Lemaradunk, ha megmosolyogjuk

Paradigmaváltásnak vagyunk tanúi, bebizonyosodik, hogy ma már a fenntarthatóság hatékonysággal párosul. Napjainkban már nincs alapja annak a félelemnek, hogy egy gazdaság csak akkor tud pénzügyileg is hatékony lenni, ha környezetterhelő technológiát követ. A biogazdálkodás minden ágazatban tud alternatívát felmutatni úgy, hogy nem rombolja a környezetet – hangoztatja dr. Drexler Dóra. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet vezetője szerint nagy növekedési potenciál, így jövedelmező gazdálkodási perspektíva rejlik az ökogazdálkodásban.

Éves szinten 10%-os növekedés

– Nyugaton már igen, de nálunk még nem annyira látszik, hogy elsöprő lenne az ökológiai gazdaságok megjelenése. Hadd legyek provokatív: lesz-e valaha Magyarországon is több mint hobbi a biogazdálkodás?

– Aki tisztában van a helyzettel, az tudja, hogy már Magyarországon is professzionális ágazat a biogazdálkodás. Már régen több mint hobbi, már régen nem úri móka. 2016 óta itthon is exponenciálisan nő az ökológiai gazdaságok száma és területe egyaránt. Európában egyébként évente 1 millió hektárral bővül az ökológiai termesztésbe vont terület, és az öko termékek piaci értékesítése szintén évi 10%-os növekedést mutat. Megmosolyogni tehát már csak azért sem érdemes ezt az ágazatot, mert lemaradhatunk erről a piacról, ha csak mosolygunk.

– A szkeptikusok és a konkurens érdekkörök ilyenkor azzal jönnek, hogy a sokasodó emberiség élelmezési igényei miatt az ökológiai élelmiszeralapanyag-termelés és állattartás nem tudja kielégíteni a növekvő igényeket.

– Ez tényszerűen sem igaz: nem a megtermelt élelmiszer a kevés, hanem a pazarlás a túl sok. Túl sok élelmiszert dobunk ki vagy teszünk tönkre még mielőtt hasznosulna, és talán eleve túl sokat is fogyasztunk, miközben másokhoz meg nem jut. Ez egy elosztási és hatékonysági kérdés. Akkor is el lehetne látni a bővülő népességet élelemmel, ha a jelenlegi mezőgazdasági területek mind átállnának ökogazdálkodásra a Földön. Csak az élelmiszer-pazarlást és a fenntarthatatlan fogyasztási szokásainkat kellene megváltoztatni. Az erről szóló tudományos eredmények a Nature című folyóiratban jelentek meg nemrég. Előbb-utóbb szembe kell nézni azzal a kérdéssel, hogy kell-e minden nap húst hússal enni, mindenből annyit venni, hogy közel 40%-át kidobjuk. Vagyis a probléma nem a megtermelt mennyiséggel van, hanem a felhasználás fenntarthatóságával. Attól tartok, a mennyiségi érvek mögött elsősorban a GMO-piac és az input-előállítók üzleti érdekei állnak.

– Vegyünk egy konkrét példát. Lehet búzából ökológiai módszerekkel is elegendő mennyiséget és minőséget termelni úgy, hogy az még jövedelmező is legyen?

– Az ÖMKi által működtetett on-farm-hálózat keretében kísérletek igazolják, hogy igen. Lehet, hogy intenzív konvencionális technológiákkal és bizonyos hibridekkel 10 tonna lesz egy hektáron, de ehhez nagy inputanyagköltséggel – és persze jelentős környezetterheléssel – kell számolni. Míg egy jó termőhelyen ökogazdálkodásban is megterem 7 tonna, csak éppen messze nem olyan bekerülési költség mellett. Az persze biztos, hogy meg kell tanulni a megfelelő agrotechnikát, a szerves- tápanyag-utánpótlást, a jó vetésforgót – de azért ez nem olyan bonyolult.

– A szántóföldi kultúrákban vezet az ökológiai gazdálkodás?

