Üzemi kísérletezés? Ha igen, akkor hogyan érdemes?

Az átalakuló mezőgazdasági gyakorlatban egyre fontosabb lesz az új technológiák üzemi tesztelése. Ennek célszerűségéről és helyes gyakorlatáról beszélgettem Lajos Mihállyal, az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezetőjével.

– Több mint 20 éve végeztek szántóföldi kísérleteket. Milyen tanácsokat adnál azoknak a gazdálkodóknak, akik saját területükön, a kísérleteket maguk elvégezve szeretnék ismereteiket gyarapítani az új technológiák használhatóságának terén?

– A kísérletek szakszerű tervezése, kivitelezése és az eredmények értelmezése fontos kérdések, de sokszor születnek olyan kísérleti eredmények, melyek minimum módszertani oldalról megkérdőjelezhetők – ezek legtöbbször a kísérlethez kapcsolódó termékek értékesítésösztönzéséhez járulnak hozzá. Ugyanakkor a precíziós eszközök egyre könnyebb hozzáférhetősége miatt a gazdálkodók számára is egyszerűbb és gyorsabb a tájékozódás. A tisztánlátás érdekében szeretnék rámutatni olyan módszertani követelményekre, amelyeket, bármennyire nehézkesnek is látszódnak, de célszerű alkalmazni, mert annak hiányában könnyen félrevezető következtetésekre jutunk a kísérleti eredmények alapján. A kísérletek tervezése, kivitelezése és az eredmények értékelése is egy szakma, aminek megvannak a szabályai, a bevált fogásai. Egy épületet sem a tetőszerkezettel kezdenek építeni – ugyanígy a kísérleti munkát sem lehet a feje tetejére állítani. Fontos az innováció, és az is fontos, hogy a technológiai fejlesztések eredménye ne egy szűk kisebbség kiváltsága legyen, hanem váljon a termelés részévé. Az is hasznos, ha a kísérletek helyben történnek, mert ennek lehetősége a technikai fejlődéssel mindenki számára kinyílt. A módszertan alapjainak alkalmazását viszont senki sem nélkülözheti, így egyrészt mi saját magunk képesek leszünk megbízható adatokat gyűjteni, másrészt, ha publikált eredményekkel találkozunk, akkor meg tudjuk ítélni azok szakmaiságát és a használhatóságát.

A korszerű eszközparkkal már nem teher a saját vizsgálat. Az üzemi precíziós kijuttatásra alkalmas eszközök könnyen bevethetők „házi” kísérletek elvégzésére is

– Mivel kezdjük a saját üzemi kísérletezést?

– Legelőször a kísérletet kell megtervezni. Miután alaposan áttekintettük, hogy mit és hogyan szeretnénk megtudni, jöhet az első terepi feladat, az alkalmas terület kiválasztása. Tapasztalataink alapján az egyik leggyakoribb hiba a technológiai elemek táblák közötti összevetése – ezt termelők és némely esetben szaktanácsadók is elkövetik. Napjainkig sem sikerült senkinek egyszerű, de legfőképpen elfogadott módszertant kidolgoznia arra, hogy különböző technológiákkal kezelt táblákon rögzített eredményeket hogyan is hasonlítsunk össze úgy, hogy abból megbízható, a termesztéstechnológiába beépíthető következtetésre jussunk. Végeredményben az összehasonlítás lehetséges, de a tényezők végtelen változatossága miatt semmiféle alapja nincs annak, hogy a vizsgálni kívánt technológiák hatásait mérjük vissza. A területek eltérő adottságai nagy valószínűséggel csak a kezeléshatás illúzióját mutatják. A távérzékelési módszerekre alapozott, táblák közötti terméspotenciál-eltérés meghatározására sincs elfogadott eljárás. Ez drón- vagy műholdfelvételek alapján a jelenlegi technikai feltételek között megállapíthatatlan – ennek oka lehet többek között a felvételek elégtelen felbontása vagy akár a becslés hibája is. Ez nem a terméspotenciál valódi mérése, hanem a terméspotenciállal közvetett kapcsolatban lévő adatok mérése alapján végrehajtott terméspotenciál-becslés. Ez a becslés a felvételek elkészítésének pillanatában megfigyelhető helyzet alapján történik. A növényállomány a vegetáció során még többször is változhat, sőt, egyes évjáratokban még a táblákon belüli, termőzónák közötti eltérések is módosulhatnak, akár teljességgel meg is fordulhatnak. Ezért egy ilyen módszer alkalmazása a kísérleti terület homogenitás igazolására szerintem szakmaiatlan. Egy ilyen háttérre alapozott, ebből eredően igen nagy valószínűséggel téves kísérleti következtetés első körben minősíti azt, aki elkészíti. Emellett sajnos annak a sajtóorgánumnak a szakmai megbízhatósága is sérül, amely ezt közli. Harmadrészt, a termelő sem vonhatja ki magát ebből a körből, amennyiben elfogadja ezt a „kísérleti” eredményt, mert nem kellő mértékű körültekintésről tesz tanúbizonyságot.

