A Komár mopedtől a marketingvezetői feladatokig

Umenhoffer Péter, az AXIÁL Kft. marketingvezetője a céges feladatok mellett a gépgyártók és forgalmazók szövetségében, a MEGFOSZ-ban lát el kommunikációs vezetői posztot. Régóta ismerjük, de sok új, érdekes tény és gondolat került tőle felszínre az interjú alatt.

– Honnan datálható a gépek iránti érdeklődése, kötődése?

– Talán kezdhetjük onnan, hogy nagyszüleim vidéken, Érsekhalmán éltek, és majorannát termesztettek valamelyik nagynevű kolbászgyár megrendelésére alapanyagaként. Így gyerekként mi is minden szezonban kévéztük, az érsekhalmi paplak padlására hordtuk föl és ott szárítottuk ezt a fűszernövényt. Majd, mert nagypapámnak volt egy nagyon jó, öreg cséplőgépe, azzal kalákában lecsépeltük – tehát a mezőgazdasággal, illetve a géppel testközelből volt tapasztalatom. Emellett édesapám is Gödöllőn végzett 1979-ben gépészmérnökként, Baján a Bereczki Máté szakközépiskolában igazgatóhelyettesként később még tanított is, elsősorban erőgépekkel kapcsolatos ismereteket. Úgy gondolom, ez a két tény megalapozta a viszonyomat a gépekhez, a mezőgazdasághoz. Világéletemben bütyköltem valamit, később a kétsebességes, kézi váltós Komar motorom is sokat segített abban, hogy a szerelési rutinom meglegyen... 14 évesen kerültem először az AXIÁL-hoz, nyári munkára, így már lassan 18 éve kapcsolódom valamilyen módon a céghez.

Baján, a Bereczki Máté szakközépiskolában végeztem a középiskolai tanulmányaimat, emellett a nyári axiálos gyakorlatok is sokat segítettek abban, hogy jó gépész legyek. Dolgoztam itt szervizben, alkatrészraktárban, gépraktárban – szinte minden részét megismertem a cégnek. Ezt követően az egyetem nagyon jó volt arra, hogy fontos ismereteket elsajátítsunk, de jó gépész nemcsak az egyetemtől lesz az ember, hanem az ott megszerzett tudást folyamatosan gyarapítani, szélesíteni kell. Sőt, emellett minél szélesebb kapcsolatrendszert is ki kell alakítani. Ennyi év után visszanézve látom, hogy hány egyetemi barátságból lett később munkakapcsolat – ezek nagyon fontosak! Persze az egyetem azért nem volt egyszerű, 260-an kezdtük a gépészkart, aztán 81-en végeztünk BSC-n, a mesterképzést pedig már alig több mint 30-an vittük végig.

– Mostani tapasztalatai szerint mi az, amit az egyetem nem tudott megadni?

– Elsőként a menedzsmentszemléletre gondolok, ami az egyetemi hierarchiában nincs meg. Fontos, hogy egy fiatal is merjen önálló szakmai döntéseket hozni. Persze egy nagyvállalatnál adott esetben kicsit hosszabb folyamat lehet eddig eljutni, de a döntés itt is része a mindennapi munkának. Egy szerelőnek is döntést kell hoznia, nem telefonálhat minden kérdésnél a főnökének, hogy mit tegyen. Az oktatásban valahogy ezt az önálló döntési kompetencia kialakítását jobban előtérbe helyezném. Emellett a felszereltség is fejlődhet még, de legalább annyira fontos, hogy a már meglévő laborokat igazán jól ki is használják. Gödöllőn is van egy CLAAS és egy Fendt labor is, azokban is rejlik még kiaknázatlan lehetőség a diákság és az oktatók számára.

A jó szakember a kevés

– A gépes terület mellett hosszú évek óta alapvetően a marketingterület vezetője a cégénél, valamint a gépforgalmazók szövetségénél is. A marketing mikor kezdte el érdekelni?

– Először is, Gödöllőn végeztem gépészmérnökként, és vallom azt, hogy egy jó gépészmérnökből lehet jó marketinges, fordítva már nem vagyok annyira biztos ebben. Nem akarok erről hosszan értekezni, vannak nálam szakavatottabb tudorai is ennek a témának, de szerintem a marketing alapvetően az emberekről, az emberi kapcsolatokról, kommunikációról szól. Fel kell tudni ébreszteni az emberek érdeklődését, tudni kell újat mutatni nekik – ez a fő feladatunk. Nagyon fontos, hogy szeretni kell azt, amit csinálunk – nem hiszem, hogy például egy testápoló készítmény marketingjében annyira erős lehetnék. De a gép, a mezőgazdaság, az AXIÁL, az más! Ezeket szeretem, és ez a szenvedély így már sikeres munkát eredményezhet!

