A szőlő nyári védelme

A szőlő védelmében kiemelten fontos időszakot jelentenek a nyári hónapok. Ilyenkor dől el, hogy a tavaszi védekezésekkel megalapozott munkát sikerrel fejezzük-e be a szüretig. Mind a betegségek, mind a kártevő rovarok ellen sok még a tennivaló. Ezek áttekintésében segít az egri növényvédelmi specialisták írása.

Az utóbbi években már megszoktuk, hogy a globális felmelegedés következtében egyre változékonyabb és szélsőségesebb lesz időjárásunk. A 2010-es év eddig a májusi esők terén hozott kétes értékű „kiugró teljesítményt”: az egész ország területén az átlagot meghaladó mennyiségű csapadék esett. Az utóbbi 46 év adatai szerint májusban, Egerben az átlagos csapadék 63 mm, idén már május közepén jóval 100 mm felett jártunk. Hasonló időjárás – a pusztító szőlőperonoszpóra-járványról is emlékezetes – 2006 májusában volt, bár akkor a csapadék mennyisége meg sem közelítette a mostanit. Ennek ellenére talán jobb helyzetben vagyunk viszont amiatt, hogy 2009-ben az ország nagy részén nem telelt át nagy mennyiségű szőlőperonoszpóra- és szőlőlisztharmat-fertőzőanyag, míg a 2006-ot megelőző 2005-ben erős fertőzések voltak.

Ez év tavaszán a szőlő kezdeti növekedése zavartalan volt; a szokott időben, április közepén kezdődött a fakadás. Május közepén, 4-6 leveles hajtásállapotban érkezett az erős lehűlés és a rendkívül nagy mennyiségű csapadék, ami az idei év növényvédelmét alapvetően meghatározza.

Betegségek évről évre

A szőlő védelmét meghatározó betegségek

A szőlő növényvédelmének a járványos betegségek: a szőlőperonoszpóra, a szőlőlisztharmat és a szőlő szürkerothadása elleni védekezés az alapja (1-3. kép). Régi megfgyelés, hogy a csapadékos idő inkább a szőlő-peronoszpórának, a szárazabb időjárás inkább a lisztharmatnak kedvez. Ezt látszik megdönteni azoknak az éveknek a sorozata, amikor a várhatóan peronoszpórás, csapadékos évben lisztharmatjárvány alakult ki. Ennek a változásnak egyszerű oka van: a szőlőlisztharmat az utóbbi évtizedekben életmódot váltott. Ivaros formában telel át, és ahhoz, hogy az áttelelő képleteiből a spórák tavasszal kijussanak, és az első fertőzés létrejöjjön, ugyanúgy csapadékra van szükség, mint a peronoszpóra esetében. Az első tünetek megjelenése után már nem ennyire hasonlóak a két kórokozó környezeti igényei. A peronoszpóra továbbra is cseppfolyós vizet kíván a fertőzéshez, a szőlőlisztharmat nyári spóráinak azonban ez már kedvezőtlen, számukra a magas páratartalom is elegendő. A hőmérséklet általában csak annyiban befolyásoló tényező, hogy alacsony hőmérsékleten megnő az inkubációs, azaz a fertőzéstől a tünetek megjelenéséig tartó idő. (A szőlőperonoszpóra lappangási idejét az 1. táblázatban közöljük.)

A peronoszpóra és a szőlőlisztharmat 2010-ben is együtt kezdte az életciklusát. A szőlőlisztharmat Szekszárdon dr. Füzi István megfgyelése szerint már május 8-án megjelent. Május első felében az ország több pontjáról jelezték a szőlőperonoszpóra első tüneteinek megjelenését is. Cikkünk írásának időpontjában az Egri borvidéken még nem találtuk meg a betegségek tüneteit, de a súlyos fertőzést okozó járvány kialakulásának két feltétele már adott: a kedvező környezeti körülmények és a fogékony növény; valószínűleg a szőlőbetegségek sem váratnak sokáig magukra.

