Fogódzók

Látok a neten egy fotót, a címe: Megnyugvás. Kicsiny gyermek kapaszkodik a szülőbe. A trikós kép nem árulja el, hogy apu vagy anyu a szerencsés, akinek egy ártatlan élőlény — maga a gyermek — a teljes bizalmát, szinte egy életre, feltétel nélkül megelőlegezi. A pici nyugodt és édesded, neki még életkorából adódóan jár a csoda.

Én még élem, de zömében már megéltem a saját csodámat, de gyermekeimmel és unokáimmal együtt várom az újabbakat. Kell, hogy a kijózanító előjelek ellenére a mai korban is megleljük helyünket a világban. Talán még nosztalgikus is lehetnék, hiszen éppen e cikk írása előtt egy nappal vettem részt egy összejövetelen, a Szegedi Konzervgyár “humán erőforrása”, vagyis a hetvenesévekbeli volt kollégáim jóvoltából. Egy évtizednyi nemlét és hat évtizednyi élet az, amiről szó esett a most megjelent, Dr. Darázs Sándor által szerkesztett, “A szegedi konzervgyár története” című ötszáz oldalas könyv bemutatója kapcsán.

Tallózás a múltban

A két világháború között Magyarországon is kezdett kibontakozni a tartósítás iparszerű művelése. A magántulajdonban lévő üzemek az ország különböző részein a hazai lakosság ellátásán kívül külföldre is dolgoztak…. A magyarországi konzervgyárak államosítása 1946-1948-ig tartó folyamat volt. A konzervipar fejlődése igazi lendületet csak 1960-tól vett, az akkori fejlesztési koncepciók jóváhagyásával. Új gyárak épültek, de emellett központi forrásból nagymértékű rekonstrukciókat hajtottak végre. A konzervipar állóeszközértéke 1960 és 1965 között megháromszorozódott, de a következő öt évben is óriási fejlődés következett.

Ekkor 16 konzervgyár tartozott a Konzervipari tröszthöz, s az élő munka nagy szerepet játszott az iparág fejlődésében; több mint 30 ezer ember dolgozott itt akkor. A konzervipar ebben az időszakban évente megközelítően 80 ezer vagonnyi terméket állított elő, amelynek kétharmadát a Szovjetunióba exportálták. A belföldi piac a termelésnek csupán öt százalékát vette fel, tehát a többi áru zöme az ún. demokratikus országokba irányult. Létezett a “tőkés export” is, amely főként nagy kézimunka-igényű termékek (pl. sorolt őszibarackbefőtt, kis üveges dzsemek) kiszállítását jelentette.

E nagy volumenű piac azonban az 1990-ben létrejött rendszerváltással Magyarország számára szinte megszűnt. A piacok természetesen megmaradtak, csak nem a magyar konzervipar maradt a beszállító. … 1990-1992 között a konzervgyárak a csőd szélére kerültek, és több csődbe is ment. A tőkehiányt és a helyzetet felismerték és kihasználták a nyugati befektetők. 1991-től privatizációs hullám söpört végig a konzerviparon. A társadalmi fordulatot követően az állami vállalatok átalakultak társas vállalkozásokká, 1998-ra a magántulajdon teljes aránya meghaladta a 90 százalékot. A befektetők a magyar mezőgazdaságban rejlő lehetőségeket felismerték, értékelték a gyárakban rejlő szakmai kultúrát, valamint a keleti piacok irányába mutató földrajzi elhelyezkedésüket. A behozott amerikai, angol és francia tőkével több gyár megmenekült a csődtől. Más gyárak jó ideig a kisbefektetők, a hazai bankszektor kényszerbefektetéseivel lavíroztak. Az 1998-ban bekövetkezett orosz értékesítési válság nyomán óriási készletek maradtak raktáron, de két év eltelte után ezt, akár veszteséggel is, értékesítették. … A hitellel megtámogatott konzervgyárak többsége 1999 és 2001 között a felszámolás sorsára jutott. Sok cégélet sok kalandos történettel folytatódott, kinek szerencsével, kinek nem. A szegedi konzervgyár embert próbáló egyéni küzdelmek révén több csatát megnyert ugyan, de a háborút elveszítve az utóbbiak népes táborát gyarapítja. E történet is tanulságokkal teli, sokak szerint ugyanis érdemes a múltból olvasni. Főleg most, amikor a jövőlatolgató elméletek és stratégiák ismét (talán, mint a hatvanas években?) teret nyernek mindennapjainkban.

