Az inváziós fajok már a spájzban vannak – mit hoz a jövő?

Az áruk szabad áramlása és a növényvédelmi ellenőrzések felpuhulása, illetve a turisták felelőtlensége miatt olyan kártevők (karanténlistás fajok) kerülnek be Európába, amelyek leküzdése, megsemmisítése jelenleg nem megoldott.

Erdeink, féltett házikerti növényeink, gyümölcsfáink mind veszélybe kerülhetnek. Az emberek sajnálatos módon nincsenek tisztában a növényi anyagok export-import növény-egészségügyi szabályaival. Ma, amikor órák alatt el lehet jutni az egyik földrészről a másikra, olyan veszélyes kártevők megtelepedésével is számolnunk kell, mint a kőris díszbogár (Agrilus planipennis) (1-2. kép), amely 2-3 év alatt teljesen elpusztít egy akár 80-100 éves kőrisfát is. Ez a faj Ukrajnában már jelen van.

A növénybarátok az útipoggyászban előszeretettel hoznak haza Magyarországon nem honos növényeket, amelyek nagy valószínűséggel hordoznak olyan betegséget vagy kártevőt, amely nálunk nem honos, így az ellene való védekezés sem kidolgozott, illetve a természetes ellenségei is hiányoznak.

Migráció

Ez egy alapvetően természetes folyamat mind a növények, mind az állatok részéről. A migráció léptéke az, amely az utóbbi évszázadokban megváltozott. Azok a barrierek, amelyek útját állják a gombáknak, a növényeknek és az állatoknak eltűntek, vagy az ember segítségével ezek már nem akadályok a számukra többé, így szinte akadálytalanul eljuthatnak ezek az élőlények az egyik kontinensről a másikra, ahol korlátozó tényezők (parazitoidok, táplálékkompetencia) nélkül egy bizonyos szintig szabadon tudnak szaporodni és terjeszkedni. A kolonizáló egyedek olyan tulajdonsággal bírnak, amelyek előnyösek egy új területet meghódítani próbáló faj számára. Ez az aktuális elterjedési terület határain túlnyúló vándorlás sok esetben nem jár a faj sikeres megtelepedésével, mert a szaporodási feltételek nem adottak, azonban vannak olyan esetek, amikor a faj kolonizáló egyedei sikeresen meghódítják az új élőhelye(ke)t. Az új élőhelyekhez való eljutás lehet természetes és mesterséges folyamat is. Ma az Európán belüli populációk mozgásai összefüggnek a klíma változásával, de nem elhanyagolható az sem, hogy a növényi szaporítóanyagok esetenként nem kellően ellenőrzöttek, így azokkal a károsító rovarfajok sokkal gyorsabban eljutnak potenciális élőhelyekre, mint természetes úton. Az áruk szabad áramlásával számos olyan faj került be Európába, amely itt nem őshonos.


1. kép. A kőris díszbogár súlyos károkat okoz, ahol megjelenik, ott a kőrisfák elpusztulnak


2. kép. A díszbogár lárvái a kéreg alatt rágnak. Fotók: internet


3. kép. Az őszi sereghernyó lepke napi 10 kilométert is képes repülni

A csomagolóanyagok között, élő és holt növénnyel ma bárhová egyszerűen bekerülhetnek idegen fajok. Ezek a fajok az eredeti élőhelyüktől eltérően nem találkoznak a populációikat szinten tartó parazitoidokkal vagy más, a populáció nagyságát korlátozó tényezővel, konkurenciával. Az új hazában még nem „találták meg” őket az őshonos parazitoidok, így megvan a lehetőségük a gyors felszaporodásra, és olyan mérvű kártételre, amely a hétköznapi ember ingerküszöbét is átlépi.

Mire számítsunk a jövőben?

A válasz egyszerű: bármire! Ma még elképzelni sem tudjuk, hogy mely fajok fognak hozzánk eljutni, de a múlt példái esetleg irányt tudnak mutatni. A kukoricának (ami hazánkban az egyik legnagyobb területen termesztett kapásnövény) az utóbbi időben számos olyan kártevője jelent meg, amellyel 2025 évvel ezelőtt nem kellett számolni. Ilyen a gyapottok bagolylepke és az amerikai kukoricabogár. A hasonló éghajlati adottságokkal rendelkező észak-amerikai földrészen több olyan faj is él, amelyik kifejezetten a kukoricára, mint tápnövényre specializálódott. Az egyik ilyen faj az őszi sereghernyó (Spodoptera frugiperda) (3-4. kép), amelynek a lepkéje jól repül, naponta akár több 10 kilométert tud így megtenni. A lárvája hasonlóan súlyos károkat okoz, mint az itthon már megismert gyapottok bagolylepke, amelynek közeli rokona az amerikai gyapottok bagolylepke (Helicoverpa zea) (5-6. kép). Fő tápnövénye a kukorica, de számos más növényen is megél, ez a faj is főként a generatív növényi részeket fogyasztja. Az amerikai kukoricabogarat nem kell bemutatni: a kártételét és az ellene való körülményes és nehézkes védekezést minden kukoricatermesztő ismeri. Sajnos több hozzá hasonló kártevő is él Észak-Amerikában. Ilyen a tizenkét foltos uborkabogár (Diabrotica undecimpunctatahowardi) (7. kép), amelynek a lárvája szintén endofág életmódot folytat. A petétől az imágóig 2-3 hét alatt eljut. Az imágó a leveleket, a tápnövényei generatív hajtásait is megrágja. Fő tápnövényei a tökfélék, de a szántóföldi növényeken is megél. Szintén kártevőként lép fel a kukoricabogár rokona, a Diabrotica balteata (8. kép), amely főként a tökféléket, a sütőtököt, a céklát, a babot, a borsót, az édesburgonyát és kukoricát károsítja.