A szőlő zöld részei általában az egész tenyészidőszakban fogékonyak a lisztharmat- és a peronoszpóra-fertőzésre. A fürtvirágzat és a fürtök viszont a virágzás és kötődés alatt, júniusban a legsérülékenyebbek. Ebben az időszakban egy esetleges fertőzés akár 80-90%-os termésveszteséghez is vezethet. A virágzás időszakában tehát mindenképpen védekezni kell! Később a bogyók érzékenysége csökken, a zsendülő bogyót pedig már nem fertőzik meg ezek a betegségek.

A szőlő szürkerothadása kicsit másképp zajlik. A tenyészidőszak első felében csak nagyon csapadékos időjárás esetén és sebzéseken keresztül fertőz. A virágzás végén a fürtökben maradt pártasapkákon vagy a szőlőmolyok károsítása nyomán telepszik meg. Később a zöld bogyókon is ritka, csak jégverés, rovarrágás és természetesen esős idő esetén találkozhatunk vele. A zsendülés időszakától azonban megnő a bogyók érzékenysége a szürkerothadás fertőzésre, s ekkor már nem szükségesek a sebzések – bár hajlamosítanak -, csak a megfelelő időjárás.

A szürkerothadás közvetlenül a szüret előtti időszakban teheti tönkre az egész év munkáját. A betegség megelőzésére nem elég a vegyszeres növényvédelem, hanem agrotechnikai módszereket is be kell vetni, mint az optimális terhelés, a megfelelő zöldmunkával szellős, gyorsan felszáradó lombkorona és fürtzóna kialakítása, a harmonikus növénytáplálás, stb.

Egyéb betegségek

A szőlőt az előbb említett három fő betegségen kívül még több olyan gombabetegség támadhatja meg, amelyek ellen általában nem szoktunk külön permetezni, egy-egy területen esetlegesen fellépve viszont nagy károkat okozhatnak – ilyenkor szükséges védekezni ellenük.

A szőlőorbánc a hegyvidéki szőlők betegsége. Idén a tavaszi időjárás kifejezetten kedvezett a kórokozó fertőzésének. Járvány esetén a levelek 50-80%-a is lehullhat, ezzel csökken a termés mennyisége és minősége. Tartósan csapadékos időjárásban az orbánc ivaros alakja még idén kifejlődhet a lehullott levelekben, és ősszel újabb fertőzések indulhatnak. A réz-és mankocebtartalmú készítmények hatásosak a betegség ellen.

A szőlő fakórothadása mechanikai sérüléseken keresztül, 20-25 °C-on fertőz (jégverés, rovarrágás, stb.). A fertőzés után a bogyók, fürtrészek fakósárgára vagy kávébarnára színeződve töppednek, csörgősre száradnak. A védekezés szempontjából nagyon nagy gondot jelent, hogy nem ismertek az ellene való hatékony készítmények, és a kezelések a sérülés után 24 órával már hatástalanok lehetnek.

A szőlő fekete rothadásával az utóbbi években már többször találkozhattunk. A tünetei több kórokozóéval összetéveszthetők. A leveleken, kocsányokon sötét szegélyű, középen kivilágosodó foltokat okoz – amely első ránézésre perzselésnek tűnik -, a foltokban szabad szemmel is látható fekete pöttyök, a gomba termőtestei, a piknídiumok képződnek (4. kép). A termés barnul, megjelennek rajta a fekete termőtestek, végül általában feketére színeződve zsugorodik, töpped. A bogyók felülete a termőtestektől érdessé válik. A magvak felületén nem fejlődnek piknídiumok. A gomba a meleg, csapadékos időjárást kedveli, a fertőzés környezeti feltételei gyakorlatilag megegyeznek a szőlőpe-ronoszpóráéval. 2009-ben nagyon sok helyen megjelent, bár gazdasági kárt még nem okozott ez a betegség, de az ültetvényekben felszaporodva a következő évek termését már veszélyezteti.