Amúgy a marketinges véna kialakításában az is segített, hogy egyetem alatt szabadidőmben dolgoztam rendezvényszervező munkakörben is egy rendezvénytechnikai cégnél, mindemellett pedig négy évig az egyetemi hallgatói önkormányzat elnökeként már akkor nyakig voltam a közösségépítésben.

– Nagyon sokat hallani arról, hogy kevés a fiatal szakember. Mi a saját tapasztalata erről?

– Nem a szakember kevés, hanem a jó szakember. Nagyon nagy ma a verseny, az autóiparnak és a külföldi lehetőségeknek valóban nagy elszívó ereje van. Így a jó szakemberek szinte külön verseny nélkül megfelelően el tudnak helyezkedni. Azonban sok hiányosság van ezen a területen, elsőként a legfontosabb a megfelelő idegennyelv-ismeret hiánya. Ha valaki tud angolul, németül, az nagyon nagy munkapiaci előnyt adhat. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy nálunk tegyük vonzóvá ezt az alapvetően nagyon szép szakmát, és be tudjuk mutatni, hogy hosszú távon kiszámítható és érdemes ezt a pályát választani. Ma szerintem a mezőgazdaság a lehetőségek tárháza, egy fiatal számára is! Ha 5-10 éves távlatban nézem, szerintem komolyabb sikert lehet itt elérni, mint egy külföldi munkával, ahol az ember azért mégsem lesz sosem otthon.

– Még egy kicsit a fiataloknál maradva, a MEGFOSZ szervezésében is próbálják a szakmát megszerettetni a fiatalokkal, elég csak a LETIMOB-ra, a fiatal mezőgépészek versenyére gondolni. Mi a saját tapasztalata ebben, milyen csapatokat, fiatalembereket ismert meg a verseny során?

– Nagyon jó ez a kezdeményezés, öröm benne dolgozni. A döntőbe jutott versenyzőkön látszik a szakma szeretete, az őszinte érdeklődés. A korábbi versenyzők közül többen már nálunk dolgoznak, illetve nagygazdaságokban helyezkedtek el, tehát látszik, hogy a szakma számára is új munkavállalókat szerzett ez a mozgalom. A nagy cégek is beálltak e mögé, elég, ha csak a felajánlott díjakat nézzük. Szerintem jó lenne, ha együttműködő partnerünk, az Agrárminisztérium még inkább felismerné az ebben rejlő marketinglehetőségeket, és ezeket a fiatalokat a saját nyelvükön megszólítva erősítené a mezőgazdaság és az agrárgépészet imidzsét.

– Ha már szóba került a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Szövetsége, ahol a marketingszekciót vezeti, hogyan látja, miben fejlődött a MEGFOSZ az elmúlt években?

– Az irányok jók, de még jócskán van hová fejlődni. Közel 100 tagja van a szövetségnek, ezen belül még növelni kell az aktív cégek számát, akik munkával, ötletekkel, tanácsokkal segítik a MEGFOSZ működését. További nehézséget okoz alapvetően a pénz, illetve annak a hiánya. Nehéz a programjainkhoz támogatást szerezni, a tagdíjak limitált lehetőséget adnak. Az MKB Bankkal van egy olyan együttműködésünk, amire támaszkodva több lehetőséggel tudunk élni. Komoly eredménynek tartom, hogy a mezőgépésznek jelentkezők száma, ha nem is drasztikusan, de egyértelműen növekedett az elmúlt öt évben, évi 5-10 százalék plusz benne van a rendszerben, emellett az egyetemek felé irányuló érdeklődés is megnőtt.


Az AXIÁL bemutatócsapatával az AgrárgépShow kiállításon

A szellemi tőke a siker titka

– Más vizekre evezve: január elején nagyon adja magát a kérdés, hogy milyen év van a gépforgalmazó, gyártó cégek mögött? Itt természetesen nem csak az AXIÁL eredményeire vagyunk kíváncsiak...

– A legvégső számokat még nem látni, de szerintem jó év van a gépgyártók és -forgalmazók háta mögött. Látszik, hogy a gazdák szeretnék a legjobb időben, legrövidebb átfutással megadni a növényeknek azt, amire szükségük van, és ezt csak korszerű erő- és munkagépekkel tudják megtenni. Fontosak a megfelelő munkakörülmények is, és ezt egyre többen már nemcsak maguknak, hanem gépkezelő alkalmazottaiknak is megveszik, megadják. Sajnos az időjárási anomáliák miatt muszáj kicsit túlgépesíteni egy-egy gazdaságot, mert egyre kisebbek azok az „időablakok”, amikor egy-egy művelet optimálisan elvégezhető. Így egyre inkább felzárkózunk a fejlett nyugati gépparkhoz, és inkább a kisebb családi gazdaságokra jellemző a régebbi, kisebb gépek folyamatos javítgatása. Nagyon jó tendenciának érzem, hogy a gazdálkodók nemcsak az erőgépekre figyelnek oda, hanem egyre fontosabbak a jó munkagépek (pl. vetőgép, növényvédő gép, tárcsa, lazító stb.) is!

