Olvasóink körében felesleges ecsetelni azokat az időjárási és piaci kihívásokat, amelyeken az utóbbi 3-4 évben keresztülmentünk. Sokkal érdekesebb megbeszélni azt, hogy ezekből ki milyen következtetést vont le a saját gazdaságára és a vetendő kultúrákra nézve. Ez a szeptember elején készült cikk szokványos és szokatlan növényfajokat is érint.
Ahol az őszi kalászosokat sem szeretik
Békés vármegyében, Orosháza környékén egy nagygazdaságból azt halljuk, hogy 1,5 tonnás volt a lenmag idei termése, az ára pedig kilónként 250 forint, így továbbra is eredményes a termelése. A kukorica korábban szép pénzt termelt a cégnek, de az utóbbi időben csak a veszteséget növeli. „Nagyon nem bírja az aszályt, 3–5 tonnákat vágtunk belőle, miközben az ára 70 ezer forint” – jegyzi meg a gazdaság vezetője.
Így folytatja az eredmények felsorolását: „Az összes őszi vetésű növény átlagos termést adott, ami egy jó ár mellett elfogadható lenne, de a 65 ezer forintos takarmánybúza még 6 tonnás termésszint mellett sem nyereséges. Az 53 ezer forintos árpára ugyanez igaz. A tavasziak közül elfogadható termése és ára van a napraforgónak, ami nálunk 2,5 tonna lett, és 160 ezer fölött van az ára. Szójánk nincs, de a környékbeliek tábláit szépnek látom, és ahogy hallom, másutt is bevált.”
Az eddigiekből azt szűrte le a szakember, hogy vagy olyasmivel kell foglalkozni, mint az olajlen, ami kevés inputot igényel, vagy a minőséget kell megcélozni, például egy legalább malmi szintű búzát, ami kockázatosabb a magasabb befektetési szint miatt. Amikor az egyéb lehetőségeket vesszük sorra, szóba kerül az őszi mák, amiről azt mondja, hogy öntözhető területen biztonságosabban kikel. A durumról az a véleménye, hogy jó kitörési pont lehet, ha van rá vevőnk.
Az újabban népszerűvé vált szemes cirokkal az a baja, hogy csak ott érdemes foglalkozni vele, ahol rendszeresen többet terem, mint a kukorica, saját gazdaságában nem tartja meggyőzőnek a teljesítményét. „Silócirkot és silókukoricát persze vetünk, kell a marháinknak, sőt, a lenmagból is szívesen adok nekik, jó az élettani hatása. Az olajlen területét biztosan növelni fogjuk a szemeskukorica rovására. Gondolkodtam az őszi borsón is, mert a Helvét-Farm Zrt. orosházi telephelyén egy új növényi fehérjegyártó üzem épült, ami idén már fogadta a leszerződött termést. A szárazborsó normál kombájnnal betakarítható, van rá 64 ezer forint fehérjenövény-támogatás, és jó elővetemény” – latolgat.
Ha már a szerződésnél járunk, egyéb növények is képbe kerülnek, például az édesköménymag vagy a lucernamag termelése. „Ha valaki vállalja, hogy fizet érte, mindent fontolóra veszünk, csak ne kelljen évekre lekötni a földet egy növénnyel. Ma már a lucernamag piacát sem mondanám kockázatmentesnek, hát még egy bodzatelepítést! Aminek nagy kézierőigénye van, azt eleve ki is zárhatjuk. Ha elfogy az ötlet, a saját tulajdonú földeken még az ugaroltatás is rentábilis opció lehet.”
Pontosan ezt teszi egy 200 hektáros gazdaság vezetője Zala vármegyében. Azon túl, hogy olyan másodvetésre alkalmas növények szuperelit/elit vetőmagjait állítja elő, mint az olaszperje, a bíborhere vagy a csillagfürt, csak ugarral „diverzifikál”. „Kukoricám már két éve nincs, mert nem lehet gazdaságosan megtermelni, a nulla forintra kijövő kalászosokkal ugyanez a bajom. Ha több állat lenne az országban, jobb ára lenne a gabonának, így viszont nincs értelme foglalkozni vele.” Zalában sok az eső és a vad, ez is behatárolja a vethető növények körét. A határ közelsége miatt sokan dolgoznak az osztrák, szlovén vagy olasz piacra. Az elért gazdálkodó szerint Szlovéniában a 25%-os víztartalmú kukoricát is átveszik, de csak 130 euróért (51 ezer Ft/t).
