Génmegőrzési programot indít az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) a Rózsaszín AC akácfajta génállományának megmentésére. A méhészeti szempontból különösen értékes akác célzott megőrzését az indokolja, hogy a fajta később virágzik, mint a közönséges akác, és a nektár cukortartalma is számottevően magasabb, vagyis a klímaváltozás okozta termelési kockázatok csökkentésében is szerepe lehet.
Az egyetlen hazai génrezervátum kiöregedett
A fajta ismert hazai génállománya jelenleg a Gödöllői Arborétumban található. Mintegy fél hektáros állományról van szó, amely az egyetlen ismert hazai génrezervátum, ugyanakkor mára erősen kiöregedett. A Rózsaszín AC akác ráadásul úgy őrizhető meg változatlan tulajdonságokkal, ha vegetatív úton szaporítják – elsősorban mikroszaporítással –, különben elveszhetnek a nektártermelés szempontjából előnyös jegyek.
Országos ültetvények a cél
Az OMME az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanáccsal közösen, szakmai konzorcium keretében országos génmegőrzési ültetvények létrehozását tűzte ki célul. A kezdeményezést Lászka István Attila, az OMME szakmai elnökhelyettese indította el, amelyet a Fás Méhlegelő Munkacsoport egyhangúlag támogatott.
Miért fontos ez a méhészeknek?
A program az OMME szerint hozzájárulhat a biztonságosabb akácméz-termeléshez, és hosszabb távon ahhoz is, hogy egy kedvező tulajdonságú, nemesített akácfajta szélesebb körben elérhető legyen a méhészek számára.
Mezőhír tudástár: A génmegőrzés célja, hogy egy értékes növényfajta genetikai tulajdonságai hosszú távon fennmaradjanak, akkor is, ha az eredeti állomány kiöregszik vagy károsodik. Ilyenkor a legfontosabb feladat a „jó tulajdonságok” – például a későbbi virágzás vagy a magasabb nektárcukor-tartalom – változatlan átörökítése. A mikroszaporítás egy vegetatív szaporítási módszer, laboratóriumi körülmények között, szövettenyészetből állítanak elő genetikailag azonos utódokat, így a kiválasztott fajta előnyös jellemzői megőrizhetők és nagyobb mennyiségben is szaporíthatók.
MezőHír Tudástár: génmegőrzés – Egy értékes fajta genetikai tulajdonságainak hosszú távú fenntartása akkor is, ha az eredeti állomány kiöregszik vagy károsodik; a cél az előnyös jegyek (például későbbi virágzás, magasabb nektárcukor-tartalom) változatlan átörökítése, gyakran vegetatív szaporítással, például mikroszaporítással.
