A gazda olykor nehezen tudja eldönteni, hogy kedvence beteg-e vagy sem, mivel a kór apró jelei gyakran alig okoznak zavarokat, ezért aztán nem viszi kutyáját időben az állatorvoshoz.
Ezzel szemben egyes betegségeknél fontos, hogy az első tünet jelentkezésekor nyomban kezdődjék meg az eb kezelése. Bizonyos gyógyszerek ugyanis kizárólag a kór kezdeti szakaszában hatásosak, a gyógyítás kilátásai ezzel szemben később romlanak. Mindenekelőtt a különböző vírusos fertőző betegségek esetén igaz mindez, amelyeknél azon nyomban az első lázfelszökésekor be kell adni a különböző gyógyszereket, máskülönben nem lehet minden kétséget kizáróan gátat vetni a betegségnek.
Egészség és betegség között nincs éles határvonal. Az ép szervezet normál életfolyamatai fokozatosan mennek át a könnyű rosszulléten keresztül a legsúlyosabb betegségekbe, így amit az egyik egyednél még normál tünetnek tekinthetünk, a másiknál már rendellenesnek tarthatunk. Az egészség és a betegség közötti fokozatos átmenetek nem egyszer nagyon megnehezítik annak megítélését, hogy valamely egyed beteg-e vagy sem!
Egyes fontos testfunkciók pontosan mérhetők. Ha ismerjük az egészséges kutyán végzett ilyen mérések eredményeit, akkor abból, hogy az értékek ezektől eltérnek, betegségből származó zavarokra következtethetünk. A mérési eredmények összesítése és kölcsönös mérlegelése teszi lehetővé a betegség diagnosztizálását. Minden testfunkció bizonyos fiziológiai határok között ingadozik. Csupáncsak félórás pihentetése után határozhatjuk meg az egyed testhőmérsékletének, érverésének és a légzése szaporaságának pontos középértékét.
Mozgás, izgalom, nyugtalanság, félelem és az idegen környezet ugrásszerűen megemelheti ezeket az értékeket. Még az egészséges ebnek is, ha állatorvosi vizsgálatra viszik, nem egyszer annyira felszökik a testhőmérséklete, hogy abból súlyos betegségre lehetne következtetni. Az állatorvosnak azonban pontos adatokra van szüksége, hogy megítélhesse a beteg állapotát. Ilyen esetekben fontos, hogy a gazda megmérje a beteg eb testhőmérsékletét, megvizsgálja a légzésének szaporaságát és érverését.
A kutya testhőmérsékletét a végbelébe dugott lázmérővel mérjük. A némi szappannal síkossá tett lázmérőt enyhén forgatva bevezetjük a végbélbe. Fogni kell a lázmérőt, különben az inger arra késztetné a kutyát, hogy kinyomja azt. Fokozott elővigyázattal kell eljárni, mert ha a végbél üres, egy nagy testű kutya esetében a lázmérő teljesen becsúszhat. Sok eb úgy igyekszik ez alól kibújni, hogy hirtelen leül. Ekkor a lázmérő felső csúcsa könnyen letörhet, és a szilánkok sérüléseket okozhatnak. Hogy ezt elkerüljük, ezért a kisebb testű kutyát a farkánál fogva szorítsuk le, és a másik kezünkkel rögzítsük a lázmérőt!
Két-három percig hagyjuk a lázmérőt a végbélben, és utána leolvassuk. Elégséges napjában egyszer ellenőrizni a testhőmérsékletet. A lázmérésre lehetőleg mindig azonos időpontban (reggel 6 és 9 óra, este 16 és 18 óra között) kerüljön sor, mert a testhőmérséklet a napszaknak megfelelően ingadozhat. Csak a pihent egyed testhőmérsékletét mérjük, és sohase az etetés után!
A kutya normál belső testhőmérséklete viszonylag széles határok között ingadozik:
- Az egyik kutya testhőmérséklete inkább az alsó határ (37,5 C), a másiké a felső érték (39,4 C) közelében lehet. Tény, hogy ez függ a nemtől, a kortól és a fajtától.
- A kipihent, egészséges, nagy termetű kutya testhőmérséklete 38-39 C között váltakozik, a törpe ebeknél ez az érték 38-39,4C.
- A kölykök testhőmérséklete csaknem mindig szorosan a fajtára jellemző normál felső érték közelében van.
- Az esti testhőmérsékleti érték többnyire (0,5 C-kal) magasabb, mint a reggel mért.
- A normál határok közötti eltérések is megfigyelhetők a tüzelő szukánál.
- A külső hőmérséklet – különösen nyáron! – befolyásolja a testhőmérsékletet.
- A vemhes szuka testhőmérséklete közvetlen az ellés előtt igencsak lesüllyed.