– Hogyan tudjuk a kísérleti területet helyesen kijelölni?

– Módszertanilag a legmegfelelőbb, ha a kísérletet egy többé-kevésbé homogén táblában, több ismétlésben állítjuk be. Gyakran elkövetett hiba, hogy a kísérletek beállítása során a parcellaméret növelésével gondolják az ismétlések számát csökkenteni. Ez szintén félrevezető eredményt produkáló hibafaktor, az ismétlések számának csökkentése a kísérleti eredmények megbízhatóságát egyértelműen és kimutathatóan csökkenti.

– Hogyan járjanak el azok, akik a most egyre terjedő, de sok agrotechnikai bizonytalansággal terhelt precíziós eljárásokat szeretnének vizsgálni?

– A precíziós gazdálkodási kísérletekben a terület változatossága minimumfeltétel – amennyiben a terület homogén, a precíziós eljárások jelentősége kisebb. A kísérleteket ilyen esetekben úgy kell megtervezni, hogy a területválasztás reprezentatív legyen, vagyis az ismétlések minél pontosabban feleljenek meg az egyes termőzónák arányainak. Arra is figyelni kell, hogy emiatt célszerű, ha a kísérlet beállításának irányát nem a tábla művelési iránya szerint határozzuk meg, hanem minden esetben tekintetbe kell venni a termőzónák elhelyezkedését és azok irányát. Ehhez akár az extrém kísérlettájolás komplikációit is fel kell vállalni, mert lehet, hogy ezek nélkül a tábla nem lesz alkalmas olyan kísérlet kivitelezésére, melyből használható eredmények születnek a gazda számára.

A hozamtérképes betakarítás könnyen elérhető lehetőséget biztosít az üzemi kísérletek kivitelezéséhez és kiértékeléséhez

– Mi történik, ha nem tudunk ezen elvek alapján megfelelő területet kijelölni?

– A vizsgálat információszolgáltatása nagy valószínűséggel szűkül, illetve az eredmények megbízhatósága csökken. Ha nem megfelelő tájolással tudjuk beállítani a kísérletet (és ennek eredményeképpen a különböző zónák eloszlása a parcellákban nem feltétlenül lenne egyenletes) de a zónalehatárolás alapos, akkor belső ismétlések kialakításával próbálkozhatunk, például hozamtérkép alapján. Ilyenkor azt kockáztatjuk, hogy kevesebb olyan, a vegetációs időből származó adat lesz a kísérlet kiértékeléséhez, amivel növelhettük volna a megbízhatóságot, illetve segítségükkel az elsődleges eredmények mögé lehetett volna tekinteni.

A precíziós kísérletek esetében nagyon fontos a termőzónák lehatárolásának módszere is. A gyors és olcsó, felületes lehatárolási módszerek alkalmazása alapjaiban veszélyezteti a végeredményekből levont következtetések és ajánlások megalapozottságát és alkalmazhatóságát. Mindig több, lehetőleg egymást megerősítő módszer alapján határoljuk le a termőzónákat.

