A napraforgó olajtartalmát meghatározó tényezők értékelése

Az integrált növénytermesztési rendszerek fejlődése alapjaiban megváltoztatta a szántóföldi növények termelésével kapcsolatos elvárásokat. A környezetorientált agronómiai tényezők kialakítása mellett a minőségi szemléletű termelés is elsődleges szerepet kapott.

Ez a folyamat az olajnövények, köztük a napraforgó termelési rendszerében is lejátszódott. A napraforgó olajából előállítható termékek számának a növekedése, az élelmiszeripari felhasználási lehetőségek bővülése egyre nagyobb elvárásokat támaszt a napraforgó olajtartalmát és olajminőségét illetően. A napraforgóhibridek olajtartalmát és zsírsavösszetételét a genetikai tényezők mellett az évjárati hatások és az agrotechnikai műveletek is jelentős mértékben befolyásolják.

Az elmúlt években a napraforgó nemesítésében végbemenő tudományos és technológiai előrehaladás jelentősen átalakította a napraforgóhibrid-használat tematikáját

Az elmúlt években a napraforgó nemesítésében végbemenő tudományos és technológiai előrehaladás jelentősen átalakította a napraforgóhibrid-használat tematikáját. A korszerű napraforgóhibridek esetében a potenciális olajtartalom megközelítheti a 60%-ot is. Az olajtartalom csökkenése napjaink napraforgó-genotípusainál elsősorban a termőhelyi körülmények, valamint az agrotechnikai hibák miatt következik be. A megfelelő hibridek kiválasztása nagy jelentőségű, mivel az olajtartalmat ez 30-40%-ban meghatározza. A technológiai hiányosságok olajminőség szempontjából főleg a speciális zsírsav-összetételű hibridek esetében hangsúlyosak (magas olajsavas napraforgóhibridek), azonban a hagyományos, linolsavas hibrideknél is fontosak. A hibridválasztás során fokozott figyelmet kell fordítani a termőhely minőségének megfelelő agrotechnikai szint kialakítására. A nagy olajhozam elérése legalább átlagos technológiai szint alkalmazását kívánja meg, mivel az országos hibridportfólióban szereplő, nagy teljesítőképességű hibridek csupán ebben az esetben tudják a genetikai potenciáljukat megközelíteni. Extenzív technológia alkalmazása esetén az olajhozam alacsonyabb, valamint az olajminőség is gyengébb.

Az évjárat hatása a napraforgó olajtartalmára és olajkémiai tulajdonságaira

A napraforgó beltartalmi paramétereinek alakulásában kiemelkedő szerepet játszik az évjárat, amely elsősorban a klimatikus tényezőkön keresztül fejti ki hatását (hőmérséklet, csapadék, páratartalom). A napraforgó adaptív növény, ezért a vízhiány, a hőmérsékleti anomáliák a vegetációs periódus első szakaszában kisebb jelentőségűek; az időjárási tényezők olajtartalmat és minőséget meghatározó szerepe inkább a növény fenológiájának generatív szakaszához kapcsolható. A betakarításkori olajtartalom kialakulásában meghatározó szerepe a virágzáskori megvilágításnak és hőmérsékletnek van. A nagyobb napfénytartam és a magasabb hőmérséklet elősegíti azokat a virágzáskori biokémiai folyamatokat, melyek az olajtartalom beépülését generálják. Hűvös, borult időjárás esetén az olajtartalom csökkenésével kell számolni. A magas olajsavas (HO) napraforgóhibrideknél az olajsav beépülése miatt ez a tényező még markánsabban jelentkezik, amit a vetésidő helyes időzítésével elő lehet segíteni. A csapadékos, párás évjáratokban az állományban kialakuló, kórokozók számára kedvezőbb mikroklíma következtében a növények szöveti szerkezetének fokozott sérülését okozó gombakártétel szintén gátolja az asszimilációs folyamatokat (pl. a lombozat egy részének pusztulása), ami az olajbeépülés ellen hat.

