Tavaszi kártevők a gyümölcsösökben

A gyümölcsültetvények rendszerint hosszú távra szóló beruházások, így gazdaságossági szempontból nem mindegy, hogy mikor és hogy védekezünk a kártevők ellen. De mindez a házikerti gyümölcsfákra is elmondható.

A gyümölcstermesztés az éghajlati adottságoktól egyik leginkább függő kertészeti tevékenység. A makro- és mikroklimatikus tényezők a gyümölcsfajok termeszthetőségét országunkon belül is nagymértékben korlátozhatják. Az időjárási elemek közül a gyümölcstermesztésre leginkább a hőmérséklet alakulása és a csapadék mennyiségének időbeli eloszlása van hatással. Az egészséges gyümölcsfák védekezőképessége magasabb a beteg fákénál, így a védelmük is olcsóbb és egyszerűbb.

A polifág kártevők általánosan károsítják a gyümölcsfákat

A gyökérkártevők jelenlétét már a gyümölcsfák ültetése előtt vizsgálni kell. A gyökereket rágó-pusztító rovarok közül a cserebogár az, amely nagy gondot okoz. Az áprilisi, májusi, erdei, júniusi cserebogarak közül a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) okozza a legtöbb problémát. A csontszínű vagy fehéres lárva (pajor) kezdetben humusszal táplálkozik, majd később a növények gyökereivel. Ezzel a fiatal csemeték pusztulását is okozhatja. Kifejlődéséhez 3 év szükséges. Az ültetetőgödör átvizsgálásával győződjünk meg arról, hogy nincs-e pajor a földben. Ha ültetőgödrönként 1-2 darabot találunk, akkor oda ne ültessünk gyümölcsfát. A fatestben károsító rovarok és rovarlárvák nagy veszélyt rejtenek magukban, károsításuk sajnos csak előrehaladott állapotban vehető észre. Ilyen a nagy farontó (Cossus cossus) és a kis farontó (Zeuzera pyrina). Jelenlétükre a fák mellett vagy az ágvillákban összegyűlt morzsalékos ürülék hívja fel a figyelmet. A lárva a fatörzsben vagy az ágrészben készített 10-20 centiméter hosszú járatban él. A kártétel következtében a megrágott csemeték a szelek hatására könnyen kettétörnek, a nagyobb fák ágai pedig letörnek. Nem utolsósorban a sebzéssel utat nyitnak a kórokozóknak.


Az almalevélpirosító levéltetű a sodratban elbújva nehezen leküzdhető kártevő (fotók: Takács Attila)

A farontó lepkék imágóinak előrejelzésére feromoncsapdát alkalmazva pontos képet kaphatunk a rajzásról. Ennek segítségével pontosan és takarékosan megtervezhetjük a farontó lepkék elleni védekezést. Nem utolsósorban kisebb kertekben a varsacsapdákkal össze is tudjuk az imágókat gyűjteni. A metszési időszakban az ürülékes járatokat felfedezve kampós végű dróttal vegyszermentesen is kihúzhatjuk és elpusztíthatjuk a járatban lévő hernyót. A sebkezelést ekkor sem szabad elfelejteni.

Az alma kártevői

A mérsékelt égöv legjelentősebb gyümölcsfaja az alma. Számos kártevője van, most a legjelentősebbekről lesz szó. A közönséges levélpirosító almalevéltetű (Dysaphis devecta)  már kora tavasszal, áprilistól a fiatal levelek csúcsi részét szívogatja, ezért a levélszél besodródik és eltorzul, majd a torz rész élénkpirosra színeződik. Fejlődése során mindvégig ott marad az almán. A zöld almalevéltetű (Aphis pomi) is már áprilisban megfigyelhető a leveleken. Szinte kizárólag almástermésűeken fordul elő. A vértetű (Eriosoma lanigerum) az almafák egyik nagyon jelentős kártevője. Nagyon nehéz ellene a védekezés. Az alma hajtásait, ágait és a gyökerét szívogatja. Évente sok nemzedéke van, már február elején, ha az időjárás engedi, elindulhat a vesszőkre. A védekezés során fontos a sebkezelések szakszerű és gondos elvégzése.


