Tavaszi kártevők a gyümölcsösökben

A gyümölcsültetvények rendszerint hosszú távra szóló beruházások, így gazdaságossági szempontból nem mindegy, hogy mikor és hogy védekezünk a kártevők ellen. De mindez a házikerti gyümölcsfákra is elmondható.

A gyümölcstermesztés az éghajlati adottságoktól egyik leginkább függő kertészeti tevékenység. A makro- és mikroklimatikus tényezők a gyümölcsfajok termeszthetőségét országunkon belül is nagymértékben korlátozhatják. Az időjárási elemek közül a gyümölcstermesztésre leginkább a hőmérséklet alakulása és a csapadék mennyiségének időbeli eloszlása van hatással. Az egészséges gyümölcsfák védekezőképessége magasabb a beteg fákénál, így a védelmük is olcsóbb és egyszerűbb.

A polifág kártevők általánosan károsítják a gyümölcsfákat

A gyökérkártevők jelenlétét már a gyümölcsfák ültetése előtt vizsgálni kell. A gyökereket rágó-pusztító rovarok közül a cserebogár az, amely nagy gondot okoz. Az áprilisi, májusi, erdei, júniusi cserebogarak közül a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) okozza a legtöbb problémát. A csontszínű vagy fehéres lárva (pajor) kezdetben humusszal táplálkozik, majd később a növények gyökereivel. Ezzel a fiatal csemeték pusztulását is okozhatja. Kifejlődéséhez 3 év szükséges. Az ültetetőgödör átvizsgálásával győződjünk meg arról, hogy nincs-e pajor a földben. Ha ültetőgödrönként 1-2 darabot találunk, akkor oda ne ültessünk gyümölcsfát. A fatestben károsító rovarok és rovarlárvák nagy veszélyt rejtenek magukban, károsításuk sajnos csak előrehaladott állapotban vehető észre. Ilyen a nagy farontó (Cossus cossus) és a kis farontó (Zeuzera pyrina). Jelenlétükre a fák mellett vagy az ágvillákban összegyűlt morzsalékos ürülék hívja fel a figyelmet. A lárva a fatörzsben vagy az ágrészben készített 10-20 centiméter hosszú járatban él. A kártétel következtében a megrágott csemeték a szelek hatására könnyen kettétörnek, a nagyobb fák ágai pedig letörnek. Nem utolsósorban a sebzéssel utat nyitnak a kórokozóknak.


Az almalevélpirosító levéltetű a sodratban elbújva nehezen leküzdhető kártevő (fotók: Takács Attila)

A farontó lepkék imágóinak előrejelzésére feromoncsapdát alkalmazva pontos képet kaphatunk a rajzásról. Ennek segítségével pontosan és takarékosan megtervezhetjük a farontó lepkék elleni védekezést. Nem utolsósorban kisebb kertekben a varsacsapdákkal össze is tudjuk az imágókat gyűjteni. A metszési időszakban az ürülékes járatokat felfedezve kampós végű dróttal vegyszermentesen is kihúzhatjuk és elpusztíthatjuk a járatban lévő hernyót. A sebkezelést ekkor sem szabad elfelejteni.

Az alma kártevői

A mérsékelt égöv legjelentősebb gyümölcsfaja az alma. Számos kártevője van, most a legjelentősebbekről lesz szó. A közönséges levélpirosító almalevéltetű (Dysaphis devecta)  már kora tavasszal, áprilistól a fiatal levelek csúcsi részét szívogatja, ezért a levélszél besodródik és eltorzul, majd a torz rész élénkpirosra színeződik. Fejlődése során mindvégig ott marad az almán. A zöld almalevéltetű (Aphis pomi) is már áprilisban megfigyelhető a leveleken. Szinte kizárólag almástermésűeken fordul elő. A vértetű (Eriosoma lanigerum) az almafák egyik nagyon jelentős kártevője. Nagyon nehéz ellene a védekezés. Az alma hajtásait, ágait és a gyökerét szívogatja. Évente sok nemzedéke van, már február elején, ha az időjárás engedi, elindulhat a vesszőkre. A védekezés során fontos a sebkezelések szakszerű és gondos elvégzése.


