Hogyan mentsük meg egyszerre a talajainkat és a gazdaságunkat?
Az elmúlt évek gazdasági és időjárási kiszámíthatatlansága komoly kihívások elé állította a gazdálkodókat. Egyre nehezebb kézben tartani a gazdaság irányítását, miközben az uniós Green Deal szigorodó előírásainak is meg kell felelnünk. Sokan ezeket a szabályozásokat csupán felesleges nehézségként élik meg, és legszívesebben messziről elkerülnék őket.
Ha azonban végiggondoljuk, milyen gyors ütemben változik a klímánk, milyen mértékben romlanak a talajaink – és ezzel együtt az élelmiszereink minősége is –, valamint belegondolunk abba, hogy milyen világot szeretnénk hátrahagyni gyermekeinknek, unokáinknak, akkor könnyen belátható: nincs más út. Vállalnunk kell a változást, és tennünk kell a jövőért.
Talajépítés és gazdaságosság – lehetséges együtt?
Megoldást jelenthet az intercropping, magyarul a köztes vagy együttvetésbevezetése. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy egy termesztési cikluson belül többféle gazdasági növényt is betakarítsunk ugyanarról a területről. A köztes vetés során a különböző növényfajokat térben elkülönítve, sorokban vagy sávokban termesztik, míg az együttvetés során a különböző növényfajokat keverve vetik el.
A gabonafélék – például a búza, rozs, árpa vagy tritikálé – és a hüvelyes növények – pl. a borsó, bükköny, lóbab – együttes termesztése számos agronómiai előnyt kínál, különösen a csapadékszegény térségekben. Toker és munkatársai (2024, doi.org/10.1080/1343943X.2024.2372878) több vizsgálatot összegezve kimutatták, hogy az ilyen társított rendszerekben a gabonafélék és hüvelyesek eltérő gyökérstruktúrája jól kiegészíti egymást, ami hatékonyabb víz- és tápanyagfelvételt eredményez, különösen a csapadékszegény térségekben. Kiemelten hangsúlyozzák a nitrogén hasznosulásának jelentőségét is: míg a hüvelyesek képesek megkötni a légköri nitrogént, a gabonák ezt részben a tenyészidőszak második felében hasznosítani tudják. Ennek eredményeként csökken a külső műtrágyák iránti igény, ami egyszerre jelent gazdasági megtakarítást és környezetvédelmi előnyt.
Az interakció azonban nemcsak fizikai szinten működik. A társított növények elősegítik a talajban élő hasznos mikroorganizmusok, például a rizóbiumok és mikorrhizák jelenlétét. Ezek a mikrobák javítják a tápanyagok körforgását, és növelik a növények ellenálló képességét a különböző környezeti stresszhatásokkal szemben. A közelmúlt tudományos eredményei rámutatnak, hogy nemcsak a felhasznált fajok, hanem az egyes fajták genetikai összeillősége is kulcsfontosságú tényező az intercropping rendszer sikerességében. Például Demie és mtsai. (2022, doi.org/10.3389/fpls.2022.846720) több mint 69 vizsgálat eredményeit összefoglalva kimutatták, hogy a gabona és hüvelyes együttes termesztésének hatékonysága jelentősen függ a választott fajtáktól (genotípusoktól): az alkalmazott fajták jellemzői – mint a növekedési idejük, magasságuk és gyökérrendszerük – hathatnak az együtt hatékonyan működő növénytársításra, és ez messzemenően befolyásolja az együttes hozamot.
Azt is megállapították, hogy a rövid szárú gabonafajták rendszerint jobban teljesítenek kevert rendszerben, mivel kevesebb árnyékolást okoznak a hüvelyeseknek, így a fényszabályozás és a térbeli megoszlás ideálisabb – ez is a genotípusok közötti jól megválasztott összhang eredménye. A társított rendszerek tápanyagszegény, kevés csapadékkal rendelkező körülmények között is jól teljesítenek. A két növény együttműködése révén javul a talaj mikroklímája: az egyik növény lombja árnyékot biztosíthat, illetve csökkentheti a talaj párolgását, ami kedvez a másik növény növekedésének. Emellett a társított vetés hatékony gyomelnyomó hatással is bír, hiszen a növények sűrűbb állománya kevesebb teret és fényt hagy a gyomnövényeknek – ez pedig csökkenti a vegyszeres beavatkozások szükségességét.
A MATE szegedi kutatóállomásán végzett köztes termesztéses kísérletekben kimutatták, hogy herbicidek használata nélkül a hüvelyesek gabonákkal való társításban vetésével jelentős gyomelnyomás érhető el, miközben a termésveszteség is minimalizálható. Ha ugyanezt megfelelő vegyszeres gyomirtással kombinálták, akkor az együttes hozam magasabb, mintha csak egyféle növényt vetettek volna (dr. Tar Melinda, a Szegedi Tudományegyetem MGK tudományos főmunkatársa személyes közlése).
Cikkünkben a nehezebb, de jövedelmezőbb irányra, a szemtermés célú együttes vetés lehetőségeire fókuszálunk.
Milyen szempontokat kell figyelembe venni?