A vértetű számos készítményre rezisztens

Az egészséges gyümölcsfák védekezőképessége jobb a beteg fákénál, így a védelmük is olcsóbb és egyszerűbb

A tősarjakat ne tűrjük meg az ültetvényekben! A vegetációs időben a telepek gyapjasodásának kezdetétől a parazitákat kímélő növényvédő szerekre alapozzuk a védekezést! Kémiai védekezés zöldbimbós állapotban, a vándorlás idején szisztémikus szerekkel lehetséges.

A kaliforniai pajzstetűnek (Quadraspidiotus perniciosus) hazánkban évente két nemzedéke fejlődik. A kártételét a gyümölcs szívogatásával okozza, amelynek következményeként az almán úgynevezett lázfoltok jelennek meg, ennek hatására a gyümölcs eladathatatlan lesz. Védekezés: alapvető, hogy az ültetvény telepítésekor károsítómentes szaporítóanyagot használjunk. A védekezés hatékonyságát jelentősen növeli a téli fatisztogatási munkák rendszeres, időbeni elvégzése. A lemosó permetezésre az olajat, ként és rezet tartalmazó készítmények legalkalmasabbak. Az almafaszitkár (Synanthedon myopaeformis) elleni védekezés a lárva rejtett életmódja miatt nehéz és körülményes; elsősorban az imágók gyérítésével érhetünk el eredményeket. Ma már a gazdák rendelkezésére áll biszex csapda, amellyel mindkét nem megfogható, így csökkentve a peterakó nőstények számát. Az imágók ellen kontakt szerekkel tudunk védekezni. A nőstény előszeretettel rakja a petéit a sebzéshez, rajzása hosszan elhúzódik. Főleg a termőkaros ültetvényeket károsítja. A 1012 éves fákat támadja legerősebben. A klasszikus, szinte minden évben problémát okozó almakártevő az almamoly (Cydia pomonella).


Az almamoly a klasszikus ellenfél

Évről évre korábban kezdi a rajzást, így már az egészen pici almákat is károsítja. Ma már három generációja van, ezzel a kései fajtáknál nehezebbé válik a védekezés az élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt. Feromoncsapdával jól előrejelezhető, így meg tudjuk tervezni a pontos és takarékos védekezést a molylepke ellen. Védekezés: lényeges a téli fatisztogatás elvégzése, a tél végi lemosó permetezés, valamint a hullott gyümölcsök rendszeres összeszedése a fák alól.


Az elhanyagolt almásokban nemcsak a vadak, hanem a kórokozók is felszaporodnak

A hernyófogó övek alkalmazása még ma is időszerű és eredményes védekezési mód. Kitinszintézist gátló szerekkel és a Bacillus thüringiensis hatóanyagú készítményekkel tojásrakás idején és tömeges lárvakeléskor eredményesen védekezhetünk. Az atkák közül a takácsatkák (Tetranychidae) a legjelentősebb kártevők, amelyek akár 60-70% termésveszteséget is okozhatnak. Domináns fajnak számít közülük a piros gyümölcsfatakácsatka (Panonychus ulmi). Az atka szívása nyomán káros enzimek jutnak a növénybe, a szívás helyén elpusztul a klorofil, így a növények nem tudnak fotoszintetizálni. A szívás helyén fokozódik a párolgás, így a levelek súlya csökken. Az így károsodott levelek idő előtt lehullanak. Az atkának nincs szövedéke, a levél színén és fonákán egyaránt károsít. A levélzet a sok szívogatástól idővel bronzbarnára színeződik. Védekezés: a metszés során nagyon sok atkatojást tudunk eltávolítani a fákról. A téli lemosó permetezésre legjobbak az olajos szerek. Az atkák elleni utolsó védekezéskor fordítsunk különös figyelmet a készítmények kiválasztására, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására.