Úgy tudja, az olaszok 180 eurót (71 ezer Ft/t) adnak a takarmánybúzáért, de leszállítva. Az osztrákok megveszik az olajtök magját, de minden évben más áron, kiszámíthatatlanul hullámzik a piaca. Ezért specializálódott ő a másodvetésre ajánlott növények vetőmagjának előállítására.
Győr-Moson-Sopronban egy közepes gazdaságban még nem csalódtak a kalászosokban, de a facélia itt is fővetésben gazdagítja a tavaszi palettát. „Az ősziek közül a búza és az árpa nem kérdés, és jó ötlet lehet az őszi mák is. A tavasziakkal vagyok gondban. Csökkenteni kellene a kukoricaterületet, de nem tudom, mi legyen helyette. A facélián kívül a cukorrépa is nyereséges lehet, ha nem kapja el a kórság. Vetnék napraforgót is, ha nem ennék meg a nyulak. A legutóbb a vadásztársaság kompenzálta az újravetést, de azt a két hetet, amit ilyenkor elvesztek, senki nem fizeti meg.”
Korán vetve minden jó
Jász-Nagykun-Szolnok szántóföldjein hullámzó képet mutatnak a termelési eredmények aszerint, hogy mikor és mekkora esők söpörték végig az adott táblákat. Egy közepes méretű családi gazdaság vezetője arról számol be, hogy szerencsések voltak, mert nyáron is érkezett hozzájuk csapadék. „A betakarítás felénél 100 mázsás kukoricatábláink vannak. Úgy gondolom, hogy a toxin terén is szerencsések vagyunk, viszonylag kevés volt a rágott cső, de még várjuk a laboreredményt. 74 ezer forintos ár mellett bőven nyereséges lesz a növény, de tudom, hogy mázlink volt, és nagy rizikó tengerit termelni. Ezért csak január végén, a téli csapadékösszeg alapján fogom eldönteni, hogy milyen arányban rendeljek kukorica- és napraforgó-vetőmagot.”
Egyébként a napraforgójuk is csúcstermést ígért, mielőtt megjöttek a szeptember eleji esők. Mivel előbb kezdték el vágni a kukoricát, ebből még csak 20%-os készültségnél jártak, amikor elmosta a száradófélben lévő állományokat a zuhé. „Volt egy 39 mázsástáblánk, de átlagban is meglesz a 35 mázsa. Így, hogy belerondított az eső, romlott valamennyit a HO magok minősége. Örülök, hogy 172 ezerért lekötöttem a termés 40%-át, de talán ennél is jobb lesz kis idő múlva az ára.”
Az őszi vetésűek kisebb nyereséget termeltek, de ezekre sem panaszkodik a gazdálkodó. Az árpák 60 mázsa körüli, a búza 70–75 mázsás eredményt produkált. Az árpa árával nem elégedett, ezért arra jutott, hogy idén ősszel nem vet belőle. Az eurominőségű búza ezekkel a hozamokkal teljesen rendben van. Persze még jobb lett volna, ha nem aratás előtt érkeznek meg az esők. „Ahogy hallom, a durum is emiatt lett gyenge minőségű sokaknál. Nálam nem volt, de kacérkodtam vele.” A tanulságokat illetően így összegez: „A legfontosabb, hogy akár őszi, akár tavaszi vetésű, minden növény a lehető leghamarabb lekerüljön a tábláról. A vetésidőtől kezdve a fajtán át a növénytáplálásig mindent ennek a célnak kell alárendelni.”
A kalászosokat például erősen bokrosodott állapotban kell a télbe engedni, és a lehető legkorábban fejtrágyázni tavasszal. Később már senki sem tudja, hogy belvíz lesz-e vagy aszály, bizonytalan a később kiadott tápanyag hasznosulása. Kulcskérdésnek látja az öntözés fejlesztését is, aminek gátja a szétszabdalt birtokszerkezet és a földcserék nehézkes lebonyolítása. „Könnyen a szívünkhöz nő egy-egy tábla, nehéz megválnunk tőle, pedig mindannyian profitálnánk belőle, ha nem 3–5 hektáros darabokban kellene művelnünk a szélrózsa minden irányában. Én is alig tudtam rávenni magam a cserére, de így láttam észszerűnek.”
Csak az ősziek maradtak
Bács-Kiskun déli részén egy nagygazdaság vezetője is hasonló véleményen van, ami a vetésidőt illeti: október 5–10-re az összes növénynek földben kell lennie – és ez nála szó szerint értendő, tavaszija ugyanis szinte már nincs is. „2009 óta nem termelek kukoricát, 2015-től már napraforgóm sincs minden évben, a repce 2020-ban esett ki. Az öntözetlen szántón lényegében csak a búza, az őszi takarmány- és sörárpa, illetve a mák maradt. Van egy kisebb, öntözhető földünk is, de a borsóval befürödtünk a vírus miatt, a csemegekukorica pedig az öntözés ellenére kínlódott a hőségben. Arra jöttem rá, hogy a szemeskukorica vagy a napraforgó sokkal jobban hasznosít egykét locsolást, mint ezek az intenzív szántóföldi zöldségek.”
