Összegzés a 2025-ös évről
2025-ben a hazai növényvédelem olyan mértékű próbatétel elé került, amely világosan megmutatta, hogy a globális éghajlatváltozás és a növénytermesztés ökológiai egyensúlyának megbomlása milyen közvetlen hatással van a termesztett kultúrákra, azok károsítóira és a növényvédelmi beavatkozások hatékonyságára. Az éghajlati és mezőgazdasági tényezők együttesen olyan mértékű változást hoztak, amely nemcsak védekezési eljárások újragondolását, hanem a monitoring, az előrejelzés és az integrált növényvédelmi gyakorlatok teljes átszervezését is megkövetelik.
Az év során több, eddig marginális jelentőségű kártevő tört a felszínre tömegesen, miközben a jól ismert károsítók is az átlagosnál jóval erőteljesebb jelenlétet mutattak. E négy kulcstéma köré csoportosul a 2025-ös növényvédelmi összefoglalónk: a levéltetvek rendkívüli mértékű szántóföldi fertőzése, a déli fényes bodobács tömeges megjelenése, a sáskajárás térnyerése, valamint a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmás fertőzésének dinamikus terjedése.
Levéltetvek a szántóföldeken – korai rajzás, extrém populációk és vírusterjesztés
2025 tavaszától kezdve az ország jelentős részén – különösen az Alföldön és a Dél-Dunántúli térségekben – már április közepén észlelhetők voltak az első levéltetű-kolóniák. A korán rajzó különböző levéltetű fajok a kalászos gabonákon okoztak elsőként tömeges kártételt, miközben a repcében, kukoricában és napraforgóban is tapasztalható volt a populációk gyors felszaporodása. Az enyhe, csapadékszegény tél lehetővé tette a rovarok nagymértékű áttelelését, míg a meleg, korán induló tavasz elősegítette a fejlődő nemzedékek gyors egymásra épülését.
A kártétel nemcsak közvetlen szívogatási formában jelentkezett – ami fiatal növényeknél fejlődési rendellenességekhez, asszimilációs zavarokhoz és levélelhaláshoz vezetett –, hanem sokkal veszélyesebb módon, vírusvektorként. Az árpa sárga törpülés vírus (BYDV) terjedése példátlan méreteket öltött. A védekezések hatékonysága kérdésessé vált ott, ahol a kezelések időzítése nem követte kellő precizitással a levéltetvek rajzásdinamikáját, vagy ahol a természetes ellenségek – például katicabogarak, fürkészdarazsak – aktivitása még nem volt kellő mértékű.
E jelenség ismételten rávilágított arra, hogy a levéltetvek elleni védekezésben nem elegendő a hagyományos naptári alapon végzett beavatkozás. Szükséges a célzott monitoring, a sárgalapos és elektronikus megfigyelő rendszerek széleskörű alkalmazása, valamint a fenológiai adatokon alapuló integrált előrejelzés.
(fotó: a szerző felvétele)
A déli fényes bodobács (Nysius cymoides) – a háttérből előlépő őshonos kártevő
A 2025-ös év egyik legnagyobb meglepetése kétségtelenül a déli fényes bodobács tömeges megjelenése volt, amelyet először Bács-Kiskun vármegyéből jelentettek, de néhány héten belül Fejér, Tolna, Baranya, Somogy, Csongrád-Csanád és Pest vármegyében is regisztrálták. A bodobácsfélék családjába tartozó, korábban jelentéktelennek tartott Nysius cymoides valósággal berobbant a repcetarlókról, ahol árvakelésű repcén és mustáron gyors szaporodásnak indult, majd innen vándorolt tovább paprika-, napraforgó-, kukorica- és szójakultúrákra.
A kártevő elsősorban a termésképzés szakaszában jelent veszélyt: apró, sárgás szúrásnyomok jelennek meg a leveleken és a terméseken, szövetelhalás és levélfonnyadás következik be, valamint a magképződés is zavart szenvedhet. A paprika- és kukoricatáblákban súlyos minőségi veszteségeket és piaci értékcsökkenést tapasztaltak.