A körtekártevőkről

A körte rendkívül igényes gyümölcsfajunk, amely nehezen termeszthető eredményesen. Az almánál említett fajok, mint az almamoly, a kaliforniai pajzstetű itt is a fő kártevők közé tartoznak. A körtemoly monofág, csak és kizárólag a körtében károsít. Az almamoly elleni védekezés során védekezzünk a körtemoly ellen is! Fontos kártevők a levélbolhák (Psyllidae), melyeknél nagyon hamar, 1-2 év alatt kialakulhat rezisztencia a gyakran használt növényvédő szer ellen. Mint minden esetben, de ennél a csoportnál főleg be kell tartani a szerrotációt. Ha kialakul a rezisztencia, a szűkös szerválaszték miatt a körtelevélbolha nehezen leküzdhető ellenféllé válik. A körtelevélbolhák voltak az elmúlt évtizedben a körte legkellemetlenebb kártevői. A füstösszárnyú körtelevélbolha (Psylla pyri) kizárólag a körtén él.

A kártevő szívogatása következtében a hajtásnövekedés lelassul, a levelek deformálódnak tásait és leveleit. A károsított növényen a kártevő által kiválasztott mézharmat olyan mérvű lehet, hogy még a törzsre is átfolyik. A mézharmatos leveleket ellepi a korompenész. A poloskaszagú körtedarázs (Hoplocampa brevis) a körte jelentős kártevőinek egyike. A virágzás körüli időszakban a termés 60-70%-át is veszélyeztetheti. Egyedüli gazdanövénye a vad- és a termesztett körte. Az apró körték a sziromhullást követően tömegesen hullanak a fákról. A lehullott gyümölcsökön a csészelevelek táján apró, sötét színű lyukak láthatók, körülötte barna színű ürülékkel. A le nem hullott, fertőzött gyümölcsön a későbbiekben jellegzetes, S-alakú, elparásodott kárkép látható. Erős rajzáskor az imágók ellen a viszonylag rövid várakozási idejű piretroidokat használhatjuk! A tojásból közvetlenül kikelő lárvák ellen sikerrel alkalmazhatók a kitinszintézis-gátlók. A körte gyakori kártevői még a levélbarkók (Phyllobius spp.), a sátoraknásmolyok (Lithocolletidae), a gyapjaslepke (Lymantria dispar), az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea). Ellenük, vagyis a kiemelt fajok elleni védekezéskor automatikusan védekezünk, külön ellenük nem kell fellépni. A cseresznye és a meggy kártevői közül a legjelentősebb az akár nagy gazdasági kárt is okozó cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi), amelynek nyűve a károsító alak. A nyű a termésben él, ezzel okoz kárt, mivel a gyümölcs eladhatatlanná válik.

A cseresznye és a meggy kártevői közül a legjelentősebb az akár nagy gazdasági kárt is okozó cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi)

A károsított cseresznye (meggy) erjed, és rothadásba kezd. Az imágók előrejelzése sárga ragacslappal lehetséges, aminek a fogásához igazítsuk a védekezést! Ugyancsak a cseresznyések és meggyesek kártevője a füstösszárnyú levéldarázs (Caliroa limacina), amelynek fekete, csillogó felületű álhernyói a leveleket hámozgatják. A nőstények a petéiket a levelek bőrszövete alá süllyesztik, a kikelő lárva a leveleket károsítja. Az utóbbi években a meggymagormányos (Anthonomus rectirostris) felszaporodásnak lehetünk tanúi.


A meggymagormányos észrevétlenül teszi eladhatatlanná a termést

A meggy és cseresznye virágzásakor kopogtatással tudjuk keresni az imágókat. A védekezés kontakt szerekkel, méhkímélő technológia alkalmazásával lehetséges. A klímaváltozással súlyosbodik az eddig kevésbé jelentős kártevő által okozott kár, így a körtelevél-poloskára is nagyobb figyelmet kell fordítani a meggyben.