A tápanyag-kijuttatásban is lényeges változások történtek. A korán elvetett őszieket nemcsak alaptrágyával, hanem őszi fejtrágyával is segíti a szakember. Azt vallja, hogy a növénytáplálásban az időzítés a mennyiségnél is fontosabb. Sok termelő osztja azt a véleményét, hogy a kalászosok fejtrágyázásában már a február 1. is későnek számít. Mivel több mint ezer hektárt művelnek a Duna és a Tisza között, sokféle adottságú táblájuk van. Ahol homokos a terület, és kevés eső esik, már csak az AKG-támogatás tartja fenn a szálastakarmányok termelését, amelyekhez nincs is állat a gazdaságban. Ahol sikerül 8 tonna búzát vagy árpát termelni, és ahol megvan az 1–1,2 tonna ipari mák, csak azokon a területeken maradhat fenn hosszú távon az árunövény-termelés.
A támogatásból fenntartott táblák sorsa azonban abban a pillanatban kérdésessé válik, amint átalakul az agrárpolitika. „Arra kell készülni, hogy egyre kevesebb lesz a támogatás. Már ma is sok kultúrát csak ez tart életben, lásd a most divatossá vált édesköményt” – jegyzi meg a szakember. (Lásd januári számunkban: Mitől lett sláger az édeskömény?) Az újabban sokak által kipróbált durumról vagy szemes cirokról sincs jó véleménye. Az előbbi tavaly megázott nála, és a takarmánygyártóknak is alig tudta eladni, az utóbbi jövedelmezőségében pedig eleve kételkedik. (Lásd még cikkünket: Mekkora sztár lehet a kényes durum?)
„Nálam a szántó 40%-át az őszi mák foglalja el, a többi lényegében fele-fele arányban árpa és búza. 800–1200 kg/ha átlagterméssel ez a kultúra kifejezetten nyereséges, de csak addig, amíg nem telítődik a piaca. Az árát a cseh máktermés határozza meg, így vannak évek, amikor a kalászosok mentenek meg.”
Semmi nem olyan, mint régen
„Tényleg nincsen tuti recept. Minden korábbi tapasztalatunk csődöt mondott” – ezt már Fejér vármegyében halljuk egy átfogó képpel rendelkező szakembertől. „A repcét nem lehet elvetni a porba, a kukorica rovarvédelme kudarcot vallott, az ipari paradicsomot is megette a bagolylepke. Nem tudok olyan szántóföldi kultúrát mondani, amihez nem kell top tudás és napi szintű odafigyelés az elfogadható eredményhez. Összedolgozásra és folyamatos szakmai konzultációra lenne szükség az előrelépéshez. A magyar termelők 70-80%-a, sajnos, nem alkalmas erre.”
A térségben a bodzatermelésnek is van hagyománya. Erről a növényről is hallottuk már csodákat. Akinek megvolt idén a 7-8 tonnás termésátlag, az most is elégedett lehetett. A szakember hangsúlyozza, hogy ezt a növényt sem lehet extenzíven termelni, a jó termésszintekhez víz, tápanyag és ember kell, nem is kevés. Akárcsak a mák vagy az olajtök esetében, itt is beállt már egy egyensúlyi állapot a piacon. A termelésben lévők nem szeretnék, ha sok új belépő próbálkozna a kultúrával.
A szója szintén egy olyan növény, amit idén sokan életükben először próbáltak termelni. Borsod vármegyében hagyománya van a növénynek, a csapadékviszonyok is jók, de idén még a rutinos gazdák számára is kihívást jelentett a gyomirtása, mivel pont akkor nem esett az eső, amikor kellett volna. Sem az alapkezelés, sem a felülkezelés nem sikerült jól, sok táblára háromszor is rá kellett menni az elfogadható eredményhez. Később a hőségben kötési problémák adódtak. A korai fajtákat e sorok írásakor már betakarították, csalódást keltő 2 tonnás átlagot mértek. A későbbi érésűek aratását megakasztották az esők.
„Ezt már ismerem. Peregni fog a szója…” – mondja az időjáráshoz méltó, borongós hangulatban a termelő. Normál évjáratban 3 tonna feletti hozamokat szoktak vágni, de idén inkább 2,5 tonnával kalkulál. A termés egy részét leszerződte 140–150 ezer forintos árszinteken. Mivel 350 ezer forint közvetlen ráfordítása van egy hektáron, így nem lesz nyereséges a növény.
