Dr. Ruthner Szabolcs szerint több területen is együttműködésre van szükség

Génszerkesztés, verseny, vetőmag-díj: merre tart a vetőmagágazat?

Nemcsak a bolygó időjárása hoz – képletesen és szó szerint – aggasztó fellegeket a világ mezőgazdasági termelői felé, hanem a jövő élelmiszereihez szükséges vetőmagok előállításának kérdései is. Miközben erőteljesen folytatódik a vegyszerek korlátozása az EU-ban, aközben mind nagyobb terhek nehezednek a nemesítésre. Kap-e zöld jelzést a génszerkesztés? Lesz-e hatékonyabb vetőmagliszenszdíj-visszagyűjtés? Ezekről kérdeztük dr. Ruthner Szabolcsot, a Nemzetközi Vetőmagszövetség (ISF) szabályozási ügyekért felelős vezetőjét.


Előadóként az ázsiai vetőmag-konferencián, 2018-ban

Ellenszélben új kihívások

– Az Európai Unió mind elszántabb a vegyszeralkalmazás visszaszorítása, a kockázatosnak ítélt hatóanyagok az agráriumból való kivonása tekintetében. A vetőmag-előállítás alternatíva-e ebben az irányban, ha azt vesszük alapul, hogy megfelelő hatóanyag híján vagy szigorú korlátozások esetén a vetőmagok ellenálló-képessége marad a fegyver a kórokozók, betegségek ellen?

– A rezisztencianemesítés, különösen az utóbbi évtizedekben, a termőképesség fokozása mellett a nemesítés egyik legfőbb iránya, és szinte minden nemesítési programban szerepel ez a cél. A leginkább nyilván a zöldségágazatban, mert ott nagyobb a veszélyeztetettség a sok kórokozó miatt. Úgyhogy tény, hogy a szerkivonás erősíti a vetőmag-nemesítésnek ezt a szerepét.

– De, gondoljuk, itt ugyanúgy jelentkezik a magas költségtényezők problémája, mint éppen az újhatóanyag-fejlesztés terén.

– Igen, miután egy új fajta, hibrid előállítása nemcsak hosszadalmas, akár 7-10 évet igénylő folyamat, hanem nyilván költséges is. Ráadásul ez a küzdelem is véget nem érő játszma, mert egyrészt a rezisztencia sem tart örökké, másrészt folyamatosan jelentkeznek új kórokozók, virulens rasszok és/vagy ellenálló rasszok jelennek meg, illetve megjelennek olyan invazív kártevők, amiket a klímaváltozás terel új vidékekre. Sajnos, ezeknek a megjelenése és az európai uniós szerkivonás folyamata sokkal gyorsabb, mint amire akár a növényvédőszer-, akár a vetőmag-előállítás reagálni képes. Itt egy olyan űr alakult ki, amit egyelőre nem tudunk betölteni.

– Ismerve a politikai alapú különbségeket talán laikus naivitás, de fel sem merül, hogy ebbe a folyamatba akár a nemzetállamok, akár az EU belépjen, és közpénzből támogassa, akár dotálja a kutatásokat?

– Én éppen az ellenkezőjére látok példákat az utóbbi években. Az államok inkább kivonulnak olyan területekről, mint például a fajtaelismerés, a vetőmag-minősítés, azaz inkább feladatokat adnak át, mintsem hogy vállaljanak. Másrészt nyilván pénzük sincs rá. Egy új hatóanyag kifejlesztése és engedélyeztetése, tudjuk, több száz millió dollárba is belekerülhet. Ennek persze egy jelentős hányada az engedélyeztetésre megy el. Ha valahol, itt lehetne a közös ügy érdekében lépéseket tenni, mert a gyártók szerint ezeknek az engedélyeztetési folyamatoknak, hatásvizsgálatoknak egy része indokolatlan, vagyis az ezekre – hangsúlyozom, az indokolatlanokra – költött összeg kidobott pénz, amit lehetne hasznosabban felhasználni.

Versenyképesség és génszerkesztés

– Az előbbi kérdés a versenyképességünket is érinti, mert ha túl drága, túl lassú az innováció, akkor lemaradunk olyan térségekkel, államokkal szemben, ahol a szabályzás lazább és a költségek alacsonyabbak.

– ...Miközben a versenyképességünket amúgy is egy sor tényező terheli, például a munkaerőköltség mértéke. Amiről beszélünk, az a technológiák és eszközök hozzáférésének a kérdése. Noha a vegyszerkorlátozás a világ más régióiban is megkezdődött, másutt még jellemzően a folyamat elején járnak, valamint a szabályozás sokkal inkább figyelembe veszi a tudományos tényeket. A GMO Európában tiltott, de a világ számos nagy termővidékén engedélyezett – és így tovább. Amiben viszont hatalmas lehetőség van, egyelőre kiaknázatlanul, az a génszerkesztés lehetősége. Meggyőződésem, hogy ebben nem szabadna ugyanúgy korlátozni az európai gazdák-gazdaságok hozzáférési lehetőségeit, mint az előbbiek terén. Ez újabb, komoly versenyhátrányt jelentene.

– Pedig a génszerkesztés terén még sok, a génmódosítást mereven ellenző szakember is megengedőbb. Mi lehet az az érv, ami az e technológia mellett kardoskodókat erősíti?

– Amikor azt mondom, hatalmas áttörést hozhat, akkor sem kell túlmisztifikálni a lehetőségeit. Az viszont kétségtelen, hogy rendkívül jelentős hozzájárulást hozhat éppen a szóban forgó, az agráriumot érő kihívásokra adandó válaszokban.


A génszerkesztési módosításokat a természet is véghezvinné a külső hatásokra adott válaszként

A génszerkesztésnek ugyanis lényegi eleme, hogy egy növény genetikai szerkezetébe, a DNS-be nem véletlenszerű beavatkozással „nyúl bele”, továbbá semmiféle idegen elemet – bakteriális, virális, állati eredetű vagy akár nem rokon fajból származó genetikai anyagot – nem juttat be a növény génállományába. A génszerkesztés olyan változásokat, módosításokat hajt végre a növény génállományában, amit vélhetően akár a természet maga is végbe vinne a növényben egy-egy külső hatásra adandó válaszként.

– ... vagy az ember a nemesítés során?

– Az emberiség hatvan éve indukál mutációkat nemesítéssel, ami végső soron a DNS-szerkezet megváltoztatására való törekvés egy bizonyos kívánt cél érdekében: több vagy másmilyen termés, jobb fagytűrés és hasonlók. Ilyenkor vagy sikerült elérni a célt, vagy nem, illetve idő kellett, amíg az esetleges nem kívánt mellékes hatásokat sikerült mérsékelni. A génszerkesztés nemcsak folytatja ezt az utat, hanem sokkal hatékonyabban végzi, mert itt nincsenek véletlenszerű, esetleges elemek: a génszerkesztés precízen célzott beavatkozás, amelynek ismertek az eredményei.

– Akkor mi az oka a szkeptikusok, az ellenzők bizalmatlanságának?

– Nem mindig könnyű belelátni az ellenzők érzelmi, gondolati világába. Megértem, hogy egy-egy új technológia eleinte konok vagy kevésbé makacs ellenállást szül. Abban is igazat adok, hogy kellenek hatásvizsgálatok – amint ezeknek a hiányára, fontosságára a kétkedők folyamatosan hivatkoznak. Kellenek hatásvizsgálatok, de látni kell közben azt, hogy itt egy olyan évtizedes gyakorlat folytatásáról van szó, amelynek eddig nem voltak negatív következményei.

Szintén fontos szempont, hogy a szabályozás arányos legyen a kockázatokkal. A génszerkesztés egy relatíve olcsó technológia. Használata nem csak a nagy tőkeerővel rendelkező multinacionális cégek kiváltsága, hanem kis és közepes nemesítőcégek, valamint állami kutatóintézetek, egyetemek is részt vehetnek ilyen projektekben. Ha azonban a szabályozás irreálisan szigorú, és a termékengedélyeztetési eljárás drága lesz, megismétlődhet az a folyamat, amit a GMO-val kapcsolatban már jól ismerünk, tehát a kutatás csak a legjelentősebb növényfajokra fog korlátozódni, néhány óriás cég részvételével.

– A világ többi része hogyan áll a génszerkesztés engedélyezéséhez?

– Az USA alapállása az, hogy az olyan technológiákat, beavatkozásokat, amelyek természetes úton is végbemenő változásokat eredményeznek, nyitottan fogadja, és szerintem ez a helyes irány. Rendkívül pozitív példákat látunk még Dél-Amerikában is, ahol a technológia szintén zöld utat kapott. És még egy fontos érv: ha nem alakul ki valamiféle egységes szabályozás ezekben a kérdésekben világszerte, akkor az nagyon megnehezíti – ha ugyan nem teszi lehetetlenné – a földrészek, térségek közötti kereskedelmet.