Merre?

A kormany.hu portálon olvastam a címet: “Nemzeti Vidékstratégia a vidék alkotmánya” Ha ez nem kelti fel az érdeklődésemet, akkor semmi. Lássuk! Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a Nemzeti Vidékstratégiai Koncepció Országgyűlési Nyílt Napján elmondta: a Nemzeti Vidékstratégia határozott iránymutatást kíván adni a következő 10 évre. Négy átfogó területet jelöl ki a koncepció annak érdekében, hogy 2020-ig érezhető legyen a javulás minden tekintetben. A stratégia az agrárgazdaságról, a vidékfejlesztésről, az élelmiszer-gazdaságról, valamint a környezet védelméről határoz meg célkitűzéseket és ezekhez szükséges programokat.

Ezen célkitűzéseket a vidékstratégia 7 fő területen, a nemzeti stratégiai programok segítségével kívánja megvalósítani — mutatott rá a miniszter. A stratégia fontos eleme a természeti értékek védelme, a fenntartható természeti erőforrás és tájgazdálkodás, továbbá a vidéki életminőség javítása. Központi szerepet kap a családi gazdálkodások támogatása, ezáltal a vidéki munkahelyek megőrzése és gyarapítása, valamint a helyi gazdaságfejlesztés.

A több mint ezer éves magyarság legnagyobb kincsei azok az emberek, akik művelték és őrizték földjeinket. Semjén Zsolt úgy fogalmazott: természetes kötelességünk olyan viszonyokat teremteni, hogy Magyarországon a magyar emberek a jó minőségű magyar élelmiszert vásárolhassák, ne pedig a bizonytalan eredetű külföldi érdekeltségek extraprofitját szolgáló árukat.

A nyílt nap első felét lezáró sajtótájékoztatón Ángyán József kiemelte: nagy öröm számunkra, hogy a fő irányokkal nemcsak a parlamenti pártok értenek egyet, hanem az eddigi tapasztalatok alapján azok is, akikről a tervezet valójában szól, tehát a vidék társadalma. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy szemléletváltásra van szükség a vidékstratégia területén, amelynek középpontjában a minőségi termelés, a környezettudatosság és az élelmiszer-biztonság áll.

Font Sándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke rámutatott: mivel az Alaptörvény az ivóvízkészleteket és a termőföldet nemzeti vagyonként deklarálta, az ezen területekkel kapcsolatos jogszabályok kétharmados törvénynek minősülnek a jövőben.

A vitanapon párthovatartozástól függetlenül egyetértés alakult ki a résztvevők között a stratégia alapvető célkitűzéseiben; természeti erőforrásaink védelmében, az ország GMO-mentességének megőrzésében, a fenntartható fejlődés támogatásában, az élelmezési és az élelmiszer-biztonság szavatolásában, a mezőgazdaság piaci pozícióinak javításában.

Arra?

Az agrarmonitor.hu teret enged a kritikus megközelítésnek is. “A Vidékstratégia tervezete figyelmen kívül hagyja az alapvető közgazdasági összefüggéseket, a piaci viszonyokat, illetve a globális folyamatokat” — állítja közleményében Gőgös Zoltán, az MSZP országgyűlési képviselője. A volt agrárállamtitkár szerint a koncepció ‘elengedi a kezét’ az árutermelő magyar mezőgazdasági kis- és középvállalkozásoknak, számukra bizonytalanságot és perspektívanélküliséget hoz.

