Olajos magvak – stabilan a dobogón!

Az OTP Agrár szakértői a napraforgó és a repce jövőbeli termelési lehetőségeit vizsgálva megállapították, hogy a hazai termőhelyi adottságok és termelési kultúra jó kiinduló alapot jelent a további fejlődéshez. Ha emellett a hazai feldolgozóipar is erősödik, valamint a kedvező piaci és agrárpolitikai környezet megmarad – mindez a jövedelem újabb bővülését is magával hozhatja!

Az olajos magvak ma a magyar mezőgazdaság „nagyüzemi” növényeinek számítanak, hiszen a környezeti és talajadottságok és a gazdasági tényezők egyaránt – s szerencsés esetben hosszú távon is – megfelelnek ezeknek. Egyre nagyobb kihívást jelent viszont az időjárási szélsőségekhez való alkalmazkodás, ráadásul a magasabb jövedelemhez itthon is fejlett technológiára és korszerű szaktudásra lenne szükség. A világ szántóterületének kétharmadán gabonát és olajnövényt termesztenek – és az európai vetésterület nagy vonalakban szintén alkalmazkodik e globális trendhez. Az utóbbi kultúrát tekintve világszinten a szója a győztes, amit a repce és napraforgó követ. Az EU-ban a szója – egyelőre (?) – marginális szerepet játszik.

Az Európai Bizottság adatai szerint a világ napraforgómag-termelésének mintegy felét Ukrajna és Oroszország, egyötödét az Európai Unió, 7 százalékát Argentína, 5 százalékát pedig Kína adja. A globális termelés 2018-ban 52,5 millió tonna volt, és a Bizottság prognózisa szerint a jövőben a termelés lassú növekedésével lehet számolni. Az EU-s termelés részaránya eközben – szintén mérsékelten – visszaesik.

A repcekereslet az utóbbi években változatosan alakult: 2014-ig töretlenül nőtt, megközelítve a 70 millió tonnát, ami 19 százalékkal haladta meg az öt évvel korábbi mennyiséget. Ezután, a folyamatos csökkenést követően, 2016ban 63 millió tonna repcét takarítottak be, miközben az unióban a termelés évek óta jellemző csökkenése azóta is tart – s jelenlegi eredménye legfeljebb évi 21-23 millió tonna körül alakul. A világ hat vezető repcetermelő országa, ill. közössége – Európai Unió, Kanada, Kína, India, Ausztrália és Ukrajna – együtt a világ össztermése felét produkálja.

Kis magvakkal – fajsúlyos szerepben

A hazai növénytermesztésben termőterületüket és jelentőségüket tekintve is a gabona után az olajos növények következnek, ami nem csoda, hiszen ezek ágazati eredménye 2010 után – az évek átlagában – jóval meghaladta a hektáronkénti 100 ezer forintot. Nem valószínű, hogy belátható időn belül döntően megerősödne a szántóterületért versenyző más kultúrák jövedelemtermelő képessége, így előbbiek „dobogós helyezése” hosszú távon is biztosítottnak látszik. Mindezt jól kialakított géppark és az ezzel együtt járó szakértelem is segíti.

A vizsgált két növényfaj hazai termelése még EU-s tekintetben is „fajsúlyosnak” számít, mert míg a magyarországi mezőgazdasági termékek az EU mezőgazdasági kibocsátásának tavaly 1,9 százalékát adták, addig az „EU-s” repce 2,6, ill. a napraforgó 18 százaléka magyar földben termett – ez utóbbi eredmény kontinens-szinten a 2. helyezést is jelenti!

Itthon a napraforgó vetésterülete az elmúlt tíz évben 524 ezer hektár és 704 ezer hektár közt változott, de általában bővült. Ugyancsak növekedett a repce vetésterülete, 167 ezer hektárról 307 ezer hektárra. E növények forgalmát a keresleti piac jellemezte.