4. kép. Az őszi sereghernyó hernyója komoly lombveszteséget tud okozni


5. kép. Az amerikai gyapottok bagolylepke hasonlít a gyapottok bagolylepkére


6. kép. Az amerikai gyapottok bagolylepke hernyója falánk


7. kép. A tizenkét foltos uborkabogár szerencsére nálunk még nem jelent meg


8. kép. Szintén kártevőként lép fel a kukoricabogár rokona, a Diabrotica balteata


9. kép. A babrágó poloska elleni védekezés nehéz és körülményes

A „büdösbogarak” (poloskák) soraiban is akad még kártevő, amely eddig nem jutott el hozzánk. A babrágó poloska (Megacopta cribraria) (9. kép) ugyan ázsiai eredetű, de Észak-Amerikában már súlyos gondokat okoz. Évi három nemzedéke fejlődik, a lárvák csoportosan (10. kép) szívogatják a tápnövény szinte minden részét, ezzel sanyargatva azt, illetve a termés a szívogatás nyomán eladhatatlanná válik. Fő tápnövényei a pillangósok, ezen belül is a szója és a bab, de károsítja a rizst, a burgonyát és a citrusféléket is, illetve ezeken kívül számos más növényfajt. Nagyon nagy károkat okoz az ázsiai citruscincér (Anoplophora chinensis) (11. kép). Sajnos már Európában megjelent, a szomszédban, Ausztriában megtalálták. Mivel az ázsiai citruscincér az Európai Unióban karanténrovarnak minősül (a 2000/29/EK-irányelv I. mellékletének „A” része), mindent meg kell tenni az állományának a felszámolására. Ahol felüti a fejét, ott élő fa nem marad. Az ázsiai hosszúcsápú cincér (Anoplophora glabripennis) (12. kép) Európában először Németországban jelent meg. Az ázsiai hosszúcsápú cincér és az ázsiai citruscincér ellen jelenleg nincs vegyszeres védekezési lehetőség. Az egyetlen lehetséges intézkedés a megtámadott fák 200 méteres körzetében a következetes ellenőrzés. A megtámadott fákat el kell égetni. A cincér nőstényei rendszerint 50-60 tojást raknak. A legveszélyeztetettebb fafaj a juhar, de a nyár, a fűz, a nyír és más lombos fák is károsodhatnak.

A német növényvédelmi szakemberek azt feltételezik, hogy a lárvák Kínából érkező raklapokban húzódva tették meg az utat, majd kikeltek. A karanténzónában, amely 3 000 hektáros, a karanténprotokollnak megfelelően ellenőrzik a veszélyeztetett fafajokat. Az ázsiai hosszúcsápú cincér is az EU-irányelvek szerinti karanténkártevő, így minden észlelési pont körül 2 km-es körzetben rendszeres az ellenőrzés.

A következő amerikai kártevőt csak 2012 óta ismeri a tudomány, amikor Olaszországban (a dél-tiroli szőlőültetvényeken) jelent meg ez az aknázómoly; nevezetesen a szőlőaknázó fényesmoly. Eleinte nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, de mára már a bioszőlők veszélyes, nehezen leküzdhető ellenfelévé vált (12-13. kép). Szerencsére nálunk eddig nem jelent meg, de számíthatunk a hazai felbukkanására.


10. kép. A babrágó poloska lárvái csoportosan károsítanak


11. kép. Az ázsiai citruscincér veszélyes karanténkártevő


12. kép. Az ázsiai hosszúcsápú cincér tápnövényei a juharfajok


13. kép. A szőlőaknázó fényesmoly a bioszőlők veszélyes kártevője

 
14. kép. A bortermő szőlők érzékenyek a lombvesztésre

Nem csak a termesztett szőlőket támadja meg, hanem a házak falára, kerítésekre felfutó 5 levelű díszszőlőt is. Ez a néhány kártevőfaj, amelyről szó volt, csak a jéghegy csúcsát jelzi. Még a szakemberek sem tudják pontosan megjósolni, hogy mely fajok fognak ténylegesen megjelenni és kárt is okozni. De ne hagyjuk, hogy ez megtörténjen! A felelős magatartás mind az importőrök, mind a lakosság részéről hozzájárul ahhoz, hogy e szép magyar táj még sok nemzedék számára felfrissülést és örömöt okozzon.

SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS

Ezeket olvasta már?

Ma, amikor órák alatt el lehet jutni az egyik földrészről a másikra, veszélyes kártevők megtelepedésével is számolnunk kell.
Pannon Breeding Program – megoldás a klímaváltozás okozta problémákra
A Pannon Breeding program kutatói a klímaváltozás okozta gondokra keresik a megoldásokat.
24. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum Debrecenben
Az új kártevők és betegségek nagy kihívás elé állítják a növényvédelmi szakembereket
XIV. Növényorvos Nap
Az idei, XIV. Növényorvos Nap „Az élelmiszer-biztonság kulcsa a növényorvos” mottó jegyében zajlott.