A bodobács tömeges jelenlétének oka összetett. Az egyre hosszabb, forróbb és szárazabb nyári időszakok nemcsak az élettevékenységüket serkentik, hanem hozzájárulnak a gradációs robbanásokhoz is. Ráadásul a repcetarlón visszamaradt gyomnövényzet (főként mustár és vadrepce) ideális szaporodási körülményeket teremtett. A faj aktivitása erősen hőmérséklet-függő: nappal intenzíven mozog és táplálkozik, míg éjszaka a növényzet alsóbb részeibe húzódik vissza.
A védekezés alapja ebben az esetben is a megelőzés: tarlókezelés, időben végzett középmély szántás, gyomszabályozás. Nagy egyedszám esetén azonban – különösen érzékeny zöldség- és gyümölcskultúrák esetében – szükséges lehet célzott rovarölő szeres beavatkozás is. A jelenlegi tapasztalatok szerint kontakt (deltametrin, cipermetrin) és felszívódó (flupiradifuron, ciántraniliprol) hatóanyagokat tartalmazó készítmények kombinációja ad kielégítő eredményt. A faecet, mint repellens hatású biológiai anyag, megelőző jelleggel alkalmazva mérsékli a rovarok jelenlétét a kezelt területeken.
Sáskajárás Magyarországon: védekezési kényszer a szükséghelyzeti engedélyek árnyékában
A 2025-ös év nyarán hazánkban újra felütötte fejét a több évtizede nem tapasztalt mértékű sáskajárás. A tömeges felszaporodásra több faj is képes volt, ami jelentős problémákat okozott főként az Alföld forróbb, aszályosabb vidékein – különösen Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében. A sáskák rendkívül mozgékonyak, kiválóan repülnek, így a károsítás gyorsan, egyik tájegységről a másikra átterjedhet. A táplálkozási kártételük főként rágáskár formájában jelentkezik, ami zöldségkultúrákban akár teljes tarrágásig is fokozódhat, de szántóföldi növényfajokat is jelentősen károsíthatnak.
(fotó: shutterstock.com)
A populációk ugrásszerű növekedése elsősorban a szélsőségesen meleg és száraz nyári időjárásnak köszönhető, amely kedvez a talajban telelő sáskapeték kikelésének és a lárvák gyors fejlődésének. A természetes ellenségek korlátozott jelenléte és a megfelelő gyep- és tarlókezelések elmaradása szintén hozzájárult a gradációhoz.
A kártevő elleni védekezésben a hatóságok példátlan lépésre kényszerültek: 2025. július 10-én a Nébih a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara kérelmére szükséghelyzeti engedélyt adott ki négy növényvédő szer felhasználására, a sáskafajok elleni célzott alkalmazásra. A jóváhagyott készítmények: Karate Zeon 5 CS, Decis Forte, Sumi Alfa 5 EC, Mospilan 20 SG. Ezen szerek közül a Karate Zeon 5 CS és a Mospilan 20 SG III. forgalmazási kategóriában, kis kiszerelésben kiskerti felhasználók számára is elérhetők lettek, lehetővé téve a házikertek sáskajárás elleni védelmét. A szükséghelyzeti engedély 2025. július 10-től szeptember 30-ig volt érvényes.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az engedély kizárólag a sáskafajokra vonatkozott, az engedélyezett kultúrák és technológiai előírások (dózisok, védősávok, méhkímélő technológiák) nem módosultak. A gazdálkodóknak a növényvédelmi engedélyokirat előírásait maradéktalanul be kellett tartaniuk, beleértve a kijuttatások számát és az élelmezés-egészségügyi várakozási időket is.
Aranyszínű sárgaság fitoplazma – gyorsuló járványborítottság a szőlőültetvényekben
A 2025-ös évben a Flavescence dorée fitoplazmás betegség (FD-betegség) újra látványosan felerősödött hazánk szőlőterületein. A kórokozót terjesztő vektor, az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) jelenléte országos szinten növekedett, és számos borvidéken a sárgalapos csapdák adatai szerint többszörösére emelkedett az előző évekhez képest.
A Nébih hivatalos tájékoztatása alapján az aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée, FD) a szőlő egyik legsúlyosabb betegsége, amely kifejezetten a vektorral történő terjedés révén válik járványszerűvé. A betegség hatására a fertőzött tőkék terméshozama akár 20–50%-kal is csökkenhet, miközben a betegség által érintett növények száma évente akár megtízszereződhet. Ez rendkívül gyors és nehezen visszafordítható terjedést jelent, különösen, ha a védekezési intézkedések nem kellően célzottak vagy időben elmaradnak.
