Sörárpatermesztés – a versenyképesség határán

Furcsa és méltatlan szerepet játszik az utóbbi évtizedekben az árpatermesztés Magyarországon. A vetésterület alig 300 000 ha, amelyből 220 000 ha az őszi, 80 000 ha tavaszi árpa.

A statisztikai adatok persze soha nem pontosak, mert ezt a növényt vetik ősszel tervezés nélkül, vetik tavasszal hiánypótlásra kifagyások helyére, és vetik nem titkolt szándékkal sörárpa céljára is. Az árpatermesztés szándékát erősen befolyásolja a sertéstartás mindenkori színvonala, hiszen ha „felszálló ágban” van a disznó, akkor van ára az árpának, és keresik is. Olyan ez a haszonnövény, amelynek termesztésére nem kell különösebben felkészülni, nem kell beruházni, hiszen a kalászos technológia és annak gépei tökéletesen garantálják az eredményességet, ha az időjárás is akarja. Más kérdés a növény versenyképességének mindenkori megítélése a többi haszonnövénnyel összevetve, illetve a vetésszerkezeti törvényszerűségek közé történő illeszthetősége. Esetenként pedig a szerényebb költségei is motiválhatják a termesztését, és ha sikerül jó évjáratba „belenyúlni”, akkor a próbálkozás tartós szimpátiává nőheti ki magát. Egy dolgot – a termőhelyet – nem szabad szem elől téveszteni, hiszen a Dunántúl nyugati részei és az észak-magyarországi területek adják a legjobb sörárpát, és ott érhetők el a legmagasabb termésátlagok is. Ezeken a vidékeken találhatók azok a termelők, akiknél az őszi/tavaszi árpa állandó vetésszerkezeti szereplő, leginkább azért, mert jó termőhelyi viszonyok mellett olyan bevált technológiát alkalmaznak, hogy azzal évről évre elérik a sörárpa minőséget. Ebből következik, hogy vannak gazdaságok, ahol kifejezetten a sörárpa termesztése a cél, ennek megfelelően szerződnek, választanak preferált fajtákat, és követik a technológiai előírásokat.

A sörárpa prémium termék

Az időjárás szerepe a sörárpatermesztésben ugyanakkor sokkal hangsúlyosabb, mint a takarmányárpa tekintetében. A mind kedveltebb őszi sörárpák egyre stabilabbak, egyre nagyobb mennyiséget adnak a söriparnak, és a termesztésük talán biztonságosabb is. Nem volt ez mindig így, hiszen azelőtt a korai vetésidőt, a kiegyenlített csapadékelosztást igénylő és több technológiai buktatóval termeszthető tavaszi árpa uralta a sörárpapiacot. Igaz, akkor megalkuvó módon viszonyult a söripar a termékhez, szerényebb minőségi paramétereket támasztottak, és minden mennyiséget átvettek. Az már a felvásárló dolga volt, hogy a rostán kieső mennyiséget kinek és mennyiért értékesítette takarmányként, de abban is volt üzlet, s nem is kevés. Mára kiegyenlítetté vált az őszi/tavaszi arány, hiszen egyértelműen a sörárpa minőségi paramétereknek megfelelő tételek felvásárlása történik csak meg. A magas osztályozottsági értékek – a hasas árpa – mellett az alacsony fehérjetartalom dönt a kereskedők és a malátagyárak szempontjából. A minden tekintetben kiváló sörárpa előállítása – azért, valljuk be – nem is olyan egyszerű feladat, hiszen ez erősen időjárásfüggő. Ám van egy – a termelők számára nagyon szimpatikus – menekülő útvonal, amely a takarmány célú értékesítés. A hazai sertéságazat „feltámadása”, a kifejezetten erős exportlehetőségek kedvet csinálnak az árpatermesztéshez, hiszen a takarmány célú árpa értékesítési ára gyakran megközelítheti az alacsonyabb/bonifikált sörárpa árakat. Pedig Európa-szerte kevés a sörárpa, nincsenek jelentős tartalékok, így a minőségi árpának – különösen, ha az preferált fajta – viszonylag magas is az átvételi ára. Egész Európában csökkent a sörárpa vetésterülete az elmúlt időszakban, tehát nemcsak Magyarországon, aminek oka elsősorban a termelési költségek – az energia, a növényvédő szerek, a műtrágyák árának – emelkedése. Valamelyest persze a sörfogyasztási szokások változása is befolyásolta ezt a folyamatot, hiszen alapanyag tekintetében megjelent a kukoricagríz, a termékeknél pedig a versenytársként kezelhető alacsony alkoholtartalmú gyümölcsös, valamint a búzából készített sörök. Ma már a privatizált és az európai vérkeringésbe bekapcsolt korábbi magyar söripar teljesen nyugati mintára dolgozik, ami teljesen más követelményrendszert támaszt a sörárpával szemben. Ezt nem mindenki tudja és nem is akarja felvállalni. Nem véletlen tehát, hogy a hazai árpa vetésterület mintegy harmadán, mintegy 100 000 hektár területen évente átlagosan 120 000 tonna sörárpát termelnek, amely a teljes árpatermelés 10-12%-a, a magyar sörárpatermelés mintegy 40%-a pedig exportra irányul. A termésszint éves viszonylatban nagyon nehezen becsülhető, ill. tervezhető. 2016-ban amellett, hogy rendkívül jó minőségű árpát takarítottak be általában a gazdák, a kirostált/kikészített sörárpa terméshozam is rekordszintet ért el, hektáronként 4,8 tonna/ha volt az átlag. Ez az érték mintegy 9%-kal haladja meg az előző évit, míg az előző öt év hozamánál 25,2%-kal kedvezőbb.
 