– Igen, a szántóföldi növénytermesztés a területileg legjelentősebb árutermelő ágazat a hazai ökogazdálkodásban. Fontos tudni, hogy ökotermelésben a vetésforgóra vetített termésmennyiség a konvencionálisnak kb. 80%-a. Ugyanakkor az inputanyagok költsége jóval alacsonyabb, miközben a termény felvásárlási ára magasabb a konvencionálisnál. Tehát a profitabilitás gazdasági értelemben is elérhető, és amit még pluszban nyerünk vele, az a talajaink minőségmegőrzése, a kisebb környezetterhelés, a tisztább élelmiszer. De ez ma már nem is annyira új: ma már köztudott, hogy egy gazdaság nem csak akkor tud hatékony lenni, ha konvencionális technológiákat követ. A biogazdálkodás minden ágazatban tud alternatívát felmutatni – ráadásul úgy, hogy környezeti és gazdasági szempontból is fenntarthatóbb. Egyszóval, olyan paradigmaváltásnak vagyunk tanúi, amikor bebizonyosodik, hogy a fenntarthatóság hatékonysággal párosul.

Képes válaszokat adni

– De ha ez így van, akkor miért terjed olyan lassan, nehezen?

– Egyiket sem mondanám. Volt egy lassú időszak 2004-2014 között, de azóta robbanásszerű a növekedés itthon is. Jövőre már várhatóan a mostani 200 ezer hektárral szemben csaknem 300 ezer hektárnyi ökogazdálkodásba vont terület lesz Magyarországon (az EU-ban ma Ausztriában van a legtöbb ökoterület, ahol a művelés alá vont földek bő ötöde/!/ már idetartozik; a második Svéd- és Észtország, ahol ez az arány tavaly 18% volt, hazánkban pedig alig haladja meg az 5%ot – a szerk.). Az átállás természetesen időt vesz igénybe. Például a talajkímélő technológiák, amik azon a szemléleten alapulnak, hogy a talajt kell táplálni, nem a növényt, szintén igényelnek bizonyos tanulást, új tudást. Ma például a konvencionális szántás nélküli technológiák a gyomirtás terén még mindig erősen támaszkodnak a glifozát használatára. De az ökológiai technológia is tud már választ adni a gyomszabályozásra, például az amerikai Rodale Intézet által kifejlesztett roller crimper gép ilyen: a takarónövény letört szárának mulcsába direktvetéssel lehet behelyezni a magot – vagyis a gyomszabályozás is megoldható. De hadd tegyem hozzá rögtön, az ökológiai gazdálkodás nem jelent bigott egyoldalúságot. Nagyon jó a forgatás nélküli technológia, de adódhat olyan helyzet, amikor szántásra van szükség. A szépsége a gazdálkodásnak az, hogy meg tudjuk választani, melyek a saját területünkön okszerű és fenntartható műveletek.

– Mit tapasztalnak a gazdák részéről, amikor felkeresnek egy-egy gazdaságot, vagy rendezvényen bemutatják az ökogazdálkodás előnyeit, megoldásait?

Ökotermelésben a vetésforgóra vetítetttermésmennyiség a konvencionálisnak kb. 80%-a. Ugyanakkor az inputanyagok költsége alacsonyabb

– Nem jellemző, hogy „házalnánk”, vagy hittérítőkként járnánk a vidéket. A mi stratégiánk inkább azon alapul, hogy ahol érlelődik a döntés az átállásra, vagy már folyamatos az ökogazdálkodás, ott minden szakmai, technológiai ismeretet, kutatási eredményt, tapasztalati tudás megszerzésének a lehetőségét megadjuk a partnereinknek, az érdeklődőknek. A leghatékonyabb ilyen mozzanatok azok, amikor az egész termékpálya legfontosabb szereplőit sikerül összehozni egy-egy úgynevezett on-farm kutatásunkban, például a nemesítőktől a Nébihen és a kamarán át a termelők, feldolgozók és értékesítők képviselőiig. A tudáscsere, amikor egymással tudnak találkozni a szereplők, kicserélhetik a tapasztalataikat, a megoldásaikat, rendkívül hasznos gyakorlati segítség, amellett, hogy közös kísérleteket valósítunk meg.