A szőlő fekete rothadás kórokozójáról és az ellene való védekezésről nagyon hiányosak a hazai ismeretek. Jelenleg a gomba pontos azonosításánál tartunk, mert a hasonló tünetek mögött több kórokozó is állhat. Külföldi szakirodalom alapján a szőlőben általánosan használt növényvédő szerek (pl. ditiokarbamátok, triazolok, stb.) a fekete rothadás ellen is hatásosak.

Hogyan védekezzünk a járványt okozó betegségek ellen?

A szőlő járványos betegségei ellen a megelőző stratégia a leghatásosabb. Sok gombaölő szer közül választhatunk, néhány szempont a döntéshez:

Védekezés a virágzás – kötődés időszakában:

– A felszívódó és csúcsirányban vándorló gombaölő szerek általában az új növekményt védik, viszont a fürtök környékén felhígulva csökken a hatékonyságuk. A kontakt készítmények hatóanyaga a kijuttatás helyén marad, nem követi sem a fürtök, sem a hajtások növekedését. A szőlőperonoszpóra és a lisztharmat ellen az intenzív hajtásnövekedés és virágzás időszakában ezért használjunk felszívódó+kontakt hatású szerekből álló kombinációkat! A szőlő szürkerothadása ellen a virágzás végén kell védekezni. Ebben az időszakban még nem javasoljuk a speciális szürkerothadás elleni hatóanyagokat, inkább a széles hatásspektrumú, így egyszerre több kórokozó ellen is védelmet nyújtó fungicidet használjunk!

– A felszívódó és a mélyhatású készítményeknek általában hosszabb a hatástartamuk, és az esőálló-képességük is jobb. Járványveszélyes időben mégis érdemes rövidebb permetezési intervallumot tervezni (7-10 nap). Ez akkor is biztonságosabb, ha az eső miatt néhány napot csúszunk a védekezéssel.

– A virágzás időszakában, ha lehet, kerüljük a réztartalmú készítmények használatát! A réz 3 napra leállítja a szőlő életfolyamatait, a pollen csírázását is gátolja, ezzel rontja a bogyókötődést.

Védekezés a bogyónövekedés időszakában:

– A szőlő hajtásnövekedése ilyenkor már lassul, illetve az új növekményt a tetejezéskor (csonkázáskor) le is vágjuk, ezért a felszívódó készítmények használata már nem ajánlott. A fürtök védelmére a kevésbé „mozgó”, mélyhatású vagy az epidermisz viaszrétegében megkötődő hatóanyagú készítmények+kontakt szerek kombinációját alkalmazzuk!

– A fürtök záródása után, ha szárazra fordul az idő, visszatérhetünk a kontakt hatású szerek használatára (réz+kén).

– A szőlő szürkerothadása ellen a fürtök záródása előtt már érdemes nagyobb hatású, speciális botritici-det használni. Ez a legfontosabb időszak a szürkerothadás elleni védekezésben, ugyanis ekkor juttathatunk utoljára növényvédő szert a fürt belső részeire, a bogyók és a kocsány ízesüléséhez. Később ez a terület már elérhetetlen a per-metlé számára, pedig a fertőzés rendszerint innen indul.

Védekezés a zsendülés-érés idején:

– A fürtök már nem fogékonyak a lisztharmat és peronoszpóra fertőzésére, a lomb viszont az egész tenyészidőszakban fertőződik. A levelek védelme az áttelelő alakok kialakulásának megakadályozása szempontjából is fontos.

– Hajlamosító időjárás esetén vagy a tünetek megjelenésekor védekezni kell a rothadásos betegségek ellen. Mielőtt döntünk a védekezés szükségességéről, érdemes gazdaságossági számításokat végezni: megtérül-e a védekezés? Vagy a védekezés helyett korábbi szürettel meg tudjuk-e akadályozni a rothadás további terjedését?

