempontoktól, vagyis nyereségesen kell állatot tenyészteni/tartani. Nem véletlenül találkoznak évről évre egymással a magyar szürke tenyésztői, mindig valamelyikük gazdaságban, 1982 óta. A fanatikus tenyésztők önzetlenül osztják meg tapasztalataikat egymással, éppen annak érdekében, hogy a magyar szürke marha genetikailag fennmaradjon, és tartása gazdaságosan megoldható legyen. Szinte minden országnak van a magyarhoz hasonlóan egy ridegtartású, a magyar szürkéhez hasonló fajtája, amelyet dédelget, amelyet, mint nemzeti büszkeséget, kiemelten támogat. Valamennyi podóliai fajtakörbe tartozó fajtánál felismerhető és talán természetes is ez a törekvés.

Hazánkban három tenyésztő foglalkozik a növendék bikák felnevelésével, és ősszel a két és fél éves tenyészbikák bemutatása, elosztása, illetve értékesítése kerül sorra, adott esetben árveréssel. Így őrzik a genetikai alapokat, garantálva az apaállatok révén a fajtatulajdonságokat, a pompás küllemet, a robusztus megjelenést, stb…

A munka szépsége

Baracskay Lajos számára még a 450 marha tartása, takarmányuk beszerzése sem jelent gondot, annyira szereti állatait. A farmon mindössze hárman dolgoznak a tenyésztési szempontok szerint csoportokra osztott gulya érdekében. Ő egy szépkorú Land Rover nyergében, gyakran csak felezővel haladva, araszolva szemléli az állományt, mert egy-egy pillantás is elég ahhoz, hogy észrevegye a fontos tennivalókat. Csak a több kilométer hosszúságú villanypásztor költsége, fenntartása, megújítása is jelentős összegeket emészt fel, nem beszélve ilyen szárazságban a vízutánpótlásról.

A területet átszelő patakmedrek kiszáradtak, szerencsére egyetlen forrás még segít a gondok enyhítésén. Aztán jön a tél, és a még nagyobb rutint igénylő ellések időszaka. Sajnos a múlt télen nyolc “áldozatot” követelt a kíméletlen fagy – említi Baracskay Lajos -, mert az anyjuk nem tudta időben lenyalni a magzatmázat. Ez a ritka baleset mégis csak elenyésző hibaszázalék, amely hosszú távon kiegyenlítődik, és a tenyésztő kénytelen elviselni – mondja. Baracskay Lajos elkötelezte magát e munka mellett, és ebből nem enged, hiszen amikorra végleg csak a magángazdaságával foglalkozhat, talán addigra a tenyésztési munka is meghozza a várt eredményt, a nagyobb elérhető nyereséget…

Ezeket olvasta már?

Egy kötéltáncos biztonságával egyensúlyozva
Kevesek kiváltsága az, hogy szeretett hivatásuk gyakorlása, szakmai életpályájuk egyetlen munkahelyen teljesedhet ki. Különösen kedvező ez akkor, ha több szakterületen történik – jelesül ha a [...]
Felértékelődő öntözés
Évtizedek óta megoldatlan kérdés a magyar növénytermesztésben az öntözés, amelynek kezelése nem akar sikerülni még akkor sem, amikor szinte minden évben visszatérő módon jelentkezik hosszú hetekre [...]
Augusztusi számvetés
Talán a laikusoknak, a mezőgazdaságban érdekteleneknek is felkelhette a figyelmét az a tény, hogy az idei aratással a korábbiaknál sokkal kisebb terjedelemben foglalkozik a média. Kevesebb a [...]
Elindult az ősziek aratása
Sok tekintetben furcsa év az idei, az őszi vetésű haszonnövények szempontjából. Nagyon sok tanulsággal szolgál, és ismét olyan jelenségek megfigyelésével gazdagodhattak a gazdálkodók, amelyek ritkán, [...]