A hajtásválogatás és a zöldmetszés a gyümölcsültetvények nyári zöldmunkái között a két legfontosabb beavatkozás. Ezt a két fitotechnikai műveletet sokan keverik össze, és egyszerűen zöldmetszésnek, vagy nyári metszésnek nevezik, holott akár naptári időszakot, akár a fák fenológiai állapotát tekintve is jelentősen eltérő időpontban és jelentősen eltérő céllal végezzük el.
Hajtásválogatás
Május elejétől június közepéig, a folyó évi hajtások alapi részének elfásodásáig tart a hajtásválogatás időszaka. Jó kondíciójú, megfelelő növekedésű fiatal gyümölcsfáknál, fajtól, alanytól és fajtától függetlenül nagyon fontos a hajtásválogatás elvégzése. Fontos megjegyezni, hogy nem minden évjáratban, nem minden esetben kell hajtásválogatást végezni, hiszen a beavatkozás az aktív asszimilációs felület csökkenéséhez vezet, ezért gyengíti a növekedési erélyt. Gyenge kondíció, gyenge növekedés esetén ne kezdjünk hozzá!
A hajtásválogatás során a téli koronaalakító metszés által indukált hajtásnövekményekből a legkedvezőbb szögállásúakat választjuk ki.
Ezzel azt érjük el, hogy a fiatal fákon kevesebb és kedvezőbb szögállású növekedési pont marad, tehát az energia, víz, tápanyag kevesebb helyre oszlik el. Ennek eredménye pedig az erőteljesebb hajtásnövekedés, kedvezőbb kondicionális állapot, kedvezőbb állású hajtások és jobb fényellátottságú, könnyebben permetezhető korona lesz. A hajtásválogatást idősebb korú fákon is érdemes elvégezni, amennyiben azok koronamérete a hatékony munkavégzést lehetővé teszi.
hajtásválogatást leghamarabb akkor célszerű elkezdeni, amikor a metszési pontok alól előtörő folyó évi hajtások elérik a 15–20 centimétert, és addig kell befejezni, amíg ezek hossza nem éri el a 40–50 centimétert, és alapjuk nem fásodik el számottevően. Ez azért fontos, mert a hajtásválogatás az esetek döntő többségében nem igényli a metszőolló használatát. A kedvezőtlen állású hajtásokat enyhe csavarás mellett kézzel, tőből távolítjuk el. Amennyiben metszőollót használunk, nagyobb eséllyel maradnak ép alapi rügyek, melyekből a fa újbóli kedvezőtlen növekedéssel reagál. Ezért ne várjuk meg, amíg a hajtások alapja erősen fásodik!
Legnagyobb jelentősége az 1–3 éves fáknál van! Idősebb korban a hajtásválogatás kizárólag a koronát sűrűsítő, befelé/felfelé törő, vízhajtás jellegű vesszők kitörésére korlátozódik.
Hogyan csináljuk ezt a gyakorlatban?
A hajtásválogatásnál a sudaras orsó koronaformák esetében általában két koronarészre összpontosítunk. Az egyik a vezérvessző, a másik az oldalvezérek környezete. A vezérvessző téli, tél végi visszavágásával erős hajtásnövekedést váltunk ki a végálló és az az alatti rügyekből. Fontos, hogy a végálló rügyből képződő hajtás függőleges, erőteljes növekedését fenntartsuk, és domináns helyzetét biztosítsuk, ezért az alatta előtörő 2-3-4 függőlegeshez közeli konkurens hajtást távolítsuk el!
Az oldalvezérek esetében a tél végi visszavágás szintén erőteljes növekedést generál. Ajánlásainkban téli metszéskor felső/belső rügyre való metszést ajánlunk. A végálló felső/belső rügy általában kedvezőtlen, függőleges növekedésű hajtást produkál, az alatta lévő külső/alsó rügyből viszont vízszinteshez közeli szögállású vessző képződik. Erre építünk a továbbiakban, a belső rügyből képződő függőleges vesszőt pedig eltávolítjuk.
