Hirdetés
2373

Csak a profik tudják majd végigvinni és túlélni!

Exkluzív rovatunk interjúalanyával, Ackermann Tamással, a Fliegl Abda Kft. cégvezetőjével való beszélgetésünk során nemcsak az indulás nehézségeiről és sikereiről, de a gyártáshoz, fejlődéshez kapcsolódó kihívásokról, szakmai alázatról és örömökről is beszélgettünk.


Ackermann Tamás, a Fliegl Abda Kft. cégvezetője

Vasfüggönyön átnyúló kapcsolat

– Mióta is erősíti a Fliegl csapatát?

– Közel negyedszázada dolgozom a Flieglnél, többféle beosztásban. Amikor kezdtem, akkor a kelet-európai értékesítés megszervezését kaptam feladatul, emellett a hazai gyár kialakításánál is segédkeztem. Maga a Fliegl német gyökerű cég, amely az elmúlt két és fél évtizedben kivételes fejlődésen ment keresztül. A tulajdonos idősebb fiával dolgoztunk itt együtt, és mivel hasonló életkorúak vagyunk, sikeresen tudtunk együttműködni. Öt gyermeke van az idős alapítónak, közülük azonban nem mindenki dolgozik ebben a szektorban. „Csak annyit hagyj a gyerekedre, hogy bármit megtehessen, de ne annyit, hogy semmit se kelljen tennie!” – ezt olvastam nemrég egy hazai birtokon, és ez nagyon igaz ebben a családban is. Az a fiú, aki a magyar céget viszi, megvásárolta az édesapja és a testvére üzletrészét is, tehát nem megkapta, hanem megvette. Ez mindenképp jól mutatja a család hozzáállását!

– Miért éppen Magyarországra jött a Fliegl?

– A vasfüggöny lehullása után ösztönzést jelentett, hogy hazánkkal mindig is volt az anyagcégnek valamilyen kapcsolata. A '80-as évek vége felé a Mezőgép már beszállított bizonyos eszközöket a Flieglnek. A már meglévő gazdasági kapcsolat így segített az elindulásban. Ennek emberi és műszaki háttere is volt, a győri Mezőgép szárnyai alatt. Az abdai részegységet, gyártóüzemet, ingatlanokat vásárolta meg végül a német cég. Persze óriási fejlesztések következtek, zöldmezős beruházásként 1994-95-ben az új csarnokok építésével. Műszakilag feltétlenül újítani kellett, csak így lehetett előrébb lépni.

Akkoriban maga a piac sem állt még a fejlettség jelenlegi szintjén. A szállítóeszközöknél egyszerűen még nem jelentkezett igény a most jellemző fejlett technika használatára. A tsz-ekből a privatizációk során beszerzett HW8011-est, 6011-est alkalmazták, ami éppen megfelelt az elvárásoknak. Az első lépés a fejlesztéseknél inkább az erőgépek irányába tartott. A következő lépés a motoros eszközök után a különböző munkaeszközök fejlesztése volt – ez nem könnyítette a helyzetünket, hisz a sor végére kerültünk a beruházásoknál. Mindehhez azért hozzátartozik, hogy akkoriban sok külföldi tulajdonos került be a hazai vállalkozók közé, és náluk előny volt a mi cégünk német háttere. Az első sikerélményeket inkább ott tudtuk megélni. Helyi vállalkozásként, gyártóként számukra kifejezett előny volt, hogy itt dolgoztunk, nem volt probléma a honosítással. Akkoriban kicsit más lábon állt még a homologizáció...

– Mik voltak az elvárások az anyacég részéről a kezdetekkor?

– Jó konstelláció állt egybe, mert igazából akkor alakítottuk ki a szervezetet – nem volt kihez hasonlítani, ráadásul tényleg jelentős tempóban sikerült bővíteni a piacot. Nem voltak túlzottak az elvárások, és sikerült megfelelően bekerülnünk a hazai vérkeringésbe. A rendszerváltás után azért voltak a hazai piacon anomáliák, szerencsére a tulajdonos figyelt a korrekt üzletmenetre, és hosszú távon meg is mutatkozott, hogy csak így érdemes tevékenykedni.

Tíz év előny a letolókocsival

– Mikor fedezte fel a magyar piac a Flieglt?