Az olajnövények magyarországi átlaghozamai a két-három évtizeddel ezelőtti szinthez képest határozottan növekedtek. Az uniós csatlakozás előtt csupán négy termőévben fordult elő, hogy a napraforgó terméshozama meghaladta a két tonnát; a repcénél kétszer – s mindannyiszor a nyolcvanas években. 2004 után azonban már csak a napraforgó esetében volt egy év (2010), amikor a termésátlag e szint alatt maradt, míg 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban újabb csúcsokat ostromoltunk: a napraforgó hektáronkénti hozama megközelítette, illetve elérte a 3 tonnát, a repcéé pedig 3,6, 3,1 és 3,0 tonna szinten alakult. Ezzel legalább az olajos növények átlagtermése tekintetében lépést tartottunk a világban tapasztalható hozamnövekedéssel.

A kiváló eredményekhez a genetika fejlődése, a fajtaváltás is döntően hozzájárult. A napraforgó hazai vetőmagpiaca az elmúlt 10 évben a linolsavas, konvencionális hibridek (LO) mellett megjelenő magas olajsavas (HO) és a különböző herbicidtoleráns (HT) vetőmagvak megjelenésével teljesedett ki, ami egyben világszínvonalú kínálatot is jelent. Az utóbbi évek nemesítési eredményeinek köszönhetően jelentős változások következtek be a repcetermelés biológiai alapjaiban is, vagyis a genotípus előállítási módjában és értékmérő tulajdonságaiban. A hibridrepcék itthon is egyre nagyobb területet hódítanak meg maguknak, meghaladva a 80 százalék feletti részesedést.

Az olajos növények ágazati eredménye 2010 után – az évek átlagában – jóval meghaladta a hektáronkénti 100 ezer forintot

A termésingadozás piaci kockázatot jelent

A termésátlagok emelkedésével növekszik a kockázat, ami a termésingadozás képében jelenik meg, ráadásul itthon ez meghaladja az időjárási anomáliákkal magyarázható mértéket! Ugyanez ugyanilyen szintű jövedelem-instabilitást is jelent!

A hozamingadozásokban az időjárási tényezők mellett főleg a technológiai hiányosságok játszottak szerepet, főként az optimálisnál kevesebb műtrágya felhasználásával, de a növényvédelem hatékonyságán is lenne még mit javítani. A kisebb egyéni gazdaságok esetében a speciális szaktudás hiánya is gondot jelent, szintén a termelés kockázatát növelve.

A jövedelemkockázatban az értékesítési árak ingadozása is szerepet játszik, miközben az árakat döntően a piac jól ismert keresleti és kínálati viszonyai alakítják. Az olajosmagvak és származékaik piaci árait alapvetően a készletek és a főbb termelő és exportőr országok terméskilátásai, valamint a növényi olajok iránti globális kereslet alakítja. Az előrejelzések ugyanakkor azt valószínűsítik, hogy a következő években a korábbiaknál kevésbé kell számítani az árak nagy kilengéséire.


A hibridrepcék itthon is egyre nagyobb területet hódítanak meg maguknak, meghaladva a 80 százalék feletti részesedést

A repcemag esetében a tőzsdei árak határozzák meg a hazai áralakulást, miközben a napraforgómagot a nemzetközi jelentőségű árutőzsdéken nem jegyzik. Az olajos magvak ára az elmúlt 3-4 év során összességében inkább csökkent. Ugyanez nálunk is bekövetkezett: az Agrárgazdasági Kutató Intézet Piaci Árinformációs Rendszerének adatai szerint a napraforgómag a 2016. évinél 5 százalékkal volt olcsóbb 2017-ben, de az év első 25 hetében a tonnánkénti árak még így is stabilan 100 ezer forint felett alakultak! 2018ban azonban már csak 95 ezer forint körüli árak jellemezték a felvásárlást, ami egyelőre az idei év eddig eltelt heteiben sem változott. A repce esetében a hazai felvásárlási árakat nagyobb ingadozás jellemezte: az elmúlt négy évben a termelői árak jórészt 100 és 120 ezer forint közt alakultak. A kiadásokat vizsgálva az is kiderül, hogy a különböző termelők az olajos magvakat esetenként nagyon is eltérő költségen állítják elő: az egyes olajnövényfajokon belül a minimum és maximum értékek között akár két-háromszoros különbségek is jelentkeznek!