A kórokozó fertőzése többek között rövid ízközök, kanalasodó levelek, egyenetlen érés, levélszíneződés és fürtelhalás formájában jelentkezik. A kórfolyamat során a szállítószövetek elzáródása miatt a növény víz- és tápanyagellátása zavart szenved, melynek következménye a fokozatos tőkeelhalás. A fitoplazmás fertőzéssel érintett tőkék nem gyógyíthatók, azokat ki kell vágni, és meg kell semmisíteni. Ez nemcsak növényvédelmi, hanem jogszabályi kötelezettség is, amelyet a Nébih a fertőzött borvidékeken zárlati intézkedések formájában előírhat.
A vektor, az amerikai szőlőkabóca, hazánkban az 1990-es évek végétől van jelen, és mára gyakorlatilag minden fontosabb borvidéken megtalálható. A rovar kizárólag szőlőn táplálkozik, és a lárvák már az első vedlés után képesek a fitoplazma átvitelére. A vektor védekezési szempontból különösen veszélyes, mert egyetlen lárvából kiindulva a következő évben akár több tucat új fertőzött tőke is megjelenhet.
A védekezési stratégia alappillére a célzott vektorirtás. Jellemzően három időzített permetezésre van szükség: először a lárvák első és második fejlődési stádiumában (általában júniusban), majd a rajzó imágók ellen július végén. A védekezések hatékonysága azonban évről évre csökken, főként ott, ahol a populációk ellenállást mutatnak a hagyományosan használt piretroid hatóanyagokkal szemben. Emiatt egyre inkább előtérbe kerül a rotációs hatásmechanizmus, illetve a moduláris védekezési stratégia, amely a fitoplazmás tüneteket mutató tőkék azonnali eltávolítását és a vektor folyamatos gyérítését egyaránt tartalmazza.
A szakhatóság kiemelten kezeli a fertőzött területeket, több borvidéken zárlatot és kötelező védekezést írt elő. A betegség terjedése nemcsak gazdasági kárt okoz, hanem a borászatok és szőlészetek hosszú távú működési biztonságát is veszélyezteti. Tekintettel arra, hogy a betegség elleni védekezés teljesen a vektor kontrolljára épül, a precíziós monitoring (pl. sárgalapos csapdázás, kabócapopulációk fejlődési szakaszainak nyomon követése) és a szakszerű időzítés az egyik legfontosabb védelmi eszközzé vált a szőlőültetvények fenntartásában.
Záró gondolatok – rendszerszintű válaszok kellenek
A 2025-ös év rávilágított arra, hogy a növényvédelmi kihívások már nemcsak egy-egy szűk termesztéstechnológiai problémára korlátozódnak, hanem rendszerszinten kell újragondolnunk a termesztés és a környezet viszonyát. Az éghajlatváltozás nyomán kialakuló aridabb (szárazabb) környezet, a korábban háttérben élő őshonos fajok robbanásszerű felszaporodása, valamint a korlátozott vegyszerhasználati lehetőségek együttesen olyan összetett kihívást alkotnak, amelyre csak alkalmazkodó, integrált és előrejelzésen alapuló megközelítéssel lehet válaszolni.
Szükség van a precíziós mezőgazdaságban rejlő lehetőségek kihasználására, a szaktanácsadás megerősítésére, a monitoring-hálózatok országos szintű bővítésére, és nem utolsósorban a gazdálkodók képzésének, tájékoztatásának fejlesztésére. A növényvédelem ma már nem pusztán a károsítók elhárítását jelenti, hanem stratégiai ágazatként kulcsszerepet játszik a termelésbiztonság, a fenntarthatóság és a klímaadaptáció metszéspontjában.
Szerző: Pálné Dr. Harcsa Marietta növényorvos, szaktanácsadó négyzet NövénydoktorKft.
MezőHír Tudástár: növényvédelmi kihívások – Az éghajlatváltozás miatt átalakuló kártevő- és kórokozó-dinamika összessége, amely korai rajzásokat, tömeges gradációkat, vektorok erősödését és a hagyományos védekezési stratégiák helyett monitoringra, előrejelzésre és integrált növényvédelemre épülő rendszerszintű alkalmazkodást igényel a mezőgazdaságban.
