fbpx

Szúnyogok, kullancsok és új betegségek: workshop korunk biológiai veszélyeiről

Írta: Szerkesztőség - 2019 október 12.

A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont munkatársai 2019. augusztus 26-án egész napos rendezvényt szerveztek az MTA Székház Felolvasótermében.


A szakmai nap résztvevői

Ismeretes, hogy a klímaváltozás és a globális kereskedelmi forgalom következtében új ökológiai kihívásokkal szembesülünk. A 2000-es évek elejétől kezdve megváltozott számos, az emberi kórokozók terjesztése szempontjából fontos ízeltlábú faj elterjedése, éves szaporodási ciklusa és egyedsűrűsége. A járványos megbetegedések veszélye sajnos Európában és Magyarországon is növekvő tendenciát mutat. A legnagyobb fenyegetettség hazánkban a csípőszúnyog- és kullancsállományokban zajló ökológiai folyamatok kapcsán alakult ki. A programot Garamszegi László Zsolt, a tudományos program főszervezője és Szathmáry Eörs, a szakmai nap fővédnöke nyitotta meg.

A rendezvényen összesen 15 előadás hangzott el 120 regisztrált érdeklődő részvételével. Többen az egészségügy területéről érkeztek. A délelőtti szekciók közül öt a csípőszúnyogokkal, míg négy a kullancsokkal foglalkozott. Délután hat, paraziták által terjesztett betegséget ismerhettek meg a hallgatók.

A csípőszúnyogos és a kullancsos témakörök legfontosabb előadásai közül a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont munkatársainak három előadását emeljük ki:

Kurucz Kornéliától a koreai csípőszúnyog (Aedes koreicus) hazai terjedéséről hallottunk kiemelkedő előadást. A Pécsett végzett csípőszúnyog-monitoring tevékenység során 2016-ban találták meg hazánkban a koreai csípőszúnyogot. A szakember ismertette a fajjal kapcsolatos eddigi vizsgálatok főbb eredményeit, majd olyan innovatív megoldásokat mutatott be, amelyek az invazív Aedes szúnyogok gyors környezeti felismerésének lehetőségét teremthetik meg.

Jakab Ferenc a krími-kongói vérzéses láz vírusról (KKVLV) tartott előadást, amely egy kullancsok által terjesztett kórokozó. A vírust a Hyalomma spp. kullancs terjeszti, természetes gazdaszervezeteinek spektruma igen széles körű, beleértve a vad- és háziállatokat (kutya, nyúl) is. A kutatócsoport számos módszert fejlesztett ki a vírus vizsgálatára. Öszszesen 198 szérummintát vizsgáltak európai barna mezei nyulakból (Lepus europeus), további 2085 vérmintát pedig vadon élő rágcsálókból (Apodemus spp). A 198 mezei nyúlból vett mintából az IgG-pozitív állatok száma 12 db (6%), míg rágcsálófajok esetében 20 db (0,96%) volt szeropozitív. Emberen nem észleltek megbetegedést. Viszont egy korábbi felmérés szerint juhoknál 31%, szarvasmarháknál 3%, embernél pedig <1% IgG-szeropozitív mintát találtak.

Szathmáry Eörs, az MTA Ökológiai Központ főigazgatója (fotók: MTA, Szigeti Tamás)

Az előadó elmondta, lehetséges, hogy nem krími-kongói vérzéses lázról, hanem valamilyen új vírusról van szó nálunk, esetleg egy új törzsről, amely enyhébb vagy tünetmentes. A jövőben további kutatások szükségesek a vírus járványügyi, ökológiai és közegészségügyi szerepének pontos tisztázására.

Kemenesi Gábortól a nyugat-nílusi vírusról tudtunk meg fontos részleteket. A kutatócsoport 2012 óta folytat aktív csípőszúnyog-monitoring tevékenységet, kiegészítve egyéb állatminták (madár és emlős) vizsgálatával Magyarországon és Szerbiában. A kutatás egyik célja a Flaviviridae család, ezen belül a vírus régiónkban felbukkanó vírustörzseinek kimutatása, genetikai vizsgálata és in vitro igazolása. Az adatokból jól látszik a vírus Európán belüli mozgása; többféle variánsának különböző mértékű jelenléte okoz fellángolásszerű járványokat különböző években. A vírus 2018-ban kiugró esetszáma rámutat arra, hogy egyszerre többféle nyugat-nílusi törzs jelent meg régiónkban.

