A batátatermesztés lehetőségei

A hazai növénytermesztés jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedek során. Ez a különböző időszakokban érintette egyrészt a tulajdonviszonyokat (szocialista nagyüzemek kialakítása, rendszerváltás, magántulajdon stb.), de változások történtek a biológiai alapokban (új fajták/hibridek) és az agrotechnikai feltételekben is. Ezek a változások – általában – pozitív irányba mutattak.

Vannak azonban olyan folyamatok, trendek, amelyek kisebb-nagyobb mértékű korlátokat, visszalépéseket eredményeztek. Ezek közül az egyik legsúlyosabb problémát a hazai növénytermesztés vetésszerkezetének leegyszerűsödése jelenti. Napjainkban mindössze 5 szántóföldi növényi kultúra (búza, kukorica, napraforgó, repce, árpa) teszi ki a szántóterület több mint 85%-át. Ez a leegyszerűsített vetésszerkezet jelentős mértékben megnövelte a hazai növénytermesztés sebezhetőségét, vulnerabilitását, ökológiai és ökonómiai szempontból egyaránt. Az ökológiai sebezhetőséget felerősítette az elmúlt évekre, évtizedekre egyre inkább jellemző klímaváltozás, annak szélsőséges jelenségei. De ökonómiai szempontból is kedvezőtlen, jelentős ingadozásokkal jellemezhető piaci folyamatok zajlottak és zajlanak világszinten, ill. a hazai növénytermesztésben. Alapvető érdekünk tehát mind agronómiai, mind gazdasági szempontból a jelenlegi, végtelenül leegyszerűsödött hazai vetésszerkezetet sokszínűbbé tenni. Ennek a diverzifikáltabb vetésszerkezetnek a kialakításában egyrészt hagyományos növények (pl. hüvelyesek, rostnövények stb.), másrészt teljesen új növények játszhatnak szerepet. Ilyen növény lehet az édesburgonya (Ipomoea batatas L.) vagy batáta, melynek termesztése néhány évtizedes múltra tekinthet vissza hazánkban, de csak az elmúlt években kapott nagyobb lendületet. A növekvő területe napjainkban megközelíti az 1 000-2 000 ha-t.