A kukoricatermesztés agrotechnikai elemeinek vizsgálata

A kukorica az őszi búza mellett a legnagyobb területen termesztett növény hazánkban, évente – kisebb ingadozással – mintegy 1,1-1,2 millió hektáros vetésterületével. Nagyon kevés gazdaság van, ahol árutermelési vagy takarmányozási céllal ne foglalkoznának a termelésével. Nagy területi arányát széleskörű felhasználhatósága indokolja.

A jövedelmező kukoricatermesztésnek azonban számos feltétele van, melyeknek egy része független a termelőtől (időjárás, a termőhelyi és talajadottságok), a másik rész az agrotechnika és annak elemei, melyeket viszont a gazdálkodó nagymértékben befolyásolni tud, kedvelő vagy kedvezőtlen irányban is. Az agrotechnikai elemek helyes megválasztásával, szakszerű elvégzésével javíthatjuk a kukoricatermesztés gazdaságosságát.

A kukoricáról elmondható, hogy az egyik legigényesebb növény a talaj típusával, szerkezetével, tápanyag- és vízszolgáltató képességével szemben. Legnagyobb termésre elsősorban a löszhátakon kialakult csernozjom talajokon, valamint a réti csernozjom talajokon képes, így a terület kiválasztásánál ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

Az első, de nagyon fontos agrotechnikai elem a vetésváltás, amelynek az aszály okozta stressz hatásainak mérséklésében, illetve az újabban egyre nagyobb kártételi veszélyt jelentő kukoricabogár elleni védekezésben egyaránt jelentős szerepe van. A múltban számottevő volt a kukorica monokultúrás rendszerben történő termesztése, napjainkban viszont a kukoricabogár és lárvája jelentős kártétele miatt érdemes más, vele közös betegséggel, kártevőkkel nem rendelkező növény után vetni. A kukorica vetésváltás nélküli termesztésével az évek során fokozódik a talajokban a víz és egyes tápelemek hiánya is, ezért a monokultúrás kukorica termésátlaga nagyobb mértékben ingadozik, mint vetésváltásban termesztve. Ha a vetésforgó kialakításának lehetőségeit mérlegelő termelő végül is úgy dönt, hogy kukorica után ismét kukoricát vet, akkor érdemes olyan területet választani, ahol bizonyítottan magas a kukorica terméshozama, és a talaj jó vízháztartási tulajdonságokkal rendelkezik. A kukoricabogár lárvája ellen pedig mindenkor talajfertőtlenítéssel kell védekezni. Ez a művelet a mai vetőgépekkel már a vetéssel egy menetben elvégezhető.

A kukorica a mélyre hatoló gyökérzete miatt 25-30 cm mély művelést igényel, melyet lehetőség szerint ősszel kell végeznünk. Manapság több talajművelési irányzat is létezik (forgatásos, forgatás nélküli), ezek helyes alkalmazása nagyban függ az adott gazdaság technikai hátterétől, a vetésváltásban szereplő növények szerves maradványainak minőségétől, mennyiségétől, a trágyázás gyakorlatától, valamint a növényvédelmi szempontoktól (kártevők, kórokozók, gyomok) is. Nyáron betakarított elővetemények után sekély tarlóhántás, majd a hántott tarló ápolása előzi meg az őszi szántást. Mivel a kukorica nagy vízigényű növény, ezért minden esetben törekednünk kell a megművelt talaj mielőbbi lezárására, a talajban lévő víz megőrzése céljából. Ősszel betakarított, nagy szármaradványt hagyó elővetemények után a szármaradványok aprítását és sekély talajba dolgozását követően kerüljön sor a forgatásos alapművelésre, a szántásra. A szántást ugyancsak a vízmegőrzés miatt célszerű elmunkálni, ami nem jelent plusz műveletet, hiszen a különböző ekegyártó cégek közvetlenül az ekéhez kapcsolható eszközöket is ajánlanak. Tavasszal az őszi szántást simítózzuk, majd gyomosodás esetén sekélyen elmunkáljuk és lezárjuk a talajt. Vetés előtt kombinátorral 10-12 cm mélyen készítjük a magágyat. A magágynak kifogástalannak kell lennie annak érdekében, hogy a tenyészidő alatt mindvégig el tudja látni feladatát, függetlenül attól, hogy milyen vetésforgó alkalmazására kerül sor.

