A rézsűgyepesítés

A Pannon régió növényeinek genetikai hasznosítása során az egyik kutatási terület a rézsűgyepek és gyepesítési technológiák irányába indult el. A települések és a településeket összekötő úthálózatokat határoló rézsűk ökológiai szempontból rendkívül fontosak, mivel mérséklő pufferzónaként tompítják az utak káros hatásait (pl. talajszennyezések) a természetes és mesterséges (pl. szántóföldek) környezet felé.

A rézsűk akkor tudják legmegfelelőbben és hosszabb ideig ellátni ökológiai feladatukat, ha a természetes élőhelyeket mintául véve nagyobb fajszámban – az adott élőhelyhez adaptálódott fajokkal – alakulnak vagy alakítjuk ki növényzetüket. A ritkább kísérőfajok virágai egymást időben felváltva, hosszú hónapokon át jelentős díszítőértéket adnak a rézsűknek. Itt nem cél szelekcióval a genetikai sokféleség leszűkítése, hanem éppen annak fenntartása, hogy a fajok egyedeinek is a környezeti hatásokkal szemben nagyobb változatosságból legyen lehetséges a stresszfaktorokra a válaszadás (a növények képesek legyenek tolerálni a kiültetési hely abiotikusstressz-hatásait, illetve megfelelő vegetatív növekedéssel megfelelő takarást alakítsanak ki a kiültetési felületen). Fontos továbbá, hogy a virágzási tulajdonságok (pl. virágzási idő) is minél inkább egymást kiegészítők legyenek a vizsgálandó fajoknál és a fajok egyes egyedeinél is. Manapság a kereskedelemben elérhető, gyepesítéshez használt magkeverékek többségét nem Magyarországon állítják elő, nem hazánk klimatikus viszonyainkhoz alkalmazkodott egyedekről származnak, így megtelepítésük és fenntartásuk komoly nehézségekbe (pl. gyakoribb öntözés a nagyobb vízigény miatt) ütközik. E gond megoldására a régiók szerinti élőhelyre és talajadottságra szabott, viszonylag nagyszámú kísérő fajt tartalmazó magkeverékek összetételének meghatározása, szaporítástechnológiájának a vizsgálata lett célul kitűzve.

A rézsűk gyepesítéses vizsgálata esetén első lépésként a kutatók felkeresik a természetes szikes, homok- és lösztalajokon kialakult száraz, félszáraz fajgazdag gyepközösségeket, megvizsgálják a mintául szolgáló főbb természetes társulásokat (pl. fajösszetétel alapján), amelyeket külön specifikálnánk az ország főbb régiói szerint. Nagyobb (10-20) fajszámú rézsűk kialakításához megtörténne a megfelelő élőhelyekről a propagulumok (magvak és termések) begyűjtése, azok fajra szabott szaporítástechnológiájának kidolgozása, kompetíció- (versengés-) és stressztolerancia-vizsgálata (pl. hő, szárazság, só), majd a termelés alapjául szolgáló törzsültetvény kialakítása. A toleranciatartomány növelése érdekében gyökérkapcsolt (mikorrhiza) gombafajok vizsgálata és alkalmazása történne, amit a gombapartnerek szaporítástechnológiájának kidolgozása követne. A kutatócsoport vezetőjével, Papp Lászlóval készült interjú során magáról a kutatásról, a célkitűzésekről, lehetőségekről és kihívásokról is szó esett:

– Azok a növények, amelyekkel a kutatócsoport foglalkozik, a Pannon flórának a részei, és elsősorban az Alföld erősen száraz, szikesedő területeiről származnak. Ezek főként színpompás növények lennének, amelyek szemet gyönyörködtetőek, és fontos kritérium az ökológiai szempont is, azaz hogy rovaroknak, elsősorban a méheknek táplálkozóhelyei legyenek. Azért őshonos növényekkel foglalkozunk a bevált nemzetközi magkeverékekkel szemben, mert az a tapasztalat, hogy az első egy-két évben ezek a keverékek még valamennyire működnek, de hamar kikopnak, mert a magyarországi nyarak szélsőségesen szárazak lehetnek. Ezért fontos és érdemes ebből a tájegységből választani ilyen növényeket, mert ezek hosszú távon is megmaradnak, az itteni flóra részei, és természetvédelmi és ökológiai szempontból is fontosak a mezőgazdaság számára, például az előbb említett rovarok is hamarabb megtalálják, mint a számukra tájidegeneket.

– Mit értünk rézsűgyepek alatt? Miért a rézsűgyepesítést kutatják?

– Azért ez a neve a kutatócsoportnak, mert elsősorban az utak, autópályák széli füves részek, árokpartok füvesítésével foglalkoznánk. Ettől persze távolabbi területekben is gondolkodunk, tehát az autópályáktól picit eltávolodva bizonyos szántóterületek gyepesítése is a mi feladatunk. Azért fontos ezeknek az építkezésekkel keletkező útszéli területeknek, rézsűknek a füvesítése, beborítása, hogy lefedjük őket. Egyrészt hogy kevésbé legyenek gyomosak, például a parlagfű is kisebb mennyiségben jelenjen meg, valamint, ha az ember ezeken az utakon több órán keresztül halad, akkor adjon számára egy kis élményt is a föld, a szántóföldi felhasználás mellett. Képzeljük el, hogy haladunk az autópályán, ami egyébként elég unalmas szokott lenni, és mind a két oldalt lehet, hogy nem is látjuk a pályáról, mert mindkét oldalt zöld rézsű veszi körül. Ez a kutatás azt is jelentheti, hogy a későbbiekben ehelyett virágzó színpompás rétet vagy mezőt láthatunk.