– Milyen gyakori hibákat követnek még el az üzemi kísérletezésben?

– Az egyik legnagyobb probléma, ha túl sok elem hatását szeretnénk egyszerre vizsgálni. A kezelések és tényezők kérdése kisparcellás körülmények között többnyire (bizonyos határig) nem gond – ezeket a kísérleteket erre felkészített szakemberek végzik, megfelelő technikai háttér igénybe vételével. Azonban a túl sok tényező az üzemi precíziós vizsgálatoknál már problémaként merül fel. Hasonló hiba például, amikor egyes inputok és azok dózisai, illetve kijuttatás körülményei (változó vagy fix dózisú kijuttatás) a kísérlet során nem különülnek el, de a végkövetkeztetésben eredményként megjelennek. Természetesen nem lehet egyértelműen tudni, hogy az ilyen esetek hátterében a szakmai ismeretek hiánya vagy – szélsőséges körülmények között – a tudatos félrevezetés szándéka áll, mindenesetre a jelenség létezik. Például, ha vizsgálni akarom egy (vagy több) input hatékonyága mellett a precíziós kijuttatás hatását is, akkor ezt különálló tényezőként (ráadásul több ismétlésben) kell vizsgálni minden kezeléskombinációban. Ennek elmaradása miatt, látszólagos eredményként a differenciált tápanyag-utánpótlás egyik évről a másikra, napraforgóban akár 140 ezer forint hasznot hozhatna hektáronként. (Pedig ez legfeljebb csak egy egyszerű input hatás, aminek csak annyiban van köze a precíziós gazdálkodáshoz, amennyire a kifejezést – hibásan – belekeverték.) Az is kérdés, hogy létezik-e az a szakmai tudás, mely képes ekkora jövedelmezőségjavulást elérni a napraforgó korábbi tápanyag-utánpótlásának megreformálásával – különösen úgy, hogy tudjuk, hogy a napraforgó az egyik legkisebb tápanyag-reakcióval rendelkező növényünk. Egy ilyen szenzációhajhász megközelítés a hibás termesztéstechnológiai következtetés mellett a precíziós gazdálkodás népszerűsítésének sem használ.

A vizsgálatok szántóföldi nyomon követése, értékelése

– Mi lehet a kísérlettervezés terén a jó gyakorlat?

– A nagy parcellás (táblás, üzemi) kísérletekben lehetőleg kevés kezelést vizsgáljunk, és lehetőleg egytényezős kísérletekben. Annál a kísérletnél, ahol a sok kezelést kell összehasonlítanunk, esetleg több tényezőben, a feladatot mindenképpen bízzuk gyakorlott és a speciális ismeretekkel rendelkező szakemberre, mert nála rendelkezésre áll a megfelelő szakértelem és a szükséges technikai háttér egy ilyen összetett és bonyolult feladat megtervezéséhez, kivitelezéséhez és kiértékeléséhez.

– Milyen adatok mérésére és gyűjtésére van szükség a kísérletek lebonyolítása során?

– Fontos, hogy a kísérletekből azokban a témákban vonjunk le következtetéseket, amelyekre már a vizsgálat tervevezésekor rákérdeztünk, illetve a szükséges változókat a kísérletben szerepeltettük, és ehhez a megfelelő pl. kezeletlen és/vagy standard kezeléseket beterveztük és beállítottuk. A tervezés során meg kellett határozni, hogy a vizsgálat során milyen változók értékelése szükséges a kérdések megválaszolásához, illetve ezen tények rögzítéséhez milyen módszerek a legmegfelelőbbek. Ha csak a kezelések termésre gyakorolt hatására vagyunk kíváncsiak, akkor elegendő egy egyszerű termésmérés, de ha ezek háttérinformációira is kíváncsiak vagyunk, akkor a tenyészidőszakban egyéb mérésekre is szükség lehet.

– Milyen statisztikai módszerek segítségével tudunk a kísérlet eredményeiből következtetéseket levonni?

– Az adatok felvételezése után különösen fontos a helyes kiértékelés és az eredmények értelmezése. Erre alkalmas és házilag is egyszerűen kiszámolható az ismétlések eredményeiből származtatott számtani átlag, mely ugyan lehet még a kísérleti terület hibáival terhelt, de ez – különösen homogén adatok esetén – üzemi szinten elégséges szintű feldolgozásnak számít. Ha az adatok bizonytalanok, erőteljesen szórnak, akkor az adatbázist és a kísérlet körülményeit érdemes megismertetni egy szakemberrel, aki megállapítja, hogy egyáltalán kiértékelhető-e az adattömeg, és ha igen, mely statisztikai módszerrel. A szakszerű értékelés alapján a valódi kezeléskülönbségek megmutatkoznak, amennyiben valóban voltak, és így az igazán értékes kezeléskombinációk kerülhetnek az üzemi technológiába.

– Úgy vélem, hogy az általad elmondott egyszerű módszerek is távol állnak nagyon sok gazda mindennapjaitól. Miért kellene elhagyni a komfortzónájukat, és foglalkozni az általad javasolt kérdésekkel is?

– A mezőgazdaság részben a digitalizáció, részben társadalmi nyomás hatására nagy változásokon megy keresztül, és a jövőben még inkább nagyobb reformokon fog átmenni. A változás elkezdődött, ami – sokszor akaratunk ellenére – a megszokott eszközeinket megreformálja, esetleg kiveszi a kezünkből. Helyettük a fejlődés nagyon sok lehetőséget kínál, bizonyos szegmensekben talán többet is, mint kellene. Ebből adódóan ugyanarra a problémakörre vonatkozóan számos, egymáshoz hasonló válaszlehetőség versenyzik egymással. Ezek között kizárólag marketinginformációk alapján lehetetlen eligazodni. A valós megoldások keresésének egyik lehetősége a saját üzemben, saját területeken való kísérletezés. Mivel mi állítjuk be a vizsgálatot, el kell sajátítanunk és alkalmaznunk is kell minimális kísérleti módszereket. Ez részben a gazdálkodási komfortzónánk elhagyására kényszerít. Ettől azonban nem szabad tartani, mert az így megszerzett ismeretek segítenek eldönteni azt is, hogy a tőlünk független, publikált adatok kellően megbízhatók-e, hogy az üzemünkben az ismertetetett technológiát kipróbáljuk vagy esetleg alkalmazzuk. Ráadásul ez a kis összefoglaló, módszertani szempontból még csak a felszínt érintette, de tisztában vagyok azzal, hogy ezen minimumszabályok betartása üzemi körülmények között már mekkora feszültséget jelent. Mindenesetre a tisztánlátást megcélozva hívtam fel a figyelmet néhány fontos szegletkőre, melyet nem érdemes kihagyni, ha a saját üzemben lebonyolított kísérletek útját választjuk, és így a megszokott és bevált technológiától el szeretnénk vagy el kell térnünk. Általános megfigyelés, hogy a saját forrásból származó információ a legelfogadottabb – amennyiben kellő körültekintéssel és megalapozottsággal állítjuk be vizsgálatainkat. A legelfogadottabb mellett a legbiztosabb is lesz, és a precíziós eszközök terjedésével a kísérleti munka egy része könnyen saját kézbe vehető.

Agrofil-SzMI Kft.
E-mail: iroda@agrofil.hu
Telefonszám: +36 (30) 939 7092

Ezeket olvasta már?

A repce téli védelmét a gombaölő és regulátor hatású Metkon™ használata biztosítja.
Összefogással megszületett a zárt áttöltőrendszer
A mezőgazdasági iparág vezetői összefognak, hogy bevezessék a zárt áttöltőrendszert az európai gazdálkodók számára.
A hatékonyság, versenyképesség javításának kényszere hirtelen fog erősödni.
Az ősziárpa-termesztés kritikus elemei
Kiváló alkalmazkodóképességgel rendelkezik, a gyengébb termőhelyeket is jól hasznosítja.