A központi tengely nélküli (váza, kehely) koronáknál a korona belső részének megvilágítottságát szeretnénk elősegíteni, ezért a koronabelső felé törő erőteljes, vízhajtás jellegű hajtásokat távolítjuk el.
A hajtásválogatást előtt mindenképp győződjünk meg annak indokoltságáról és időszerűségéről! Ne kezdjük el 15 cm hajtásnövekedés előtt, és ne várjuk meg a hajtások alapi részének elfásodását sem, valamint soha ne végezzük el olyan fákon, olyan ültetvényben, ahol a növekedés gyenge, mert ezzel további gyengítő hatást érünk el!
Zöldmetszés
A klasszikus zöldmetszés (nyári metszés) ideje minden gyümölcsfajnál akkor jön el, mikor a folyó évi hajtásnövekedés leáll, és a hajtások csúcsrügyben záródtak, nem láthatók világoszöld hajtáscsúcsok, „vitorlák”. Ez az időpont jelentősen elkülönül a különböző fajoknál. Csonthéjasok esetében általában az adott fajtára jellemző szüreti időpontot követően két-három héttel következik be. Ilyenkor már elkezdhető a zöldmetszés, és egészen a lombhullás időszakáig végezhető.
Alma esetében a zöldmetszés optimális időszakának meghatározása már nem ennyire egyszerű, mert a hajtásnövekedés leállása, a hajtások csúcsrügyben záródása a vegetációs csapadékellátottság, tápanyag-ellátottság és a gyümölcsterhelés függvényében nagyon tág időintervallumot ölel fel. Nagy terhelés és gyenge növekedés esetén a hajtásnövekedés már júliusban leállhat, ellenkező esetben pedig még szeptemberben is folyamatban lehet. A hajtások csúcsrügyben záródására almánál még célszerű egy-két hetet rávárni, mert egy esetleges újabb csapadékhullám újabb növekedést válthat ki. Éppen ezért a zöldmetszés nem köthető teljesen pontosan meghatározott naptári időszakhoz. A fák növekedéséhez kell igazodnunk. Legkorábban általában július közepén kezdhető el, de a fő időszak augusztus–szeptemberre esik. (Csapadékos években októberre is tolódhat.)
A zöldmetszés – szemben a május, júniusi hajtásválogatással – már nem csak az éves hajtásokra, hanem a két- (esetleg három-) éves koronarészekre is kiterjed. Akár az aktív koronatérfogat 30%-a is eltávolítható a zöldmetszés során. A zöldmetszés elvégzése nem minden évjáratban indokolt! A zöldmetszés gyengítő hatású beavatkozás, ezért gyenge növekedésű, gyenge kondíciójú fákon ne végezzük el, mert a vegetatív növekedés további gyengülését érjük el vele! Fáinkat csak akkor részesítsük zöldmetszésben, ha alulterheltek, kevés a gyümölcs, és túlságosan erős a növekedés.
Tekintettel arra, hogy a tavaszi fagyok miatt most az ültetvények zöme erősen alulterhelt, a zöldmetszés szerepe ebben az évben fel fog értékelődni. Tévhit, hogy az alacsony termésű évek után magas termésű évjárat következik. Ha az alacsony gyümölcsterhelés miatt a termőegyensúly felborul, túlságosan erős a növekedés, a fákon mindenhol csak erőteljes hajtásokat (lombfalat) látunk, fennáll a veszélye, hogy az erőteljesen növekedő csúcsrügyek intenzív auxintermelése a következő évi rügyeket is „lesöpri a fáról”. Óvakodjunk a túlzottan korán elvégzett zöldmetszéstől! A 2025-ös hajtásnövekedés vélelmezhetően nagyon későn fog leállni, mert a fagyok által tehermentesített fák termőegyensúlya felborult, és a vegetatív jelleg dominál. A korán elvégzett zöldmetszés minden esetben újabb növekedést vált ki. A korai zöldmetszés által kiváltott újabb növekedési hullám beéretlen vesszőket, koronasűrűsödést okoz. Az éretlen vesszők pedig általában a gombabetegségek és kártevők, valamint a téli fagyok áldozatai lesznek.
Hogyan végezzük el a zöldmetszést?