A kártevők ellen

Az állati kártevők közül az atkák és szőlőmolyok jelentik a legjelentősebb veszélyt a szőlő termésére és lombozatára nézve. A szőlőmolyok közvetlenül a szőlő generatív szerveit (virágzatot, bogyókat) fogyasztják, míg az atkakártevők elsősorban a lombozatot, illetve a hajtásokat károsítják.

Molyok a szőlőben

A szőlőmolyok két faja a tarka szőlőmoly és a nyerges szőlőmoly. Kártételük nem minden ültetvényben fordul elő, így védekezés sem mindig szükséges ellenük, ugyanakkor számukra kedvező időjárás esetén váratlanul felszaporodva jelentős kárral szembesülhet a gazda. A két faj közül az utóbbi években a tarka szőlőmoly volt a domináns, amelynek a száraz, meleg időjárás kedvez. Hazánkban a tarka szőlőmoly három nemzedéke károsít. Az egyes nemzedékek kártételének fő időszaka:

– Az első nemzedék táplálkozása fürtmegnyúlástól a virágzás végéig, kötődésig, azaz május közepétől június közepéig tart.

– A második nemzedék a borsó nagyságú stádiumtól zsendülésig károsít (júliusban).

– A harmadik nemzedék károsításának fő időszaka éréskor, augusztus végén-szeptemberben van. Gyakran a szüret idején is találkozhatunk a bábozódni készülő fejlett hernyókkal a fürtökben.

A védekezés akkor a leghatékonyabb, ha a tojásból éppen kikelt fatal lárvák ellen permetezünk, de a kártételi tünetek ilyenkor még nem észlelhetők, mert az első nemzedékű kis hernyók a fürtkezdemény belsejében, esetleg a bimbókban rejtőzködnek. A szövedékük védelmében tartózkodó fejlettebb hernyók ellen viszont a védekezés már kevésbé hatékony, pedig a gazda a kárral ekkor szembesül. A második nemzedék fatal hernyói kikelésük után gyakran azonnal befúrnak a bogyóba, amely ettől lilásan elszíneződik. Ez feltűnő ugyan, de a bogyóban tartózkodó lárva ellen nem hatnak a készítmények. Ráadásul a rágással keletkező sérüléseken keresztül a szürkepenész fertőzése is jelentősen fokozódhat.

A permetezés pontos időzítése tehát kulcskérdés, ezért mindig előrejelzésre alapozva védekezzünk! Ehhez a rajzás lefutásának ismerete ad információt. Mindenki által könnyen igénybe vehető segítséget nyújt a szexfe-romon csapdák használata, amelyek a bennük levő ivari csalogató anyag (feromon) révén fajspecifikusan vonzzák a kártevő hím egyedeit, amelyek az illatot követve a csapdához tartozó ragacsos felületre ragadnak, s számuk így könnyen nyomon követhető. A rajzáscsúcs elérése után 7-9 nappal számíthatunk a lárvák tömeges kelésére a tojásokból az első nemzedéknél, ami egyben a szőlőmolyok elleni permetezés leghatékonyabb időpontja a lárvaölő hatású rovarölő szerek esetében. Léteznek a tojásokat pusztító készítmények is, amelyekkel természetesen korábban, már a rajzáscsúcs elérésekor, a tojásrakás kezdetén kell védekezni. A szőlőmolyok elleni védekezésekhez számos különböző hatásmódú, hatékony rovarölő szer áll rendelkezésre, amelyeket felváltva használva a rezisztencia kialakulásának veszélye is csökkenthető. A második és harmadik nemzedéknél a tojások fejlődése 1-2 nappal gyorsabb, és ezt vegyük fgye-lembe! A rajzás elhúzódása esetén a permetezést meg kell ismételni.