– A kiállításokra, szántóföldi bemutatókra gondolva elmondható, hogy nagyon átalakult az elmúlt években a rendezvénypiac. Hogy látja most ezen a téren a jövőt?

– Azt látom, hogy a partnerek egyre inkább válogatnak, csak a prémium kiállításokra, bemutatókra tudnak időt szánni. Nincs sem idejük, sem kedvük minden második kiállításra, konferenciára, bemutatóra elmenni. Ezt egyébként már mi is komolyan megszűrtük az AXIÁL-nál, így az AgrárgépShow januárban, a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok májusban, a NAK-kal és a MEGFOSZ-szal közösen megszervezett Agrárgép-Show május végén jelenti a fő megjelenési lehetőségeinket. Emellett van még egy-két konferencia és a saját rendezvényeink, de ezek a legfontosabbak. A gazdálkodók emellett a saját földjükön szeretnék működés közben látni ezeket a gépeket, így nekünk is van egy nyolcfős bemutatócsapatunk, bemutatógépeink, ők járják az országot. Ott a termelők bizonyos időkeretben nyugodtan megnézhetik, mit tudnak a gépeink a saját területükön. Ennél jobb szántóföldi bemutató nincs.

A cégen belül és partnereinkkel is alegfontosabb, hogy az emberek közöttikapcsolat adja a sikereket

– Miben látja az AXIÁL sikerének a kulcsát?

– Az emberekben. Emberközpontú menedzsmentszemlélet van a cégen belül, ami mögött egyértelműen a magyar családi tulajdonosok és az ügyvezetés hozzáállása dominál. A cég legnagyobb tőkéje az emberek szaktudása, és ezt meg is becsüljük! A cégen belül és partnereinkkel is a legfontosabb, hogy az emberek közötti kapcsolat adja a sikereket.


A mai napig nagy szerelem a vadászat

Megtaláltam a helyem

– Mi az a hobbi, ami segíti a felpörgött, stresszes időszakok hatását levezetni?

– A sport és vadászat. Öt évvel ezelőtt kezdtem egy komoly életmódváltást, és a mai napig jól esik az elért eredményekre gondolnom. Bárhol vagyok, egy órát tudok és akarok magamra fordítani. Nem nézek egyébként tévét, úgyhogy ilyen szempontból már sok időt felszabadítottam. A vadászat még nagyon ki tud kapcsolni. Nem feltétlen a vad terítékre hozása, hanem a természet, az erdőjárás vagy akár a közösség egy hajtásban.

– Bár még fiatal, de már nem ma kezdte ezt a munkát. Mi az, ami a mai napig hajtja, és segíti abban, hogy ugyanolyan lendülettel végezze, mint a kezdetekben?

– Fontos, hogy a partnereinknek folyamatosan tudunk újat mutatni. Van mögöttes tartalom, nem csak marketingszöveg, amivel eladjuk a gépeinket, szolgáltatásainkat. Így, ezzel az „aranyfedezettel” a hátunk mögött jó ezt a munkát csinálni. Kifejezetten inspirál, hogy a fiatalokkal meg kell szerettetnünk az ágazatot, ide kell őket vonzani. Egy kiállításon egy középiskolás fiú elárulta egyszer, hogy két évvel korábban pont a pályaválasztásban segítettem neki egy kiállításon egy előadással, egy gépbemutatóval. Akkor jött rá, hogy a mezőgépész munka izgalmas lehet számára. Azóta sem bánta meg ezt a döntést! Egy ilyen visszacsatolás borzasztó sokat segít nekem is! Sokan mondják, hogy több területen ki kell próbálni magunkat. Én úgy gondolom, hogy jó helyen, a helyemen vagyok. Minek próbálkozzak mással? A mezőgazdaságban, a gépek körül megtaláltam a hivatásomat.

Ezeket olvasta már?

A KITE Zrt. intézkedései a kialakult járványügyi helyzetben
A járvány idején a vevők kiszolgálása elsősorban kiszállítással valósul meg, melyet a KITE Zrt. Logisztikai Főosztálya koordinál.
Törökszentmiklóstól a világpiacra
Rangos elismeréssel díjazták a CLAAS Hungária hevederes vágóasztalát.
Az adat a magyar agrárium új erőforrása
A gazdálkodásból származó hatalmas adattömeget helyesen rendszerezve, feldolgozva jövedelmezőbbé válik a termelés.
Mindent az emberek mozgatnak
Egyre inkább előtérbe kerül a digitalizáció, a drónok és az 5G, a vezető nélküli traktorok, az autonóm sorközművelők.