Alanytól és fajtától függetlenül egyértelműen tért hódítottak a sudaras orsó koronák, a szuperorsó, a szuper karcsúorsó, karcsúorsó, szabadorsó és ezek kombinációi. Az orsókoronák lényege, hogy az erőteljes központi tengelyen alulról fölfelé haladva egyre rövidülő és egyre vékonyodó koronarészeket alakítunk ki, ügyelve arra, hogy a tengelyről fakadó oldalelágazások között megfelelő legyen az egy-kétéves és az idősebb elágazások aránya. Gyakorlatilag semmilyen tengelyről eredő képlet sem tekinthető véglegesnek, mert ha elöregszik/felkopaszodik/leterem, akkor egy téli metszési csonk hagyásával ismételten felújítható. Ez a gyakorlat már elterjedt, és általánosan alkalmazzák. A korona így élethosszig megújítható, és nem öregszik el.
Az elöregedés/felkopaszodás oka mindig a koronabelső sűrűségéből eredő fényhiány. A zöldmetszés során éppen ezt a benapozottságot, szellőzöttséget állítjuk vissza. A korona belseje így elegendő fényhez jut, és a vegetáció hátralévő részében a fán maradó rügyek kedvezőbb megvilágítottsági helyzetbe kerülnek, funkcióképesebb virágrügyek alakulnak ki. Az eltávolított hajtásokkal a fa energiát veszít, így mérsékelni tudjuk a vegetatív jelleget, ami szintén a termőegyensúly visszaállítása felé hat.
Mielőtt nekilátunk metszeni, mérjük fel, mennyire van alulterhelve az ültetvényünk. Általánosan gyenge a terhelés, és erős a növekedés, vagy csak néhány fára jellemző az erősen vegetatív állapot? Jelentős termést hordozó ültetvényekben/fákon ne végezzünk zöldmetszést! Ha van néhány fánk, amin sok a termés, hagyjuk ki a zöldmetszésből! Csak az erősen vegetatív fákra, ültetvényrészekre koncentráljunk. Ne essünk végletekbe! Ne akarjunk téli metszést csinálni! Maximálisan a koronatérfogat 30%-a távolítható el, de ez esetben már erős beavatkozásról beszélünk.
Nézzük végig először a tengelyről eredő koronarészeket. Távolítsuk el azokat az egy-kétéves vesszőket/ágakat, melyek az alapjuk után függőlegesen (a tengellyel közel párhuzamosan) felfelé törnek. (A tengelyen ilyenkor is hagyjunk csonkot a megújulás érdekében.) Alulról felfelé haladjunk, legutoljára a vezérvesszővel konkuráló vesszőket/ágakat vegyük ki a koronából. Három évnél idősebb ágakat ne vágjunk ki ilyenkor, akkor sem, ha egyébként indokolt lenne az eltávolításuk! Ezeket hagyjuk meg a téli metszés idejére!
A tengely átvizsgálása után nézzük végig a tengelyen maradó vesszőket, gallyazatot, ágakat, karokat. Az ezekről függőlegesen felfelé törő, sűrűsítő vízhajtás jellegű vesszőket távolítsuk el, de az oldalkarokon már ne hagyjunk csonkot, mert ezekből ismét csak sűrűsítő hajtások fognak keletkezni! Az oldalágakról eredő másodrendű vesszőkre/gallyakra nyugodtan „kiteríthetjük” az ágakat.
A metszés végeztével egy laza, szellős, közel teljesen kikontúrozott koronát kell látnunk, melybe a fény és a permetszer szinte akadálytalanul hatolhat be. A zöldmetszésnek a termékenységre gyakorolt hatása mellett számos más előnye is van. Csökken a téli metszés élőmunkaigénye, javul a növényvédelem hatékonysága, kedvezőbbek lesznek a vesszők beérési folyamatai.
SZERZŐ: BABICZ SZABOLCS SZAKTANÁCSADÓ, TANSZÉKI MÉRNÖK, DR. SIPOS MARIANNA ADJUNKTUS • DEBRECENI EGYETEM, MÉK, KERTÉSZETTUDOMÁNYI INTÉZET