A legbiztosabb eredményt akkor kaphatjuk, ha a rajzásról szerzett információinkat kiegészítjük a tojásrakás megfgyelésével. Bár a szőlőmo-lyok vízcsepphez hasonló, csillogó felületű tojásai aprók (1 mm alattiak), de kis gyakorlattal nagyítóval vagy akár szabad szemmel is észrevehetjük őket (5. kép). Az első nemzedéknél a fürtkezdeményeken és a bimbókon, a második és harmadik nemzedéknél pedig a bogyók felületén célszerű keresni őket. A második nemzedéknél a kis hernyó berágási helyét is könnyen megfgyelhetjük a már említett lilás elszíneződésről.

Egy újabb, környezetbarát védekezési lehetőség a légtértelítéses módszer alkalmazása, amelynek során azt használjuk ki, hogy kártétel csak párosodást követően jöhet létre (nincs szűznemzéses szaporodás). A légtér-telítéses módszer során a szőlőmolyok szexferomonját tartalmazó diszpenzereket helyezünk ki az ültetvénybe (500 db/ha), aminek hatására egy feromonfelhő keletkezik, amelyben a hím lepkék képtelenek azonosítani a nőstények tartózkodási helyét. A diszpenzerek kihelyezése kézzel történik a tőkékre vagy a támrendszerre, évi egy alkalommal, az áttelelő nemzedék rajzásának kezdetén. A diszpenzerek mindkét szőlőmolyfaj feromonját tartalmazzák. A módszer hátránya, hogy kis felületen (3 ha alatt) alkalmazása nem hatékony, ezért e módszer alkalmazására az azonos körzetben gazdálkodó tulajdonosoknak össze kell fogniuk, s közös ráfordítással célszerű a körzetre szükséges diszpenzereket beszerezni és kihelyezni.

A nyerges szőlőmoly a hűvösebb csapadékosabb klímát kedveli; jelentősége az utóbbi években kisebb, mint a tarka szőlőmolyé. Két nemzedéke károsít Magyarországon; rajzása és kártétele körülbelül két héttel később jelentkezik, mint a tarka szőlőmolyé. A hernyók előnyben részesítik a laza és talajközeli fürtöket, rágásuk a bogyókon pedig mélyebb és szabálytalanabb.

A szőlő atkakártevői

Az atkakártevők közül a kizárólag szőlőn károsító szőlőlevélatka és szőlő-gubacsatka, valamint a gyümölcsfákon is kártevő, polifág piros gyümölcsfa-takácsatka és szilvatakácsatka okoz leggyakrabban kárt az ültetvényekben. Méretük apró, szabad szemmel nem vagy alig láthatók.

Közülük a szőlőlevélatkát tekintjük a legnagyobb gazdasági károkat okozni képes fajnak, amely főleg meleg, száraz őszi és tavaszi időjárású években szaporodhat fel. Kártétele legsúlyosabban a fatal ültetvényekben jelentkezik, mivel nagy egyedszáma esetén a hajtásnövekedés oly mértékben csökken, hogy fatal ültetvényben a tőke kialakítása védekezés hiányában egy-két évvel is későbbre tolódhat. Termő ültetvényben szívogatásának a termés mennyisége és minősége látja kárát, de a vesszők beérése is romlik, ami a következő évi termésre lehet kihatással. A faj évi 8-10 nemzedéket is képezhet; téli és nyári alakjait különböztetjük meg; hímjét nem ismerjük; szűznemzéssel szaporodik. A levélatka a kétéves rész kérge és a rügy-pikkelyek alatt telel, kisebb-nagyobb csoportokban, ahonnan kora tavasszal előjőve a fakadó hajtásokat, leveleket szívogatja, növekedésbeli visszamaradást, rövid szártagúságot, a levelek fodrosodását, zsugorodását, torzulását és parásodását okozva a sejtek osztódását gátló, mérgező nyálával (6. kép). Amennyiben nagy egyedszámban telelnek, akkor a korai védekezés (esetleg ismételten is) a fakadástól a rövidhajtás állapotig tartó időszakban mindenképpen szükséges, speciális atkaölő szerek használatával. A tavaszi kártétel hideg tavaszi időjárás esetén súlyosbodik, mert a hajtások növekedése lelassul.