– Lassan, de folyamatosan. A pótkocsik mellett 98’-ban már óriási lépés volt a letolókocsink megjelenése, ami a korábban itthon használt 2-3 oldalra billenthető pótkocsikhoz képest űrtechnológia volt. Mindig megelőztük a korunkat, de nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is. A ’99-es Agritechnica szakkiállításon a letolókocsit nem igazán tudta hova tenni a szakma. Ma meg minden magára valamit adó pótkocsigyártó gyárt valamilyen alternatívát a billentésre. A letolókocsira volt tíz év szabadalmi védettségünk, utána kezdte a piac másolni a termékünket. De az nem baj, ha minket másolnak, mert látszik, hogy jó irányba megyünk!1999-2000-től azért már a hazai gazdák innovációs hajlandósága és az addigi sikerek is meglátszottak a piacon. Elkezdtek keresni bennünket, és a szakmai döntéseket eredményeként le tudtuk cserélni a régi megoldásokat. Ma már több mint 1000 db letolókocsi van az országban! Ezek közt 20 éves, működő masináink is előfordulnak! Egyet szívesen kicserélnénk már egy újra, és a tervezett abdai múzeumba elhelyeznénk az egyik ilyen, mérföldkőnek tekinthető gépet.

– Az anyacég milyen irányba fejlődött ebben a negyedszázadban?

– Óriásit – előre! Nyilván az abdai gyáregységnek is van ebben szerepe, de például már Kínában is van egy közös összeszerelő üzemünk, illetve az USA-ban működő, Chicago melletti gyáregyég 50%-a is a Fliegl Abda Kft. tulajdonban van. Ez azért egy komoly ugrás. Emellett az anyacégnek többek között Brazíliában, Spanyolországban, Oroszországban is vannak gyárai, de alapvetően a nyersanyagtól a késztermékig csak itt, Abdán és Németországban gyártunk. Az összes többi gyár a helyi igények szerint a részegységek összeszerelését végzik. Komoly vágyaink élnek még, hisz bizonyos piacokra borzasztó nehéz bejutni. Franciaország például annyira védi a saját gyártóit, hogy az importeszközökkel foglalkozók nagyon nehéz helyzetben vannak. Éppen ezért vásárolta meg július 9-i hatállyal a Fliegl a Brochard Constructeur francia mezőgazdasági pótkocsigyártót.

Új utakon – a Bivaly erejével

– Mi lehet a következő, mérföldkőnek számító termékük?

– Termékszinten gondolkodunk. A letolókocsis érzést szereznénk újra átélni; ehhez már megvan a gép, az Agritechnicán két éve ezüstérmet is kapott a rendfelszedő-átrakó kocsink, Büffel, Bivaly néven. Most dolgozunk azon, hogy ez szériaérett, piacérett legyen. Jelenleg például 5 gép dolgozik Európában, gyűjtjük a napi munkatapasztalatokat róla. A szeptemberi abdai szakmai napon be fogjuk mutatni a partnereinknek, ez lesz az egyik fő attrakció. A rendfelszedő eszköz és a szállítóeszköz a mi filozófiánk szerint külön feladatra való, egy rendfelszedő eszközt ne cipeljünk állandóan egy szállítóeszközön. Szeptember 21-én, szombaton bárkit szeretettel várunk 15 év után újra megszervezett nyitott szakmai napunkon. Minden már ismert vagy még érdeklődő partnerünknek szívesen bemutatjuk ezt az újdonságunkat és természetesen a teljes termékportfóliót.

– Mennyire könnyű vagy nehéz a gyártáshoz a megfelelő számú és tudású mérnököt, illetve szakember megtalálniuk?

– A mai gazdasági helyzetre jellemző szakemberhiány a mezőgazdasági gépgyártást is elérte. Míg 10-15 évvel ezelőtt sok jelentkező közül választhattunk jobbnál jobb szakembereket, addig most egy-egy szabad hegesztőlakatos vagy mérnöki pozícióra néhány jelentkező akad, és nehéz dönteni, a választási lehetőség hiánya miatt. Nagyon örülök annak, hogy sok olyan kollégával tudok a mai napig együtt dolgozni, akikkel egykor fiatalként kezdtük itt a munkát. A tapasztalat nagyban segíti a mindennapjainkat. De nagyon várnánk a fiatalokat, hogy hasonló útra állítsuk őket, mint ahogy annak idején minket a nagybetűs Szakik.

Az Agritechnica szakkiállításon két éve ezüstérmet kapott a rendfelszedő-átrakó kocsi,a Büffel (Bivaly)

– Mit tanácsolna a frissen végzett fiataloknak, mivel érdemes kiegészíteni szaktudásukat? Miben lát hiányt a képzettségüket illetően?

