Amikor ezt a kéziratot március végén leadtam, országos eső volt, és remélhetőleg ez a csapadék segíteni fogja mind a kukorica, mind a napraforgó kelését és fejlődését. Ez annál is inkább szükséges lenne, mert a napraforgó a legfontosabb olajos növényünk.
A napraforgó termesztésének feltételei
A napraforgót 2024-ben az egy évvel korábbinál 100 ezer hektárral nagyobb területen, mintegy 675 ezer hektáron termesztették (KSH). Így a napraforgó a legnagyobb területen termesztett és a legfontosabb olajnövényünk maradt, ezért meghatározó szerepe van a hazai növényolaj-termelésünkben. A napraforgó termesztésére a Kárpát-medence jelenlegi éghajlata optimális. Ez a növény ott fejlődik jól, ahol elég fény és meleg van – ezek a mérsékelt égövi területek. A magas terméseredmény eléréséhez szükséges még kedvező mennyiségű és eloszlású csapadék. A kis napraforgónövények a fejlődésük kezdetén nem igényelnek sok vizet. Az optimális tányérkezdemény kialakulásához, egészen a virágzás kezdetéig azonban a kezdetinél 40–45%kal több vízre van szükség. A kaszatokban képződő olaj keletkezése idején ez a vízigény csökken.
A kártevők általános helyzete 2024-ben
A csapadék éves eloszlása tavaly épp megfelelő volt, és szerencsére elég csapadékot kapott a növény a fejlődéséhez. Ez nem befolyásolta a napraforgóban a kártevők számát. A legjelentősebb polifág kártevő, a gyapottok-bagolylepke és a kétfoltos takácsatka már az észlelési küszöb alatt is kárt okoz. 2024-ben is több gazdálkodó is érzékelte e két faj kártételét. A napraforgókaszatokat már a talajban, még csírázás előtt és a csírázásakor is a talajlakó kártevők károsíthatják. Az át- vagy megrágott gyökérkezdemények nélkül a növények életképtelenek lesznek.
Minden növény számára fontos a támasztékot és a talajból a víz és az ásványi anyagok felszívását biztosító gyökér és a levél épségének a megőrzése. A védekezést már a vetéskor el kell kezdeni. A védelemhez szükséges a helyes gépbeállítás. Így megfelelő teret tudunk adni a növények fejlődéséhez, ez segíti a károsítók által okozott károk kompenzálását. A napraforgó gyökér- és levélkezdeményeit károsító polifág rovarfajok elleni védekezést már a vetés előtt, a talaj-előkészítést megelőzően el kell kezdeni.
Fontos a talajban élő kártevők, ízeltlábúak vizsgálata, monitorozása. A talajban számos polifág rovarkártevő lárvája él: a pajorok (cserebogarak lárvái), a drótférgek (pattanóbogarak lárvái) és az áldrótférgek (alkony- és gyászbogarak lárvái) a gyökerek és a szik alatti szár megrágásával jelentős mennyiségű csíranövényt el tudnak pusztítani.
A drótférgek és az áldrótfégek lárvái nagyon rövid idő alatt számottevő mennyiségű növényt meg tudnak rágni, de akár el is tudnak pusztítani. A drótféreglárvák a fiatal, szikleveles napraforgóba vagy még a föld alatt lévő növény szárába berágnak, elsősorban a sziklevelek irányába. A rágással a szárat így kiodvasítják, ezzel a fiatal napraforgónövények teljes pusztulását okozhatják. Kártételük foltszerűen jelentkezik, de ezen a foltszerű területen akár 100%-os kárt is okozhatnak. Az így kialakuló foltokon felszaporodnak a gyomok, ami rezervoár a talajlakó kártevőknek. A drótférgeken kívül a cserebogárpajor is veszélyes talajlakó kártevő. A kis pajorok az első vedlésükig alapvetően csak humusszal táplálkoznak (1. kép), ekkor még nem okoznak kártételt.
