A mindentudó fa
Az év során az unió akácot érintő elképzelései borzolták az érintettek kedélyét, mostanra azonban úgy tűnik, hogy felértékelődött a fa szerepe. Ukrajnában pedig különösen…
Megújítható energiaforrás
A fáról, mint megújítható energiaforrásról, annak jelentőségéről, múltjáról, jelenéről és jövőjéről tartottak tanácskozást még novemberben, Pécsett erdőmérnökök, energetikai szakemberek, kutatók és számos vállalkozás képviselője. Az erre az alkalomra írt köszöntőjében Glattfelder Béla, a Nemzetgazdasági Minisztérium Gazdaságszabályozásért felelős államtitkára – aki egyben a Nemzeti Megújuló Energia Platform elnöke is – úgy fogalmazott, hogy a fa energetikai célú hasznosítása számos előnyt kínál, mert fontos szerepet játszik a klímaváltozás elleni küzdelemben, munkaerő-igényes előállítása pozitív hatással van a foglalkoztatottságra, a termelése és felhasználása során pedig jellemzően szinte teljes a hazai hozzáadott érték, ami a gazdaságra is jótékony hatású.
A konferencián neves hazai és külföldi előadók tolmácsolásában többek között szó volt a fa energetikai alapanyagként történő felhasználási lehetőségeiről, valamint az erdőgazdálkodás hőtermelésbe való bekapcsolásáról. A plenáris előadások után munkabizottsági keretek között vitatták meg az erdészeti melléktermékekre alapozott, valamint az energetikai faültetvény-alapú faapríték-termelés aktuális helyzetét, továbbá az erdőgazdálkodók előtt álló újabb kihívásokat. Az erdei dendromassza-termeléssel és a fa energetikai hasznosításával kapcsolatos gondolatait – egészen más megközelítésből tárgyalva – dr. Altbäcker Vilmos ökológus osztotta meg a hallgatósággal.
A biomasszából történő villamosenergia-termelés vonatkozásában a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) még 2013-ra vonatkozó összefoglaló jelentése is figyelemre méltó adatokat tartalmaz. Eszerint a hazai zöldáram-termelési adatokat elemezve szembetűnő, hogy – az ún. kötelező átvételi rendszeren (KÁT) belül – mindenekelőtt a biomassza alapú termelés növekedett nagymértékben. Így a tisztán biomassza tüzelés adta a hazai megújuló termelés legnagyobb részét, letaszítva ezzel a szélenergiát az első helyről.
Továbbra is jelentékeny része maradt a hazai zöldenergia-termelésnek a szén és biomassza együttes égetése. Ez a teljes zöldáram mennyiség 22 százalékát adta. Az elmúlt évek piacfejlődősének ellenére továbbra is a napenergia biztosította a hazai zöldáram-termelés legkisebb részét, mindössze 1 százaléknyit, amely azonban 2014-ben – az előzetes várakozások szerint – szintén nagy fejlődésen ment keresztül.
Akác – a legellentmondásosabb fafaj
Az akác még a nyár folyamán került az érdeklődés középpontjába, miután uniós elképzelések szerint Európából kiirtandó fajként kezdték emlegetni.
Mindezt a hazai agrárdiplomácia természetesen nem figyelhette szó nélkül, és számos érintett szervezet is védelmébe vette az akácot, illetve ezen keresztül még a hazai méhészeket is. Sőt, a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) is téma volt az akác, amely esemény levezető elnöke dr. Faragó Sándor, a soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetem rektora, az MTA Erdészeti Tudományos Bizottsága korábbi elnöke volt.
Ami azonban a lényeg, hogy az akác mintegy 400 éve került Európába, ám ma már azt is vitatják, hogy Jean Robin vagy fia hozta-e a kontinensre. Háromszáz éve került Magyarországra, tehát nem egy közelmúltban puccsszerűen betolakodó fafajról van szó.
Az 1800-as évek végén már 24 ezer hektár akácosunk volt, 1920-ban pedig mintegy 110 ezer hektár. Az 50-es évek elején a mostanihoz hasonlatos általános kampányt indítottak az akác ellen. Az akkor meglévő mintegy 200 ezer hektár akácerdőből mindössze 53 ezer hektárt tartottak volna célszerűnek meghagyni, 147 ezer hektáron pedig fafajcserét, azaz más fafajokat javasoltak telepíteni.
Nos, 1984-ben 269 ezer hektár akácosunk volt, tehát a fafaj visszaszorítása nem következett be. Az akácellenesség azonban továbbra is áthatotta az erdészeti gondolkodást, a fő figyelem akkoriban fordult a fenyők és a nyár felé. Nem érintette viszont a mezőgazdaságot, mert az akácerdők fele ez idő szerint a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban volt, és új akácerdőket is ezek a gazdaságok telepítettek. Sőt, az akác a meghonosítása után a kisparaszti gazdaságok, mezsgyék és útszélek kedvelt, igénytelen, de hasznos fafajává vált.
A rendszerváltozáskor meglévő mennyiség 2014-re csaknem megduplázódott; napjainkban mintegy 463 ezer hektárt borít akácerdő, ezzel Magyarország faállományának 24 területszázalékát az akác adja. Elmondhatjuk tehát, hogy hazánkban több akác van, mint Európa többi országában együttvéve. Ezért válhatott országos témává az unió akáccal kapcsolatos elképzelése. Azt pedig ma Magyarországon már senki nem vitatja, hogy nagyon jelentős társadalmi, politikai, gazdasági, vidékfejlesztési, ökonómiai és ökológiai vonzatai is vannak az akácügynek.