Őshonos növényekkel foglalkozunk a bevált nemzetközi magkeverékekkel szemben

 


Egy idő után az ország különböző részein az adott régióra szabott ajánlásokat és keverékeket is lehetne javasolni

 
Őshonos növényekkel foglalkozunk a bevált nemzetközi magkeverékekkel szemben

 
Egy idő után az ország különböző részein az adott régióra szabott ajánlásokat és keverékeket is lehetne javasolni

– Ez jól jellemezheti az adott tájat, amin keresztülhaladunk, ha jól értelmezem?

– Igen, abból a régióból származó és ugyanoda telepítendő növényeket értjük ez alatt. Később távlati célunk az is, hogy ha növeljük a régió méretét, amiben dolgozunk, akkor más régió növényeit is beemelhetnénk, és szükség esetén azokat a saját régiójába telepítenénk vissza. Egy idő után terveink szerint olyan naggyá fejlődne ez a projekt, hogy már az ország különböző részein az adott régióra szabott ajánlásokat és keverékeket is lehetne javasolni. Ezt úgyis lehet értelmezni, hogy nem csak a növényeket kutatjuk, hanem magát a módszertant, ahogy egy-egy flórának az elemeit erre a célra lehet használni. Ezeknek a növényeknek a gyűjtési technológiáját, szaporodásbiológiáját és magát a termesztéstechnológiáját is értjük ez alatt. Most elsősorban a Nagykunság területeiről gyűjtünk, ugyanúgy nagyon száraz területekről, természetvédelmi oltalom alatt nem álló területekről. Ott, ahol szembetűnő, hogy erősen száraz, kitett, főleg délies oldalakon élő növényekről szedjük a magokat.

– Hogyan zajlik maga a gyűjtés?

– A gyűjtés során bizonyos fajokat egyesével, kézzel gyűjtünk be. Így jobban megismerjük az adott növényt, az érettséget, fejlettséget jobban látjuk, ilyenkor már jobban látszik a későbbi csírázási arány is. A továbbiakban persze gépesítve folytatjuk, mert úgy sokkal nagyobb mennyiségben tudunk majd szaporítóanyagot begyűjteni. Ezek a gépek úgy működnek, mint egy kis kombájn, damilos vagy kefés hengerrel rendelkeznek, ami begyűjti a magot, mint egy kombájnasztal. Nagyon izgalmas az, hogy a gyűjtési technológia alapján is szelektáljuk a növényeket. A magok tisztítása a gépi gyűjtés esetén hosszadalmasabb folyamat, mint a kézi begyűjtésnél, viszont így nagy mennyiségben lehet gyűjteni. Még egy hátrányt szeretnék megemlíteni a gépesítés során, ha egy időben vagy több lépésben gyűjtünk, akkor olyan magokat is beseper a gép, ami még nincs megérve.

– Hogyan lesz ebből nagyüzemi magtermesztés, -termelés, ha sikerül jó eredményeket mutató fajokat összegyűjteni?

– Fajonként kialakításra kerül egyegy parcella, aminek a gépi begyűjtése során hozzuk létre a szuperelit magokat, ez lesz a kiindulási anyag. Ennek az első begyűjtéséből fog származni a terv szerint az a szaporítóanyag, amiből meg lehet alapozni a nagyméretű táblákon történő vetőmagtermesztést is. Ezek jelenleg is Magyarországon honos növények, amelyeknek termesztéstechnológiája még nem alakult, nem is alakulhatott ki.

– Mikorra lesz ebből üzemi termelés?

– Az üzemi termeléshez és az üzemi technológia kialakításához pár évre lesz még szükség, mert a genetikai állományukat tekintve a növényeink nagyon diverzek, tehát különbözőképpen működnek, mint mondjuk egy termesztett gabona, akár a búza. Ott egyöntetű a mag- és a termesztéstechnológia. A művelet így is sikeres lehet, mert az előzetes kutatások alapján látjuk, hogy üzemi körülmények között több faj is jól termeszthető. Már sok fajt kiszűrtünk, ami üzemi körülmények között vagy nem termeszthető, vagy a magvetést egyszerűen nem tudjuk megoldani. Néhány év kell, hogy kipróbáljuk mindezt azokkal a gépekkel is, amiket adott esetben egy gazdálkodó használ.

Az interjú során dr. Orlóci László, az ELTE Füvészkertjének igazgatója, a program szakmai vezetője kérdezett. Válaszolt Papp László, az ELTE Füvészkert botanikusa, a Rézsűgyepesítés kutatócsoport témavezetője.

SZERZŐ: MAGYAR NIKOLETT

Ezeket olvasta már?

A Pannon régió növényeinek genetikai hasznosítása
Agrárinnovációs projektünkben a Kárpát-medence növényeinek genetikai hasznosítását célozzuk.