A gyomirtás és a mikrobiológia kapcsolata, 2. rész

 

A szántóföldeken megjelenő gyomnövények sokféleképpen károsíthatnak, és az okozott kár mértéke is igen változó – a terméskiesés vagy a minőségromlás sokszor nem is számszerűsíthető.

Integrált gyomszabályozás

Gyomszabályozáskor – szemben a gyomirtással – nem törekednek a gyomok teljes megsemmisítésére. A fő cél a fertőzöttség gazdasági kárküszöb alá csökkentése (a különösen sok kárt okozó, veszélyes fajokat kivéve). Ez az a gyompopuláció szint, amelynél a kultúrnövény termésvesztesége megkezdődik, de nagysága még nem indokolja a védekezést.

A növénytermesztéssel szinte egyidős fizikai, mechanikai, agrotechnikai gyomszabályozási lehetőségek napjainkban ismét kiemelt jelentőséggel bírnak, harmóniában a fenntarthatóság elvárásaival, a környezetvédelmi és ökológiai szempontokkal.

Az integrált gyomszabályozás a megelőzés (prevenció) és a különböző védekezési eljárások alkalmazásának összhangja

A gyomnövények elleni biológiai védekezésen azt értjük, amikor a védekezés célnövénye ellen a növény természetes ellenségét (kártevőjét, kórokozóját) mint bioágenst használjuk fel arra, hogy a gyompopulációt az ökonómiai kártétel szintje alá csökkentsük. A bioágens a gyom szelektált természetes ellensége, amely természetes adottságainál fogva csökkenti a gyomnövény növekedését, magprodukcióját, vagy akár a növény teljes pusztulását is okozza. A mikoherbicidek és egyéb természetes ellenségek alkalmazásának mindenképpen nagy előnye, hogy nem alakul ki rezisztencia a gyomnövényekben, valamint a módszer környezetbarát, nincs szermaradvány.

Nem kell számolnunk herbicid-utóhatással, ezért a biológiai gyomszabályozás nem befolyásolja a vetésváltást

Az integrált gyomszabályozás a megelőzés (prevenció) és a különböző védekezési eljárások alkalmazásának összhangja. A lehetséges gyomkorlátozási eljárások (agrotechnikai, mechanikai, fizikai, biológiai, kémiai) ötvözése révén hatékony és gazdaságosan megvalósítható rendszerré vált. Az integrált gyomszabályozás nem mereven előírt módszer, hanem dinamikus rendszer, amely az új kutatási és technológiai eredményeken, tapasztalatokon és új megoldásokon alapul. Az integrált gyomszabályozás fontos eleme a gyomok populációdinamikáját figyelembe vevő (monitoring) vegyszeres gyomirtási eljárások okszerű alkalmazása.

A gyomnövényzet faji összetételének ismerete (minőségi viszonyok) pedig hozzásegít bennünket a legjobb hatású, környezetkímélő és leggazdaságosabb technológiák kiválasztásához és alkalmazásához.

A gyommagvak életképessége a talajban

Az óriási életképes gyommagtartalék évekre, évtizedekre biztosítja a fajok megjelenését még akkor is, ha jelentős hányaduk pusztul el a változó ökológiai körülmények és a különböző agrotechnikai módszerek alkalmazása következtében. A talajokban lévő gyommagvak életképességének hossza fajonként igen változó. Nagy részük 5-20 évig, míg egy bizonyos hányaduk 20, sőt akár 50 év múlva is életképes. Számos vizsgálati eredményből megállapítható, hogy a fajok kisebb része veszti el életképességét 3-5 év alatt. Egyes fajok magvai viszont a talajban életképességüket 50-100 évig is megtarthatják. Így átlagosan a talajokban lévő gyommagvak 20-30 évig őrizhetik meg életképességüket. Ebből következik, hogy ha a talajok gyommagtartaléka 20-30 évig nem pótlódna, akkor a legtöbb gyomfaj az adott szántóföldről eltűnne, és csak a túlélők maradnának meg, de ezek is csak bizonyos évekig. Ezzel szemben tény, hogy a talajok gyommagkészlete évről évre pótlódik, tehát nincs remény arra, hogy a gyomnövényzet egy adott szántóterületről vagy bármilyen más művelésű területről eltűnne. Változások azonban mégis bekövetkezhetnek. Ezek oka az intenzív növénytermesztés.