Ukrajna is fásít
Az elmúlt hónapok, illetve évek eseményeinek hatására Ukrajnában is felerősödtek azok a vélemények, melyek szerint jó lenne fokozatosan függetlenné válni az orosz földgáztól. Ennek nyilvánvaló jeleként Kijev mellett már működik is egy fatüzelésű erőmű, aminek az erdőgazdálkodással foglalkozó cégek is örülnek, hiszen értékesíthetik a fát és fahulladékot. Ez utóbbi elégetésért ugyanis eddig komoly büntetéseket fizettek.
Az új erőmű megfelel a megújuló energia felhasználására vonatkozó előírásoknak. A cég illetékesei szerint ezzel kiküszöbölhetik a nukleáris fűtőanyag felhasználását az energiaiparban, ami az orosz gázfüggőség csökkentése mellett egy újabb haszon. A csernobili katasztrófa óta ugyanis a nukleáris energia sem szívügye az ukránoknak. Ráadásul mindez egyezik az uniós elképzelésekkel is, amely irányvonalnak Németország a legfőbb támogatója.
Környezetbarát és pénztárcakímélő
Mára a hidegebb idő beköszöntével újra egyre többen tüzelnek fával, amit kedvezményes faosztással még a kormányzat is támogat. Mindez egyrészt kézenfekvő és logikus megoldásnak tűnik, ám balul is kiüthet. Ha ugyanis helytelenül használjuk fel a fát fűtésre, akkor nem csak a levegőt szennyezzük, hanem sokba is kerülhet a fatüzelés. A nem megfelelő tüzelőanyaggal ugyanis akár négyszer annyiba is kerülhet ugyanaz a meleg. Ráadásul a nedves fa tüzelésének egyéb más veszélyei is vannak.
Ha nedves fával tüzelünk, akkor a hőtartam jelentős részét a víz elpárologtatására használjuk, és annyival kevesebb meleg marad. Ráadásul az elpárologtatott víz lecsapódik a kéményben, oldja a füstgázokat, és az így keletkező savak tönkreteszik a kéményt. Mivel a tűztérben a nedves fahasábok vizét tulajdonképpen forraljuk, nem lesz kellően magas a hőmérséklet, továbbá elégtelen lesz a friss levegővel való keveredés, így a fagázok nem tudnak elégni. Ezzel egyrészt szennyezzünk a levegőt, másrészt kátrány keletkezik, és a fában lévő energia jelentős részét valódi égetés nélkül engedjük elillanni. A kátrány pedig jó hőszigetelő, amely a tüzelőberendezésben lerakódva rontja a hőleadás hatékonyságát. Végül, ha sok kátrány rakódik le, az elzárhatja a füst útját, ami halálos szén-monoxid mérgezést okozhat.
A jó tüzelő nedvességtartalma 20 százalék alatti, de inkább 10-15 százalék között van. Ezzel szemben a frissen kivágott fa 40-50 százalék vizet tartalmaz, ami igen magas érték. A hatékony fatüzelés tehát már a – legalább egy évnyi – tárolással kezdődik. Az ideális fatároló dél felé néz, a csapadéktól és a talajnedvességtől védi a fát, amelyet lehetőleg hasogatva kell tárolnunk. A tűzifát érdemes legalább 1-2 nappal az eltüzelése előtt bekészíteni a fűtőberendezés közelébe, tehát olyan helyre, ahol kiengedi és leadhatja a magába szívott vízpárát.
A következő lépés a begyújtás. Alapszabály, hogy a vastag fát alulra kell rakni, felfelé fokozatosan vékonyodókat, egészen a gyufaszál vastagságig, a tüzet pedig felül kell meggyújtani, ahová a vékony fa, a gyújtós kerül. Ha kellően száraz a fa és jól raktuk meg a tüzet, akkor egy szál gyufával meg kell tudni gyújtani. A tűz a hősugárzás által terjed lefelé és csak annyi fagáz szabadul fel, amennyi rögtön el is tud égni. A fa energiájának mintegy kétharmadát az illóanyagok adják, ezek égéskor elpárolognak a fából, a maradék egyharmad energia pedig a faszén égésének köszönhető. Tehát ha hirtelen sok hőt kap alulról a tűz, mert helytelenül ott gyújtottuk meg, a keletkező sok fagáz nem tud elégni, csak füstöl, illetve hasznosítatlanul távozik a kéménybe.
A tökéletes égéshez szükséges a kellően magas – 900 C-fok feletti – hőmérséklet, a jó légkeveredés és kellő idő az égéshez, mielőtt leadja az energiát és lehűl a füstgáz. Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, csökken a folyamat hatásfoka.
Az ideális tüzelőberendezésben tehát a minél magasabb hőfok elérése érdekében a tűztér hőszigetelt, a fa kellően apróra hasogatott és ezáltal nagy felületű. Fontos, hogy elegendő levegőt kapjon a tűz, azaz véletlenül se fojtsuk el az égést, mert azonnal füst termelődik hő helyett. A levegő elzárása tulajdonképpen pénzkidobás.
A jó tűzhöz még megfelelő huzatú kémény is kell, kellő átmérővel vagy huzatfokozó berendezéssel kiegészítve. A jó huzat kevesebb pára, korom és kátrány lecsapódását eredményezi. Végül pedig a kéményt rendszeresen tisztítani kell, különben a lerakódó kátrány annyira csökkenti a keresztmetszetét, hogy a huzat megszűnik, és a füst visszajuthat akár a lakótérbe is, ami halálos kimenetelű balesetek sorát idézte már elő. Ha azonban a fentiek szerint járunk el, gazdaságos és versenyképes módon tudjuk biztosítani a szükséges energiát fával.