Az agrotechnikai tényezők hatása a napraforgó olajtartalmára és olajösszetételére

A szántóföldi növénytermesztés gyakorlatában a kedvező évjárati és termőhelyi hatások fokozását, valamint a kedvezőtlen hatások csökkentését a termelés során az agrotechnikai elemek okszerű, fegyelmezett kivitelezésével lehet elérni. Ugyanez az elv a napraforgó olajtartalmának alakulására nézve is igaz. A napraforgó-genotípusok genetikailag determinált olajtartalmának minél hatékonyabb kihasználásában az agrotechnikai tényezőknek jelentős szerepe van. Természetesen az olajtartalom önmagában nem jellemzi az olajtermelés hatékonyságát, mivel alacsony termésmennyiség esetén a magasabb olajtartalom is csökkent olajhozamot képes csupán produkálni. Meg kell találni tehát azokat az agrotechnikai optimumokat, melyek segítségével a termésmennyiség és az olajtartalom növelése egyaránt maximalizálható. A kísérleti eredmények alátámasztják, hogy a vetéstechnológia, a tápanyagellátás és a növényvédelem jelentős mértékben képes módosítani a napraforgó olajtartalmát, ugyanakkor közvetve az elővetemény-megválasztás, a talajművelés és a betakarítás előkészítő műveletei is befolyásoló tényezők. Az olajhozam kialakulásában meghatározó hatása a termésmennyiségnek van, az olajtartalom kisebb jelentőséggel bír.

1. ábra. A tápanyagellátás hatása a napraforgó olajtartalmára (Debrecen-Látókép, 2016)

2. ábra. A tápanyagellátási modellek hatása a napraforgó olajtartalmára (Debrecen-Látókép, 2016)

A napraforgóhibridek olajtartalmát a vetési paraméterek közül elsősorban a tőszám és a vetésidő befolyásolja. Szárazabb és átlagos csapadékellátottságú évjáratokban tőszámnövelés hatására az olajtartalom növekedése figyelhető meg 35 000-75 000 tő/ha tőszámsűrűség között, ugyanakkor a növekedés üteme a tőszám növelésével csökken. Csapadékos évjáratokban az olajtartalom növekedése alacsonyabb mértékű. Tőszámváltozás hatására az olajhozam a termésmennyiség változásának trendjét követi. Száraz tenyészévekben a tőszámnövelés hatására nagyobb olajhozam érhető el (55 000-65 000 tő/ha), csapadékos évjáratokban ezzel szemben alacsonyabb tőszámnál maximalizálható az olajhozam (45 00055 000 tő/ha). A vetésidő elsősorban az olajbeépülés folyamatát befolyásolja. Kísérleti eredmények alapján megállapítható, hogy a vetésidő olajtartalmat meghatározó hatását az állományban fellépő vetéskori és virágzáskori időjárási anomáliák determinálják. A napraforgó számára optimális, április közepi vetésidő átlagos évjáratokban biztosítja a legnagyobb olajtartalom kialakulását, ami mellett a termőképesség és általa az olajhozam is maximalizálható. A napraforgóban alkalmazott fungicides növényvédelem kedvező hatást gyakorol a termésre, és közvetve hatást gyakorol az olajtartalomra és az olajhozamra is. A gombakórokozók mérsékeltebb fellépése nem okoz nagy terméskiesést, ugyanakkor az olajtartalmat csökkentő hatása jelentős lehet. Súlyosabb esetben tányér alatti szártörés is kialakulhat, és amennyiben ez az olajbeépülés befejeződése előtt következik be, abban az esetben nagyobb mértékű olajcsökkenést okozhat. A fiatalkori, 8-10 levélpáros állapotban elvégzett gombaölőszeres védekezés eltérő évjáratokban egyaránt olajtartalom-növekedést eredményez, ami a csapadékos években a legnagyobb. A második, virágzáskori védekezés során mérsékelt olajtartalom-változás figyelhető meg. Csapadékos évjáratban a második kezelés hatékonysága is jelentős. A kiváló természetestápanyag-feltáró képességük következtében a napraforgó-genotípusok kisebb mértékű tápanyag-reakciót mutatnak az olajtartalom tekintetében. Harmonikus tápanyagellátás esetén, az N30-60+PK tápanyagdózisnál nagyobb adagok szignifikáns olajtartalom-növekedést nem idéznek elő (1. ábra). A nitrogén túlzott, egyoldalú adagolása pedig az olajtartalom csökkenésével jár. Harmonikus NPK-tápanyagellátás esetén ez a tendencia kevésbé érvényesül. Megfelelően adagolt NPK-tápanyag-visszapótlás során, az egyoldalú tápanyagellátási gyakorlattal szemben termésnövekedés tapasztalható, igazolva a foszfor és a kálium kiemelkedő szerepét (2. ábra). Az olajtartalom növelésében és olajminőség javításában a bór szerepe meghatározó. A technológiai fegyelem betartása a betakarítás során is elengedhetetlen. A deszikkálás időzítése is hatással van az olajtartalomra. A fiziológiai érettség kialakulása előtt alkalmazott kezelés leállítja a növények olajbeépülési, kaszattelítődési folyamatait, ami a termés nagyságát és az olajtartalmat is csökkenteni fogja. A virágzást követően az olajbeépülés rendszerint az 5-6. héten fejeződik be, emiatt a deszikkálás alkalmazását is ehhez kell igazítani.

