Hazánkban továbbra is a kalászosok a legnagyobb területen termesztett kultúrnövénycsoport. Hajdú-Bihar vármegye a kalászosvetőmag-előállításban is kiemelkedő jelentőségű. Növényvédelmükre, gyomirtásukra számos készítmény áll rendelkezésre, ugyanakkor jól meghatározhatók a nehezen irtható gyomfajok. Ezek elsősorban a T2, T3, G1 és G3 életformacsoportokból kerülnek ki. A legjelentősebb a ragadós galaj (T2), a nagy széltippan (T2), a pipacs (T2), a szarkalábfajok (T2), az ebszékfű (T2), a mezei aszat (G3) és az apró szulák (G3).
A kalászosvetőmag előállítása során azonban nemcsak a növényvédelmi szempontból kritikus fajokra kell figyelni, hanem a vetőmag feldolgozása során leginkább problémás gyomfajokra is. Míg szántóföldön a mezei aszat elleni védekezés lehet kritikus, addig a vetőmagtisztítás szempontjából ez a gyomnövény nem jelentős. Jelentősebbek azok a növények, amelyek magjai formájukban, méretükben vagy fajsúlyukban hasonlóak a termesztett vetőmaghoz. A vetőmag-előállítás során a szaporítási foktól, illetve a fajta vagy a hibrid termesztésétől függően egy vagy két szántóföldi szemle kerül végrehajtásra virágzáskor és az érés kezdetén.
A 48/2004. (IV.21.) FVM-rendeletben foglaltak szerint értékelik többek közt a gyomosságot is. A kritikus gyomfajok ebben az esetben: a Galium és Avenafajok, a Lolium temulentum, a Raphanus raphanistrum, az Agrostemma githago és a Convolvulus arvensis. A betakarítást követően a szállítóeszközök tisztaságára is figyelni kell, emellett pedig a feldolgozóüzem adottságai (rosták, triőrök műszaki állapota) és a megfelelő technikai beállítások lehetnek problémásak.
Számos esetben fordul elő, hogy a laboratóriumi tisztaságvizsgálat során olyan növények magjai kerülnek a vizsgálóasztalra, amelyekkel a szántóföldi ellenőrzés során nem is találkozott a hatósági vetőmag-felügyelő.
A kalászosok vetésterülete
Ezek vetésterülete Magyarországon több mint 1,2 millió hektár (I1), azaz a legnagyobb kiterjedésű szántóföldi területen gabonát termesztenek. Ennek jelentős részét malmi feldolgozásra és takarmányozási célokra állítják elő. A Hajdú-Bihar Vármegyei Vetőmag- és Szaporítóanyag-felügyeleti Osztály illetékességi területe Hajdú-Bihar-, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj Zemplén vármegye.
Itt 2024-ben 175 ezer hektáron termesztettek különböző gabonaféléket (I2). Ebből hozzávetőlegesen 6000 hektáron folyt kalászosvetőmag-előállítás (HBVKH, VSZFO, 2024). A búzavetőmag-előállítás bejelentett vetésterülete általában mindig a legnagyobb, így ebben az évben is több mint 4600 hektár volt, míg a kisebb kultúrák, mint pl. a rozs 300 hektáron, a tritikálé közel 500 hektáron, az árpa valamivel több mint 600 hektáron került bejelentésre az említett megyékben. Ennek csupán elenyésző százalékát vonták vissza valamely okból, illetve zárták ki a hatósági vetőmag-felügyelők.
A nehezen irtható gyomnövények köre növényvédelmi és vetőmag-felügyeleti szempontból sokban átfedést mutat. Azonban lényeges kiemelni, hogy a vetőmagtermesztés során nagyobb hangsúlyt kell hogy kapjanak a nehezen tisztítható gyomfajok, melyek alakjukban, méretükben vagy fajsúlyukban hasonlítanak a termesztett gabona magjához (1., 2. kép).
Növényvédelmi megközelítésben pedig nagyon lényegesek azok a gyomfajok, melyek toleránsak bizonyos herbicidekre, ilyen pl. az Apera spica-venti, a Bromus fajok és az Avena fatua, amelyek például a hormonhatású herbicidekkel szemben ellenállóak. Ezek esetében a védekezést az előveteményben érdemes elvégezni. A Vetőmag- és Szaporítóanyag-felügyeleti Osztály feladata, hogy a fémzárolásra bejelentett tételből a felügyelők a szabványnak megfelelően vegyenek vizsgálati mintát.
