Biológiai védekezés Trichoderma asperellummal hajtatásban 1. rész

A növénykórtani fertőzések biológiai megoldásaihoz dr. Bohár Gyula növényvédelmi mikológus segítségét kértem. A szakember egy hiperparazita gombaszervezetet ajánlott a mikológiai problémák kezelésére, és ezt kutatási céllal a rendelkezésemre is bocsátotta. Jelen írásunkban ezen organizmus növénykórtani hatását ismertetem egy fertőzött talajon végzett paprika- és paradicsomhajtatásban.

A Trichoderma szerepe a növényvédelemben

A Trichoderma gombafajok hasznos, augmentatív biokontroll-szervezetek, amelyek kedvező hatása a gomba számának folyamatos és jelentős növelésével érhető el. Az antagonista közvetlen és közvetett mechanizmusokkal is gátolja a kórokozók növekedését. Közvetlenül a tápanyagokért folytatott agresszív versengéssel, hiper- és térparazitizmussal, valamint mikroparazita és gombaellenes tevékenységekkel fejti ki hatását. Közvetetten a gyökér kolonizálásával akadályozza a kórokozók hozzáférését, továbbá a gombák által kibocsátott növényi elicitorok révén fokozza a növény ellenállóképességét (ISR). Emellett serkenti a hormontermelést és a tápanyagfelvételt, ami jelentősen növeli a vitalitást és a stressztűrést.

Kísérleti helyszín és termesztési előzmények

A kutatásaimat Sárszentmihály szőlőhegyi részén végeztem el, ahol a talajok kimondottan kedvezőtlen – agyagos és szikes – tulajdonságokkal rendelkeznek. A területen a ’90-es évek vége óta foglalkozom vegyszermentes paprika- és paradicsomhajtatással. A kezdeti időszakot követően – a 2000-es évek elején –nagyarányú Sclerotinia sclerotiorum és Pythium debaryanum fertőzések alakultak ki.

A biológiai védekezésre épülő szigorú növényegészségügyi higiénia betartása ellenére a fertőzések gyakorisága folyamatosan nőtt. A talaj élőflórája évről évre romlott, a sófelhalmozódás fokozódott, a humusztartalom pedig csökkent. Az allelopatikus jelenségek erősödése miatt a talajuntság mértéke is nőtt. Emellett az egyre forróbb nyarak következtében a Fusarium solani és az újabban megjelenő Macrophomina phaseolina fertőzések drámai termésveszteséget okoztak. A mikológiai problémák kezelésére a hasznos biokontroll-szervezetek felé fordultam.

Alkalmazott anyagok és technológia

Kísérleteimben a Trichoderma asperellum T1 törzsét tartalmazó mikrobiológiai készítményt használtam. A készítmény 40 m/m% tömegszázalékban és legalább 1×10⁹ CFU/g csíraszámban tartalmazta az adott szervezetet. A kutatáshoz fehér termésű, édes TV-paprika- és paradicsompalántákat használtam. A paradicsom termesztésére egy 50×7,5 m-es (375 m²) Haygrove, a paprikához pedig egy 53×8 m-es (424 m²) „Soroksár 70” típusú, fűtetlen fóliás termesztőlétesítmény szolgált.

A kísérletek során növényfajonként összesen 495 növényt vizsgáltam. Kezelésenként 55 egyedet állítottam be, kezelésenként 5 ismétléssel, egy parcellában pedig 11 növény kapott helyet. Az ismétléseket véletlenszerűen (random) helyeztem el. A tesztek során összesen 9 alapkezelést állítottam be, az egyes alkalmazások mellé hatást segítő (ún. adjuváns) anyagot is felhasználtam. Ezek az anyagok az általam összeállított, egyedi receptúra alapján készültek, amely szerves anyagokat, aminosavakat és algát is tartalmazott. Az anyagokat háromféle módszerrel juttattam ki a területre.

Talajos módszerrel a kiültetés előtt, a talaj előkészítése során permeteztem ki, majd bedolgoztam, az állományba csepegtető öntözéssel, a lombra pedig fóláris permetezéssel juttattam ki, alkalmaztam továbbá ezek együttes változatait is. A kezeléseket dózisonként osztottam fel: az A jelű 30 mg/m², a B jelű 25 mg/m², a C jelű pedig 20 mg/m² antagonista mennyiséget kapott. Az adjuváns anyagot kizárólag állományban, csepegtető öntözéssel juttattam ki. A hatássegítő termékből egyes kezelésekhez 2,5 ml/m² dózist alkalmaztam (1. táblázat).