A tápanyagellátás ugyancsak egy meghatározó agrotechnikai elem, annak ellenére, hogy a kukorica trágyázása a gyakorlatban sokszor évek óta egy 40-60 kg/ha-os nitrogéntrágyázást jelent. Pedig a szélsőséges időjárási körülmények között is kielégítő, sőt gazdaságos terméstömeg képzéséhez a kukoricának is harmonikus tápanyagellátásra van szüksége. Egy tonna szemterméssel és a hozzá tartozó szárral a kukorica 28 kg nitrogént, 11 kg foszfort és 30 kg káliumot vesz fel a talajból. Ahhoz, hogy a termelés költségei megtérüljenek, minimum 6 t/ha kukoricatermést kell elérni. Ehhez 168 kg nitrogént, 66 kg foszfort és 180 kg káliumot kell beépítenie növényállományunknak hektáronként. Ezt, a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képességének függvényében, 150-200 kg/ha ammónium-nitráttal, 120-160 kg/ha szuperfoszfáttal és 140-180 kg/ha 40%-os kálisóval, illetve az ennek megfelelő összetételű komplex műtrágyákkal tudjuk biztosítani. Ha a technikai feltételek adottak, a vetéssel egy menetben startertrágyát (nitrogént, de akár foszfort is) is kijuttathatunk, amely segíti a kukorica egységesebb és gyorsabb kelését, kezdeti gyors megerősödését alacsonyabb talajhőmérséklet esetén is. Lehetőség szerint valamennyi termőterületen osztott menetben juttassuk ki a nitrogéntartalmú műtrágyát! Ezzel csökkenthetjük a nitrogénveszteséget, és biztosíthatjuk, hogy a teljes tenyészidőszakban megfelelő nitrogén-utánpótláshoz jussanak a növények. A fajtaválasztás szintén nem elhanyagolható tényező, hiszen évről évre a 400-at is meghaladja az itthon forgalomba hozatalra engedélyezett hibridek száma. A termelőknek ezért nincs könnyű dolguk a megfelelő hibrid kiválasztása terén, ugyanis az óriási választéknak csupán csak töredéke az, ami adott termőhelyen minden szempontból megfelelő. A hibridválasztásnál több szempont együttes figyelembevételére van szükség. Először is a termőkörzet klimatikus adottságai szerint célszerű a hibridek körét szűkíteni. Ehhez ismerni kell az adott termőhelyre jellemző hőösszeget. Az ehhez szükséges adatokat a legközelebbi meteorológiai állomás sokéves adatsoraiból meg lehet szerezni. Ezt az adatsort kell összehasonlítani az egyes hibridek hőösszegigényével, és máris leszűkíthető a termeszthető hibridek köre. További szempont lehet a gazdálkodó által képviselt gazdálkodási szemléletmód. Akinek ökológiai és technikai adottságai is lehetővé teszik, hogy intenzív gazdálkodást folytasson, annak érdemes drágább, intenzív termesztési körülményeket igénylő hibridet választania, amely – optimális körülmények esetén – igen kiemelkedő termésre is képes lehet. Léteznek viszont a piacon extenzív, félintenzív termelési rendszerekbe „szánt” hibridek is, melyek termésbiztonsága ilyen körülmények között is megfelelő. A vetés művelete talán a legfelelősségteljesebb agrotechnikai elemnek is tekinthető, hiszen az itt elkövetett hibákat a későbbiekben egyáltalán nem vagy csak részben tudjuk helyrehozni.

