A kriptogám (régies nevén „lopvanősző”, azaz virág nélkül, titokban szaporodó) élőlények csoportjába tartozó zuzmók a bioszféra szinte minden részében előfordulnak: a sarkoktól a trópusokig, az alföldektől a legmagasabb hegységekig, illetve száraz területektől a vizes élőhelyekig. Megjelennek a talajon, különböző kőzetek felszínén, örökzöld fák levelén, háztetőkön, vaskerítéseken, bőrdarabokon, szikkadt csontokon, elhasznált gumiabroncson, műanyagon, betonon, korhadt fatuskókon, üvegdarabokon, fák kérgén (pl. kertekben, a gyümölcsösökben), de még akár a szőlőtőkéken is.
A mindennapokban az emberek jelentős része teljesen hasonló bánásmódban részesíti őket, mint a kertben élő kártevőket, míg másokszámára egyszerűen érdektelen megjelenésük. Mit kell azonban tudni róluk? Felmerül sokszor a kérdés, hogy valóban veszélyt jelentenek-e a kertekben?
Mi is az a zuzmó? – szimbiózis és ökoszisztéma egyben
A zuzmók legalább két, eltérő rendszertani besorolású partnerből álló, összetett teleptestű, autotróf (fényenergia felhasználásával szervetlen anyagból szerves anyagok előállítására képes) szervezetek, más néven lichenizált gombák. A ma ismert legteljesebb megfogalmazás szerint legalább egy mikobionta (gombapartner), egy fotobionta (fotoszintetizáló partner: alga vagy cianobaktérium) és meghatározatlan számú további mikroorganizmus stabil szimbiózisai. A zuzmótelepek ugyanakkor inkább tekintendők apró ökoszisztémáknak, mintsem organizmusoknak. A mikobionta többnyire az aszkuszos gombák (Ascomycota), ritkábban a bazídiumos gombák (Basidiomycota) törzséből, a fotobionta zömmel a zöld algák (Chlorophyta), de mintegy tizedekkora arányban a cianobaktériumok (Cyanobacteria) törzséből kerül ki. Az úgynevezett cefalódiumos zuzmók esetében pedig két fotobionta szervezet egyidejű jelenléte is jellemző lehet.
A hazai zuzmóképző gombák legtöbbje a tömlősgombákhoz tartozik, szabad szemmel is jól látható termőtesteik (leggyakrabban apotéciumaik) miniatűr csészegombákhoz hasonlítanak. Alakjukat és színüket tekintve rendkívüli változatosságot mutatnak. Növekedési formájuk alapján három csoportot különböztetünk meg. A kéregtelepűek (pl. térképzuzmó: Rhizocarpon geographicum, a betűzuzmó: Graphis scripta), leveles-lombos telepűek (pl. sárga kéregzuzmó: Xanthoria parietina, leveles hólyagzuzmó: Physcia adscendens), illetvebokros telepűek (pl. tölgyfazuzmó: Evernia prunastri, szakállzuzmók: Usnea fajok vagy a nyelvújításkori, ma már furcsán ható néven „bokrabangy”-nak nevezett Ramalinafajok) lehetnek. Ehhez a biológiai változatossághoz járul még a kémiai sokféleségük, amit kb. 1000-féle speciális szerves vegyület, az élővilágban egyedülálló ún. zuzmóanyag alkot.
A zuzmók ökológiai szerepe és terjedése
A zuzmókat általában igénytelen szervezeteknek tekintik, pedig igen eltérő környezeti igényű fajok ismertek közöttük is. Szárazföldi élőhelyeken ezek az első kolonizálók, azaz pionír szervezetek. Poikilohidrikus élőlények, vagyis változó vízháztartásúak, vízállapotukat a közvetlen környezetük vízviszonyai határozzák meg. A zavarást, bolygatást rosszul tűrik, legtöbbjük érzékeny a környezet állapotában bekövetkező változásokra. Lassan növekednek, terjedésük mikroszkopikus, levegőben terjedő szaporítóképletekre támaszkodnak (spórák, piknídiumok, szorédiumok és izídiumok). Idehaza a zuzmók kevésbé ismertek, a gyümölcsösökben történő megjelenésüket és fejlődésüket jellemzően aggodalmaskodva figyelik az emberek. Vajon nem valamilyen kártevő, esetleg betegséget jelentő tünet jelent-e meg a fa kérgén?
A zuzmók valójában nem hatolnak a kéregnél mélyebbre az ágakon, törzseken, nem ártanak a fáknak. Nem vonnak el tápanyagot, hiszen nincsenek szívógyökereik, így nem akadályozzák a fák növekedését, csupán élettérként használják azokat. Gyanúba keveredésük, rossz hírük egyik fő oka lehet, hogy az idősebb fákon jellemzően több zuzmót találhatunk, mint a fiatalabbakon, hiszen hosszabb idejük volt a megtelepedésre és növekedésre. Ráadásul, ha a fa néhány ága már elszáradt, levéltelen, több fény juthat a zuzmókhoz, ami kedvez a fotoszintetizáló algapartner szervesanyagtermelésének, így az egész zuzmótelep növekedését is elősegíti. A kiszáradt, repedezett kéreg alatt gyakran különböző kártevő rovarok bújhatnak meg, melyek megbújnak a lombos zuzmótelepek és a kéreg közötti résekben is.
Kezelés vagy megtűrés? –a kertész dilemmája
A gyümölcsfák kérgéről első körben mosószappanos lével végzett kaparással szokták a zuzmókat eltávolítani. Kalcium-poliszulfid hatóanyagú Tiosolt, rézszulfát hatóanyagú gombaölő szereket is szoktak alkalmazni. Mielőtt azonban ehhez a lépéshez folyamodnánk, érdemes elgondolkodni azon, hogy a gyümölcsösök igazából milyen fontos szerepet is játszanak a természetes növényzet megőrzésében, különösen a biológiai sokféleség megőrzésében. Az ültetvények ugyanis akár ún. „zöld folyosóként” is szolgálhatnak a lichenizált gombák számára, összekapcsolva két természetes élőhelyet. Ugyanakkor az idős fákon veszélyeztetett és sokszor szabad szemmel alig észrevehető zuzmófajok is egyaránt megtalálhatók.
A zuzmók jelentősége a biodiverzitásban
A legfrissebb becslés szerint globálisan megközelítően 20.000, ebből idehaza mintegy 900 zuzmófajról van tudomásunk. Bár általában apró termetűek, közvetett ökológiai szerepük nem elhanyagolható. A zuzmók fontos szerepet játszanak bolygónk biodiverzitásában és a környezet állapotának jelzésében.
Fontos bioindikátorai a levegőben lévő szennyezőanyagoknak, nehézfémeknek, azaz a levegőminőséget is jelzik. Egyes országokban táplálékként, továbbá gyógy- és festékanyagként való hasznosításuk is jelentős. Összességében nem okozzák a fák öregedését vagy megbetegedését, sokkal inkább ezek következményeként jelennek meg jelentősebb mennyiségben. Éppen ezért nem szükséges eltávolítani őket a kertjeinkből, inkább csodáljuk meg igen változatos formáikat, egyedi és egyben különleges színvilágukat.
Szerző: Aszalósné Dr. Balogh Rebeka1, Sivák Bianka1, Dr. Matus Gábor2
1Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszer-tudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Alkalmazott Növénybiológiai Intézet
2 Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék