Új kihívás a kertészeti és szántóföldi növények termesztésében

Az ázsiai márványospoloska térhódítása és kártétele

Nem sok kártevő ízeltlábúról mondhatjuk el, hogy a média érdeklődésére különösebben számot tartana. Úgy tűnik azonban, hogy a távol-keleti eredetű, hazánkban első ízben 2013 októberében megtalált ázsiai márványospoloska elérte a hírcsatornák érzékenységi küszöbét, sőt az elmúlt évek őszi híradásainak visszatérő szereplőjévé vált, és jó esély van rá, hogy még hosszú ideig az is marad.

A rossz hír az, hogy nem egyszerűen egy aktuális szenzációról van szó: bár a fajról szóló beszámolók erős szezonalitást mutattak eddig egy-egy őszi hírdömpinggel, a poloskafaj sikeres magyarországi megtelepedését követő fokozatos terjeszkedése és ezzel járó károkozása sajnos nem áll meg a hírhullámok csendesedésével. A köznyelvben néha egyszerűen – és tévesen – csak „barna, mezei poloska” néven említett rovar a Magyarországra behurcolt idegenhonos rovarfajok körét bővíti, és minden bizonnyal az elkövetkező évek egyik olyan új kártevőjeként kell vele számolnunk a termesztésben, amely a jól működő növényvédelmi rendszerek átalakítására késztetheti a gazdálkodókat.

Származás és elterjedés

Az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) (1. kép) egy Kelet-Ázsiában őshonos címerespoloska-faj, mely az USA-ban az ezredforduló éveiben telepedett meg, Európába pedig a 2000-es évek első felében hurcolták be. Kontinensünkön a legkorábbi bizonyító példánya – egy lakossági bejelentésnek köszönhetően – egy digitális fotóról ismert Zürichből (Svájc), 2004ből. Ugyanebben az évben egyébként egy liechtensteini fénycsapdából is előkerült. Bár a faj jó repülő (egyes laboratóriumi vizsgálatok alapján 1 nap alatt néhány kilométernyi távolságot is megtehet), nagyobb távolságokra történő eljutásában és meglepetésszerű, földrajzilag egymástól meglehetősen távol eső felbukkanásaiban döntő szerep bizonyosan a különféle járművekkel, kereskedelmi szállítmányokkal, tehát valamilyen emberi közvetítéssel történő, véletlenszerű széthurcolásnak jut.


1. kép: Az ázsiai márványospoloska imágója (fotók: Vétek G)

Mára Európa számos országából kimutatták, és jellemző, hogy az észlelések sok esetben forgalmas nagyvárosokhoz köthetők (pl. Athén, Strasbourg, Párizs, Bécs, Belgrád, Bukarest). Hazánkban a fővárosban találták meg először, 2013 őszén, a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar (SZIE KERTK) Rovartani Tanszékének munkatársai és kollégái. Egy évvel később már Budapest számos pontjáról tudomásunk volt előfordulásáról. Egy, a Rovartani Tanszék és együttműködő partnerei által koordinált országos felderítési programnak köszönhetően pedig 2018 novemberére kiderült, hogy az ázsiai márványospoloska hazánk számos további pontján jelen van, az összes megyében megtalálható, sőt, többfelé – különösen nagyobb településeken – tömeges előfordulású (pl. Budapest és régiója, Győr, Pécs, Szeged, Szolnok térsége).


1. ábra. Az ázsiai márványpoloska 2018-ban ismert hazai előfordulása (Vétek és munkatársai)

Külső megjelenés

Az ázsiai márványospoloska gyors felismeréséhez, azonosításához többek között a következő rövid leírás és a kapcsolódó fotók nyújthatnak segítséget. A kifejlett poloska kb. 1,5 cm hosszú. A hátoldal alapszíne szürkésbarna, néhol vöröses árnyalatokkal, szabálytalan és helyenként összefolyó fekete pontozottsággal, melynek következtében megjelenésében „márványos” hatást kelt; ez alapján kapta magyar, angol (brown marmorated stink bug) és német (marmorierte Baumwanze) nevét is. A csápok sötétek, a negyedik íz tövén és csúcsán, valamint az ötödik íz tövén halványsárga gyűrűvel. Az előhát az elülső szegélye mögött harántirányban elhelyezkedő két-két, valamint a pajzsocska tövi szegélye a középvonalban egy és az oldalsó szögletekben egy-egy apró, de jól észrevehető fehéressárga foltot visel. Az elülső szárny színtelen hártyájának erei helyenként barnásak vagy szürkék, ezek a szakaszok hosszanti sötét csíkokként tűnnek elő (1. kép).

Az ázsiai márványospoloska az Európában honos címerespoloskák közül leginkább a hazánkban is általánosan elterjedt bencepoloskával (Rhaphigaster nebulosa) téveszthető össze.

A két faj azonban alaposabb szemrevételezéssel könnyen elkülöníthető: a bencepoloska teste hosszúkásabb, szárnya világos hártyáján a csíkok helyett elszórt, sötét foltok láthatók, valamint, míg a potrohél világos részei a bencepoloska esetében halványbarnák, öblösek, és alakjuk leginkább a görög Ω betűre emlékeztet, addig az ázsiai márványospoloskánál ezek a részek piszkosfehérek, és V betűhöz hasonló mintázatot alkotnak a test szegélyén. A legszembetűnőbb különbség a két faj között, hogy a bencepoloska hasoldalán a potroh tövén hosszú, a hátulsó és középső lábak között tüskeszerűen előremeredő nyúlvány található, mely az ázsiai márványospoloskánál hiányzik.


2. kép. Ázsiai márványospoloska-lárvák körtén

Az ázsiai márványospoloska lárvái (a másodiktól stádiumtól) az elő-, közép- és utótor oldalszegélyén található feltűnő, tüskeszerű fogacskák és (a harmadik stádiumtól) a sötét lábszárak közepén található szembetűnő, világos gyűrű alapján minden európai címerespoloska lárvájától egyértelműen megkülönböztethetők (2. kép).

Mindezeken túlmenően olvasóink figyelmébe ajánljuk a https://www.izeltlabuak.hu/faj/azsiai-marvanyospoloskalinket is, ahol ezen idegenhonos poloskafaj imágóiról és lárváiról számtalan fotó, továbbá a hozzá első ránézésre meglehetősen hasonló, de az előzőekben említett részletek alapján tőle mégis könnyen és egyértelműen megkülönböztethető bencepoloskától való elkülönítést segítő további képek és leírás is megtalálható (https://www.izeltlabuak.hu/blog/bence-marvanyos). Hasonló képes tájékoztató érhető el a Facebook®„Márványospoloska (Halyomorpha halys)” nevű csoportjában is. Ha mindezek ellenére bárkiben kétség merülne fel, hogy az ázsiai márványospoloskára vagy más címerespoloskára bukkant-e, a Rovartani Tanszék munkatársai készséggel nyújtanak segítséget a határozásban.

Életmód és gazdasági jelentőség

Mivel az ázsiai márványospoloska csak néhány éve ismert hazánk területéről, magyarországi életmódjának részleteiről egyelőre csak keveset tudunk. Európai viszonylatban általánosságban elmondható, hogy 1 vagy 2 nemzedékes fajként lehet rá számítani, és kifejlődéséhez – külföldi vizsgálatok alapján –kb. 13 és 36°C közötti (de „reálisabban” valószínűleg inkább 17-33°C) hőmérséklettartomány szükséges. Telelése védett helyen (pl. kéreg alatt, de zárt terekben is) imágó alakban és gyakran csoportosan történik. A tél folyamán a rövidebb ideig tartó enyhe fagyokat elviseli, sőt, bizonyos hideghatás a termékenység szempontjából kedvező is a faj számára. Tavasszal áprilistól már megtalálhatjuk a szabadban, de igazán nagy tömegben a nyár második felétől számíthatunk rá. Szeptember–októberi telelőhelyre vonulása különösen a jelentős poloskanépességgel érintett településeken kelt feltűnést, ami egyúttal magyarázatot ad az őszi poloskás „híráradatra” is. Az ázsiai márványospoloska rendkívül sok tápnövényű faj. Táplálkozását számos, gazdaságilag jelentős termesztett növényen, köztük gyümölcs- és zöldségféléken, szántóföldi kultúrákon és dísznövényeken is megfigyelték.


3. kép. Az ázsiai márványospoloska almán okozott kártét

A poloskák a szívogatásuk során előnyben részesítik a növények termését, aminek következtében – tápnövénytől függően – a legkülönfélébb külső és belső elszíneződések, szövetnekrózis, állagváltozás, besüppedő foltok, deformációk alakulhatnak ki (3-6. kép).


4. kép. A kártevő szívogatása nyomán a termés húsában megfigyelhető elváltozások

Közvetlen károsítása nyomán jelentős minőségi és mennyiségi veszteség következhet be. Táplálkozása során mindamellett baktériumokat és élesztőgombákat is átvihet egyik termésről a másikra, ez pedig további minőségromlást (rothadást) okozhat. Súlyos kártétele a világ számos pontjáról ismert többek között alma-, körte-, őszibarack- és mogyorótermesztésben, valamint szójában, de minőségrontó lehet a borszőlőtermesztésben is. Nem kíméli továbbá a csemegekukoricát, babot, paprikát, paradicsomot és a tojásgyümölcsöt sem, de a listát még lehetne folytatni. Az eddigi tapasztalatok alapján viszont a levél- és gyökérzöldségfélék, valamint a szintén nem a generatív részükért termesztett hagymafélék és a burgonya továbbra is biztonsággal termeszthető.


5. kép. Az ázsiai márványospoloska és a pár évvel korábbi jövevény vándorpoloska (Nezara viridula) által hajtatott paprikán okozott tünetek nem különböztethetőek meg egymástól

Fontos megjegyezni, hogy a poloskafaj számos (dísz)cserje-, illetve fafajon is szembetűnő egyedszámban fordulhat elő. Ilyen pl. a juhar (Acer), bálványfa (Ailanthus), gyalogakác (Amorpha), nyáriorgona (Buddleja), szivarfa (Catalpa), júdásfa (Cercis), kőris (Fraxinus), magyal (Ilex), eperfa (Morus), császárfa (Paulownia), platán (Platanus), díszcseresznyék (Prunus) vagy az orgona (Syringa). Jellemző még a kártevőre, hogy az egyes növényeket, növényfajokat a kártevő egyedei előszeretettel váltogatják az aktuálisan elérhető legjobb táplálékforrás keresése során. Az erdősávokkal határolt ültetvények, állományok esetében pedig számítani lehet a szegélyhatásra: ilyen esetekben a táblaszéli növényeken nagyobb lehet a kártétel. A faj által okozott károk többek között alma-, hajtatottpaprika- és étkezésiszárazbab-termesztésből sajnos már hazánkból is ismertek, és minden valószínűség szerint a káresemények, az érintett kultúrák száma és – hatékony beavatkozások hiányában – a kártétel mértéke is növekedni fog országszerte az elkövetkező években.


6. kép. Az ázsiai márványospoloska kárképe hüvelyfalon keresztül szívogatott étkezési szárazbabon (fotó: Korányi D.)

Detektálási és védekezési lehetőségek és kihívások

Annak kiderítésére, hogy az ázsiai márványospoloska megjelent-e már egy adott, konkrét területen, a helyszíni (terepi) felderítés elengedhetetlenül szükséges.

Ennek egyik gyors és nagyon egyszerű módja lehet a kopogtatás valamilyen e célra alkalmas eszközzel (7. kép). A kopogtatásos vizsgálat során elsőként a növényállományunk közelében lévő, illetve azt szegélyező, az előzőekben említett fa- és cserjefajok lombozatát, sűrűn elhelyezkedő terméseit (pl. juhar, kőris, bálványfa) érdemes már tavasztól megcélozni. Ezzel párhuzamosan magát a termesztett növényt, annak állományát is célszerű folyamatosan szemrevételezni, illetve rendszeresen mintázni, különös tekintettel a korona felsőbb részeire! Mivel alacsonyabb hőmérsékleten a poloskák kevésbé aktívak, a megfigyelést és a kopogtatást is a reggeli órákra ajánlott időzíteni.


7. kép. Ázsiai márványospoloska-egyedek keresése egy fasoron (fotó: Vétekné Tolnai Zs.)

Zöldségfélékben lehet próbálkozni lombszívógéppel is, melynek szétszedhető csövére belülről egy kis lyukméretű szövetzsákocskát húzva a növényállományról rovarok, köztük poloskák beszippantva gyűjthetők. A növényállomány mozgatásának mértéke és a szívóerő azonban befolyásolhatja a gyűjtés eredményességét. A szabadföldi monitoring és detektálás módszere lehet az UV-fénycsapdázás is, mivel a rovar éjszaka is aktív, itt azonban fontos megjegyezni, hogy az imágó 15°C alatt és 3 km/h szélsebesség felett nem szívesen repül.

Mindemellett kiterjedt nemzetközi kutatások folynak szelektív és hatékony csapdatípusok és csapdázási megoldások kifejlesztésére. Mindkét ivar egyedeit és a lárvákat is vonzó csalétekként az USA-ban és Európában is hatékonynak bizonyult az ázsiai márványospoloska hím egyedei által termelt kétkomponensű aggregációs feromon és egy szinergista hatású vegyület kombinációjának használata. A csalétkeket a SZIE KERTK Rovartani Tanszékének munkatársai egy nemzetközi együttműködés keretében Magyarországon is sikerrel tesztelték. A nemzetközi piacon többféle kialakítású csapdatest is elérhető a legegyszerűbbtől az összetett megoldásokig. Tapasztalataink alapján a kártevő imágóinak és lárváinak detektálására alkalmas például egy karóra erősített átlátszó ragacslap, hozzátűzve a csalogató anyagot tartalmazó, jelenleg külföldről (pl. Trécé Inc., USA) beszerezhető diszpenzert. A ragacslap használatának hátránya azonban, hogy telítődhet a poloskákkal. Az USA-ban elterjedt a fekete, piramis alakú csapda használata. Összességében elmondható, hogy sok kutatás szükséges még ahhoz, hogy közelebb kerüljünk olyan kérdések megválaszolásához, mint például, hogy egy adott csapdatípus használata esetén hogyan és milyen számban helyezzük el a csapdákat a vizsgálandó területen, vagy, hogy a fogások nyomon követése hogyan lehet segítségünkre a védekezések időpontjának és a kezelések számának optimalizálásában. Fontos továbbá megjegyezni, hogy egyes vizsgálatok alapján az aggregációs feromont tartalmazó csapdák néhány méteres körzetében a környező növényeken is gyülekeznek a poloskák, tehát a szexferomoncsapdákkal ellentétben a csalogatott egyedek nem mind mennek bele „törvényszerűen” a csapda fogórészébe (pl. ragacslap, fogóedény). Ebből kifolyólag tehát azzal is számolni kell, hogy, ha a kultúrában vagy annak közvetlenül a szegélyén kerül kihelyezésre a márványospoloska-csapda, akkor az annak közelében lévő növényegyedeken, azok termésén jelentősebb kártétel alakulhat ki ahhoz képest, mintha nem lenne ott az eszköz.

Jelenleg kutatások folynak az „attract-and-kill” módszer fejlesztésére is, amellyel az inszekticid-terhelés csökkentésével párhuzamosan próbálják a kártételt is mérsékelni az adott növényállományban. A feromon használatában rejlő lehetőségek széles tárházát mutatja, hogy egyes csalogatónövények és a feromonos csalétek kombinációjának lehetősége is felmerült. Ötletekből és kísérletekből tehát szerencsére nincs hiány, ahhoz azonban még idő kell, hogy egy hatékonyan és egyúttal gazdaságosan is működő rendszert lehessen kialakítani az egyes növénykultúrák márványospoloskákkal szembeni védelme céljából.

A kártevő gyors amerikai, majd európai elterjedésével jelentősen megbolygatta a korábbi növényvédelmi programokat: a növényvédőszeres kezelések száma megnőtt, a permetezések közötti idők pedig megrövidültek. Az ökológiai gazdálkodásban pedig egyenesen „rémálommá” vált a poloskák megjelenése. A poloskák ellen kémiai védekezés tekintetében, laboratóriumi kísérletek alapján számos széles hatásspektrumú inszekticid hatékonynak bizonyult. Ezek használatának környezeti, ökológiai, növényvédelmi kockázatai, illetve felhasználásuk korlátai azonban köz-ismertek. Sajnos a biotermesztésben használható azadirachtin hatóanyag nem adott kielégítő eredményt a kártevő kapcsán végzett külföldi vizsgálatokban. A növényvédőszer-használat optimalizálása érdekében figyelemre méltók az olyan megoldások, mint például az időben elvégzett szegélykezelések (a betelepülés frontvonalában, pl. erdősávval határos szegélyen). Megfigyelések szerint mindamellett az almafák felső koronarészén lévő termések a szüret környékén a károsításnak kitettebbek, mint az alsóbb elhelyezkedésűek, így a jó permetezési technika, a megfelelő növényvédőszer-fedettség elérése is hangsúlyozandó.

Meglehetősen költséges, de célravezető, illetve ökológiai gazdálkodásban a kevés lehetséges védekezési alternatíva egyike lehet a rovarháló használata (külföldön a 2 mm×5 mm-es lyukbőségű jó eredményt hozott), amely – hézagmentesen illesztve és sérülésektől mentesen – megakadályozza a poloskák betelepülését a kultúrába. Ez a megoldás a hajtatott zöldségfélék esetében is számításba vehető, és érdemes megjegyezni, hogy a poloskák távoltartására nem szükséges a légcserét erősen akadályozó, nagyon sűrű szövésű vektorhálók használata. Ígéretesnek tűnő kutatások folynak rovarölő szerrel impregnált hálók (long-lasting insecticidal nets-LLIN-s) használatával is. Az ilyen háló nemcsak fizikailag gátolja mozgásukban a poloskákat, hanem az alkalmazott érintő hatású idegméreg (piretroid) a hálóval rövidebb-hoszszabb ideig kontaktusba kerülő, azon mászkáló egyedeket el is pusztítja.

Az ázsiai márványospoloska elleni biológiai védekezési lehetőségek vizsgálata során parazitoidokat, predátor szervezeteket és mikroorganizmusokat is vizsgáltak, vizsgálnak. Az egyik ígéretesnek tűnő természetes ellenség a Távol-Keleten őshonos Trissolcus japonicus, amely az ázsiai márványospoloska (és más címerespoloska-fajok) petéit parazitálja, és amelynek egyedeit nemrég Európában is megtalálták. A kontinensünkön őshonos fajok közül az Anastatus bifasciatus nevű, a kártevő petéit viszonylag gyakran parazitáló, azonban igen széles gazdakörű darázs került az utóbbi években a kutatók érdeklődési körébe, mint az ázsiai márványospoloska elleni klasszikus biológiai védekezésben a jövőben potenciálisan számításba vehető hasznos szervezet. A természetes ellenségekre fókuszáló kutatások mindenképpen szükségesek és a környezettudatos növényvédelmi megoldások kidolgozásához nélkülözhetetlenek, de arra valószínűleg még sok évet kell várni, hogy a hasznos élő szervezetek tevékenységének köszönhetően érzékelhetően csökkenjen az ázsiai márványospoloska okozta, jelenleg fokozatosan növekvő kártétel.

A SZIE KERTK Rovartani Tanszékének munkatársai együttműködő partnereik segítségével a célzott kutatásokhoz szükséges anyagi háttér és humánerőforrás biztosításának reményében igyekeznek lépéseket tenni a hazai termesztőket és a lakosságot egyaránt súlyosan érintő poloska-probléma lehetséges megoldásainak irányában.

Köszönetnyilvánítás

Munkánkat a 2017-2.3.3-TÉTVN-2017-00006 azonosítószámú és a COST Action ‘Increasing understanding of alien species through citizen science’ (ALIEN-CSI) CA17122 projekt támogatta.

SZERZŐ:
DR. VÉTEK GÁBOR
SZENT ISTVÁN EGYETEM
KERTÉSZETTUDOMÁNYI KAR
ROVARTANI TANSZÉK, BUDAPEST

Ezeket olvasta már?

Új kihívás a kertészeti és szántóföldi növények termesztésében
Az ázsiai márványospoloskával a közeli jövőben olyan új kártevőként kell számolnunk, amely a jól működő növényvédelmi rendszerek átalakítását is kikényszerítheti.