Ha a cél a magok betakarítása, akkor három dolog különösen fontos:
1. Egyszerre érjenek be a növények.
2. Ugyanazzal a géppel, azonos beállításokkal legyenek arathatók.
3. Könnyen szeparálhatók legyenek a betakarított magok.
Példa: őszi borsó és őszi búza
Az egyik legegyszerűbb és legjobban bevált páros az őszi borsó és őszi búza. Ezek egyszerre vethetők, azonos mélységben, ugyanazzal a vetőgéppel. Megfelelő fajtakiválasztással az érésük is összehangolható, és ugyanazzal a kombájnbeállítással veszteség nélkül arathatók. A magok pedig utólag egyszerűen szétválaszthatók.
Agrotechnikai szempontok és buktatók
‑ Fajtakiválasztás: Kulcskérdés, hiszen a két növénynek egyensúlyban kell maradnia. Kerüljük a túl nagy vegetatív tömeget fejlesztő borsófajtákat. A búzánál pedig, ha jól bokrosodó típusról van szó, csökkentsük a vetőmag mennyiségét.
‑ Vetési arány: Az 50-50% vagy a 60% borsó, 40% búza arány javasolt. Ezekben az arányokban még jól működik a kölcsönhatás, és egyik növény sem nyomja el a másikat. Az 50-50 aránynál az évjárat és a termőhely dönti el, melyik dominál. A 60-40-es arány a borsó nitrogéngyűjtő képessége és magasabb piaci értéke miatt lehet kedvezőbb.
‑ Vetési mód: Egy vagy két menetben is lehet vetni, de a dupla menet plusz költséget és taposási kárt jelent. Az egy menetben vetés azonos sorba vagy váltott sorba is történhet. Mindkettőnek megvan az előnye. Az egy sorba vetés például szorosabb gyökérkapcsolatokat eredményezhet.
‑ Gyomirtás: Mivel az együtt vetett növények miatt szűkebb a gyomirtószer-választék, fontos, hogy a terület vetéskor gyommentes legyen. A direktvetéses technológia előnyös, mivel egy jól időzített totális gyomirtás tisztán tartja az állományt. Ha szükséges, MCPB-hatóanyagú készítmények használhatók posztemergens kezelésre.
‑ Vetésidő: Igazítsuk a borsó vetésidejéhez. A túl korai vetés jó idő esetén a túlfejlődést és a levéltetvek megjelenését hozhatja. A túl késői vetés viszont gyenge állományt és fagyérzékenységet okozhat.
A növények egymásra gyakorolt hatása
Az intercropping egyik legnagyobb előnye, hogy a két növény biológiai védekezőképessége erősíti egymást. A kártevők és kórokozók kevésbé terjednek, mint monokultúrában. A kétszikű (borsó) és az egyszikű (búza) növények gyökérzónája is kiegészíti egymást: más-más gyökérsavakat választanak ki, más mikroorganizmusokat vonzanak, és közösen hozzájárulnak a talajélet gazdagításához. Mindkét növény képes mikorrhiza-kapcsolatokra is, amik révén tápanyagot tudnak megosztani egymással. A borsó által megkötött nitrogén pedig a búza fejlődését is segítheti.
Gazdasági előnyök – miért éri meg?
Kedvező talajadottságok és megfelelő időjárási körülmények mellett külső nitrogénforrás nélkül is elérhető akár 4–6 tonna búzatermés hektáronként, amelyhez további 1–2,5 tonna borsó is társulhat. De még gyengébb adottságú területeken is érdemes lehet kipróbálni a köztes termesztést saját gazdaságunkban.
Például a kiskunmajsai homoktalajok nem tartoznak a legjobb búzatermő vidékek közé, mégis biztató eredmények születtek: Szabó Zoltán (a Talajmegújító Gazdák Egyesületének tagja) 2023-as aratási adatai szerint fél tonna búza mellett 2 tonna borsó termett. A vetéshez 2,5 millió búzacsírát és 0,5 millió borsócsírát használt, tápanyag-utánpótlásként pedig mindössze 400 kg vinaszt alkalmazott hektáronként.
Ha a két növényt ömlesztve, takarmányként értékesítjük, már akkor is kedvezőbb gazdasági eredményt érhetünk el, mint a búza önálló termesztésével. Ha azonban humán fogyasztásra, külön válogatva adjuk el őket, még magasabb értéket képviselnek.
Sajnálatos módon a hazai száraz hüvelyesek élelmiszeripari termesztése gyakorlatilag a nullához közelít, miközben az üzletek polcain többnyire kanadai vagy indiai származású hüvelyeseket találunk. Pedig ezek itthon is megteremnének.
A malmi búza ára nem sokkal haladja meg a takarmánybúzáét, miközben a borsó takarmányként 150–200 Ft/kg, humán élelmiszerként pedig nagyjából 350 Ft egy félkilós csomagban. Ez alapján könnyen kiszámolható, milyen – aránylag kis – befektetéssel mekkora többletjövedelem érhető el – a borsó által a talajban visszamaradt nitrogén értékéről nem is beszélve.
Miért ne csak borsót termesszünk?