A többi kultúra egészen az utolsó pillanatig kecsegtető volt, egy probléma akadt: egyszerre kellett volna aratni a szóját, a napraforgót, a kukoricát és a cirkot, illetve elvetni a repcét. Igen, ebben az országrészben még vannak, akik hisznek az őszi olajnövényben. A szeptemberi esők egyedül a repcének használtak, de a szemes cirkot visszanedvesítették, romlik a napraforgó és a kukorica minősége is. A mennyiségekkel különben elégedett: 7–9 tonna a tengeri és 3 tonna a szotyi átlaga. Cirok először van a gazdaságban, nem tudja megbecsülni, mennyi lehet a termése, és aggódik a piaca miatt is. Durumja nincs, de a termelőtársainak igen, úgy tudja, a vegyes minőségre nehezen találnak vevőt. A többi kalászos, a búza és az árpa itt 7-8 tonnát termett, szintén gyenge minőségben.
„Ahogy hallom, megint szűkült a rés a malmi és a takarmánybúza ára között, így továbbra is az a véleményem, hogy nem éri meg minőséget termelni.” Mindent összegezve a szóját és cirkot fogja visszább venni a tavaszi vetéstervben, a napraforgót pedig bővíteni. Ez a legkevésbé kockázatos és legnyereségesebb növény.
Tuti recept: vegyes gazdaság
Békés vármegye egyik nagygazdaságában három ágazat egyensúlyozza ki egymás eredményét: van állattartás, szántóföldi kertészet és klasszikus szántóföldi növények is. Míg korábban az állatok vitték a pénzt, most azok hozzák, és a szántóföldön szűkültek be a lehetőségek. „2022-ben is nagy volt az aszály, de legalább az árak jók voltak. Idén a búza és az árpa jó termés mellett is plusz nulla körüli eredmény hozott. A kukoricát saját állataink eszik fel, de a 4–8 tonna közötti táblánkénti eredmények biztosan veszteségessé teszik. A szóját még nem vágjuk, de jól néz ki, és a napraforgók is 3–3,5 tonnát termettek. Kár, hogy elkezdett csökkenni ezeknek az ára is” – veszi számba a cégvezető az idei eredményeket.
A szántón előállított növények java része az állatok takarmányozását szolgálja, vagy a vetésforgó miatt kell termelésben tartani. Csak a búzából és a napraforgóból szoktak nagyobb mennyiséget piacra vinni. „Szívem szerint csökkenteném a búzát, és növelném a napraforgó arányát, de a vetésforgó nem engedi…” Megörültek viszont a szeptember eleji nagy esőnek, és a hónap közepén úgy döntöttek, elvetik a repcét.
Előbbi kultúráknál sokkal perspektivikusabb a szántóföldi kertészet, azzal együtt is, hogy a zöldborsó idei 3–3,5 tonnás hozamai már veszteségessé tették a termelést, hiszen a felvásárlási ára 40%-kal csökkent. A 9–11 tonnát termő zöldbab ellenben masszívan nyereséges növény volt, és végül a görögdinnye is az lett. „A dinnyeszezon túl korán indult, összecsúsztunk a dél-európai kínálattal, így eleinte lehangolóak voltak az árak. Július közepétől szeptemberig viszont már kifejezetten jó volt a piac. Sokakat elkeserített idén a vöröshagyma. Tavalyhoz képest nagyot zuhant az ára, és könnyű volt elrontani a technológiát: nagy volt a kártevőnyomás és a fertőzés az állományokban. Akinek mégis sikerült hoznia a szokásos mennyiséget, az idén is rentábilisan termelt” – állítja a cégvezető.
Hozzáteszi: bíznak az olyan növényekben is, amelyek termelése már a kritikus szintre csökkent hazánkban, ilyen a fokhagyma. Viszont ebből is tudni kell egyszerre 20–30 hektárnyi termést a piacra vinni ahhoz, hogy a partnerek komolyan vegyék az embert. Új kultúrával is kísérleteznek, ez pedig a jalapeno. Ez a paprika hosszú idényes növény, ezalatt sok minden történhet vele, nagy értéket kockáztat az ember. Idén például a rovaroknak kedvező időjárás miatt sok állományt erős vírusfertőzés ért. Sokat számít, ha a paprikatábla 10 km-es körzetén belül nincs rokon növény – ez náluk szerencsésen alakult. „Egyébként szépen tartja magát, szimpatikus növény. Most takarítjuk be, meglátjuk, hogyan teljesített.”
Gönczi Krisztina