A körtelevél-poloska szívogatása rontja a fotoszintézis hatékonyságát

A kajszi legveszélyesebb kártevője a barackmoly (Anarsia lineatella), amelynek áttelelő hernyói a fiatal vesszőket és a rügyeket, majd a hajtásokat károsítják.


A barackmoly hernyóit a fertőzött ágak eltávolításával el tudjuk pusztítani

A tavasszal és nyáron kikelő lárvák a kajszi gyümölcsében fejlődnek ki. Előrejelzésük szexferomoncsapdával lehetséges. A kéregmoly (Enarmonia formosana) (8. kép) a 15 cm átmérőnél vastagabb idősebb fákat károsítja.


A kéregmoly kártétele is sokáig észrevétlen marad

A kajszinál mézgafolyás, valamint a törzs mellett a földre hullott ürülék árulja el a jelenlétét. Védekezés: fontos a sebek kezelése a fatörzsön és a vázágakon, mert a lárvák zömmel a sérülések hegszöveteiben telepednek meg előszeretettel. A permetezéseket a tojásrakás idejére időzítsük, ami a rajzáscsúcsot követő ötödik napon kezdődik el. Azőszibaracknak sok veszélyes kártevője van. A zöld őszibaracklevéltetű (Myzus persicae) fő tápnövénye az őszibarack, évente 10-15 nemzedéke is lehet. Az előrejelzés sárga tálcsapdákkal megoldható. Védekezés: a nyugalmi állapotban lévő peték ellen alkalmazhatók a lemosó permetezésre javasolt készítmények. A keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta) kártétele hasonló a barackmoly által okozott kártételhez. Az a különbség, hogy hernyói csoportosan károsítják a hajtásokat és a gyümölcsöt. Előrejelzése szexferomoncsapdával történhet. A barackmoly (Anarsia lineatella), a kéregmoly (Enarmonia formosana) az őszibarackon is kártevőként lép fel. A permetezéseknél fontos, hogy figyelembe vegyük az élelmezés-egészségügyi várakozási időt és a munka-egészségügyi várakozási időt, valamint az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásait. Az előírás szerinti egyéni védőfelszerelés: zárt védőruha, védőmaszk (respirátor), védőkesztyű, gumicsizma, védőszemüveg használata elengedhetetlen.


A megfelelő védőöltözet elengedhetetlen a növényvédő szerek kijuttatásakor

Virágzásban végzett növényvédelmi kezelések esetén be kell tartani a méhkímélő technológiai utasításokat: a méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor. A méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg, és legkésőbb 23 óráig tarthat.

A gyümölcsösökben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak rendelkezésre a 2019. 03. 13-ai adatok szerint (forrás: NÉBIH):– atkaölő szer almában és körtében: Hexitiazox; – atkaölő szer almatermésűekben, nektarinban, őszibarackban: Fenpiroximát; – almában és körtében almamoly, keleti gyümölcsmoly, kis farontó lepke, körte-levélbolha, körtemoly, levélaknázó molyok ellen: Triflumuron;– almamoly ellen: Cydia pomonella Granulo vírus (CpGV), Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki, Indoxakarb, Béta-ciflutrin, klórantraniliprol; – cseresznyében, meggyben cseresznyelégy ellen: Lambda-cihalotrin;– kajszi: barackmoly, keleti gyümölcsmoly ellen: fenoxikarb;– őszibarack: atkaölő szer Fenpiroximát. Lemosó szer: etoxilált zsíralkohol, mészkén (kalcium-poliszulfid), paraffinolajok /(CAS 72623-86-0), paraffinolajok/(CAS 8042-47-5); – almamoly, körtemoly, barackmoly, kéregmoly, almafaszitkár, nagy és kis farontó fajokra rendelkezésre áll szexferomoncsapda, amellyel hatékonyan megtervezhető a védekezés.

SZERZŐ:
TAKÁCS ATTILA
NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS

no