Együttműködési megállapodás aláírása az ökogazdálkodási szakmai napok szervezéséről Ausztriában, a 2018-as Biofeldtage-on

– Hol tartunk az ökológiai állattartás terén?

– Az ÖMKi kapcsolódó kutatásai közül a legfontosabb irányt a GMO-mentes, hazai fehérje-alapanyag előállítása adja, amely biztosíthatja a lokális, garantáltan ökológiai takarmányellátást. A kérdés másik fele az állatjóléti technológiák és szemlélet további erősítése, ami a tartási körülményektől a vágásig sok mindent magában foglal. Ezen a téren is szeretnénk a jövőben kutatásokat indítani.

– Itt mi áll a kibontakozás útjában?

– Egyrészt ez az ágazat fokozottan beruházásigényes, ha csak például az istállók kialakítását nézzük. Másrészt húsáru és állati termékek tekintetében a nyugat-európai országok vásárlói előnyben részesítik a helyi ökotermékeket, hazai ökológiai árura ebben a szegmensben nincs igazán nagy exportpiac. Ugyanakkor folyamatosan nő és erősödik a hazai fogyasztói elvárás és nyomás is arra, hogy GMO-mentes takarmánnyal táplált, antibiotikumokkal nem terhelt, szabadtartásban nevelt állat húsából, tojásából vagy éppen tejéből készüljenek az ételek – vagyis, sajátosan, éppen az urbánus fogyasztók gyakorolnak egyre nagyobb nyomást arra, hogy természetesebb alapokon és fenntarthatóbban működjék az állattartás. Ez egy hosszabb folyamat, de már érezhető a változás szele.

– És a kertészet?

– A kertészeti ágazatok közül elsősorban az ökológiai szőlőtermesztésben látunk ugrásszerű növekedést. A borok címkéin ez még nem mindig jelenik meg, de a szőlészeti gyakorlatban annál inkább. Jó példákat sorolhatunk Tokajtól Villányon át, Somlótól Sopronig. Zöldségtermesztésben viszont még inkább a néhány hektáros kiskertek jellemzőek idehaza, és kevés a nagyobb gazdaság. A kisebbek általában saját vevőkört alakítanak ki, maguk szállítják be a városok elosztópontjaira a termékeiket; a nagyobbak már elérik, hogy egy-egy áruházlánc befogadja a termékeiket, de sajnos ez utóbbiban inkább még az a gyakori, hogy külföldi biotermék-előállító a beszállító. Még nincs meg a hazai biokertészetek szükséges árutermelő kapacitása.

Minőség nagy mennyiségben

– Igen, gyakran az az előítélet él még, hogy szép-szép a bioszemlélet, de a termék küllemben, sokszor ízben és árban meg sem közelíti a nagyüzemi termesztésben előállítottat.

– Azért napjainkban már ez is inkább a múlté, vannak professzionális technológiák, és elfelejthetjük, hogy a biotermék feltétlenül „kukacos”...! Igaz azonban, hogy egy kisebb gazdaságban, kertben nem csak „tökéletes”, értsd egyforma küllemű és méretű zöldség vagy gyümölcs terem. És azt sem tudják megoldani, hogy folyamatosan nagy mennyiségben szállítsanak be árut. Az élelmiszerláncokba viszont ez kell. Ma már a növényvédelmi technológia és a fajtaválaszték fejlődése révén a biotermesztés is tud nagyobb kereskedelmi mennyiségben és minőségben előállítani kertészeti termékeket. Sajnos ebben az ágazatban is jellemző viszont, hogy a jó minőségű hazai biotermék exportra megy. Az itthoni áruházakban pedig sokszor látok importált biozöldségeket, gyümölcsöket, melyek nem mindig kielégítő minőségűek. Ezen igyekszünk változtatni.