Ez a szemlélet pedig önmagában is vidéki munkahelyek tízezreit veszélyezteti. A szocialista képviselő szerint ezt a negatív tendenciát csak fokozzák a kormány eddigi vidékellenes intézkedései: a jómódúakat támogató egykulcsos adórendszer, az eltörölt közmunkaprogram, a leállított pályáztatási rendszer, a minisztériumi zárolások, a Közös Agrárpolitikáról (KAP) szóló vitában hiányzó magyar álláspont.

Az MSZP szerint is vannak a stratégiában támogatható elemek, mint például a GMO-mentesség, a TÉSZ-ek összefogásának támogatása, a termőföld nemzeti hatáskörben maradása, az erdősítés folytatása és az ügyfélbarát hivatalok kialakítása. Ezért a szocialista politikusok nem utasítják el teljes egészében a programot, de fontosnak tartják annak kiegészítését, hogy az valóban képes legyen a fő cél elérésére, a vidéki munkahelyteremtésre.

Helyi termékek

Az mno.hu kapcsán lássuk, min alapul a mégis fellehető berzenkedés? Az Európa nap és helyi termékek fesztiválja keretében tartott szakmai fórumon Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára elmondta, hogy eddig a vidékfejlesztésre szánt uniós források 60 százalékát a pályázók öt százaléka vitte el, ami megerősíti a kormányzat azon szándékát, hogy a kis- és közepes vállalkozásokat, családi gazdálkodásokat próbálja megfelelő helyzetbe hozni. “Egyfelől azt szeretnénk, hogy maga a termelés kisebb üzemméretekben történjen, de ez anélkül, hogy vele együtt a szövetkezést ne segítenénk, nem megy. Hozzáfűzte, elengedhetetlen, hogy a termékek minősége kifogástalan legyen, mert anélkül oda a bizalom. A helyi termékeket be kell engedni a helyi főterekre — szögezte le. Ennek érdekében a helyi piacokat létre kell hozni, amire már vannak jó példák — fűzte hozzá.

V. Németh Zsolt beszélt arról, hogy az élelmiszer különleges áru, és ezzel kapcsolatban nem csak az a feladat, hogy azt megtermeljék. Fontos, hogy az ország területei megműveltek legyenek, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a vidék közösségek, emberek élettere. “Nagyon fontosnak tartom, hogy a néphagyományt, az életünkhöz kapcsolódó rítust össze kell gyűjteni, meg kell őrizni” — fogalmazott az államtitkár. “Ma át lehet utazni az ország egyik végéből a másikba úgy, hogy nem látunk út szélén legelő állatokat” — mondta, hozzátéve, hogy helyre kell állítani a helyes arányokat, hiszen az állattartás rendkívüli módon visszaszorult, és a növénytermesztés sem sokrétű; ma szinte csupán négyféle növény, kukorica, búza, repce és napraforgó jellemző.

Kifejtette: a falusi turizmus fejlesztésénél a legfontosabb, hogy a gazdasági alapot is megerősítsék, mert az kevés, ha turistákat sikerül megnyerni; — a lényeg, hogy az egyes vidékre látogatók az ott készült termékeket, szolgáltatásokat vegyék igénybe.

Az Európa nap keretében rendezett helyi termékek fesztiválján körülbelül kéttucatnyi termelő mutatkozott be, a bőröstől, a kékfestőn át, a pékségig.

Tóth Szeles István

Ezeket olvasta már?

A paprikafajták múltja, jelene és jövője
Mára több mint 90 paprikafajtából válogathatnak a termelők, ebből mintegy 60 cecei típusú.
Ésszerű reform kell az uniós agrárpolitikában (első rész)
Az uniós agrárpolitika öt nagy reformja után, az aktuális válaszok megtalálása érdekében újabb változtatásokra van szükség.
Fel kell készülni a precíziós gyümölcstermesztésre
A cseresznye – elengedhetetlen – precíziós termesztése napjainkban régi és új kihívások sora elé állítja a hazai kertészeteket.
Megnyitott a Pápai Agrárexpó!
Nagyító alatt a termőföld, a klímaváltozás és a generációváltás kérdése.