Fontos, hogy ez reprezentálja az egész vetőmagtételt, és a laboratóriumi vizsgálat során kiemelten kezeljék a veszélyes gyomok és az idegen fajú gabonamagvak esetleges jelenlétét. A 48/2004. (IV. 21) FVM-rendelet minden egyes faj és szaporítási fok esetén meghatározza, hogy melyek azok a gombafajok, kultúr- és gyomnövények, melyek egyáltalán nem vagy csak korlátozott mennyiségben lehetnek jelen az adott tételben. A fémzárolásra bejelentett vetőmagtétel csak akkor kaphatja meg az alkalmas minősítést, ha a szabvány által előírt tisztasági vizsgálatok eredményesek, és a csírázóképesség is megfelelő.
Anyag és módszer
A vetőmag-előállítás során, vetőmagfelügyeleti megközelítésben az első lépés az, hogy a termeszteni kívánt kultúrát a területileg illetékes felügyeleten a megfelelő formanyomtatványon bejelentse az előállító (V141, V341). Itt a faj, a fajta és a szaporítási fok mellett a gazdálkodóknak fel kell tüntetnie a vetőmag-előállítót (akinek rendelkeznie kell vetőmag-terméktanácsi tagsággal), a vetőmagtermesztőt, a terület adatait (ha, hrsz. vagy blokkazonosító, elővetemény), az elvetett vetőmag fémzárszámát, származásibizonylat-számát és az azon szereplő felhasznált anyamag mennyiségét. A szaporítási foktól függően több szántóföldi szemlében részesíthető a kalászos kultúra: szuperelit (SE) és elit (E) fokoknál virágzásban és az érés kezdetén, I. és II. szaporítási fok esetében csak érés kezdetén.
A szemle időpontját a gazdálkodó egyezteti a vetőmag-felügyelővel – hiszen a gazdálkodó látja, hogy milyen növényfenológiai fázisban van az ellenőrizendő tábla, és megtörtént-e az idegenelés (amennyiben szükséges volt). A szemle során a 48/2004. (IV. 21.) FVM-rendeletben foglaltak szerint járnak el a szakemberek a következő szempontok alapján: izolációs távolság felmérése, elválasztósáv meglétének megállapítása, általános kultúrállapot, fejlettség, kiegyenlítettség vizsgálata. A betegségek tekintetében lényeges a fuzáriózis, a rozsdabetegségek, az anyarozs, illetve az üszöggombák jelenléte és ezek mennyisége. A gyomosság felmérésekor meghatározott, hogy mely gyomfajból hány darab lehet a mintaterek átlagában (4 × 100 m2 20 hektárig). Ugyanígy az idegen fajú, illetve az azonos fajú, de más fajtájú kultúrnövény jelenlétét is rögzíteni kell.
Amennyiben a felügyelő vetőmagfogásra alkalmasnak találta a területet, úgy erről szántóföldi ellenőrzési jegyzőkönyvet állít ki. Az utolsó szemle alkalmával termést is becsül, amelyet a gazdálkodó aláírásával elfogad és elismer. A jegyzőkönyv birtokában kezdődhet meg a betakarítás és feldolgozás folyamata, majd a fémzárolási bejelentés.
Betakarítás, tisztítás
Betakarítás során nagy gondot kell fordítani a gépek tisztaságára. Lehetőleg az első aratott táblák a vetőmag-előállításra szánt területek legyenek, ott is a magasabb szaporítási fok kerüljön betakarításra leghamarabb, így elkerülhető az, hogy a kombájn esetleges szennyezettsége befolyásolja az idegenmag-tartalmat. Hasonlóképp kell eljárni a szállítóeszközökkel is, hiszen, ha egy pótkocsin csupán 1 kg idegen fajú mag marad, és keveredik az aktuális vetőmagtétellel, az a laboratóriumi vizsgálat során 1-2 szem magot jelenthet mintánként, mely a szuperelit és elit szaporítási fok esetében már kizáró tényező. Az üzemi tisztítás a gyakorlatban igen szélsőséges mintázatot mutat. Sajnos kevés az olyan üzem, ahol modern gépekkel dolgoznak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hagyományos tisztítóberendezésekkel ne lehetne megfelelő eredményt elérni. Általában inkább a megfelelő szakember hiánya okoz gondot.
A vetőmagszabványban rögzített paraméterek azt feltételezik, hogy a vetőmag-feldolgozó rostával és szelelővel rendelkezik. Szükség szerint triőr és szeparátor zárhatja a tisztítási sort. Nagyban segítheti a gépi beállításokat (pl. rostaméret megválasztása), ha a kombájntiszta anyagból beszállításkor az üzemi laboratóriumban tisztíthatósági vizsgálatot végeznek. Szintén figyelembe kell venni az egyes fajták magjainak fizikai jellemzőit (méret, súly, alak), amelyek a fajtaleírásokban pontosan megtalálhatók. A tisztítási sorban az első a rostálás, ebből is kétféle rendszerű ismeretes. Az egyik az előtisztító rendszerű rosta, a másik a finomtisztító. Előbbi esetén minimum 2 típusú rostalemezt alkalmaznak, a felső a körrosta (lyukrosta), az alsó a résrosta (osztályozó).