A vegetációs idő előttünk álló részében a nyár folyamán felszaporodó, és a hajtások csúcsi részén tartózkodó populáció ellen kell július-augusztusban védekeznünk. Ilyenkor a fény felé tartott leveleken látható apró, tűszúrás-szerű, sárga foltok árulkodnak jelenlétükről (7. kép). Mindenképpen a nappalok rövidülésével fokozódó betelelési folyamat kezdetén érdemes védekezni atkaölő szerekkel, mivel a telelőhelyre húzódó atkák ellen a növényvédő szerek már nem hatnak.

A szőlő-gubacsatka előfordulása hazánk szőlőültetvényeiben általános, de kártétele kevésbé jelentős, mint az előző fajé. Több rasszát ismerjük, amelyek közül a gubacsképző a leggyakoribb. Ez a levél színe felé kidomborodó zöld vagy pirosas színű gubacsokat képez (8. kép), amelyek fonáki részét besüppedő, és rózsaszínes, fehér, majd elbarnuló szőrszerű képletek (szösz, nemez) borítják, amelyek védelmében az atkák tartózkodnak (9. kép). A gubacsok általában kisméretűek, és a levélen elszórva találhatók, de szinte az egész levéllemezt összefüggően is beboríthatják, sőt ritkábban a fürtön vagy a levél színén is megfgyelhetők a nemezes foltok. Gyakori eset, hogy egyes tőkék szomszédaiknál jóval tünetesebbek. A gubacsatka elleni védekezés a levélatkánál leírtakkal azonosan, fakadáskor végezhető. Fontos, hogy a gubacsok védelmet nyújtanak az atkáknak az atkaölő szerekkel szemben, ezért különösen indokolt a korai permetezés. Ezt követően júniusban van egy vándorlási szakasz, amikor az atkák elhagyják a gubacsokat, és „szabadon” tartózkodnak. Ekkor speciális atkaölő szerekkel védekezhetünk ellenük, bár ezt ritkán végzik el a termelők. Ennek az időszaknak a végén, általában június végétől a hajtások csúcsi levelein feltűnő piros színű gubacsok jelennek meg. A levélatkánál leírt nyár végi permetezés e faj rügypikkelyek alá, telelőre vonuló egyedei ellen is hatásos.

A piros gyümölcsfa-takácsatka előfordulásának gyakorisága az utóbbi években emelkedő tendenciát mutat. Tojás alakban a szőlő kéregrepedéseiben és kisebb mértékben a rügyek mellett telel, a lárvák kelése áprilisban a szőlő fakadásával párhuzamosan (10. kép) indul. A piros színű telelő tojások tömegétől a tőke úgy néz ki, mintha vékonyan piros paprikával szórták volna be. Ez már komoly fgyelmeztető jel a korai kártételre. Ekkor tojásölő hatású készítményekkel permetezhetünk. Ennek elmaradásakor a hajtások fejlődésükben visszamaradnak, törpe növésűekké válnak, a levelek kicsik maradnak, kanalasodnak, a szélük pedig megfeketedik. Más takácsatkáktól eltérően e faj a levél foná-kán nem készít szövedéket. A piros gyümölcsfa-takácsatkának is évi több generációja fejlődik, s kedvező időjárási körülmények között felszaporodva szükséges lehet az ellene való nyári védekezés. Ekkor a mozgó alakokat is pusztító atkaölő szereket használhatjuk legeredményesebben.