Eredmények paprikában

A kiültetések után az A0-kontrollpalánták 11%-ánál pitiumos és rizoktóniás fertőzések jeleit tapasztaltam. A tünetek 1–2 nap eltelte után jelentkeztek és teljes növénypusztulással jártak. A hiányos részek utólagosan pótlásra kerültek. A növények vontatottan gyökeresedtek és a vizsgálat teljes ideje alatt kórtani tüneteket mutattak. A nyár közepén jelentős makrofominás és fuzáriumos tünetek jelentek meg. A tenyészidőszak második harmadában már inkább a botritiszes és a szklerotíniás fertőzések domináltak. A Sclerotinia sclerotiorum jelenlétére a szárat körülölelő, fehér, vattaszerű micéliumfonalak utaltak (1. kép).

A termőidőszakban, július végén az A0-kontrollnövények 17%-a mutatott fuzáriumos tüneteket. Ezek a növények a délutáni időszakban erős lankadást, később pedig teljes hervadást mutattak. A tünetek jellegzetességére utalt, hogy a gyökérnyakon parásodás és felszíni rothadások voltak láthatók. Ha a szárat kettévágjuk, a szállító edénynyalábok szövetei eleinte rózsaszínes, majd barnás elszíneződést mutatnak, ami a kórokozó jelenlétére utal. A turgor akadályozott, ezért a növények az egyre erősebb stresszingerek hatására fokozatosan pusztulásnak indulnak (2., 3. kép).

Eredmények paradicsomban

A kipalántázás után az A0-ismétléseknél 7%-os pitiumos fertőzést mértem, de ezek alig mutattak tünetet. A gyökérnyaki részeken, a talaj közelében korai látens fertőzés jeleként ún. „buckósodás” jelent meg: a szár megvastagodott, ami a rejtett fertőzésre utalt. A palánták ugyan nem pusztultak el, de a kiültetést követő 45 nap után – a teljes terhelésekor – lesárgultak. Nyáron főként a fuzáriumos és makrofominás, ősszel pedig inkább a szklerotíniás fertőzések jelentkeztek (4. kép).

Paprikánál és a paradicsom kontrollnövényein is tapasztaltam tápelemhiányra utaló elváltozásokat. Ezek azonban nem abiotikus tápanyaghiány miatt alakultak ki, hanem kórtani okokra voltak visszavezethetők. A talajeredetű kórokozók a növények gyökerét és szállítószöveteit is megtámadták. Emiatt gátolt volt a víz- és tápanyagfelvétel, ami súlyos tápanyaghiányos tünetegyüttesekhez, ún. szindrómák kialakulásához vezetett. Ezekben a parcellákban igen jelentős a vitalitáscsökkenés, és a növények sokkal érzékenyebbek voltak az egyéb stresszhatásokra.

Hervadást okozó kórokozók megfigyelései

A kontrollhoz képest a kezelések a rizoktóniával fertőzött növények számát 72%-kal, a már kialakult tünetek súlyosságát pedig 78%-kal mérsékelték. Pítiumos fertőzés esetén – a kontrollt kivéve – minden kezelésnél átlagosan 82%-kal kevesebb beteg növényt találtam, és a tünetek súlyossága is hasonló mértékben csökkent. A kísérlet során az A0-kontrollal szemben 85%-kal kevesebb szklerotíniával fertőzött növényt találtam. Míg a kontrollnövények esetében a kialakult infekció mértéke 77%-os, addig a kezelteknél ez a szám 23,7%-ot tett ki, vagyis 70%-kal csökkent a tüneti súlyosság.

Az alkalmazásokban a kontrollhoz képest mintegy 69%-kal csökkentek a botritiszes kórokozóval fertőzött növények számai, ezenfelül a tünetek 73%-kal enyhültek. A kontrollnövényeken 81%-kal több makrofominás tünet, illetve 84%-kal súlyosabb elváltozás jelentkezett. A kórokozó jelenléte teljes növénypusztuláshoz vezetett. A növények kezdetben szürkés, később szénfekete színezettel teljes hervadásnak indultak. A rajtuk lévő termések töppedtek és aszottakká váltak (5. kép).

Szoros összefüggést tapasztaltam az időjárás viszontagságai és a makrofominás hervadások között. Rendszerint azok a növények fertőződtek súlyosan, ahol más stresszfaktor jelenléte is igazolható volt. A kontrollhoz képest a kezelések 74%-kal csökkentették a fuzáriumos növények számát, és 80%-kal tompították a tünetek súlyosságát. A kezeléseknél 85%-kal mérséklődött a verticilliumos infekció, illetve 70%-kal csillapodtak a látható elváltozások (1. ábra).