Ezt követően szélcsatornával tisztítható ki a pelyvalevél és a könnyű törmelékek. A finomtisztító rendszerű rosta esetén kettő vagy három rostalemez alkalmazása is lehetséges. A felső kettő a fölözőrosta, a harmadik pedig az aljazórosta (osztályozó). Ilyenkor a tisztítóút hossza duplázva van. A sor végén ugyanúgy szélcsatorna helyezkedik el, hasonlóan, mint az előtisztító rendszernél. Abban az esetben, ha a kombájntiszta anyag kevéssé szennyezett, úgy a finomrosta alkalmazásakor nem duplázzák a tisztítóutat, hanem két úton, párhuzamosan zajlik a tisztítás, azaz kétszeres mennyiséget képes a gép átrostálni. Az osztályozórosták méretét minden kalászos esetében a 48/2004. (IV. 21.) FVM-rendeletben foglaltak szerint kell alkalmazni. Szélsőséges évjáratok esetén a Nébih eltekinthet az osztályozórosták kötelező használatától.
Triőr és szeparátor
Előfordulhat az is, hogy sok a középen törött, fajazonos mag a beszállított tételben (pl. árpa, tritikálé esetében jellemző). Ezek szélességükben ugyanolyan méretűek, mint az ép mag mérete. Ekkor szükség lehet triőr vagy szeparátor használatára. A triőrökkel a mag hosszúsága szerint válogatható a tétel, elkülönítve az egész és a fél vagy annál kisebb szemeket. A szeparátor pedig fajsúly szerint válogat. Ebben az esetben egész szemek is kerülhetnek a hulladékba, de ezek súlya kisebb a tisztított vetőmag átlagos súlyánál. A tisztítás folyamán a gépek helyes beállításait a gépész szakember ellenőrzi a rosták kifolyónyílásainál. Minden beállítás akkor megfelelő, ha a rostaaljakban minimális ép szem jelenik meg. Figyelmet kell fordítani arra is, hogy ha ugyanolyan fajtájú vetőmagot tisztítanak, de nagy eltérés van a termőhelyekben (talajadottságok, csapadék), akkor a beállításokon változtatni szükséges.
A tisztítás minőségét érdemes folyamatosan ellenőrizni az üzemi laboratóriumban, ezt követően indítható a hatósági fémzárolási folyamat. A fémzároltatónak címkemegrendelőt kell kitöltenie (V114), azt követően mintavételi megrendelő nyomtatványon (V113) szükséges igényelni a fémzárolást. Mintavétel során a felügyelő egy alapmintát vesz, amely az egész fémzárolandó tételt reprezentálja, és ebből minimum két mintát képez. A mintatasakokon fel kell tüntetni minden, a tételre vonatkozó adatot. Az 1-es mintából a felügyeleten elvégzik a tisztaság- és csírázóképesség-vizsgálatokat, a 2-es minta a fémzároltatónál marad. SE, E és I. szaporítási fok esetén egy harmadik, fajtakitermesztésre szánt mintát is képezni kell, melyet a fémzároltató juttat el Monorierdőre, a Fajtakitermesztő Állomásra, hasonlóan, mint a laborvizsgálati mintát is az illetékes Vetőmag Felügyeleti Osztályra, mintaátadás-átvételi jegyzéken.
Ezt követően a minta egy iktatószámot kap, ezután következik a tisztaságvizsgálat, amely minden esetben mintaosztással indul. Ennek célja az, hogy homogén,500 gramm magot kapjanak, amelyből 120 gramm kerül idegenmag-vizsgálatra. A vizsgálat során szétválogatásra kerül minden tört szem, pelyva, földrög és egyéb hulladék, valamint az esetleges gyommagvak és idegen kultúrnövények magvai. A szuperelit és elit szaporítási fok esetén maximum 1% lehet a hulladék- és idegenmag-tartalom összesen, míg I. és II. szaporítási foknál ez a határérték 2%. A fennmaradó 380 grammból csak az idegen mag mennyiségét és az esetleges anyarozs (Claviceps purpurea) kitartóképleteinek számát jegyzik fel.
A 120 gramm tiszta anyagot a fajnak megfelelő rostával átrostálják. Az áthullás nem lehet nagyobb 2%-nál szuperelit és elit esetén, 4% I. és II. szaporítási foknál. A tisztított anyagból végzik a csírázóképesség-vizsgálatot, amelyben négyszer 100 mag kerül mintánként csíráztatásra, a szabványnak megfelelő módszerekkel. Az értékelés során pedig a következő kategóriákba sorolják a csírákat: ép csíranövény, abnormális csíra és holt mag. Az EU normája szerint kalászosok esetén mind a négy szaporítási foknál a minimum csírázóképesség 85%, tritikálénál 80%.