– Milyennek látják az állami szervek hozzáállását, támogatását?

– Egyértelmű a segítő szándék. Például a KAP-on belül, a Vidékfejlesztési Program keretében az ökogazdálkodási támogatás megháromszorozódott az idén, vagyis háromszor annyi gazdaság tud átállni úgy, hogy az ezzel járó kockázatokat támogatás kompenzálja. Jó az is, hogy van fenntartási támogatás is, ami szintén közrejátszik abban, hogy aki egyszer átállt ökogazdálkodásra, sikeresen folytassa a termelést.

– Mire számítanak a 2020 utáni időszakban?

– Arra, hogy ez a támogatási cél még inkább hangsúlyossá válik. Európában komolyan veszik a közpénzért közjavat elvárást, vagyis egyre inkább az kap támogatást, aki hozzájárul a klímaváltozás elleni küzdelemhez, a környezet és az egészség védelméhez és a vidékfejlesztéshez. A politika követi a meghatározó fogyasztói elvárásokat – és ezek mind olyan szempontok, amik azt diktálják, hogy a támogatási célok között az ökológiai gazdálkodás erősítése ezután is nagy vagy akár növekvő hangsúllyal szerepelhet.

Az urbánus fogyasztók gyakorolnak egyre nagyobb nyomást arra, hogy természetesebb alapokon és fenntarthatóbban működjék az állattartás

ARCKÉP

Az orvos családból származó Dr. Drexler Dóra tájépítészmérnökként kezdte pályáját az akkori Kertészeti Egyetemen, majd németországi ösztöndíjjal szerzett doktorátust a Müncheni Műszaki Egyetem Tájökológia Tanszékén. Tanulmányait 2017-ben növényorvosi diplomával egészítette ki. A 2011-ben alapított Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet közhasznú nonprofit társaságnak kezdetektől ügyvezetője – s ez a munka egyben hobbija is a férjével két gyermeket nevelő kutatónak.

Együttműködéssel a biogazdálkodásért

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) olyan kutatási-innovációs feladatokon dolgozik, amelyek a gyakorlatban is alkalmazható eredmények révén biztosítják a hazai mezőgazdálkodás és élelmiszer-termelés fenntartható fejlődését. Ennek érdekében szakmai hálózatokat alakít ki hazai és külföldi kutatóintézetekkel és gazdálkodókkal, kutatási és ismeretterjesztő munkát végez, szaktanácsadást nyújt. Legrégebbi projektje, a 78. OMÉK Agrárfejlesztési Díjjal és a 2018-as E.on Energy Globe Díjjal elismert On-farm kutatási hálózat az egyetlen olyan hazai projekt, amely a gazdálkodókkal szoros együttműködésben, gyakorlati szemlélettel kutat a fenntartható mezőgazdaságért. Az on-farm kutatási módszer életszerű helyzetekben kivitelezett, egyszerű kísérletek beállítását jelenti működő gazdaságokban, illeszkedve a gazdálkodók által meghatározott termelési célokhoz. A kísérletek témáját az ÖMKi a résztvevő gazdaságokkal közösen alakítja ki 2012 óta. A szervezet munkáját 2019-ben a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége ,,Környezet védelméért” oklevéllel is elismerte.

 

 

 

 

 

Hirdetés

Ezeket olvasta már?

Bayer: fenntarthatóbb élelmiszer-termelést!
A Bayer a fenntarthatóságra és az éghajlatváltozásra tekintettel három fontos kötelezettségvállalást tesz 2030-ig.
A precíziós gazdálkodásé a jövő
Digitális technológiákat tesztel az ÖMKi az agrárium zöldítése érdekében.
Amit senki sem akarhat
Jó olyan közösségben élni, ahol a legfontosabb szempont a fogyasztók egészsége.
A repce jövője RAPOOL-szemmel
Idén júniusban már a 15. Nemzetközi Repcekongresszust tartották, ezúttal Berlinben.