A termelés költségei és az árak

A sörárpa termesztése nem kíván különleges technológiát, bár a pro termesztők ezt bizonyosan vitatják. Az őszi sörárpa termesztéstechnológiája talán egyszerűbb, rutinból történik, ahogyan az őszi kalászosoké általában, és kevesebb kockázati tényező játszik szerepet. Minden munkafázisra jut idő, minden technológiai elem végrehajtható megfelelő időpontban, legfeljebb a telelés válthat ki izgalmakat. A tavaszi sörárpa már sokkal nagyobb kihívást jelent, hiszen leggyakrabban ősszel, kukorica után a szárat zúzást követően beszántják, tavasszal pedig a simítózott területre kiszórják az alapműtrágyát. Ha az időjárás kedvez – és nem tolódik ki a tél, sok csapadékkal –, jöhet a magágykészítés, a vetéssel egybekapcsolva. A korai vetés hangsúlyos, hiszen a túl késői rontja a terméskilátásokat és az osztályozottságot, a szárazság beköszönte miatt. A növényvédelem a száraz évben is elengedhetetlen, a vetésnek részesülnie kell egy gombaölőszeres és rovarölőszeres permetezésben, és nem maradhat el a gyomirtás sem. Csapadékos években természetesen kétszeri védekezést kell alkalmazni a gombabetegségek ellen. Átlagos évjáratokban a termelési költségek szintje 180–200 ezer Ft/ha körül alakul, amely tartalmazza a talaj-előkészítés, a tápanyag-visszapótlás, a növényvédelem, a betakarítás költségeit, de még a földbérletet is. Az értékesítési ár, több év átlagában 40 000–50 000 Ft/t között mozgott, pontosabban a minőségtől, fajtától és a szállítás idejétől függően ennyiért lehetett a terményt eladni. A sörárpatermelők egész évben optimisták, azonban gyakran okoz csalódást a végjáték, mert jó az osztályozottság, vagy a fehérje, és mégsem sikerül jó árakat elérni, sőt gyakran „csak” takarmányként lehet az árpát eladni (ami néha nagyon közel van a sörárpa árhoz). Amikor kiderül, hogy a termények háziversenyében a sörárpa az utolsó helyet foglalja el, akkor be kell érni az árpatermesztés szakmai előnyeivel, a vetésváltás szakszerűségével. Egyébként pedig, látva az európai tendenciákat – jelenleg éppen a keresettséget –, továbbra is bíznak az érintettek a piaci lehetőségekben, és a következő évben is szerepel a vetésszerkezetben az árpa. Ha sikeres az év, és 6 t/ha körül alakul a sörárpa átlagtermés, akkor még a hagyományos árpatermesztő nemzetekkel – németekkel, lengyelekkel, csehekkel – is felvesszük a versenyt.