(500 gramm)
Eredmények
A Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal Vetőmag- és Szaporítóanyag-felügyeleti osztályára a 2024-es évben három vármegyében összesen több mint 6000 hektár kalászosvetőmag-előállító területet jelentettek be. Ennek 2%-át vonták vissza a tavaszi szántóföldi szemlék megkezdése előtt. A szemlék során a legtöbb táblát magfogásra alkalmasnak találták a felügyelők. Számos területen találtak arankafoltokat, mely főként a tábla szélén volt jellemző, ilyen esetekben a gazdálkodók a fertőzött területet (táblaszéleket) beszántották. Általánosan elmondható, hogy sajnos a táblaszélek, dűlőutak erős gyomosodást mutatnak, ahonnan folytonos a termőterületek kitettsége az elgyomosodásra. A megfelelő növényvédelemnek köszönhetően azonban a táblákban nem találtak jelentős mennyiségű gyomnövényt. A legtöbb esetben detektált gyomnövények a következők voltak: Galium spp., Convolvulus arvensis, Apera spica-venti, Sinapis arvensis, Raphanus raphanistrum.
A szemléket követően megkezdődhetett a betakarítás és a tisztítás. A felügyeleti szerv munkatársai 2024-ben megközelítőleg 1100 kalászosvetőmag-mintát vizsgáltak meg, és adták ki ezekről a vetőmag-minősítő bizonyítványokat. Ezekből véletlenszerűen választottunk ki 200 mintát, és ezek átlagát mutatjuk be. A tisztasági vizsgálatok során a minták 18%-a esetén találtak idegen magot. Gyomnövények esetében Galium fajok fordultak elő 25%-os részesedéssel, a Bromus fajok 5%-ban, Rumex spp. és Fagoryrum spp. 4-4%-ban, 7%-ban pedig egyéb gyommagvak. Idegen fajú kultúrnövények tekintetében a búzamintákban tritikálé 33%-os aránnyal, míg árpa 22%-ban fordult elő. Kizárásra került egy tétel a megengedett maximális idegenmag-tartalom túllépése miatt, itt az 500 gramm mintában több mint 7 szem tritikálémagot és egyéb gyomnövény magjait is megtalálták.
(a fotók a szerzők saját felvételei)
A vizsgált 200 mintából lefokozásra is került egy elit tétel I. fokra a magasabb idegen gabonamagvak száma miatt. Egy tétel szintén elutasításra került, azonban itt nem a gyommagtartalom okozta az alkalmatlan minősítést, hanem a Claviceps purpurea kitartóképleteinek száma volt nagyobb a megengedettnél. A vizsgálat érdekessége, hogy több szaporítótábla esetében is a szántóföldi jegyzőkönyvön szereplő gyomnövények magját a vizsgálati mintában nem találták meg a felügyeleti szerv munkatársai, azonban más gyomnövények (Cirsium arvese, Fagoryrum esculentum) és kultúrnövények (X Triticosecale) magját igen. Ez egyértelműen a feldolgozás hibája, a betakarítógépek, szállítóeszközök vagy a tisztítási sor nem megfelelő tisztítómunkájára vezethető vissza.
A vizsgálatba bevont tételek 27 gazdálkodótól származtak, ebből 22 feldolgozó 99% feletti tisztasági eredményt ért el, de a többi is 98% felett teljesített, az összes átlaga pedig 99,6%, ami jónak mondható, hiszen az EU-norma SE és E esetén 99%, míg I. és II. foknál 98%. A hulladéktartalom-vizsgálati átlaga 0,4% lett, melybe beletartozik a tört szem, pelyvalevél, földrög, szárrész, állati tetemek. Összességében elmondható, hogy a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal Vetőmag- és Szaporítóanyag-felügyeleti osztályának illetékességi területén a vetőmagtermesztő gazdálkodók a lehetőségeikhez mérten jól teljesítettek, és 99%-ban megkapták az alkalmas vetőmag minősítő bizonyítványt a kalászos tételeikre. Így kijelenthetjük, hogy a Magyarországon, ebben a régióban megtermelt fémzárolt kalászos vetőmagok biztonsággal alkalmazhatók a továbbtermesztésben.
Irodalomjegyzék:
KSH, 2024. ksh.hu/stadat_files/mez/hu/mez0012.html
Szerző: Kovács Gabriella Enikő1, Horváthné Katona Ibolya1, Magyar Imre1, Szilágyi Arnold2, Radócz László2
1Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal, Agrárügyi Főosztály, Vetőmag és Szaporítóanyag- felügyeleti Osztály,
2 Debreceni Egyetem, MÉK, Növényvédelmi Intézet