A második vedlés után azonban már nem humusszal és a korhadó növényi részekkel táplálkoznak, hanem a napraforgó és más haszonnövény föld alatti részeit fogyasztják. A pajorok teleléskor, illetve, az erősen kiszáradó a talaj esetében, a mélyebb talajrétegekbe vonulnak (ez döntő jelentőségű a tavaszi talajfertőtlenítések helyes időpontjának megválasztásakor is!). A nagyobb pajorok nemcsak a hajszálgyökerekkel táplálkoznak, hanem a főgyökér kiodvasításával is jelentős károkat okoznak az idősebb állományokban is. A pajorok kártételét jelezheti a foltokban elpusztult vagy turgorát vesztett növény. A drótféreg (2. kép) és a pajor lárvái több évig fejlődnek a talajban, így kártételükre ugyanazon a helyen akár több évig is számítani lehet (kell).
Talajfertőtlenítés és előzetes vizsgálat
A vetés előtt érdemes meggyőződnünk arról, hogy milyen mennyiségben vannak jelen a táblában a lárvák. Ez egyszerű talajmintavétellel felmérhető, és egyedszámuk a vetéssel egy menetben kijuttatott talajfertőtlenítő granulátum alkalmazásával hatékonyan visszaszorítható. A polifág kártevők közül kártételével kiemelkedik a vetési bagolylepke. Lárvája valódi hernyó, a második vedlés után éjjel aktív (fénykerülő) lesz, ezért sokáig észrevétlenül tud a fejlődő napraforgó közelében maradni. Nappal a növények melletti talajrögök között bújik meg, és onnan sötétedéskor előbújva károsítja a fiatal növény hajtásait. Amikor a faj gradációja történik, akkor nagyon látványos a kártétele.
A cserebogárpajorhoz hasonlóan ez a faj is foltszerűen károsít. A vetési bagolylepkének évente két nemzedéke fejlődik. A kártételek megelőzését az imágók ellen kell kezdeni, a permetezést úgy kell időzíteni, hogy az a rajzáscsúcsot – amit feromoncsapdával kiválóan jelezni lehet – követő 7–10 napon belül mindenképp megvalósuljon. A napraforgó szikleveleinek védelme szükséges, ha jó eredményeket szeretnénk elérni. A sziklevelek védelme nagy szerepet játszik a növény későbbi fejlődésének alakulásában. A szikleveles állapotban kárt okozhat még a hegyesfarú barkó és a sároshátú bogár.
A tavaszi időszakban a napraforgótáblákban általában több faj együttes károsítására kell számítani. Új jelenség a meztelencsigák kártétele. Az őshonos meztelencsigafajok és az inváziós spanyol meztelencsiga (3. kép) is érzékeny károkat tud okozni a szikleveles napraforgóban.
Hogyan védekezhetünk a talajlakók ellen?
A legelső védekezési mód, amivel jó eredményt tudunk elérni az az agrotechnikai védekezés: már a tábla kiválasztáskor érdemes figyelni az előző évek adataira. Kerülni kell a belvizes, mély fekvésű táblákat. A rendszeres mechanikai gyomirtás és a talajművelés hatékony védelmet nyújt, különösen a gradációk megelőzésre alkalmas, mivel nem tudnak mivel táplálkozni a lárvák a talajban. Elővetemény esetében figyelni kell, hogy a gabona elővetemény a pattanóbogarak lárváinak kedvező feltételeket teremt. A tarlóápolás a kártevőknek nem kedvező, ezenkívül, ha a talaj felső 10–15 cm-es rétege időszakosan kiszárad, a lárvák nagy része elpusztul. Talajvizsgálat szükséges a kémiai védekezés esetén a vetés előtt, ha négyzetméterenként 2–3 darab L1–2 nagyságú vagy 1 db L3-as nagyságú pajor vagy 1–2 db drótféreg (vagy áldrótféreg) található. Ilyenkor feltétlenül védekezni kell.