A Vetőmag Világszövetség budapesti elnöki vacsoráján, 2017-ben

ARCKÉP. Dr. Ruthner Szabolcs kertészmérnök végzettségű; doktori fokozatát is a Kertészeti Egyetemen szerezte növénynemesítés és biotechnológia irányon. 2006 és 2014 között a Vetőmag Szövetség és Terméktanács ügyvezető igazgatója, 2015-tól a svájci székhelyű Nemzetközi Vetőmag Szövetség (International Seed Federation, ISF) szabályzásért felelős igazgatója. Fő feladata a nemzetközi vetőmagszakma koordinációja a terület globális szabályzásában résztvevő szervezeteivel, UPOV, ISTA, OECD, FAO stb.

 

Erős, mégis gyenge

Ha csak a nagyságrendet nézzük, büszkén mondhatja el magáról a magyarországi vetőmag-előállítás és -export, hogy a világ élvonalában szárnyal: Franciaország, Hollandia, az USA, Németország és Chile mögött a 6. helyen áll a magyar kivitel. Itt azonban következik egy hangsúlyos ’de’ – kevés az innováció, nyomasztó a négy alapvető szántóföldi növény túlsúlya, és a feldolgozó-kapacitások szűkössége miatt csekély mértékű a hozzáadott érték.

Majd’ minden vetőmag-tematikájú rendezvényen, szántóföldi bemutatón vagy szakmai konferencián nosztalgiával emlékezik rá a szakma, hogy a rendszerváltás előtt, sőt, még a 90-es évek első felében is hazánk nemcsak a ma abszolút élvonalbeli országok kutatóit fogadta, de a magyar nemesítésű fajták is világszerte keresettek voltak. A mezőgazdaság általános hanyatlása aztán ebben a szegmensben is megtette a magáét. A vetőmag-termőterület nagysága meredeken zuhant – annak ellenére, hogy a felhasznált vetőmag mennyisége erőteljesen megnőtt. Ez annak a következménye volt, ami máig érezhető: a vetőmagimport gyors térhódítása révén ma is domináns a külföldön nemesített bázismagok szaporítása a vetőmag-előállításban.

Jelenleg több mint 800-850 cég termeszt Magyarországon vetőmagot, s a termőterület 2017-ben meghaladta a 110 ezer hektárt. Az előállított mennyiség 2017-ben csaknem 320 ezer tonna volt. A mennyisséggel nincs is gond, a bevezetőben említett impozáns statisztikai adat mellett például kukorica-vetőmagból csak a franciák állítanak elő többet a világon.

Ugyanakkor a kiviteli piacot köztudottan és döntő mértékben – több mint 90%-ban(!) – néhány nemzetközi cég (Pioneer, Monsanto, Syngenta) uralja. Noha a hazai kutatás-fejlesztés (elég csak a szegedi Gabonakutatóra, a martonvásári Bázismagra gondolni) ma is a szakmai élvonalban tevékenykedik, általánosságban szomorú tény, hogy a magyar mezőgazdasági innováció gyengébben teljesít, mint fénykorában. Mindez azért is fontos, mert a keleti feltörekvő vetőmagtermelő régiók kibocsátása egyre nő, s ez a termesztésből realizálható bevételeket mérsékli, hiszen – például a kínai – dömping képes úgyszólván letörni az árakat. A vetőmagpiacon a termesztés, a mennyiség mellett a másik üzlet a nemesítés – ezért is volna fontos helyreállítani a hazai innovációt.

A másik fontos feladat a feldolgozói kapacitások bővítése volna. E téren a magyarországi vetőmagpiac hasonló problémával küzd, mint néhány másik ágazata (például a fehérjenövény-, így a szójatermesztés, amelynek alap-nyersanyagát olcsón értékesítjük). Amíg ez a helyzet nem változik, Magyarország hozzáadott érték nélkül, nyersanyag-exportőrként mozog a mérséklődő jövedelmezőségű globális vetőmag-kereskedelemben.

Kérdés persze, hogy hazai vállalatoknak honnan volna tőkéjűk, forrásuk a köztudottan igen költséges vetőmag-nemesítési programok finanszírozására. A vetőmag-termékfejlesztés hosszú időt igénylő, komoly tudományos felkészültséget igénylő munka. S bár a klímaváltozás – mint arról a világszövetség illetékese is beszél interjúnkban – ismét ráirányítja a fiyelmet az új kihívásokkal szembeni küzdelemre, attól még erre a problémára egyelőre nincs válasza a magyar nemesítésnek.