Hogyan foglal állást a legnagyobb hazai termeltető? A régiós sörárpa-termeltetési stratégia céljaiba és gyakorlatába az Axereal Hungary Kft. néven működő magyar termeltető cég területi képviselője, Nemessályi Ákos sörárpa-termeltetési szakértő avat be. Az előzetes felmérések szerint a termeltetés volumene nem változott 2017-ben sem, bár enyhe vetésterületi növekedés és annak hozadéka kívánatos lenne. Ezt a cég már most is segíti, a területi képviselők számának bővítésével. A tavalyi év tapasztalatait mindenképpen értékelni kell, és a tanulságokat is le kell vonni – mondja a szakértő. Szerencsére nem kell szégyenkezni, hiszen elsősorban az őszi sörárpák mennyisége és minősége is nagyon jó volt, amiből a hazai malátagyár mellett francia exportra is jutott. A tavaszi sörárpa már nem volt ilyen jó, hiszen a betakarítás előtt megáztak az állományok, és csíravesztéssel kellett számolni. A gyakorlat az, hogy ma már fele-fele arányban sikerül az őszi és tavaszi sörárpa felvásárlása, de a vetésterületi arányokból az következik, hogy hamarosan az őszi sörárpa veszi át a főszerepet. Ennek oka a termelési biztonságban keresendő, hiszen kevesebb kockázat mellett döntenek a termelők, amellett, hogy a termésszintek is magasabbak az őszi sörárpafajták esetében. Tendencia tehát – és a szakember is erre buzdít –, hogy lehetőleg kurrens ősz sörárpafajtákat vessenek a termelők, aztán az évjárat majd eldönti a sörárpa sikerét, ellenkező esetben pedig takarmányként is értékesíthetik. Az európai kereslet egy idő óta állandósult, keresletnövekedés csak lokálisan alakulhat ki, amennyiben vagy a tavaszi, vagy az őszi sörárpa tételeknél – az időjárásból eredően – betakarítási, ill. csíraprobléma adódik. A malátagyárak teljes kapacitással dolgoznak, tehát a sörárpa volumen növelése egyelőre nem reális cél. Az árak tekintetében a 2015. év volt a legjobb, aztán 2016-ban mintegy 5 000 Ft/t árvisszaesés volt tapasztalható. Ez számszerűen kifejezve őszi sörárpa esetében 130 €/t, míg a tavaszi sörárpáknál 140-145 €/t felvásárlási árat jelentett. Az idei évben várhatóan hasonló árakra lehet számítani, kiváltképpen a tavaszinál, ahol a múlt évi készletek szerényebbek. Az őszi fajták tekintetében nincs változás, legfeljebb annyi, hogy a Vanessa kikopik a kínálatból, míg a tavaszi kínálatban megjelenik egy új fajta, a Planet, amelyhez nagy reményeket fűznek a malátázók. A tavaszi árpa vetésterülete viszont vélhetően megközelíti országosan az 50 000 hat. Ugyanakkor az őszi árpa vetése is nagyon népszerű, amiből érdemes a fent említett tanácsot megfogadni, és a keresett sörárpafajtákat vetni, aztán a többi majd kiderül a felvásárlásnál, hogy milyen áron, milyen célra és mennyit érdemes értékesíteni. A sörárpatermesztés és általában a kalászosok népszerűsége csökken, hiszen nem tudják állni a versenyt az olajosokkal, de még a kukoricával sem, márpedig a jövedelmezőség döntően esik a latba. Szerencsére a vetésváltási gyakorlat és a diverzifikációs szemlélet megköveteli a növényváltást a haszonnövények termesztésének sorában. Ez teszi lehetővé a kisebb jövedelmezőségű, de szükséges növények termesztését – fejezi be a rövid összegzést Nemessályi Ákos.

Meglepetésekre mindig lehet számítani

Akármilyen rutinos sörárpatermesztő is valaki, bármennyire alkalmazkodik is a termesztési körülményekhez, biztosra nem mehet. Az időjárás más kultúrák esetében is meghatározó egy-egy évjárat alakulására, de a sörárpa esetében egy elkövetett technológiai hiba, a kevésbé jó fajtaválasztás és a kedvezőtlen csapadékeloszlás megpecsételheti a minőség sorsát. A minőség pedig kritérium – ami 10% alatti fehérjét, 80% osztályozottságot (a 2,5 mm-es osztályozó lemezen fennmaradó teljes értékű árpa) ír elő –, amelyet nagyon könnyen el lehet bukni, ha csak egy kicsit is szélsőségesek az időjárási paraméterek. Szerencsére a már említett menekülő útvonal az értékesítésben sok mindent megold, különösen akkor, ha a takarmányárpa keresett, és magas az ára. Ilyen alternatív értékesítési lehetőség nem minden haszonnövénynél adódik, és talán ezért is vállalják a termelők a sörárpa termesztését. A bátrabbak szerződéssel, az óvatosabbak inkább a végeredményt követően döntik el, milyen célú értékesítést választanak a minőség ismeretében. A célirányos sörárpatermesztés vetésterülete ezzel együtt állandósult, vagy inkább egy kissé zsugorodik, de éppen az alternatív értékesítési lehetőség miatt megszűnni talán soha nem fog, sőt, időnként akár növekedhet is – az anyagi érdekeltség és a malátagyárak kapacitása függvényében...

SZERZŐ: NZ.

Ezeket olvasta már?

Befejeződött a nyári kalászosok és a repce aratása
A kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére exportra is bőven jut több millió tonna áru.
Eddig nem volt jellemző ekkora kár!
Csak a mezőgazdaságban 200 milliónyi bejelentés a gazdáktól.
A karbamid nitrogénvesztesége 64 százalékos is lehet
Számos tényező segíti elő a karbamid átalakulását, de tehetünk a nitrogénveszteség ellen.
Öntözés híján rohamosan veszítjük el piacainkat
Idén tavasszal 1955 óta a 6. legszárazabb egyéves időszakot éltük meg. Mi a teendő?