Levélkártevők
Számos olyan ízeltlábúfajt ismerünk, amely elsősorban a zöld növényi részeket (levél, szár) károsítja. Az egyik ilyen rovar tavasszal a talajfelszínen élő fekete tücsök. A tücsöklárva a kora tavaszi időben jelenik meg, akkor, amikor az idő melegebbre fordul, az idő szélcsendes, és a talaj hőmérséklete 15–20 cm-es mélységben eléri a 12–13 °C-ot. A tücsöklárvák nagy tömegben a mezővédő erdősávokban telelnek. Ha a napraforgótáblák szélein van ilyen terület, akkor számítani kell az erdősáv felőli táblarészeken a károsításukra. Szinte mindig a napraforgó-fenológiához igazodik a lárvafejlődés, ilyenkor a szikleveles napraforgókat károsítja. Amikor a napraforgó szára megvastagodik, és magassága a 30–40 cm-t eléri, akkor tücsök a kártétele csökken, ilyenkor már csak a fiatalabb levelek széleit tudja károsítani, tehát „kinő a foga alól”. A szikleveleket károsíthatják még a barkófajok is. Ezek a fajok is foltszerűen károsítanak.
A levélkártevők közül a zöld és a rezes cserebogár imágói rághatják meg a napraforgó leveleit. A súlyosabb kártételeket a zöldcserebogár-imágók okozzák. A májusi és a pusztai cserebogár-imágók érési táplálkozása is lombkártételt okozhat, azonban a fent említett fajok lárvái a fő kártevők. Amikor a napraforgó fejlődése eléri 4–6 leveles stádiumot, akkor kezdenek el betelepedni a mezeipoloska-imágók a táblákba. A virágzás időszakáig tömeges a bevándorlás, és érzékeny károkat okoznak.
Kártételük során (amikor is a levélnyélbe süllyesztik petéiket) az intenzíven fejlődő napraforgó szára felszakad, repedezik, torzul. A kikelő lárvák által okozott nyitott sebzések később utat nyithatnak sebparazita gombák (pl. szürkepenészes rothadás) számára. Az egyetlen lehetőség az imágók elleni védekezés, ezzel meg tudjuk akadályozni a peterakást. Amennyiben ezt lekéssük akkor a tömeges lárvakeléskor kell elvégeznünk az első permetezést. Ekkor a napraforgó már virágzik, így már kizárólag méhkímélő technológiát alkalmazhatunk.
A poloskák közül a legnagyobb kárt a molyhos mezei poloska okozza. A változó mezei poloska, a lucernapoloska is gondokat okozhat. A két mediterrán kártevő lepke, a gyapottok-bagolylepke (4. kép) és a gamma-bagolylepke az utóbbi években már hazánkban is át tud telelni, így tavasszal megjelenő imágók nem délről vándoroltak a Kárpát-medencébe. Az itt kikelt lepkék hernyóinak a kártétele hamarabb jelentkezik, a napraforgó levelét és virágzatát is károsítják. A gammalepke hernyója elsősorban a lombleveleket fogyasztja, de a napraforgó tányérját is megrágja.
A gyapottok-bagolylepke szinte csak a generatív részekkel táplálkozik, és rágásával utat nyit a gyengültségi kórokozó fajoknak (Rhizopus spp.). A tányér megrágása és ürülékkel, rágcsálékkal történő szennyezése néhol érzékeny termésveszteség kiváltója lehet. E fajok kártételére minden évben számítani kell, de fokozottabb fellépésükre elsősorban száraz, aszályos években kell felkészülni. A levéltetvek a napraforgó levélfonákán és a fészekvirágzaton, elsősorban párás időszakban akár már 3-4 levélpáros stádiumtól egészen a vegetációs idő végéig kolonizálhatnak (5. kép).
A levéltetvek közül jelentősebb faj a fekete répalevéltetű és a sárga szilvalevéltetű. Évente számos, akár 10–15 nemzedékük is fejlődhet. A kifejlett levéltetvek és a lárvák szívogatásának a hatására a levelek erősen torzulhatnak és besodródnak.
A levéltetvekkel ellentétben a száraz időszakot kedvelő kártevőfaj a kétfoltos takácsatka. A kétfoltos takácsatka életmódjára jellemző, hogy a levelek fonákán szövedéket készít, és ennek védelmében szívogatja a leveleket. Ezzel csökken a levelek asszimilációs felülete, így a növény éhezik, sínylődik, a kártétellel csökken a kaszatok olajtartalma. A takácsatka tömeges felszaporodásához kedvező a 20 °C fölötti átlaghőmérséklet és a természetes ellenségek hiánya. Egy vegetációs ciklus alatt akár 8–10 nemzedéke is kialakulhat. A nyári időszakban egy nemzedék fejlődése 14–28 nap alatt, szárazabb, melegebb időben ennél gyorsabban végbe megy.