A vértetű számos készítményre rezisztens

Az egészséges gyümölcsfák védekezőképessége jobb a beteg fákénál, így a védelmük is olcsóbb és egyszerűbb

A tősarjakat ne tűrjük meg az ültetvényekben! A vegetációs időben a telepek gyapjasodásának kezdetétől a parazitákat kímélő növényvédő szerekre alapozzuk a védekezést! Kémiai védekezés zöldbimbós állapotban, a vándorlás idején szisztémikus szerekkel lehetséges.

A kaliforniai pajzstetűnek (Quadraspidiotus perniciosus) hazánkban évente két nemzedéke fejlődik. A kártételét a gyümölcs szívogatásával okozza, amelynek következményeként az almán úgynevezett lázfoltok jelennek meg, ennek hatására a gyümölcs eladathatatlan lesz. Védekezés: alapvető, hogy az ültetvény telepítésekor károsítómentes szaporítóanyagot használjunk. A védekezés hatékonyságát jelentősen növeli a téli fatisztogatási munkák rendszeres, időbeni elvégzése. A lemosó permetezésre az olajat, ként és rezet tartalmazó készítmények legalkalmasabbak. Az almafaszitkár (Synanthedon myopaeformis) elleni védekezés a lárva rejtett életmódja miatt nehéz és körülményes; elsősorban az imágók gyérítésével érhetünk el eredményeket. Ma már a gazdák rendelkezésére áll biszex csapda, amellyel mindkét nem megfogható, így csökkentve a peterakó nőstények számát. Az imágók ellen kontakt szerekkel tudunk védekezni. A nőstény előszeretettel rakja a petéit a sebzéshez, rajzása hosszan elhúzódik. Főleg a termőkaros ültetvényeket károsítja. A 1012 éves fákat támadja legerősebben. A klasszikus, szinte minden évben problémát okozó almakártevő az almamoly (Cydia pomonella).


Az almamoly a klasszikus ellenfél

Évről évre korábban kezdi a rajzást, így már az egészen pici almákat is károsítja. Ma már három generációja van, ezzel a kései fajtáknál nehezebbé válik a védekezés az élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt. Feromoncsapdával jól előrejelezhető, így meg tudjuk tervezni a pontos és takarékos védekezést a molylepke ellen. Védekezés: lényeges a téli fatisztogatás elvégzése, a tél végi lemosó permetezés, valamint a hullott gyümölcsök rendszeres összeszedése a fák alól.


Az elhanyagolt almásokban nemcsak a vadak, hanem a kórokozók is felszaporodnak

A hernyófogó övek alkalmazása még ma is időszerű és eredményes védekezési mód. Kitinszintézist gátló szerekkel és a Bacillus thüringiensis hatóanyagú készítményekkel tojásrakás idején és tömeges lárvakeléskor eredményesen védekezhetünk. Az atkák közül a takácsatkák (Tetranychidae) a legjelentősebb kártevők, amelyek akár 60-70% termésveszteséget is okozhatnak. Domináns fajnak számít közülük a piros gyümölcsfatakácsatka (Panonychus ulmi). Az atka szívása nyomán káros enzimek jutnak a növénybe, a szívás helyén elpusztul a klorofil, így a növények nem tudnak fotoszintetizálni. A szívás helyén fokozódik a párolgás, így a levelek súlya csökken. Az így károsodott levelek idő előtt lehullanak. Az atkának nincs szövedéke, a levél színén és fonákán egyaránt károsít. A levélzet a sok szívogatástól idővel bronzbarnára színeződik. Védekezés: a metszés során nagyon sok atkatojást tudunk eltávolítani a fákról. A téli lemosó permetezésre legjobbak az olajos szerek. Az atkák elleni utolsó védekezéskor fordítsunk különös figyelmet a készítmények kiválasztására, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására.