Paradicsomnál 83%-kal kevesebb rizoktóniás fertőzés jelentkezett, és a tünetek súlyossága is ugyanilyen arányban enyhült. A kontrollal szemben a kezelések mintegy 89%-kal lecsökkentették a pítiumos növények számát és mérsékelték a tünetek súlyosságát. A kontrollhoz képest a kezelt parcellákon 80%-kal kevesebb a szklerotíniás fertőzés, a tünetek 74%-kal enyhébbek. Az A0-kontrollnövényeknél a kezelt növényekhez képest 75%-kal több botritiszes fertőzés jelentkezett. Az A0-kontrollnövényeknél a makrofominás fertőzés előfordulása mintegy 15%, a tünetek súlyossága pedig 75% volt.

A kezelt növényeknél ezzel szemben csak 2%-os fertőzést tapasztaltam, a tünetek erőssége pedig mindössze 7,5%-ot tett ki. Az A0 kezeletlen kontroll ismétlésekben a makrofominás rothadás drámai mértékű manifesztációja mutatkozott: a növények teljesen leszáradtak a szár és a lomb barnuló, majd szürkés-fekete színűre változott, a turgor leállt, a termések töppedtek és elszáradtak. A szár belsejében lévő bélszövet elhalt, és a mikroszkleróciumok jelenléte miatt a bélrész szürkére változott (6., 7. kép).

Az alkalmazások átlagos mértékben, 80%-kal csökkentették a fuzáriumos fertőzéseket, és 83%-ban enyhítettek a tünetek kifejeződésén. Az A0-kontrollnövények gyökérnyaki részén, illetve a belső szövetekben zonális rothadások is megfigyelhetők. Ezek a Fusarium solani fertőzés jellegzetes tüneteire utalnak (8., 9. kép).

A kezelt ismétlésekben, kb. 78%-kal kevesebb a verticiliumos betegség és a tünetek mértéke (2. ábra).

Egyéb kórokozók vizsgálatai

A kezelések során 32%-kal csökkent a paprika lisztharmatos növények száma, a tünetek erőssége pedig 34%-kal mérséklődött a kontrollhoz képest. A feoramulariás levélfoltosság tekintetében a kezelt növények 18,7%-a fertőződött, a tünetek súlyossága pedig 29%-os volt. Ezek az értékek a kontrollnál 27–40%-os értékeket mutattak. A kontrollal szemben a kezelések során 34–40%-kal mérséklődtek az alternáriás kórokozók által okozta fertőzések. A kontrollparcellákon fejlődött növényeknél kb. 32%-kal több kolletotrichumos bogyófoltosság jelenlétét tapasztaltam. Az A0-kontrollal szemben a kezelésben részesített növényeknél a botritisz 47%-kal, a xanthomonaszos 32%-kal, a pseudomonaszos pedig 29%-kal csökkent, illetve a tünetek erőssége 35–25–32%-kal enyhült.

Paradicsomnál a kontrollal szemben a kezelt alkalmazásokban a szeptóriás 37%-kal, a klavibakteres 17%-kal, az alternáriás betegség 36%-kal csökkent, a tüneti fokozat pedig 34–60–46%-kal enyhült. A kezeltekkel szemben a kontrollparcellákban a passalórás 22%-kal, a botritiszes 44%-kal, a xanthomonaszos betegség 10%-kal növekedett, illetve a kórtani tünetek 30–28–28%-kal erősödtek. Minden kezelés (a kontrollt kivéve) a fitoftrás 32%-kal, az endofita lisztharmatos 25%-kal, az epifita lisztharmatos betegséget 21%-kal csökkentették, továbbá 49–32–28%-os arányokban tompították a tüneteket.

A kutatásomat a MezőHír szaklap következő számában folytatom, amelyben elemzem az antagonista által elért további kedvező növényegészségügyi eredményeket.

SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS NÖVÉNYORVOS-BIOLÓGUS, PAPRIKA- ÉS PARADICSOMSPECIALISTA, KUTATÓ, A VEGYSZERMENTES TERMESZTÉS KÉPVISELŐJE

KONZULTÁNS: DR. BOHÁR GYULA A MEZŐGAZDASÁG TUDOMÁNY KANDIDÁTUSA, MIKOLÓGUS, BIOLÓGIAI NÖVÉNYVÉDELEMI RENDSZEREKKEL FOGLALKOZÓ FITOPATOLÓGUS

---

MezőHír Tudástár: Trichoderma asperellum – antagonista gombafaj, amely biológiai úton gátolja a talajeredetű kórokozókat, javítja a növények ellenállóképességét és vitalitását.