Az atkák gyors felszaporodásához két fontos tényező is hozzájárulhat. A terület gyomossága, és a késői gyomirtás. Számos gyomfajon is ki tudnak fejlődni a takácsatkák, így a szaporodásukhoz nem is kell kultúrnövény. A későn elvégzett mechanikai gyomirtás miatt az elszáradó gyomokról a kultúrnövényünkre vándorolnak az atkák. A piretroidok használata, valamint a helytelen vagy nem okszerű növényvédőszer-használat a takácsatkák (6. kép) tömeges elszaporodásához vezethet.
Ilyenkor nem az atkákra mérünk csapást, hanem a természetes ellenségeikre. A természetes ellenségek, a ragadozó atkák, a ragadozó poloskák, valamint a katicabogarak nélkül a kétfoltos takácsatkák felszaporodnak. Mivel az atkák nem rovarok, hanem a pókszabásúakhoz tartoznak, ezért ellenük speciális akaricideket kell használni. Ezért az inszekticidek nem hatnak rájuk, sőt, a természetes ellenségeik kiirtásával gyakorlatilag akadálytalanul tovább terjednek. Alkalmi kártevőként lép fel üvegházi molytetű, de kártétele ennek a fajnak sem elhanyagolható.
Virág- és kaszatkárosítók
A már említett fekete répa-levéltetű a már kialakult virágzaton és a fészekpikkelyeken szívogat, ennek következtében a kaszatokon megtelepedő feketerépalevéltetű-telepek sterilitást is okoznak. A napraforgó „csillagbimbós” fenológiai stádiumától a mezeipoloskafajok okoznak érzékeny károkat. Kártételük egyes napraforgófajtáknál különösen látványos. A poloskák kártétele nyomán a kaszatkezdemény elhal, és kaszatbél megbarnul. A fenológia előrehaladtával, amikor a kaszatok beérnek, a mezeipoloska-fajok kártétele lecsökken.
Inváziós fajok: poloskák és kukoricabogár
Az inváziós zöld és ázsiai vándorpoloska (7. kép) új kártevő a napraforgóban, elsősorban a lárváik károsítanak. A fent említett kártevő rovar- és atkafajokon kívül az amerikai kukoricabogár imágói is súlyos károkat tudnak okozni a napraforgón. Elsősorban a korai érésű kukoricafajták elvirágzása után a kukoricabogarak betelepülnek a még virágzó napraforgótáblákba. A kukoricabogarak jellegzetes rágásai jól láthatók a tányér szélén elhelyezkedő nyelves virágokon, de a csöves virágok bibéjének károsításával mérhető termésveszteséget is okoznak. A megtermékenyült nőstények a napraforgón táplálkozva a talajba rakják le tojásaikat. A gerincesek közül a kószapocok, az egérfajok, valamint a galambok tudnak az érésben lévő magokban kárt tenni (8. kép).
Felhívom a kedves olvasó figyelmét, hogy a napraforgó virágzása esetén a méhkímélő technológia alkalmazása egyes növényvédő szereknél kötelező!A méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor. Méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg, és legkésőbb 23 óráig tarthat.
Engedélyezett hatóanyagok és készítmények
A napraforgó-termesztésben, a teljesség igénye nélkül, a következő hatóanyagok állnak a termesztők rendelkezésére a Nébih által üzemeltetett növényvédőszer-adatbázis szerint 2025. 03. 31-i adatok alapján:
– csigaölő szer: vas-pirofoszfát; talajfertőtlenítő szer: lambda-cihalotrin, pirimikarb, cipermetrin, teflutrin, gamma-cihalotrin. Levéltetvek ellen: pirimikarb.
Levéltetvek és poloskák ellen: acetamiprid, tau-fluvalinát.
Méhekre mérsékelten kockázatos: lambda-cihalotrin.
Méhekre kifejezetten veszélyes: gamma-cihalotrin, deltametrin, helicoverpa armigera sejtmagpoliéder-vírus.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
