A kutatások szerint a minimális művelés mellett alkalmazott glifozáttól sokkal kevésbé kell félni, mint a hagyományos művelésmódú táblák növényvédelmétől. Ez a tudás hasznos lett volna a kiíró számára az AÖP-gyakorlatok megfogalmazásakor…
Magyarországon az, aki az AÖP gyakorlatok közül a forgatás nélküli talajművelést választotta volna, a területe felén teljesen el kellett volna, hogy hagyja a glifozátot, míg az AKG-ban megengedi a talajmegújító gazdálkodás a totális gyomirtó használatát (a vetés előtt vagy után, illetve a betakarítás előtti 30. naptól). A pályázati plusz pénzekért tehát „kevesebbet” kell tenni, mint a területalapú támogatás „zöld” részéért. A jogszabályalkotók félelme a glifozáttal szemben egy új kutatás szerint alaptalan: a no-till glifozáttal együtt is sokkal környezetbarátabb technológia, mint a hagyományos művelésmódú táblák növényvédelme.
Kisebb toxikus lábnyom
A talajmegújító művelésmód köztudottan csökkenti a talajeróziót, javítja a víz beszivárgását és mérsékli a tápanyagok kimosódását a termőközegből. Gyakran éri azonban kritika amiatt, hogy fokozott glifozát-használattal jár. Egy német tanulmány szerint a csökkentett művelésmód mégis sokkal kisebb toxikus nyomással jár a környezetre, mint a hagyományos művelésmód. Emellett kevesebb inputanyaggal azonos hozamokra képes.
A vizsgálat során 17 talajkímélő gazdaságot hasonlítottak össze hagyományos művelésmódot folytató gazdaságokkal. Eszerint a no-till növényvédelme akár 70%-kal kisebb káros környezeti hatással jár. Ezt a Pesticide Load Indicator (PLI) számaival mérték. A PLI egy adott növényvédőszer mennyisége és toxicitása alapján számítódik, figyelembe veszi a peszticid
- emberi egészségre gyakorolt hatását (pl. karcinogenitás, hormonrendszert befolyásoló hatások),
- az élővilágra gyakorolt hatását (pl. méhekre, vízi élőlényekre, talajlakókra) és
- a környezeti lebomlás gyorsaságát.
A vizsgálatok szerint a talajmegújító gazdaságokban mért összesített toxicitásérték az őszi káposztarepcében 71%-kal, őszi búzában 68%-kal, őszi árpában 45%-kal, a kukoricában pedig 26%-kal volt alacsonyabb, mint a hagyományos művelésmódokban. Ennek oka a kevesebb talajherbicid használata és az alacsonyabb gyomnyomás volt, ami a csökkentett művelésnek volt köszönhető.
Bár a glifozát továbbra is része a technológiának, alkalmazása – a jelek szerint – elfogadható mértékű terhelést jelent a környezetre. A talajanalízisek szerint a no-till területeken magasabb volt a mikrobiális aktivitás, nagyobb a biodiverzitás, és több földigiliszta élt a földben. Ebben a művelésmódban a jobb ökológiai egyensúly miatt rovarölőkből is kevesebbet használtak. Ugyanakkor a rágcsálókkal sok volt a gond. A hengerezés, gyomfésűzés javít valamit a helyzeten.
Stabil hozamok kevesebb inputanyaggal
A talajmegújító művelést alkalmazó gazdaságokban átlagosan 15–20%-kal kevesebb nitrogént használtak a termeléshez, ami az őszi búza esetében elérte a 23%-os megtakarítást. A jobb tápanyag-hasznosulásnak köszönhetően a hozamok mégis stabilak maradtak, sőt, enyhén növekedtek. A tanulmány átlagosan 5%-kal magasabb terméshozamot igazolt a különböző kultúrákban. Továbbá a kevesebb talajmunka miatt a gázolaj-felhasználás is csökkent 70%-kal.
Hozzá kell tenni, hogy a talajmegújító gazdálkodók jellemzően minden innovatív technológiára nyitottabbak. A levélanalízis végeztetése, a komposztált anyagok hasznosítása vagy a folyékony nitrogén talajba injektálása nem ritkák az ilyen üzemekben.
Lásd még a témában: Talajmegújító mezőgazdaság: útmutató a termékenyebb földekért.