A körtekártevőkről

A körte rendkívül igényes gyümölcsfajunk, amely nehezen termeszthető eredményesen. Az almánál említett fajok, mint az almamoly, a kaliforniai pajzstetű itt is a fő kártevők közé tartoznak. A körtemoly monofág, csak és kizárólag a körtében károsít. Az almamoly elleni védekezés során védekezzünk a körtemoly ellen is! Fontos kártevők a levélbolhák (Psyllidae), melyeknél nagyon hamar, 1-2 év alatt kialakulhat rezisztencia a gyakran használt növényvédő szer ellen. Mint minden esetben, de ennél a csoportnál főleg be kell tartani a szerrotációt. Ha kialakul a rezisztencia, a szűkös szerválaszték miatt a körtelevélbolha nehezen leküzdhető ellenféllé válik. A körtelevélbolhák voltak az elmúlt évtizedben a körte legkellemetlenebb kártevői. A füstösszárnyú körtelevélbolha (Psylla pyri) kizárólag a körtén él.

A kártevő szívogatása következtében a hajtásnövekedés lelassul, a levelek deformálódnak tásait és leveleit. A károsított növényen a kártevő által kiválasztott mézharmat olyan mérvű lehet, hogy még a törzsre is átfolyik. A mézharmatos leveleket ellepi a korompenész. A poloskaszagú körtedarázs (Hoplocampa brevis) a körte jelentős kártevőinek egyike. A virágzás körüli időszakban a termés 60-70%-át is veszélyeztetheti. Egyedüli gazdanövénye a vad- és a termesztett körte. Az apró körték a sziromhullást követően tömegesen hullanak a fákról. A lehullott gyümölcsökön a csészelevelek táján apró, sötét színű lyukak láthatók, körülötte barna színű ürülékkel. A le nem hullott, fertőzött gyümölcsön a későbbiekben jellegzetes, S-alakú, elparásodott kárkép látható. Erős rajzáskor az imágók ellen a viszonylag rövid várakozási idejű piretroidokat használhatjuk! A tojásból közvetlenül kikelő lárvák ellen sikerrel alkalmazhatók a kitinszintézis-gátlók. A körte gyakori kártevői még a levélbarkók (Phyllobius spp.), a sátoraknásmolyok (Lithocolletidae), a gyapjaslepke (Lymantria dispar), az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea). Ellenük, vagyis a kiemelt fajok elleni védekezéskor automatikusan védekezünk, külön ellenük nem kell fellépni. A cseresznye és a meggy kártevői közül a legjelentősebb az akár nagy gazdasági kárt is okozó cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi), amelynek nyűve a károsító alak. A nyű a termésben él, ezzel okoz kárt, mivel a gyümölcs eladhatatlanná válik.

A cseresznye és a meggy kártevői közül a legjelentősebb az akár nagy gazdasági kárt is okozó cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi)

A károsított cseresznye (meggy) erjed, és rothadásba kezd. Az imágók előrejelzése sárga ragacslappal lehetséges, aminek a fogásához igazítsuk a védekezést! Ugyancsak a cseresznyések és meggyesek kártevője a füstösszárnyú levéldarázs (Caliroa limacina), amelynek fekete, csillogó felületű álhernyói a leveleket hámozgatják. A nőstények a petéiket a levelek bőrszövete alá süllyesztik, a kikelő lárva a leveleket károsítja. Az utóbbi években a meggymagormányos (Anthonomus rectirostris) felszaporodásnak lehetünk tanúi.


A meggymagormányos észrevétlenül teszi eladhatatlanná a termést

A meggy és cseresznye virágzásakor kopogtatással tudjuk keresni az imágókat. A védekezés kontakt szerekkel, méhkímélő technológia alkalmazásával lehetséges. A klímaváltozással súlyosbodik az eddig kevésbé jelentős kártevő által okozott kár, így a körtelevél-poloskára is nagyobb figyelmet kell fordítani a meggyben.


A körtelevél-poloska szívogatása rontja a fotoszintézis hatékonyságát

A kajszi legveszélyesebb kártevője a barackmoly (Anarsia lineatella), amelynek áttelelő hernyói a fiatal vesszőket és a rügyeket, majd a hajtásokat károsítják.