Sajnos a csípőszúnyogok elleni védekezés lehetőségéről csak egyetlen előadás hangzott el a nap folyamán, melyet Darvas Béla (Magyar Ökotoxikológiai Társaság) tartott. A csípőszúnyog-állománygyérítés gyakorlatáról és környezet-egészségügyi hatásairól címet viselő kutatás társszerzője Zöldi Viktor (Nemzeti Népegészségügyi Központ), Mörtl Mária és Székács András NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet) volt. Az előadást jelentősége miatt szükségesnek tartjuk a szerzők által a workshop kiadványban megjelent összefoglalót ismertetni: „A csípőszúnyog-állománygyérítés gyakorlata helytelen szemléletű. A kivitelezői gyakorlat (amely 2014 óta ~950 ezer hektár) hosszú ideje a deltamethrin+PBO hatóanyag-kombinációra korlátozódott (2020. április 1-től ez nem engedélyezett), amelyben a Bacillus thuringiensis pathovar, israelensis készítményekkel végezhető lárvagyérítés háttérbe szorult (10-27 ezer hektár). Az utóbbi hat évben a kezelt terület ~2%-án volt lárva-állománygyérítés. A helikopteres védekezésekben a cseppszám méterenkénti eloszlása ~4-8-szoros szórásértéket mutat. A permetlé elsodródása 50 m-ig mérhető (~5-20%). A helikopterről kiszórt ~1 g deltamethrin/ha ULV-dózisnak közel a fele visszamérhető a talajfelszínen (GC-ECD). A kezelt területeken így ökológiai termesztés nem lehetséges. A fogásszéleken lévő ~5-10 méteres sávok gyakran alig kaptak kezelést. Az elsodródás 50 méterre ~5%. Termikus aeroszol alkalmazásakor a kijutó anyag 98%-a fehérolaj, amely madártojásokra jutva oxigénhiányos állapoton keresztül teratogén hatású. A 2% többsége ciklohexanon, míg csekély része PBO és deltamethrin. Dichlorvos termikus aeroszol alkalmazásakor a kihulló rovarok 1‰-e volt csípőszúnyog, míg helikopteres deltamethrin+PBO ULV kezelésekor 2%. Ez nagymérvű, ízeltlábúakra korlátozódó ökoszisztéma-pusztítást jelent. A védekezésekre piretroidokat használnak (rezisztencia jelensége várható), melyeknek hal-, vízibolha- és mézelőméh-toxicitása jelentős. A Velencei-tó partjához közel az árvaszúnyogok kihullása volt a legjellemzőbb. Az új fajspecifikus védekezési eljárások közül a gene drive módszer nyílt GMO-technológiaként Európában aligha számíthat sikerre. A Wolbachia (szúnyog manipulator) alkalmazása rendkívül drága, és csupán veszélyes vírusvektorfajok ellen lehet a jövőben megoldás.”

A jelenlegi gyakorlat irányítói közül Kenyeres Zoltán (Pannónia Központ Kft.) tartott előadást, és ismertette a munkájuk során talált legfontosabb hazai csípőszúnyog fajokat. Megítélésük szerint az inváziós ázsiai bozótszúnyog (Aedes japonicus) a hazai „szúnyogártalomban” csak minimális szerepet játszott. Ez a munkacsoport Sáringer Gyula és Tóth Sándor által az 1970-es években jegyzett és megkezdett csípőszúnyog-kutatások továbbvitelét, módszertani megújítását és korunk kihívásaihoz történő adaptálását tűzte ki célul. A Központ figyelemre méltó, 8000 mintás saját adatbázissal rendelkezik, és munkatársai elkészítették 7 régió, összesen 13 979 db foltban ábrázolt, 12 903 ha összterületű, digitális, térképhelyes tenyészőtérképeit. Soltész Zoltán (MTA Ökológiai Kutatóközpont) az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) vírusvektor szerepéről számolt be. A vizsgált lakossági 138 csípőszúnyogminta közül 13 esetben fordult elő ez a faj, közöttük a budapesti (Margitsziget) mintákban is.

Garamszegi László Zsolt(MTA Ökológiai Kutatóközpont) a „Klímaváltozás és malária a mérsékelt égövben” c. előadásában elemezte, hogy kell-e ismételten maláriaveszéllyel számolni, amely betegséget már az 1970-es években sikerült kiirtani Európából. A kérdés megválaszolásában figyelembe kell vennünk nemcsak az Anopheles szúnyogok (vektorok) populációinak változásait, hanem a Plasmodium fajokban (paraziták) végmenő evolúciós válaszreakciókat is (pl. áttelelésre szakosodott törzsek kialakulása). Nemcsak a humán maláriás eseteket célszerű elemezni, hanem a más modellszervezetekben (pl. főemlős, madár) végmenő ökológiai és evolúciós folyamatokat is. Az előadó rámutatott arra, hogy hazánkban újabb maláriajárvány megjelenésére igen kicsi az esély!

Kurucz Kornélia, Pécsi Tudományegyetem

Kemenesi Gábor, Pécsi Tudományegyetem

 

Termikus aeroszol alkalmazásakor a kijutó anyag 98%-a fehérolaj, a 2% többsége ciklohexanon,míg csekély része PBO és deltamethrin

A kivitelezők közül a lárvairtásban nevet szerzett Kőszegi Dániel (Magyar Kártevőirtók Országos Szövetsége) több gyakorlati kérdéssel és hozzászólással járult hozzá a rendezvény sikeréhez. A jelenlegi csípőszúnyog-állománygyérítés kivitelezését irányító konzorcium részvevői sajnos nem vettek részt a rendezvényen. A Bacillus thuringiensis israelensis (Bti) készítmények sikeres használatáról Horn András (ex-Sumitomo) és Bajomi Dániel (Bábolna Bio Kft.) hozzászólásaiból értesülhettünk. A nyugat-európai 98%-os gyérítési gyakorlattal szemben a magyar alkalmazás 2% használatot tud csak felmutatni, amely nyilvánvalóan súlyos gyakorlati ellentmondás. A csípőszúnyog- és kullancs-állománygyérítésben jeleskedő Zöldi Viktor (Nemzeti Népegészségügyi Központ) előadásában a kullancsok elleni védekezés lehetőségeiről és szakmai irányelveiről számolt be. Vegyszeres védekezés a kullancsok ellen nem lehetséges! A lakosságnak a kullancsokkal szembeni védekezésnél kettős célját lehet kiemelni: egyrészt a kullancs vérszívásának megakadályozását, másrészt a már bőrbe fúródott kullancs kórokozó-átadásának megelőzését. A nem szelektív irtás helyett javasolt megelőzés legfontosabb elemei:

  1. a riasztószerek (repellensek) bőrön, illetve ruházaton történő alkalmazása,
  2. a gazdaszervezetet aktívan kereső kullancsok jellemző előfordulási helyeinek elkerülése,
  3. a zárt, világos színű ruházat viselése,
  4. a bőrbe fúródott kullancs mielőbbi eltávolítása,
  5. a kullancsencephalisitis védőoltás alkalmazása.

A konferencia végén a közel egyórás kerekasztal-megbeszélésre került sor.

Darvas Béla professzor, a Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnöke tart előadást

Garamszegi László Zsolt, MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet, Vácrátót

A kitűzött témakörök közül az egyik a lehetséges érintett kutatói együttműködéseket („One Health”) járta körül. Ennek oka a remélt tematikus pályázatok kiírása volt, tudhattuk meg Szathmáry Eörstől, az MTA Ökológiai Kutatóközpont főigazgatójától. A másik kiemelt témakör a társadalom, ezen belül a lakosság objektív tájékoztatása és a különböző érdekképviseletekkel történő konstruktív kommunikáció elindítása volt. A kerekasztal-megbeszélésen számtalan jó ötlet hangzott el, például az állami monitorozás által összegyűjtött csípőszúnyogok vizsgálati anyagmegosztásának javaslata (Darvas Béla), hiszen ez közpénzen gyűlt össze. Ezek faji ellenőrzése (Ökológiai Kutatóközpont) és vírushordozása (Pécsi Tudományegyetem) jelentős előrelépés lehetne. A kommunikáció formái nagyon mások a tudomány szintjén, amely elsősorban más kutatók érdeklődését váltja csak ki. A hatóságok jogi természetű kommunikációja nem lehet sikeres célkitűzés. A napi- és hetilapi kommunikáció viszont önálló szakma, amelyet a tudományban dolgozóknak tanulniuk kell. A sajtó kérdésére (Haiman Éva, Magyar Nemzet), hogy mit kell most közvetíteni a lakosság felé a vérszívók betegségterjesztésével kapcsolatban, kifejezett zavar keletkezett. A helyzetet csak Kemenesi Gábor világos válasza mentette meg, amely szerint a lakosságnak tudnia kell a jelenről. Nem megrémíteni kell az embereket, hanem informálni a helyzetről, ami a felkészülést segíti. Véleményem szerint a szúnyoglárvák és a kifejlett szúnyogok a vízi és szárazföldi ökoszisztémák nélkülözhetetlen elemei, teljes kiirtásuk ökológiai katasztrófát okozna. A szúnyogirtás jelenlegi, kémiai szereket (idegmérgek) előtérbe helyező gyakorlata súlyos környezet- és természetvédelmi kockázattal jár.

Ezekről a gerinces- és emlősbiztos szerekről sorra kiderül, hogy hosszú távon akár az emberre nézve is veszélyes egészségkárosodást okoznak. Sajnos ezek a vegyszerek nem szeletívek, azaz nemcsak a szúnyogokra, de az összes rovarra (pl. a beporzó méhekre) is hatnak, gyakorlatilag a teljes táplálékláncra! A fecskék állománycsökkenésének egyik oka is a szúnyogok elleni vegyszeres irtásra vezethető vissza. A szúnyoglárvák ellen a biológiai védekezés hatékony, de kétségtelenül drágább a Bacillus thuringiensis israelensis (Bti) alkalmazása. A helyes időben elvégzett biológiai védekezés csökkentheti a kifejlett szúnyogok számát, és a vegyszeres védekezést hatékonyabban és környezetkímélőbben lehetne elvégezni.