A megadott értékektől felfelé vagy lefelé való eltérést betegségekből származó zavarok tünetének kell tekintenünk. A testhőmérséklet emelkedését láznak, a túl alacsony testhőmérsékletet süllyedtnek nevezzük. Alacsony láz a 39,5 C, közepes értékű a 40,2 C, magas a 41,2 C feletti testhőmérséklet. Ezek az értékek a közepes termetű, felnőtt egyedekre vonatkoznak. Fiatal ebeknél vagy törpe ebeknél a megfelelő értéket a 0,2 C-kal magasabban, a nagytermetűeknél 0,2 C-kal alacsonyabban kell számítani.
Fontos szerepe van a betegség megállapításánál – a testhőmérséklet mellett – az érverés számának is. A pulzus egyebek között a vérkeringést szolgáló szív munkájáról, üteméről és teljesítményéről tájékoztat. Egészséges, pihent, felnőtt nagy termetű kutyánál a pulzus percenként 60 és 80 között ingadozik, kis termetűeknél viszont 80-120-at is számlálhatunk. Jóval gyorsabb a kölykök és fiatal ebek érverése, az újszülött pulzusa gyakran eléri a 200-at percenként. Az értékek azután a korral párhuzamosan csökkennek. Az érverés száma rendszerint a szukáknál több, a kanoknál kevesebb, akárcsak a testhőmérséklet, amely kanok esetében rendszerint alacsonyabb. A szív működésének az érverésből való megítélésénél számos tényező befolyásoló hatását kell figyelembe venni.
A pulzus gyorsul:
- ha a kutya mozgott,
- ha vemhes,
- ha éppen az étkezés után van,
- netán a külső hőmérséklet magas,
- pszichikai izgalmak is fokozzák az érverés szaporaságát.
Éppen ezért pulzusszámlálásra csak legalább félórás pihenés után kerüljön sor, előtte a kutya enni se kapjon! Valamelyik ütőéren szokták végezni a pulzusszámlálást, ez azonban nagy gyakorlatot kíván a laikus részéről. Ezért inkább a szív verését szokták számlálni a bal könyök mögött a mellkasra helyezett tenyérrel. A szív lökéseinek száma a pulzusszámmal megegyező. Leghelyesebb, ha a laikusok kétszer egy-egy percen át számlálják a szívcsúcs lökéseit, és ehhez, minthogy szigorú pontosság szükséges, stopperórát vagy másodpercmutatós órát használnak.
Laikus által alkalmazható, az életfunkciók mérhető adatainak megállapítására szolgáló utolsó lehetőség a légzésszaporaság mérése. A lélegzetvételek számát is egy-egy percig, naponta kétszer kell mérni. Ennek során az okozhat nehézséget, ha a kutya liheg. Szabályos lélegzetvételre bírhatjuk az ebet, ha rövid időre befogjuk az orrlyukait, amitől abbahagyja a lihegést, és ki-be légzése nyugodttá válik. A légzés szaporaságánál is adódnak bizonyos különbségek. A pihent felnőtt egyed 14-16-szor, a fiatal ebek 20-22-szer lélegeznek ki-be percenként. Szaporább a légzés a mozgás és az evés után, a vemhesség ideje alatt, a kövéreknél, és akkor, ha a levegő hőmérséklete magasabb.
Úgy állapíthatjuk meg a légzések számát, ha megszámoljuk, hogy hányszor emelkedik meg a belégzés alatt, illetve hányszor süllyed a kilégzés következtében az eb mellkasa. Ezt vagy erősen figyeljük, vagy helyezzük kezünket a mellkasra, és akkor pontosan érezzük. Az is járható út, hogy a kutya orra elé egy darab selyempapírt tartunk, belélegzéskor a papír a kutya orrlyukai felé szívódik, kilégzéskor ellenkező irányba hajlik.
Az állatorvos a kutya esetleges megbetegedésekor igen jól tudja hasznosítani a testhőmérsékletre, a légzésre és az érverésre vonatkozó, pontosan mért adatainkat. A kutyának a rendelőbe történő szállítása, más ebek jelenléte, egyáltalán; az idegen környezet annyira megemelheti ezeket az értékeket, hogy merőben mások lesznek, mint amiket odahaza a pihent kutyán mértünk.
A tulajdonos természetesen nem tarthatja a fejében a különféle mérési adatokat. A betegség lefolyásának megítélésénél azonban fontos az állatorvos számára, hogy pontosan tudja, mikor esett le a láz, vagy mikor kezdődött az új lázas szakasz. Ezért minden egyes mérési adatot dátum és pontos idő megjelölésével kell feljegyezni, ami aztán a betegség lefolyásáról kitűnő áttekintést biztosít. Sokan azt ajánlják, hogy az egészséges egyed testhőmérsékletét is mérjék meg gyakran.