Egy tonna szemterméssel és a hozzá tartozó szárral a kukorica 28 kg nitrogént, 11 kg foszfort és 30 kg káliumot vesz fel a talajból

A vetésnek több jellemző paramétere van, melyeket érdemes átgondolni: Fontos döntés a vetés időpontjának kiválasztása. A kukorica átlagos vetési időszaka április 10. és május 5. közé esik, amely időszakon belül az optimális vetésidőt a talajhőmérséklet határozza meg. A kukorica csírázásához a hidegtűrési teszt (Cold-teszt) értékétől függően 8-12oC-os talajhőmérséklet szükséges. A jó csírázáskori hidegtűréssel rendelkező hibrideket (Cold-teszt értéke 90% feletti) már 8oC-os talajhőmérséklet esetén elvethetjük, így a korábbi vetéssel előbbre hozhatjuk az érés idejét, 5-10%-kal csökkenthetjük a betakarításkori szemnedvességet, azaz egy jelentős költségtényezőt, a szárítási költséget. A korán vetett kukorica nagyobb gyökértömeget fejleszt, ezáltal jobb lesz a tápanyag- és vízfelvevő képessége, egy szélsőségesebb időjárású tenyészévben a biotikus és abiotikus stresszhatásokkal szemben ellenállóbb lesz, és mindez természetesen kihat a termés mennyiségére és minőségére. A túl korai vetés sem kedvező, ilyenkor elhúzódhat és vontatottá válhat a csírázás, ami egyenetlen kelést, a későbbiekben kiegyenlítetlen állományt eredményezhet. Tőszám: az optimális állománysűrűséget több tényező együttes hatása alakítja ki:

  • a hibrid genetikai adottsága,
  • a tenyészidő,
  • a termőhelyi adottságok,
  • az évjárat,
  • a víz- és tápanyagellátás mértéke.

A különböző hibrideknek eltérő a tőszám-sűríthetőségük, tőszámoptimum-intervallumuk. A hibridek vetési csíraszámra vonatkozó jelleggörbéje megmutatja, hogy milyen vetési sűrűség eredményezi a legnagyobb termésmennyiséget. A görbe azt is mutatja, hogy az ettől kevesebb, illetve több csíraszám milyen mértékben csökkenti a termést. Ennek függvényében vannak jól sűríthető, széles tőszámoptimum-intervallumú hibridek, nagy tőszámot nem igénylő, többcsövűségre hajlamos hibridek és léteznek tőszámsűrítésre érzékeny, szűk intervallumú hibridek. A gyakorlat számára tehát ezek a jelleggörbék fontos információkat közölnek, hiszen csupán a tőszám optimalizálásával többletráfordítás nélkül, esetleg vetőmagcsökkentéssel növelni lehet a hozamot.

Az optimális tőszámot meghatározó következő fontos tényező a hibrid tenyészideje. A tenyészidő szerinti csoportosítás általánosabban ismert módja a FAO-szám szerinti osztályozás. Ennek alapján Magyarországon megkülönböztetünk igen korai (FAO 200-300-as), korai (FAO 300-400-as), középérésű (FAO 400-500-as) és középkésői érésű (FAO 500-600-as) hibrideket. Általában FAO-szám alapján szokásos javaslatot tenni a csíraszámra. Az igen korai és korai éréscsoportban az állománysűrűség 65-80 ezer, míg a közép- és középkésői érésűeknél 55-65 ezer csíra hektáronként.

Az őszi betakarítási csúcs miatti tervezést, munkaszervezést megkönnyíti, ha különböző érésidejű (FAO-számú) hibrideket vetünk. Először az igen korai és korai érésűeket, utána a középkésői, végül a középérésű hibrideket kell elvetni. Érdemes mérlegelni, hogy az adott táblán a kukorica után mi lesz a következő növényünk. Ha az utónövény vetését ősszel kell elvégezni, kisebb FAO-számú (FAO 200-300) hibridet válasszunk, mivel a betakarítás után lesz elég időnk a tarlómaradványok bedolgozására és a tervezett növénynek megfelelő magágy készítésére. Azért is érdemes több érési csoportból választani hibridet, mert ezzel nyilvánvalóan időben kissé széthúzzuk az érést, ezáltal az őszi betakarítás könnyebben szervezhető munkacsúcsot jelent, mind betakarítógép-kapacitás, mind szárítókapacitás terén.