Kistermelők – hátrányban!

Az ágazat jövedelmezőségét a támogatási rendszer is döntően alakítja, amelynek a szántóföldi növénytermesztés a kiemelt kedvezményezettje. A támogatások ugyanakkor sokak szerint elkényelmesítik az ágazat szereplőit. Ez különösen a magasabb fajlagos támogatásokhoz jutó kisebb termelők esetében jelenthet veszélyt, mert míg a nagyobb gazdaságok rákényszerültek a korszerűbb gazdálkodásra való áttérésre, a kisebb üzemek ezt a lépést egyelőre elmulasztották, ami miatt 2020 utáni nehéz helyzetbe kerülhetnek.

A beruházási támogatási lehetőségeket leginkább a szántóföldi kultúrákat – így olajos növényeket is – termesztő gazdaságok használták ki. A mezőgazdaság egészében az uniós csatlakozástól kezdődően a traktorok teljesítménye közel egyharmadával, míg a kombájnoké mintegy ötödével növekedett.

A napraforgó viszonylag jól tűri a szárazabb időjárást, de a repce esetében felvetődik az öntözés szükségessége, miközben a precíziós gazdálkodás térnyeréséhez is elengedhetetlen az öntözésfejlesztés. A mezőgazdasági vízfelhasználásban azonban a legutóbbi időkig nem történt érdemi előrelépés, miközben a változás a jövőben e tekintetben nehezen lesz elodázható.


Az előrejelzések azt valószínűsítik, hogy a következő években a korábbiaknál kevésbé kell számítani az árak nagy kilengéséire

Az olajos növények termesztésével kapcsolatban is felmerül a termelés diverzifikálásának kérdése. A hazai agrárgazdaság termelési szerkezete meglehetősen egysíkú, a szántóföldi növénykultúrák 4,3 millió hektár területének mintegy felét a gabonafélék, közel egynegyedét pedig a repce és a napraforgó foglalja el. A hazai ökológiai és talajadottságok a jelenleginél jóval változatosabb növénytermesztést is lehetővé tennének, miközben az ágazati jövedelmezőségi viszonyok, a birtokszerkezet és a munkaerőhiány is a diverzifikáció ellen hat. A kisebb területeken gazdálkodók nem vásárolnak speciális gépeket, sokkal inkább az uniós szabályrendszer keretein belül egyszerűsítik a vetésszerkezetüket, ami így továbbra is a gabonafélék-napraforgó-repce hármas jegyében alakul. Jó hír viszont jövedelmi szempontból, hogy az utóbbi években a napraforgó hazai feldolgozása a másfélszeresére nőtt, miközben a repce kivitele csaknem megduplázódott.

FORRÁS: OTP SZUPERFARM

Ezeket olvasta már?

Az öntözés fejlesztésének lehetősége és iránya Magyarországon
Hazánk időjárása nagyon változó, ezért a szárazgazdálkodásra alapozott mezőgazdaság hullámzó gazdasági eredményt mutat.
A repce túlélése ősszel
A sikeres repcetermesztés alapja az egészséges, megfelelő tőszámban kikelt őszi állomány.
A Nufarmer Magazin 27. számának fő témája az őszi kalászosok és a repce (pdf)
Ingyenesen letölthető kiadványunk cikkeiből ötleteket meríthet az őszi munkálatok hatékony elvégzéséhez.
A repce fehérpenészes rothadása és fómás betegsége
Az őszi káposztarepce egyik legjelentősebb betegségeként a fehérpenészes rothadást tartjuk számon.