– Sajnos az elmúlt 10-15 évben a fiatalok (de a szülők is) elhitték, hogy elég „csak” tanulni és papírt szerezni, és máris csodás élet várja az ifjúságot. Szerintem ez nem igaz. Tudás kell! Tudás nélkül nem lehet építkezni, de a tudás megszerzése után (vagy alatt) nagy szükség van a szakmai gyakorlat elsajátítására. Sajnos az oktatás is elhanyagolja a szakma gyakorlati ismereteit, mindegy, hogy milyen szintről beszélünk, szakiskolai vagy mérnökképzésről. A gyakorlati tudás megszerzését az anyagi előnyök/követelések elé kellene helyezni. Ez nem más, mint alázat a szakma iránt.

Minden napot élvezek!

– Elegendő most az a gyártókapacitás, amit a gyár biztosítani tud? A termelői igényeknek az átfutási idők megfelelnek-e?

– A gyár kapacitását csak modern, új technológiával lehet növelni. Ez az elmúlt időszakban mindig jellemző volt a Flieglre. A vevői igények szezonális hullámzását az elmúlt pár évben a kereskedőhálózat együttműködésével próbáljuk rövid átfutással kielégíteni. Ezt a kereskedők készletezésével érjük el, így a szezon előtt már a „piacon” tud lenni a termékünk. Sajnos a gyári átfutás ideje az elmúlt 2 évben nagyon megnőtt. Van olyan termékünk, amelynek a vevőhöz érkezési ideje 25-30 hét. De a jellemző gyártási intervallum inkább 8-12 hét, ami ugyan már rövidnek számít, ám a szezonban ez is elfogadhatatlan.

A legnagyobb kihívás gazdaságosan működtetni egy vállalkozást kevesebb élőmunkával, modernizálással vagy szakosodással

– Mit tekint manapság a cég legfontosabb kihívásának hazai és nemzetközi szinten?

– Hazai szinten a legnagyobb kihívás ugyanaz, amivel nemzetközi (nyugat-európai) szinten már több évtizede küzdenek, ez pedig nem más, mint a fent említett szituáció, a szakemberhiány. Emiatt kevesebb munkaerővel kell nagyobb kapacitást elérni, növekedni. Ez minden ágazatot, gazdasági résztvevőt érint. Mindenki a „növekedésre” törekszik. A növekedést csak gazdaságossággal lehet elérni. Valóban ez a legnagyobb kihívás, gazdaságosan működtetni egy vállalkozást kevesebb élőmunkával, modernizálással vagy szakosodással. Csak a „profik” tudják ezt végigvinni és túlélni. Ehhez kell megszállottság és elhivatottság. Hiszem, hogy a magyar agrárium és agrárgépipar ilyen megszállott emberekből áll.

A Fliegl a nyersanyagtól a késztermékig csak Abdán és Németországban gyártja termékeit

– Mi motiválja önt ebben a munkában ennyi itt eltöltött idő után is? Mit szeret benne a legjobban?

– Ma már 14 ország „Fliegl-ügyei” tartoznak hozzám, az ottani kollégáknak segítek az értékesítési feladatok ellátásában. Nincs két egyforma nap, minden napot élvezek! Ez a szakma minden napra tartogat új kihívásokat. A gazdákkal történő beszélgetések közben mindig akad olyan probléma, ötlet, ami megoldásra, megvalósításra vár. Ezeket a gondolatokat lehet aztán tovább szőni, és jobb vagy akár új terméket előállítani. A motiváció beigazolódik, ha olyan gazdát látok, aki a gyártmányunkat, megoldásainkat, innovációinkat használja, és sikeres gazdaságot tud felépíteni, aminek így mi a részei lehetünk. Szintén ugyanígy motivál, hogy a gyermekeim előtt példa vagyok, példa lehetek. Őket senki nem kényszeríti erre a válaszra, ők még őszinték. Látják, hogy sikeres, boldog emberként lehet élni a sokféle megpróbáltatás és teher mellett; mosolyogva lehet cipelni a nehézségeket, a mindennapi tevékenységet nem munkának, hanem hivatásnak tekintve.

 

 

Ezeket olvasta már?

Keresse a megfelelő vetőgépet, erőgépet, rendsodrót, pótkocsit a tavaszi munkákra a Lakkos Kft. kínálatából
Az általunk forgalmazott Matermacc és Özmean szemenkénti vetőgépek egyaránt megoldást nyújtanak azoknak, akik megfizethető vagy akár prémium minőségű gépet szeretnének
Hagyomány vagy korszerűség?
Milyen szállítójárművet érdemes választani?
„Egészséges élelmiszert az asztalra”
Növényorvosok a termelés, az élelmiszer és a környezet biztonságáért
Próbaüzemen a szenzációs új magyar(!) traktor
Az új magyar traktor már a próbaüzemnél tart!