Mindezek mellett a csíraszámot még többek között a talajtani, időjárási, a tápanyag- és vízellátottsági körülmények is befolyásolják. Az optimálisnál nagyobb tőszám veszélyezteti a termésbiztonságot, növeli a vízigényt, az aszályérzékenységet, növeli a betakarításkori szemnedvesség-tartalmat. A hektáronkénti kivetett magszám és a betakarításkori tőszám között célszerű 10-12%-os rátartással számolni, mert a gyakorlati tapasztalatok alapján ekkora a veszteség (csírázóképesség, kártevők, technológiai hibák stb.) a termelési ciklus alatt. A fentieken kívül a hibridek legfontosabb tulajdonsága még a vízleadóképesség. Jelentős szervezési, gazdasági előnnyel jár, ha a termesztett hibridünk termése már a szántóföldön elveszti víztartalmának nagyobb részét.Lényeges szempont a kukorica számára kedvezőtlenebb viszonyokhoz való alkalmazkodóképesség, a termésbiztonság és a szárazságtűrés is. Mivel gyakran fordul elő, hogy a kukorica betakarítása késik, ezért figyelembe kell venni a szárszilárdságot is. A széles tőszámoptimum-intervallumú hibridek általában jó alkalmazkodóképességűek.

A különböző hibrideknek eltérő a tőszám-sűríthetőségük, tőszámoptimum-intervallumuk.

Ahhoz, hogy a termelés költségei megtérüljenek, 6 t/ha termést kell elérni. Ehhez 168 kg nitrogént, 66 kg foszfort és 180 kg káliumot kell beépíteni.

Vetés után a kukorica ápolási munkái következnek, a sorközművelés, a növényvédelem és az öntözés. A sorközművelés több szempontból is nélkülözhetetlen az intenzív kukoricatermelésben: egyrészt a kapák „átszellőztetik” a talaj felső rétegét, amely az utolsó talajmunka után tömődötté, levegőtlenné vált, másrészt ezzel egy menetben kijuttathatjuk és be is dolgozhatjuk a talajba a nitrogénműtrágyának azt a hányadát, amelyet fejtrágyaként az állományba terveztünk kiszórni. A kukorica termésmennyiségét nagymértékben befolyásolja a növényvédelmi munkák szakszerű elvégzése. Érdemes odafigyelni a kórokozók és kártevők elleni hatékony fellépésre, de talán a növényvédelmi feladatok közül is kiemelkedő fontosságú a gyomirtás és annak hatékonysága. A kukorica kapás sortávolságra vetett növény, ami azt jelenti, hogy a 70-76 cm sorok közötti távolság – főként az állomány kezdeti fejlődési szakaszában – igen kedvező feltételeket teremt a különböző gyomnövények gyors ütemű növekedéséhez. A gyomok elszívják a tápanyagot, a vizet a kukoricától, s ha nagyra nőnek, árnyékoló hatásuk is jelentős. A betakarított szemtermésbe került gyommagvak rontják az adott tétel takarmányértékét, sőt, egyes gyomfajok magjai mérgező hatásúak is lehetnek. A Debreceni Egyetemen végzett vizsgálati eredmények azt is igazolják, hogy a gyomosabb kukoricaállományok kombájnos betakarítása esetén nagyobb szemnedvességgel (1,8-2,8%), ebből adódóan nagyobb szárítási költséggel is számolhatunk.