Jogos kérdés lehet: ha a borsó ennyire értékes, miért ne termesszük önállóan? A válasz részben már elhangzott a cikk korábbi részében: a köztes termesztés és együttvetés ökológiai előnyei – talajjavítás, gyomelnyomás, betegségekkel szembeni ellenállóság – mind elvesznek, ha kizárólag borsót vetünk.
További gyakorlati érv, hogy a borsó, ha támasztónövény nélkül nő, könnyen lelapul, szétterül a földön az érés során, így nehézkessé vagy akár lehetetlenné válhat a betakarítása. Ezzel szemben, ha például búzával társítjuk, a búza segít „megtartani” a borsót, ami így álló állapotban érik be, és sokkal könnyebben betakarítható. Emellett a kalászosok után visszamaradó gyökértömeg egy no-till rendszerben jelentősen hozzájárul a talaj szerves készleteinek feltöltéséhez és a talaj lebontó szervezeteinek táplálásához.
Gyengébb területek: rozs-bükköny társítás
Ha a terület talajadottságai vagy a csapadék mennyisége nem kedvez sem a búza, sem a borsó termesztésének, jó választás lehet a rozs és szöszös bükköny párosítása. Bár a fajtakínálat szűkebb, mégis jól működő kombináció alakítható ki.
‑ Fontos, hogy a bükkönynek megfelelő teret adjunk. Lassabb kezdeti fejlődése miatt könnyen elnyomhatja a gyorsan növő rozs, ha az túl nagy arányban van jelen.
‑ A bükköny a tavaszi meleg hatására indul meg látványosan, ezért a vetéskori arányt ehhez érdemes igazítani.
‑ Ajánlott vetőmagmennyiség: rozs: 1,2–2 millió csíra/ha (~40–60 kg), szöszös bükköny: 2–2,4 millió csíra/ha (~60–70 kg).
Ha a vetés gyommentes területen történik, és a kezdeti fejlődés megfelelő, szinte biztos, hogy a gyomok később sem jelentenek problémát. Nagy valószínűséggel a rozs némileg előbb fog érni, de várni kell az aratással a bükköny éréséig.
Pillangósok vetése betakarításicél nélkül
Az együttvetés egyik lehetséges célja, hogy a főnövény – például egy gabonaféle – betakarításra kerüljön, míg a vele együtt vetett pillangós növények elsősorban diverzifikációs és nitrogénkötési céllal kerülnek a rendszerbe. Egy ilyen gyakorlati példát találunk Ferencszálláson, a Kukutyin Műhely gazdaságában, ahol rozst, illetve bánkúti búzát vetnek együtt négy különböző pillangós fajjal: szöszös bükkönnyel, bíborherével, lóbabbal és őszi borsóval. A pillangós növények fő szerepe itt nem feltétlenül a betakarítás, hanem a talaj nitrogéntartalmának növelése és az agroökológiai sokféleség erősítése. Amennyiben a pillangós növények elegendő magot hoznak, a gazdaság a következő évi vetéshez ezeket is felhasználja, így zárva körforgásba a rendszert.
Fenntartható gazdálkodás társított rendszerekkel
Az intercropping gyakorlatai egyre fontosabb alternatívát kínálnak a klímaváltozás, a talajromlás és a gazdasági bizonytalanság kezelésére. A gabonafélék és pillangós növények társítása nemcsak a terméshozamot növeli, hanem javítja a talaj állapotát, csökkenti a műtrágyaigényt, és elősegíti a fenntartható gazdálkodást. A siker kulcsa a megfelelő faj- és fajtaválasztás, hiszen a genetikai kompatibilitás döntően befolyásolja a rendszer hatékonyságát. A gyakorlatban jól működő példák az őszi búza–őszi borsó, illetve a rozs–szöszös bükköny párosítások, melyek egyszerre arathatók és könnyen szeparálhatók. Az ilyen rendszerek nemcsak ökológiai előnyt jelentenek, hanem gazdasági biztonságot is nyújthatnak a jövő mezőgazdasága számára.
Szerző: Víg Vitália, talajökológus, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének oktatási programfelelőse, a Terravitka alapítója
Szabó Zoltán, geográfus, mezőgazdasági technikus, regeneratív gazdálkodó, Talajmegújító Gazdák Egyesület kutatási bizottságának vezetője
MezőHír Tudástár: Intercropping (együttvetés, köztes termesztés) – Olyan termesztési módszer, amikor két vagy több növényfajt vetnek és nevelnek ugyanazon a táblán, egyszerre vagy váltott sorokban. Leggyakrabban gabonaféléket (pl. búza, rozs) társítanak hüvelyesekkel (pl. borsó, bükköny, lóbab), amelyek nitrogénmegkötő képességükkel javítják a talaj tápanyag-ellátottságát. Az együttvetés előnye a jobb víz- és tápanyaghasznosítás, a gyomelnyomás, valamint a kártevők és betegségek terjedésének mérséklése. A siker kulcsa a megfelelő faj- és fajtaválasztás, hiszen a genetikai kompatibilitás döntően befolyásolja a hozamot és a gazdaságosságot.