Egy korsó sör: fontos és közös érdek a liszenszdíj

– Milyen más kihívások jellemzik a vetőmag-világkereskedelmet?

– Az említetteken – vagyis a szerkorlátozásokon és a klímaváltozáson – túl a legfőbb probléma szerintünk az illegális vetőmaghasználat kérdése.

Ez legkevésbé az Európai Unióban van jelen, sokkal komolyabb méreteket ölt azonban a világ kevésbé fejlett, felzárkózóban lévő régióiban, Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában és Kelet-Európában. Ez a helyzet mindenkinek rossz: a gazdák megbízhatatlan, rossz minőséget kapnak, ami miatt akár az egész termés odaveszhet, a vetőmag-előállítók pedig bevételi veszteséget szenvednek el.

– Mi az oka annak, hogy ez mégis ilyen makacs problémának bizonyul?

– Elsősorban a prevenció hiányának gondolom: nincs kellő és hatékony tájékoztatás a gazdák-gazdaságok felé az illegálisvetőmag-használat veszélyeiről. Ehhez szükség volna az állami hatóságok és a vetőmagos civil szervezetek közös fellépésére, együttműködésére. A másik ok a szabályozatlanság, az adott állam, térség gazdasági-politikai helyzete. Nyilvánvaló, hogy ahol háború-polgárháború, gazdasági válság vagy komoly államigazgatási bizonytalanság, hiányosságok vannak, ott erre kevesebb figyelem hárul.

– Az EU és Magyarország hol áll ebben a problémakörben?

– Az utántermesztett vetőmaghasználat itt is probléma. Évente jelentős bevételkiesést jelent a vetőmagcégeknek, hogy a nem fémzárolt vetőmagok után általában nem fizetnek liszenszdíjat a felhasználók. Hogy ez miért gond? A minősített vetőmag árába beépíti az előállító azt a költséget is, amit az új vetőmagok kifejlesztésére fordít azután, hogy a korábbi vetőmagot értékesítette. Ha ez a liszenszdíj nem folyik be hozzá, akkor az nyilván negatívan hat a gazdálkodására, vagyis kedvezőtlenül érinti a jövőbeni nemesítési folyamatot. Értem én, hogy a gazdaságok a nyomott terményárak, az időjárási kihívások, a piaci bizonytalanságok időszakában nem feltétlen rajonganak azért, hogy a liszenszdíjakat befizessék... Ám a vetőmaggyártóknál a zöldségszegmensben 30, a szántóföldi vetőmagoknál 15-20 százalékos arányt tesz ki az említett K+F ráta. Ha ez hiányzik, azt megsínyli a nemesítés.

– Itt zárul az ördögi kör...

– Ha azt vesszük, milyen adminisztratív és költségterhek nehezítik amúgy is a fajtanemesítést, új vetőmagok kifejlesztését, akkor igen. S hogy nem a vetőmagágazat önző érdekéről van szó, azt igazolja például az, ami Dél-Afrikában és Ausztráliában történik. Ott a mezőgazdaság, jellemzően a szabad elvirágzású fajtákat előállító gazdaságok maguk kezdeményezték a liszenszdíj-visszagyűjtés hatékonyabbá szervezését. Fogták magukat, és saját maguk szervezték meg, hogy a gabonafelvásárlóknál és -kereskedőknél jusson vissza ez a pénz a vetőmagágazat szereplőihez. Most Kanada a következő: várhatóan 2020-ra ott is hasonló rendszer fog működni. Afrikában és Ausztráliában egyfajta „végső segélykiáltásként” állt fel ez a rendszer, Kanada azonban, bölcsen, más kárából tanul, úgyhogy nekünk sem kellene megvárni, amíg a szükség kényszeríti ki a vetőmag-liszenszdíjak ügyének a rendezését.

– Komoly pénzekről van szó hektáronkénti összevetésben?

– Kicsit tréfásan úgy szoktuk érzékeltetni, hogy hektáronként egy-két korsó jobb sör áráról van szó a gazda számára.

Ezeket olvasta már?

A járványos megbetegedések veszélye Magyarországon is növekvő tendenciát mutat.
A hatékonyság, versenyképesség javításának kényszere hirtelen fog erősödni.
Minősített minőség: elismerés a legkiválóbb márkáknak!
A magyar piacon jelenlévő közel 150000 márkából a legjobb 400 között a Phylazonit!
Miért érdemes durumbúzát termelni?
A durumbúza kurrens, kül- és belföldön keresett termény, kiszámítható piaccal, magas átvételi árakkal.