A szilva-takácsatkát 1999-től ismerjük a szőlőültetvényekből, és egyes borvidékeken (pl. Tokaj-Hegyalján) évek óta károsít. A narancssárga színű nőstény állatok telelnek át a kéreg repedéseiben és a kéreg alatt. E faj egyedeinek károsítása a tőke alsó és belső leveleiről indul, a hajtáscsúcsra azonban nem terjed ki. A levelek a főerek mellett sárgulnak, súlyosabb esetben az egész levél kivilágosodik. A fonákon megtalálhatjuk az atkák által készített szövedéket, amely a védekezés hatékonyságát csökkenti, mivel felfogja a permetlevet. A tünetek június második felétől látványosak. Ekkor, ha az atkák mikroszkóppal megfgyel-hetők az alsó levelek fonáki részén, atkaölő szerekkel védekezzünk! Nagy egyedszám esetén júliusi permetezésre is kényszerülhetünk, amely más atkafajok ellen is hatásos.

Az atkák elleni védekezés tervezésekor az alábbiakat is vegyük fgyelembe: – Erős fertőzöttség esetén lemosó permetezést is végezhetünk fakadás előtt. Ezzel gyérítő hatást érhetünk el.

– Végeztessünk telelésvizsgálatot a várható fertőzési nyomás megismeréséhez! Ezzel egyúttal a hasznos ragadozó atkákról is információhoz jutunk.

– Atkák és szőlőmolyok együttes előfordulása esetén válasszuk a mindkét csoportra hatásos készítményeket!

– Az atkák ellen egyes gombaölő hatóanyagok (pl. kén) gyérítő hatással rendelkeznek.

– A ragadozó atkák hatékonyan képesek korlátozni a kártevőfajok populációját. Jelenlétük esetén a vegyszeres védekezés csak a kártevő atkák nagyobb száma mellett szükséges.

– A ragadozó atkákat egyes gombaölő hatóanyagok (pl. mankoceb, metirám) pusztítják. Ezek használatát csökkentsük vagy kerüljük el!

– Ne felejtsük el, hogy az előrejelzés hatására költségeink csökkenhetnek, ugyanakkor az egy kártevő váratlan felszaporodásából eredő kártól megmenekülhetünk.

Egyéb kártevők

A szőlő-gyökértetű (floxéra) gubacsai az utóbbi években a nemes szőlők levelein is egyre gyakrabban jelennek meg. A faj a XIX. század második felében jelent meg Európában, s igen jelentős és szerteágazó hatást gyakorolt a szőlőtermesztésre (oltványok elterjedése, homoki szőlőtelepítés), a gazdasági életre és a társadalomra (szőlőültetvények kipusztulása, kivándorlás), valamint a növényvédelem fejlődésére is (növényvédelmi szervezet kialakulása). A fajnak létezik talajban élő, s a szőlő gyökerén táplálkozó, valamint a leveleken gubacsot képező alakja, amelyek egy bonyolult, részben ivarosan, részben ivartalanul szaporodó nemzedékeket magában foglaló 2 éves ciklus során kapcsolódnak össze. A termesztett fajtáink levelén képződő gubacsok (11. kép) gyakran vöröses színűek, a fonáki rész felé dudorodnak ki, s a levél színe felé nyitottak. Bennük találjuk a szűznemző nőstényt számos, akár több száz tojás társaságában, amelyekből a lárvák folyamatosan kelnek, s a hajtások csú-csi, fatal levelein megtelepedve újabb gubacsokat és nemzedékeket hoznak létre. Ellenük több hatékony készítmény is engedélyezett. A védekezéseket az első gubacsok megjelenését követően kell kezdeni, és 7-10, esetleg 14 naponta ismételni, különben újabb tünetek jelennek meg. Szerencsére a bortermelő ültetvényekben a kártétele nagysága elmarad az alanyszőlőkben szokásostól.

Schmidt Ágnes, Rózsahegyi Péter

Heves Megyei MgSzH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Eger

no