A takarmánykukorica öntözése máig igen vitatott, érveket, ellenérveket felsorakoztató kérdés. Tény, hogy a kukorica öntözése költséges eljárás. Az időjárás szélsőségesebbé válása következtében a vetőmagnak termesztett és a csemegekukorica esetében, elsősorban a termésbiztonság, de a termésmennyiség növelése érdekében is érdemes, kell is öntözni. A takarmánykukorica esetében ezt már nem lehet ilyen határozottan kijelenteni, ennél komoly számolgatásra, megalapozott döntésre van szükség. Öntözéssel hektáronként 4-5 tonna terméstöbblet érhető el, viszont a tervezéskor az öntözési költségek mellett a vízutánpótlás miatt megnövekedett műtrágyaigény generálta költségeket is figyelembe kell vennünk.

Amint láthattuk, az előzőekben tárgyalt tényezők külön-külön is igen komoly befolyással bírnak kukoricatermesztésünk eredményességére. Mivel viszont az egyes agrotechnikai elemek egymástól nehezen szétválaszthatók, együttesen érdemes őket kezelni, és mindenképpen ki kell használni a közöttük lévő interaktív hatásokat. A vetésváltással, trágyázással, állománysűrűséggel és öntözéssel kapcsolatos, komplex vizsgálatokkal a Debreceni Egyetem Növénytudományi Intézetében több évtized óta tartó kísérletezés folyik. Polifaktoriális tartamkísérletben vizsgáljuk ezeknek a tényezőknek a termésmennyiségre gyakorolt hatását, az egyes agrotechnikai elemek esetében külön-külön, valamint összefüggéseikben, különböző évjáratok esetében. Az 1. táblázat egy igen aszályos (2007) évjáratban mutatja a vizsgált agrotechnikai tényezők hatását a kukorica termésére. Az adatok is jól bizonyítják, hogy milyen mértékben képesek az egyes tényezők alakítani, befolyásolni a kukorica termésmennyiségét, külön-külön is, de még inkább egymásra hatva. A kukorica számára Magyarország éghajlati adottságai kedvezőek, így mindenképpen fontos lesz a jövőben is megőrizni a vetésszerkezetben betöltött jelenlegi szerepét. Felvásárlási ára kisebb-nagyobb ingadozásokkal, de évről évre nagyon hasonló, így jövedelmezősége nagyban függ a hektáronkénti termés mennyiségétől. A termelők számára a termésátlagok, valamint a termésbiztonság növelése kell hogy az első számú cél legyen. Ehhez a termesztéstechnológia minden elemére oda kell figyelni, és mindet szakszerűen kell elvégezni. A termés mennyisége mellett a minősége is egyre inkább előtérbe kerül, a kukorica folyamatosan bővülő és sokszínűbbé váló felhasználásának következményeként.

Köszönetnyilvánítás:

A publikáció elkészítését az EFOP3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

SZERZŐ:
DR. DÓKA LAJOS FÜLÖP EGYETEMI ADJUNKTUS
DR. SZABÓ ÉVA EGYETEMI ADJUNKTUS
DR. SZABÓ ANDRÁS EGYETEMI ADJUNKTUS

 

Ezeket olvasta már?

A napraforgó olajtartalmát meghatározó tényezők értékelése
A napraforgóhibrid-választás mellett ugyanolyan fontos a termőhely minőségének megfelelő agrotechnikai szint kialakítása.
A napraforgó-termesztés kritikus elemeinek értékelése
A napraforgó-termesztés jövedelmezősége érdekében ismernünk kell azokat a specifikus agrotechnikai elemeket, amelyek erre a kultúrára jellemzőek.
Reng Zoltán, a Hungrana vezetője a hazai agrárium nagy reményeiről és kihívásairól
- Szeretem, hogy „kitesszük az asztalra”a problémát
Változott-e a kukorica vetésterülete? Megtudhatjuk, ha Ön is kitölti a kérdőívet!
A Magyar Kukorica Klub Egyesület meghosszabbította a kérdőív beküldésének határidejét