A napraforgóhibridek olajtartalmát a vetési paraméterek közül elsősorban a tőszám és a vetésidő befolyásolja

A napraforgó olajtartalmának alakulásában a további agrotechnikai elemek közvetett módon, de befolyással bírnak. A napraforgó termesztésében ki kell emelni a vetésváltás szerepét. A kórokozók fokozottabb megjelenésének és terjedésének kedvező körülményeket teremtő elővetemények a kártétel miatt olajtartalom-csökkenést eredményeznek. Az okszerű vetéstechnológiai rendszer kialakításakor érdemes kitérni a klasszikus vetési paraméterek optimalizálásán túl a vetést megelőző tavaszi talajművelés fontosságára is. Hiábavaló lehet a napraforgó vetéstechnológiájának szakszerű kialakítása, amennyiben nem megfelelő a talaj és a magágy minősége. A kedvezőtlen talajállapot gátolja az intenzív fiatalkori növekedést és a megfelelő gyökérképződést, ami szintén termés- és olajtartalom-csökkenéshez vezet.


A technológiai fegyelem betartása a betakarítás során is elengedhetetlen. A deszikkálás időzítése is hatással van az olajtartalomra

Köszönetnyilvánítás: A publikáció elkészítését az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

 

SZERZŐK:
DR. SZABÓ ANDRÁS ADJUNKTUS
DR. DÓKA LAJOS FÜLÖP ADJUNKTUS
DR. SZABÓ ÉVA ADJUNKTUS
DE MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezeket olvasta már?

Miért érdemes durumbúzát termelni?
A durumbúza kurrens, kül- és belföldön keresett termény, kiszámítható piaccal, magas átvételi árakkal.
Távolabb látni az illúzióknál – a 2019-es őszi búza nitrogéntrágyázási kísérleteink első eredményei
A búzatermesztés tudománya, gyakorlata folyamatosan változik.
A napraforgó rovarkártevői
A klímaváltozás által okozott növényegészségügyi helyzet új megvilágításba helyezheti a napraforgó kártevők elleni védelmét.
Az évjárat, a genotípus, az elővetemény és a tápanyagellátás hatása az őszi búza minőségére
Az őszi búza termesztése során a legnagyobb termésátlagokat kívánjuk elérni a lehető legkisebb ráfordítással.