A barackmoly hernyóit a fertőzött ágak eltávolításával el tudjuk pusztítani

A tavasszal és nyáron kikelő lárvák a kajszi gyümölcsében fejlődnek ki. Előrejelzésük szexferomoncsapdával lehetséges. A kéregmoly (Enarmonia formosana) (8. kép) a 15 cm átmérőnél vastagabb idősebb fákat károsítja.


A kéregmoly kártétele is sokáig észrevétlen marad

A kajszinál mézgafolyás, valamint a törzs mellett a földre hullott ürülék árulja el a jelenlétét. Védekezés: fontos a sebek kezelése a fatörzsön és a vázágakon, mert a lárvák zömmel a sérülések hegszöveteiben telepednek meg előszeretettel. A permetezéseket a tojásrakás idejére időzítsük, ami a rajzáscsúcsot követő ötödik napon kezdődik el. Azőszibaracknak sok veszélyes kártevője van. A zöld őszibaracklevéltetű (Myzus persicae) fő tápnövénye az őszibarack, évente 10-15 nemzedéke is lehet. Az előrejelzés sárga tálcsapdákkal megoldható. Védekezés: a nyugalmi állapotban lévő peték ellen alkalmazhatók a lemosó permetezésre javasolt készítmények. A keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta) kártétele hasonló a barackmoly által okozott kártételhez. Az a különbség, hogy hernyói csoportosan károsítják a hajtásokat és a gyümölcsöt. Előrejelzése szexferomoncsapdával történhet. A barackmoly (Anarsia lineatella), a kéregmoly (Enarmonia formosana) az őszibarackon is kártevőként lép fel. A permetezéseknél fontos, hogy figyelembe vegyük az élelmezés-egészségügyi várakozási időt és a munka-egészségügyi várakozási időt, valamint az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásait. Az előírás szerinti egyéni védőfelszerelés: zárt védőruha, védőmaszk (respirátor), védőkesztyű, gumicsizma, védőszemüveg használata elengedhetetlen.


A megfelelő védőöltözet elengedhetetlen a növényvédő szerek kijuttatásakor

Virágzásban végzett növényvédelmi kezelések esetén be kell tartani a méhkímélő technológiai utasításokat: a méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor. A méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg, és legkésőbb 23 óráig tarthat.

A gyümölcsösökben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak rendelkezésre a 2019. 03. 13-ai adatok szerint (forrás: NÉBIH):– atkaölő szer almában és körtében: Hexitiazox; – atkaölő szer almatermésűekben, nektarinban, őszibarackban: Fenpiroximát; – almában és körtében almamoly, keleti gyümölcsmoly, kis farontó lepke, körte-levélbolha, körtemoly, levélaknázó molyok ellen: Triflumuron;– almamoly ellen: Cydia pomonella Granulo vírus (CpGV), Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki, Indoxakarb, Béta-ciflutrin, klórantraniliprol; – cseresznyében, meggyben cseresznyelégy ellen: Lambda-cihalotrin;– kajszi: barackmoly, keleti gyümölcsmoly ellen: fenoxikarb;– őszibarack: atkaölő szer Fenpiroximát. Lemosó szer: etoxilált zsíralkohol, mészkén (kalcium-poliszulfid), paraffinolajok /(CAS 72623-86-0), paraffinolajok/(CAS 8042-47-5); – almamoly, körtemoly, barackmoly, kéregmoly, almafaszitkár, nagy és kis farontó fajokra rendelkezésre áll szexferomoncsapda, amellyel hatékonyan megtervezhető a védekezés.

SZERZŐ:
TAKÁCS ATTILA
NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS

Ezeket olvasta már?

Az új HARDI NAVIGATOR „i” permetezőgépek kiemelkedő intelligens permetezési funkciókat kínálnak.
24. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum Debrecenben
Az új kártevők és betegségek nagy kihívás elé állítják a növényvédelmi szakembereket
Elérhető a Nufarm friss növényvédelmi kézikönyve
A Nufarm letölthető termékkatalógusa mindazt az információt részletesen tartalmazza, amelyre önnek szüksége lesz 2020-ban a növényvédelmi feladatok összeállításához.
Előnyök és korlátok: mit tudnak és tudhatnának a drónok?